Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-08-07 / 63. szám
— Borellenőrző bizottságok Vácon és i járásban. A vármegyei hivatalos lap most ;özli, hogy Vácon s külön a váci járásban megalakított borellenőrző bizottságoknak kik íz elnökei és tagjai a további intézkedésig, k váci járás borellenőrző bizottságának el- íöke Milkovich Sándor gazdatiszt (Vácrátót), agjai dr. Floch-Reyhersberg Alfréd (Sződ), dr. Hasenfeld Zsiga (Vácrátót), Weisz Ferenc (Veresegyháza) és Rónay Géza (Veresegyháza). — A váci borellenőrző bizottság elnöke Prakker Kálmán, tagjai: dr. Hörl Pé- :er, Ursziny Arnold, Schmidt Ferenc és Rätsele János. — Halálozás. Fiatal élet szomorú elmúlásáról ad hirt a gyászlap. Panusclika Hugó, a váci főgimnázium ötödik osztályt végzett növendéke 16 éves korában bosszú szenvedés után elhunyt. Halálát dr. Pataki János fogalmazó és Pataki Lajos biztosítási felügyelő gyászolják a kesergő édes anyával. Ny. b.! — Kerékpáros verseny Vácon. Egész csendben fellendült nálunk a kerékpár-sport. Ma már annyi a hive, bogy versenyt is rendezhettek. Múlt vasárnap délután rendezték első versenyüket a kerékpárosok a hétkápolnánál. Erre az alkalomra a 32-es kilométeres kőnél váci színekből széles szallagot húztak ki, a fákat nemzeti és váci sziliekből való zászlókkal díszítették, Budapestről is sok kerékpáros jött fel, hogy a váci sporttársak versenyét megnézze. A versenyzők a váci .isportegyesületet kérték fel, hogy verseny- bíróságot küldjön ki. A bíróság tagjai voltak Velzer Alajos elnöklete alatt Dercsényi Dezső, Mihalovics Ferenc, Szigvárt János, Haraszti Ernő, időmérőként Hornung Gyula működött. A versenyfeltétel az volt, hogy 10 kilométeres távot kellett bekerekezni a legjobb idő alatt. Tizenkét nevező közül 11-en jelentkeztek, kiket két sorba állítva 4 óra 2 perckor indítottak el. Nagy érdeklődő közönség volt künn, rendet tartani az érdeklődés miatt alig lehetett. Mindenki Radó Lajost jósolta elsőnek, ki budapesti versenyeken nem egy első dijat nyert. Húsz perc múlt el izgalmas várakozás közt, midőn az egy kilométer távol felállított zászlóval az első érkezőt, a győztest jelezték. Az első tényleg Radó Lajos volt, ki a 10 kilométert 20 p. és 25 mp. alatt kerekezte be. Utána jött Killemann József 20 p. 51 mp. alatt, őt követte Qagel Ede 21 p. 21 mp. alatt, majd negyediknek Csit- neki Antal 21 p. 31 mp. alatt érkezett be. A többi versenyző a következő sorrendben és idő alatt kerékpározott be : Brónyai Géza 22 p. 03 mp., Scheffer Ferenc 24 p. 32 mp., Alcság György 24 p. 44 mp., Laza Ferenc 24 p. 49 mp., Szilveszter József 24 p 51 mp., Nagy Béla 26 p. 40 mp.; Hornung Béla gépe kilyukadt, kénytelen volt a versenyt feladni. Az érdekes látványosság után a lövőházba vonult a versenyző csapat, a hol a verseny- bíróság az első négy győztesnek a díszített «züst és ezüst érmeket osztotta szét, a többi, miután a távot 30 percen belül futotta meg, bronzérmet kapott. — Félelem a cigányoktól. A dánosi rablógyilkosság óta nincs jó soruk a kóbor cigányoknak. Űzik, hajszolják őket, sőt bántalmazzák is. Nagymarosról jelentik lapunknak, hogy ott a községen a napokban három tagú kóbor-cigánybanda ment át. A józan svábok ráemlékeztek a dánosi vérengzésre, felforrt bennük a düh és megrohanták