Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-09-08 / 71. szám
Huszonegyedik évfolyam. 71. szám. Vác, 1907. szeptember 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. , Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Lesz-e széninség Vácon? (Szakférfiak nyilatkozatai.) III. E héten két nagy város gondoskodott arról, hogy a szénhiány beálltával főleg a szegényebb lakosság, mely nagyobb mennyiséget nem képes egyszerre venni s arra sem képes, hogy már most szénre pénzt adjon ki, télen ne szenvedjen szükséget. Győr és Kecskemét városok nagyobb mennyiségű szenet szereztek be s a több száz waggon szenet a beszerzési áron felül valami csekély összeggel bocsátják majd a fogyasztó közönség rendelkezésére. A bekövetkezendő széninségről és széndrágulásról adnak hirt újabban beérkezett nyilatkozatok is, melyeket itt adunk : Grünhut József fa- és szénkereskedő a következőleg nyilatkozott : l határozott bizonyossággal nem lehet megjósolni, hogy lesz-e széninség Vácon, de az előjelekből Ítélve, sajnos, el kell készülnünk ennek valószínűségére és a halmozott okokból soknak kell jóra fordulni, hogy az elkerülhető legyen. A magyar szénbányák a kivándorlás által előállott munkáshiány miatt csak a legnagyobb erőfeszítéssel képesek korábbi szerződéses kötelezettségeiknek eleget tenni és mert a hazai iparvállalatok szénszükségletét a magyar termeléssel korántsem lehet kielégíteni, legtöbb iparvállalat kénytelen a jóval drágább poroszsziléziai szenet hozatni és nagy mennyiséget elvonni a máskor szobafűtés céljaira behozott porosz-sziléziai szénmennyiségből. Már pedig a porosz szén behozatala is csökkent két-három év óta. Egyrészt a porosz-sziléziai bányák évek óta csakúgy küzdenek a munkáshiánnyal és a gyakori sztrájkkal, másrészt azoknak redukált termeléséből Magyarországba rendelt szénküldeményeket az oderbergi határállomás teljesen képtelen ide leszállítani, mert a határon a vasútnak sem elegendő mozdonya, sem elegendő waggonja, sem elegendő személyzete, sem elég bő teherpályaudvara, de a mi legnagyobb baj : elegendő vágánya nincs. Az idei tapasztalat megmutatta, hogy a kereskedőknek az a szándéka, hogy nyáron nagyobb szénkészletet hozatnak és raktároznak, az oderbergi forgalmi akadályok miatt teljesen meghiúsult. Ha tehát a forgalom nyáron sem volt jól lebonyolítható, kérdezem, mi lesz télen, mikor a szénszállítmányok mennyisége megtízszereződik és még az időjárás viszontagságai is akadályokat támasztanak ?.- A magyar kereskedők és gyárosok évek óta eredménytelenül sürgetik az oderberg-zsolnai második vágány kiépítését, ma pedig már az is bizonyos, hog}r a második sinpáron kívül még az összes rendező pályaudvarokon egy külön szénvágányra is okvetlenül szükség volna. A m. kir. állam- vasúton tudvalevőleg két év óta építik a galántha-—zsolnai második vágányt; Zsolnától Oderbergig, osztrák területen azonban az osztrák érdekeltség a második sinpár miatt még a füle botját sem mozgatja. Ezt a helyzetet azután a felsősziléziai szénszindikátus alaposan kiaknázza a maga javára és a túlcsigázott árakon fölül csak olyan szerződéssel ad el szenet, mely szerint őt a legjelentéktelenebb termelési, vagy forgalmi akadály fölmenti a szállítás alól, utánszállítási és kártérítési kötelezettség nélkül. Így a kereskedőnek, noha háromszorosan fedezte szükségletét. „Schluss“ van a zsebében, de a raktárában szene nincs és kénytelen a hol éri, alkalomszerűen kínálkozó kisebb mennyiségekért a leghihetetlenebb árköveteléseket megadni. Hízunk: az angol szén behozatalával most folyó kísérletek eredményében, mivel a vasút legutóbb ennek szállítási tarifáját magyar vonalon mérsékelte és ha ezzel sikerülne legalább az ipari szükségletet kielégíteni, úgy a szobafűtő porosz, szén dolgában is megkönnyebbülést várhatunk. Biei József fa- és szénkereskedő igy nyilatkozott: