Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-09-04 / 70. szám

Legelő a forróság miatt megapadt. Szőlő : a terméskilátás a peronospora folytán igen megcsökkent, csak itt-ott látható kielégítő állásban. Gyümölcs: kevés, jóformán semmi. Időjárás nagyon meleg, szárazság kíséreté­ben. Munkásviszonyok kielégítők, férfi 2 K, nő 1-80 K, gyermek 1 K-t kapnak. Gxbona ára tartott, emelkedő. Bor utolsó termése jó áron elfogyott. Szarvasmarha ára csökkent. Ló ára igen magas. — Az uszodából. Most ismét fölujult kissé a fürdő-szezon; de a viz friss és nagyon őszies már. Egy félénk ur gyáván kérdezi egy másiktól, a ki már túl van a nehézségeken, — Hideg a viz ? . . hány fokos lehet ? . . ■— Nem tudom én, — felel a másik, — nincs bennem higany ! . . — A keresztényszocialisták mulatsága. A váci keresztényszocialista építők munká­saikkal egyetemben szombaton este mulat­ságot rendeznek a lövőházban. Nemes cél hozza őket össze: új körmeneti zászló költ­ségeit akarják fedezni. A rendezőség számos feliilfizetést kapott már, igy az anyagi rész biztosítva van, az erkölcsi siker érdekében pedig már hetek óta lelkesen fáradoznak. — Flóberttel szivén lőtt fiú. Nagy sze­rencsétlenség hívét hozták be hétfőn Felső- gödről. A nyaralótelep tulajdonosának kis fiát, Józsi egy kis parasztfiú véletlenül agyonlőtte. A tragédiáról ezi jelentik lapunk­nak : Vasárnap a felsőgödi nyaralótól húsz lépésnyire, a kert végén gyermekek játsza­doztak. Hajcsi György dr. két fia: a tizenkét esztendős Józsi, ennek öcscse, Sebők András, Sebők János és még két parasztfiu voltak együtt. Hajcsi József még egészen kis fiú volt ugyan, de máris különös előszeretettel űzte a vadászatot. Az apja nemrég hat millimé­teres Flóbert-puskát vett neki ajándékba. Nagy örömet szerzett neki vele. Vasárnap egész délelőtt verebekre lőtt. Délután társai­val kivonult a kert végére. Szakértelemmel magyarázta nekik, hogy kell tölteni a fegy­vert. Többször is megmutatta, hogy mint kell a töltést behelyezni a puskába. Hallga­tósága nem értett a fegyverforgáshoz és egy­szeri mutatás után nehezen tudta volna a fegy­vert kezelni. Hajcsi Józsi többszöri mutoga­tás után átadta a puskát Sebők Andrásnak. A töltés benne volt a fegyverben és Andrásra az a feladat várt, hogy a töltést kiszedje. Mikor már András kezében volt a Flóbert, Józsi csak akkor vette észre, hogy fel van huzva a kakas. Nyolc lépésnyi távolság le­hetett a két fiú közt. Józsi onnan helyből figyelmeztette pajtását, hogy igazítsa meg a kakast. András nem értett hozzá és mia­latt babrált a kakas körül, a fegyver elsült. A golyó Hajcsi József két bordája között a szivébe hatolt s nyomban meghalt. A gyer­mekek megrémültek, mikor Józsi elterült a földön. Körülvették. Öcscse ráborult és sírva szólitgatta: — Józsi kelj följ! De Józsi nem kelt többé föl. A kis fiuk szomorúan, szótlanul elszéldtek. Hajcsi József öcscse siránkozva lépett be szülei villájába. — Mi bajod, kis fiam ? — kérdezte az édes anyja. — Nem merem megmondani. A Józsi, a Józsi! — Mi baj van a Józsival ? Hol a Józsi ? — Ott lenn, a kert végén, ott fekszik. Hajcsiné eszeveszeten rohant a kert vé­gére. Amikor meglátta fiát holtan, hirtelen VÁCI HÍRLAP