a cigányokat. Úgy ellátták dühükben mind a három Fárao-ivadékot, hogy kórházba kellett vinni őket ápolásra. VÁCI HÍRLAP 3 — Szerencsétlenül járt vasutas. Vasúti pályaudvarunkon szombaton reggel szerencsétlenség történt. Tóth Imre fékező két futó kocsit akart összekapcsolni, a mi sikerült is, de oly szerencsétlenül lépett ki a még mindig mozgó kocsik közül, hogy az ütközők elkapták karját és összezúzták. A súlyosan sérült fékezőt Újpestre, családjához szállították ápolás végett. — Kis lovaglótér a huszároknak. A váci huszárezrednek egy nagy lovagló tere van: lenn a homokon, közel Sződrákoshoz. A huszároknak régen szüksége lenne egy kisebb lovaglótérre, a melynek főkelléke, hogy közel legyen a kaszárnyához. A huszárezred parancsnoksága most átirt a városhoz, hogy Luczenbacher Jenő földbirtokos által a városnak ajándékozott földterületből tiz holdat nem volna-e hajlandó eladni s ha igen, mily áron. Azt hiszszük, hogy a válasz tagadó lesz, mert a nagynevű alapitó megjelölte a Kálvária alatt fekvő földek rendeltetését. — Az építés kezdetén. Belekezdettek a dunaipolyvölgyi vasút építésébe. Mintegy 25 kubikos munkás a gyarmati országút áthidalásánál dolgozik, kiket három korona napi- dijjal vettek fel. Az uj vállalkozó csak 2 K 40 fillért akart fizetni, mire azok sztrájkba állottak. Néhány órát tartott azonban a sztrájk, mert a vállalkozó megadta a három koronát és a kubikosok újra munkába állottak. — A váci hengermalom részvénytársaság lisztárailOOkgrmként: Bazaörtemeny : Asztali dara AB szám 36 K 40 fill. — Asztali dara C szám 35 K 40 fill. — Király liszt 0 sz. 35 K 60 fill. — Lángliszt 1 sz. 34 K 60 fill. — Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz 33 K 60 fill. — Zsemlyeliszt 3. sz. 32 K 60 fill. — Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 31 K 60 fill. — Közép- kény érliszt 5. sz. 30 K 60 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 29 K 60 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 28 K 10 fill. ?V2. sz. 26 K 10 fill. — 73/4. sz. 23 K 10 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 18 K 10 fill. — Korpa finom F sz. 12 K 40 fill. — Korpa goromba G sz. 12 K 40 fill. — Ocsú 12 K — fill. Konkoly 9 K. 00 fill. — Bükköny 16 K — fill. Pelyva zsákja 1 K. — Rozsörlemény: 0. sz. 27 K 00 fill. — II. sz. 24 K 00 fill. — Frl. 24 K 20 fill.------1 Sz' 22 K 60 fill. — II. B sz. — K — fill Ili sz. 19 K 00 fül. — Fkl. — K — fill. — R. korpa 13 K 40 fül. Nyilt-tér. Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik a családunkat ért gyászeset alkalmából fájdalmunkban résztvevő szívvel osztoztak, fogadják ez úton hálánk és köszönetünk kifejezését. Vác, 1907. augusztus 6. A gyászoló Panaschka-család. Nyilatkozat. Köztem és Szarka József között levő bűn- pör ma már a bíróság előtt fekszik. ő a Váci Hírlapban letagadni próbálja a való tényeket. Neki nem válaszolok. A nagy közönséget kérem, hogy várja be a bírói Ítéletet, melyet közzététetni fogok, hogy megtudja, ki mondott nyilatkozatában igazat s ki az igazi bűnös. Fehér Sándor. Európán keresztül. Irta: Hübschl Kálmán. 