Becses felhívásának, hogy lesz-e széninség Vácon, eleget téve, egy néhány sorban szándékom van szerény véleményemnek kifejezést adni: Nézetem szerint széninség ugyan nem -lesz. Vácon, azonban el lehetünk rá készülve, hogy túlságosan sok szenünk,sem lesz. Ezt az állításomat pedig azzal vélem igazolni, hogy a porosz szén nem igen jöhet át Oderbergen kérésziül hozzánk, mert az oderbergi vaspálya Regény. [Négy apró fejezetben.] Valaki füttyörészve ment el az ablak alatt, a mire Micike oda szaladt, hogy megnézze, hogy ugyan ki sétál ilyen vígan az utcán, nem-e őt illeti ez a délutáni séta, már csak a kalapja csücskét látta. Úgy látszik megismerte igy is az aljegyzőt: Ordódy Bélát, mert összeszoritotta a parányi öklét, és azt mondta! — Gyűlölöm! Majd oda fordul a Margitkához s neki magyarázta, hogy megtudná fojtani azt az aljegyzőt! Hogy miért ? Annak az Isten megmondhatója. Talán mert kis lánynak nézi, talán másért! De ezt Micike sem tudná megmondani! * Hosszú szoknyát kapott a Micike. Ősszel kapta. Amikor a téli ruhákat megrendelték Tauszkinál, megengedte a mama. hogy olyat rendeljen. — Csak öt centiméterrel hosszabbat, édes mama! Nézze, az csak ilyen darabka! — Hová gondolsz! Ostobaság ............ Gyerek vagy még! Nézze meg az ember . . . hoszú szoknyát? Hát még mit? Talán bizony udvarló is kéne már .... — No, de mama! . . . könyörögve forgatta el a szemecskéit ... h Addig hizelgett az a kis baba, addig járt a mamája után, addig becézte, a mig megengedte a mama is. Noverberben volt, — verőfények, langyos volt a mindenség, inkább a tavasz ébresztő, mint az ősz enyésztő lehelete érzett végig a tájon, az emberek is olyan ünnepélyes ábrá- zattal jártak a soron, mintha az Úristen ünneppé avatta volna a mai napot. Megjött a Micike hosszú ruhája. A Zsuzsi lélegzetet sem vett, amig a postára ért, kapkodva vette kézhez a csomagot s visszairamodott. Idegesen várta az egész ház. Micike minden pillanatban az ablakhoz szaladt. — De, hogy hol marad az a ... ! Mégis rettenetes ! Tízszer megjártam volna a posták Őnagysága a kedves mama is izgatott, el szeretné ugyan titkolni, de nem ért ahhoz asszony! Végre berobogott a Zsuzsi! Micikének eláll a lélegzete is, a füléig dobog a szive, tán meg is látszik, hogy a cimpájában hogyan lüktet a vér . . . •Felkapkodják a dobozt, s láthatóvá lesz a számja ... ez nem érdekli az édest . . . csak tovább-továbh, hagy lássuk már! Itt a ruha! Egy világos szürke kosztüm! . . . . A Figaró, derék, végre a szoknya ! — Mamácska?! Felpróbáljam? Nem is várja a választ s beszalad a ruhával a kis szobájába, az ő lányos illatos kis szobájába ... . . . Tépi a ruhát magáról . . . olyan akaratosak azok a kapcsok, pedig ő kiváncsi, nagyon kiváncsi, hát sietni kell. Rajta a ruha! Fess, nagyon fess, hozzá feszül a csípőjéhez aztán feljebb meg olyan . . . nem tudom én, hogy milyen, de észbontó, az bizonyos! — No nézze! Szép? Ugye szép? — Az a szoknya? . . . Abból le kell vágni! — Jézusom! Hisz olyan rövid! — Az eszed rövid! Abból levágunk, punktum! — Isten bizony, soha sem vészén fel, ha hozzá nyúlnak: — Majd meglátják ! Mit csürjem-csavarjam, megkegyelmezett a mama a szoknyának. Micike széket tett a tükör elé, hogy jobban lássa a parányi cipője hegyét! a bokáját már elfödi az a kiváncsi ruhadarab a szem elől! Jaj mamus! Olyan jó maga! . . . Leugrik a székről és megcsókolja az édes anyja kezét, arcát! * Meg volt világítva a terem minden sarka nem volt homály sehol, csak fény, csillogó reflex mindenütt. A hová nem világított el, a sokágú kandeláberek fénye, ott kigyulladt annak a sok-sok fényes lányszemek e üdére lángja, az világított, az andalított a maga illatos, kábító fényével. Az a sok mosolygó szempár, — a melynél csak annak a lány ajaknak a kacaja édesebb, a régi dajka-meséket juttatta az eszébe. Oda támaszkodott a nagy pillérhez és