összeesett. Sikongására futott oda a férje, aki az elaélt asszony bevitte a nyaralóba. Szécsi Kálmán dr. orvos rövid idő múlva a helyszínére érkezett. De már nem segíthe­tett az orvosi tudomány. A doktor konsta­tálta a halált s egyben jelentést tett a köz­ségházán és a csendőrségnéí. Vizsgálatot indítottak. Kihallgatták a fiukat. Sebők András kivételével. Ez a boldogtalan fiú, aki maga is áldozata ennek a tragédiának, el­bujdosott, senki se tudja, hová. Ma délelőtt tették ravatalra a kis Józsi holttestét. Az ebédlőt alakították át ravatalos teremmé. A bánatos szülők már elhagytál* Gödöt. Nem tudtak egy percig se tovább maradni a gyászos emlékezetű helyen. Feljöttek a fő­városba, ide hozzák halottjukat is, akinek holnap lesz a temetése. Kedden délelőtt pedig a váci járásbíróság­nál jelentkezett Szabó András. Az apjával jött, a ki Pencről hozta íiát. Reszketve mondta el a történteket Szlaaek bírónak, ki a fiút szabadlábon hagyta, ki vissza is ment apjával Gödre. — A múzeumból, az az élénk érdeklődés, mely városi múzeumnak működését mindig kísérte, legjobban a közönség nagymérvű adományaiban domborodik ki. Legutóbb Markolt József öt drb érmet, Molnár Aladár egy 1800-ból való kaputervet, Renner Márton 23 drb ezüst és rézérmet, LM Albert rézér- met Tőrön Mihály Vándorló könyvet 1814 ból (váci nyomás} küldötbe az^egyesületnek, melyért ezúton is hálás köszönetét fejti ki az elnökség. — Apad a szántói savanyuviz forrás ? Híre jár annak, hogy a szántói savanyu víz forrás, ez nagyon kedvelt ásványvíz fogytán van, a forrásai apadnak és a víz erejéből és hatásából veszített is. Egy angol társa­sággal kellett volna 4,000,0üü üveg szántói víz szállítására szerződést kötni, de ez épp a fenti okok miatt nem jöhetett tétre. — Dohányzóknak szomorú makáma. Drága a zsemlye, a szén, a lakás — s nne most itt egy uj csapás, —• egy uj vihar : — meg fog drágulni a szivar! — Nem marad örökös — a trabukko, regalitás, ötös — ára, — oh jaj, — bár ez nem óhaj, — nagyon felszökik nemsokára — Ha drága a lakás, kenyér, a szén, — miért ne drágítanék én V — Ilyenformán gondolkozik a kormány — és drágít, drágít, drágít — és mindig rosszabb a világ itt. — Oh vége, vége — nem fujjuk a finom füstöt az égre — a drágulás beüt, be — s csak a reményeink mennek ezután füstbe ... — Ránk sújt az állam, ez a hó­hér — s a szivem aggódva dobban: — a legjobb családokban — is fognak táncolni bagóért . . . — A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai 50 kgrmként: Buzaőrlemény: Asztali dara aR szám 18 K 00 fill. — Asztali dara C szám 17 K 50 fill. — Királyliszt 0 sz. 17 K 80 fill. — Lángliszt 1 sz. 17 K 30 fill. — Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz 16 K 80 fill. — Zsemlyeliszt 3. sz. 16 K 30 fill. — Első­rendű kenyérliszt 4. sz. 15 K 90 fill. — Közép- kenyérliszt 5. sz. 15 K 50 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 15 K 10 fill. — Rarnakenyérliszt 7. sz. 14 K 70 fill. 71/,. sz. 13 K 40 fill, — 73/v sz. 12 K 00 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 9 K 30 fill. — ' Korpa finom F sz. 6 K 70 fill. — Korpa goromba G sz. 6 K 70 fill. — Ocsú 6 K 25 fill. Konkoly 6 K. — fill. — Bük­köny 8 K — fill; Pelyva zsákja 1 K. 20 fill. 3 Európán keresztül. Irta: Hübschl Kálmán. 