3 De hagyjuk el ezt a témát s hagyjuk el ezt a ránk nézve oly életveszélyes birodalmat. Jól esik érezni távozóban, hogy a Rajna vidéken mennyire megérzik a műveltebb Francia kultúra nyoma. Az emberek finomabbak, minden negyedik szavuk francia, különös nekünk magyaroknak, a kik mindent német pápa szemen át nézünk s látunk, hogy Kölnöt többször halljuk Colonynak, mint Kölnnek s Achent pedig Ex la sapellnek s alig lépjük át a határt s alig jutunk Belgiumba, a francia szó mellett csak egypár német sopánkodását halljuk, a ki keres egy tolmácsot, hogy magát megértesse. Liegeben (ezt is mi németül Lüttichnek ismerjük, pedig a valóságban hiába keresnénk) a Hotel Contínentalban egy német úr majd meg pukkadt, mert nem volt egy pincér sem, a ki németül beszélt volna. Ezzel csak azt akarom illusztrálni, hogy a német nyelvvel ma még Németország és Ausztria, no meg szegény hazánk határain túl nem igen lehet boldogulni, a ki nem hiszi, próbálja meg, rosszul jár, feltéve, hogy előre ki nem puhatolja a Reisebuchból, hogy hol tudnak németül. Belgium egy kis Franciaország, főnevezetessége az, hogy a világ leggazdagabb s legintenzivebb kultúrával biró országa, meglátszik ez a munkástól és munkáslakástól felfelé minden intézményen. Az egész ország egy nagy kert és Brüsszel egy kis Páris. Kis Pá- ris, igen és ezt Lipót királynak köszönheti. Azok után az újság hírek után, a melyeket hébe-hóba az újságok hoznak a belgák mulató királyáról, bizonyos részvéttel voltam mindig a szorgalmáról hires belga nép iránt, hogy egy ilyen haszontalan tékozló uralkodó költekezéseit kell kiizzadnia, ez az impresziom azonban, nagyon téves volt. A belgák nagy tisztelettel és még nagyobb hálával vannak eltelve uralkodójuk iránt s ha valami ideája támad, kerüljön az száz milliókba is, azonnal rendelkezésére bocsátják, mert Belgium nagy gazdagságát és jólétét legnagyobb részt neki köszönheti, hogy üzleti vállalatai révén megtöbbszö- rösödött egypár évtized alatt Belgium vagyona. Igen érdekesen illusztrálja ezt az az ismertetés, a melyet Leopold űr Congo vállalatáról adott elő egy belga építész s a mit én is elő adok kivonatosan a következőkben : Stanley afrikai expedíciója után az egész müveit világ csodálta ennek utazásáról tartott előadásait és kiadott müveit minden nyelvre lefordítva olvasta minden náció. Leopold űr meghívta magához hosszabb időre, bizalmas kettősben elbeszélgetett vele és különösen érdeklődött a Congo vidék természetrajza iránt s mindenről pontos gyorsíró jegyzeteket vett fel láttatlanul a spanyolfal mögött titkárja. Végül szépen kitüntette Stan- leyt, ellátta nagy ordóval, ő maga pedig felhívta az összes müveit nemzeteket a Congo vidék civilizálására — s ezt az eszmét tüntetőleg propagálta az összes világ-lapokban. Dobbal azonban nem lehet verebet fogni. Olyan ügyesen csinálta, hogy senki sem ment bele a spekulációba s azt mondták neki, hogy ha ők nem lesznek olyan bolondok, hogy oda menjenek, a hol az embereket megeszik s a honnan Stanleyn kívül még élve ember nem került vissza. És Leopold űr bele ment nagy indignálódva, feltételül kikötött egy darab tengerpartot és Congo-torkolat vidékét és más diplomáciái apróságokat. Összeszedett a Belgáknál vagy ezer millió frankot, ő a maga 40 millióját 40 millió kölcsönnel megterhelve szintén bele fektette és ezzel megindult a Congo állam berendezkedése. Nehezen ment* sok ellensége volt. {Folytatása vasárnapi számunkban.)