10 Külön teremben van itt egy Rotschild ajándé­kozta gyűjtemény kincsekkel, melyek milliókat érnek, egy másik gentleman szinte egy egész teremre való gyűrűt ajándékozott, de kikö­tötte, hogy vasárnap csukva legyen. Van több ilyen helyiség is. Karnersi ajándékozott egy őskori állatot, melyet ő róla diplodokus Kar- nersinek hívnak, ennek hossza 25 méter. Me­sés dolgok vannak itt igen tanulságosan és mesterileg összeállítva. A természetrajz mú­zeumában, a mi Vastagh szobrászunk jellegzetes bikáit is láthatjnk. A Kensington-múzeumban, ez technikus múzeum, a technika egész fejlő­dését látjuk, a legkülönfélébb gépek fejlődés sorrendjében. Képzeljék a gépeket, lokomoti- vokat és hajókat hosszában elmetszve, hogy külsőleg és belső szerkezetileg is láthatók le­gyenek, mindegyik mellett van egy gomb s ha ezt megnyomjuk, a gép működni kezd. Élvezet itt a múzeumokat nézni, mert itt játszva lehet tanulni. De tovább ne időzzünk Londonban, elvezetem önöket még egy kis vidéki kirándulásra. Láttam egy főúri kastélyt, Fatfieldek és Salibourok otthonát, az ural­kodó állandó tartózkodási helyét, Windsort mindegyik érdekes, mondhatni regényes, de a legszebb, a legregényesebb és legkedvesebb, a mit valaha láttam, az Oxford, az angol egye­temi város, ez leírni nem is lehet, egy ideális világ van itt, mintha négy századdal vissza­mennénk a múltba, mintha ez a város elfelej­tett volna tovább élni, olyan eredetiségben van itt minden megtartva s megőrizve minden, a mi csak szép volt a középkorban. Csupa gó­tikus, román és reneszánsz műemlék, az egész város teli kollégiumokkal, melyekben a. diákok oly érintetlen lelki tisztaságban élik át diák­éveiket, hogy igen sok önként megtoldja éveit, mert sajnálja ott hagyni. Igazán a tudománynak és sportnak él itt az ifjúság, a Themse vize itt telve van regatta, clubbokkal, minden kollégiumnak meg van a maga csónakháza és mindegyiknek meg van­nak a mecénásai. Istenem, mikor lesz nekünk egy is. Egész Oxford készül itt Cambridge el­len s az oxfordi nagy verseny győzteseiből válogatják ki a minta nyolcas csapatot, mely síkra száll aztán a dicsőségén. Manapság, ha valahol, úgy itt van ép testben ép lélek, irigy­lendő nemzet, melynek ilyen intézményei s ilyen ifjai vannak. Étkeztem a legrégibb kriszt schores refec- toriumában, élveztem a kollégium rektorának szives vendéglátását és szeretném Oxfordot. mégegyszer látni és álmodni benne arról, ho­gyan lehetne a testet nálunk is úgy meged- zeni nyomorodó ifjúságunkban, hogy lelkének, testének épségét megtudná őrizni ? Utolsó stációm Franciaország és Páris, a vidámság és művészet városa. A mennyi rósz- szat az ember a. kedves német újságok köz­vetítésével lapjainkban olvashat a franciákról, az rettenetes volna, még ha csak fele is igaz lenne.- De hát nem kell mindent a jó szom­szédnak elhinni. A viszony hasonló a mi osztrák sógorságunkhoz, tessék csak most végigélvezni azokat a szives kolportázsokat, a miket rólunk terjesztenek mostanság a világ­sajtóban s akkor megértik, hogyan lehet a. bolhából elefántot csinálni. (Folytatása vasárnapi számunkban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom