Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-07-31 / 61. szám

\

— Uj rendelet a tankötelesek összeírásáról. A közoktatásügyi miniszter uj rendeletet intézett a vármegyei törvényhatósághoz, a melyben értesiti azokat, hogy elődjének a tankötelesek összeírására vonatkozó rendeletét hatályon kívül helyezi és helyébe az uj összeirási eljárást elrendeli. Az uj eljárás legfontosabb és alapvető intézkedése az, hogy az összeírást az iskolai beiratások utáni időre helyezi át, minek következtében a tankötelesek hónapokon át való nyilvántartásának s időközi változások keresztül- vezetésének szüksége elesik. Ennek előnye a régi felett az, hogy a jövőben csak a be nem iratkozott tanköteleseket kell összeirm s az iskolába beiratkozottak összeírásánál nem a szülő, vagy a gondviselő, hanem magának a tankötelesnek akkori rendes lakása vétetik alapul. Az utasítás ezen intézkedése biztosítja azt, hogy az eljárás a nagyközségekben úgy, mint a városokban kevesebb munkával és kellő időben lesz végrehajtható.

— A leányegylet nyári mulatsága. Vasárnap tartotta a leányegylet táncmulatságát a Pokolban. Egész héten a rossz idő folyton fenyegetődzött s a sok eső is a mulatságot akarta elmosni. Dacára ennek, a rendezőség kitartó buzgalommal munkálkodott és remélt szép időt. Csakugyan a legideálisabb nyári napra virradtunk vasárnap. Délután ötkor már a kis Fürge zsúfolásig megtelve, sűrűn szállította át a mulatni vágyókat. A bejáratnál rögtön észrevette mindenki azt a példás rendet, mely azután az egész mulatság minden részletén végig húzódott. A szépen terített asztalok mindegyikén egy-egy tábla állott, jelezvén azt a várost, a melyet a világpostában képez. A fák mellett ízléses postaszekrények a képeslapok részére. A középen kis fehér házikó, bent egyenruháben forgolódtak: ez a postafőnökség. Körülötte a levélhordók sapkával és trombitával: mindmegannyi kedves leány, szaporán bonyolítják le a fokozatosan nagyobbodó postaforgalmat. Megkezdődik a konfetti, szerpentin és virágcsata, mindenütt hangos, vidám kacaj, mulató csoportok. Lassan leszáll az est, kigyulladnak

2

Hírek.

Gyermekgyilkosság a deficenciában.

Vasárnapi számunkban röviden már megemlékeztünk arról a gyermekgyilkossági ól, a melyet a deficencia egy félre eső helyén dolgozó munkások fedeztek tói. A borzalmas tett részleteiről most a következőkben számolunk be.

A lelet.

Múlt pénteken éjjel a deficenciában az illemhelyet tisztitó munkások borzadva vették észre, hogy az ülőke deszkái alól két kis láb látszik ki. Azonnal hozzá fogtak a test többi részének kiemeléséhez és rövid munka után egy eléggé kilej lett fiú-csecsemő hulláját sikerült nekik kiemelni. A leletről rögtön jelentést tettek Szeleczky rendőrbiztosnak, a ki meg dr. Hörl főorvost hivatta a helyszínére.

Orvosi vizsgálat.

Csakhamar megjelent dr. Hörl városi főorvos és megvizsgálván a kis tetemet, konstatálta, hogy a gyermeket mintegy 10—12 nap előtt először megfojtották és azután dobták az illemhelybe. Megállapította a főorvos még azt is, hogy a gyermek teljesen életképes volt.

A nyomozás.

Mig a kis hullát a főorvos rendeletére a városi kórház bonctermébe szállították, Szeleczky rendőrbiztos a lelketlen anya kiléte után kezdett kutatni. Elsősorban is, igen helyesen, kihallgatta az időközben összesereg- lett házbelieket, úgy okoskodván, hogy a tettes a házban szolgáló valamelyik cseléd- leány lehetett. Hogy mily helyes nyomon járt Szeleczky rendőrbiztos, azt a meglepő eredmény igazolta, hogy rövid idő alatt sikerült neki a tettes kilétét megállapítani. Dániel János és özv. Pintér Mihályné lakók ugyanis látták már előzőleg, hogy a Tóth Lajosnál szolgáló Malonyai Ilona cselédleány teherben van és hogy körülbelül öt napi betegeskedése után terhétől megszabadult. Meg is kérdezték a leánytól, hogy mi baja volt, mire ez azt válaszolta, hogy vizi betegségben szenved.

Özv. Pintérné ezzel a válaszszal meg is elégedett, nem úgy Dániel János. O neki igen gyanús volt a dolog, mert látta egyik éjjel, hogy a házban szolgáló Serfőző Erzsi cselédleány Tóthék konyhájából egy dézsa véres vizet hozott ki és kiöntötte. Faggatni kezdte a leányt, a ki először hetykén azzal válaszolt: »Mit firtatja, nem értenek a férfiak ilyesmihez«, de azután azt mondotta, hogy a Tóthéknál szolgáló Malonyai Ilonának nagy vérzése volt és a véres viz innen ered. Dániel János ebbe meg is nyugodott és nem firtatta tovább a dolgot. Mikor Szeleczky rendőrbiztos ezeket megtudta, azonnal tisztában volt, hogy a tettes senki más nem lehet, mint Malonyai Ilona. Rögtön le is tartóztatta a leányt és behozta Kalló rendőrkapitányhoz.

A vallatás.

A leány a rendőrkapitány előtt konokul tagadott. Tagadta, hogy ő teherben lett volna és itt is azzal a mesével állott elő, hogy vizi betegségben szenved.

Hiába mondották szemébe a tanuk, hogy terhes volt, hiába fogta Kálló rendőrkapitány keresztkérdésekbe, ő állhatatosan tagadott és megmaradt meséje mellett. Mikor a kapitány látta, hogy a leánnyal nem boldogul, elhivatta dr. Hörl Péter városi főorvost és utasította arra, hogy vizsgálja meg a leányt. Az orvosi vizsgálatnak azután eredménye kiderítette az igazat. Dr. Hörl megállapította ugyanis, hogy a leány mintegy 14—15 nappal előbb szülésen esett át. Malonyai Ilona még most sem vallott, csupán annyit ismert be, hogy valami testrésze szakadt ki belőle a nagy vérzés alkalmával és ő azt az illemhelybe dobta. A konokul tagadó leányt a kapitány beszállittatta a pestvidéki ügyészség börtönébe, hol tagadása dacára is letartóztatták.

— Nyaralás — fürdőzés. Szarnék Manó nejével, Qrünhut József nejével Marienbadban üdül. — Millmann Árpád több heti tartózkodásra a Tátrába megy.

VÁCI HÍRLAP ____

pen . , . egy kell hozzá . . . erély és nagyfokú gorombaság . . .

De én nem féltem a tekintetes urat, jól tudom, hogy gorombaságban még engem is felülmúl, pedig én hires vagyok erről az egész Fogoly-utcában ... Ha eltogadja az ajánlatot, tessék a levelet sürgősen igy címezni:

Savó Mátyás úrnak s. k. házmester úr

Budapest,

IV., Fogoly-utcal-ÍT*

írjon csak bátran, tekintetes Szerkesztő úr, mert ha én nekem fel is vitte az Isten a dolgomat, azért a magához hasonló szegény ördögöket sem vetem meg.

A Bojtorjánban levő tisztviselő kollégáimat, e kik »Tekintetes ur«-ak és a feleségeiket a cseléd »Nagyság*-ólja, de azért már húszadikán hitelbe vásárolnak, szintén tisz- teltetem, fejezze ki sajnálatomat előttük . . .

Én csirkét eszem, ők meg koplalnak . . .

*

Mimosa.

Nagyságos

csak a magyar viszonyokban, de az európai konstellációkban is teljesen otthon vannak. Én vagyok a »klub« irodalmi szakosztályának az elnöke .. . Magvas és tudományos alapon álló értekezéseim tekintélylyé emeltek.

Tegnap este is egy fényes emlékbeszédet tartottam Julius Cézár felett, a ki a termo- piléi tengerben tönkre silányitotta Odisszeus perzsa király seregeit . . . szóval úr vagyok ... az asszony, a mikor nem ül otthon rózsaszínű selyemblúzban, a fotelban, akkor kék selyem ruhában vizitekre megy, ozson- nákra, vacsorákra, igen előkelő úri családokhoz . . . Én délelőtt a házban gyakorlom a legfőbb felügyeletet, ebéd után kávéházba megyek, elolvasom a lapokat, veszekszem a többi urakkal, de csak finoman . .. délután megyek a »Tök Király« vendéglőbe — nagyon kitűnő bor van ott kérem — este tiz órakor jön értem a vice, hazavezet, mert Isten tudja, úgy este lü órakor már gyengülnek a lábaim, azután nyugodtam lefekszem.

Ezt a kitűnő sorsot tekintetes Szerkesztő úrnak köszönöm . . . meg is akarom hálálni, Figyje el nekem, hálátlan dolog a lapszerkesztés, hagyja ottan . . . Most van itt a szomszédomban egy három emeletes házban üresedés, beprotegálom, úrrá teszem egész éleiére .. . Nem nehéz állás ez, kérem széoly tisztelettel viseltetnek irántam, mint otthon Bojtorjánban a szolga a törvényszéki elnök előtt ... A miniszteri tanácsos úr, a ki az első emeleten lakik, mindig előre tisztelettel köszön: »Jónapot, kedves házmester úr! . . .« Ha jó kedvemben vagyok, elfogadom a köszönést, ha nem, legfeljebb morgok egyet . . .

A jövedelmem felmegy három-négyezer forintra, kitűnő vicém van, a ki dolgozik és elvégez mindent a házban ... A feleségem is boldog, ismerte tekintetes Szerkesztő úr, milyen sovány volt , . . Most úgy elhízott, mint egy lipótvárosi bankár felesége ... Az egyik leányom zongoraművésznő, a másik a színházban operett kardalosné, a többi négy franciául tanul . . . Ez ugyan nem tetszik nekem, de a feleségem követeli, hogy magunkhoz képest neveljük a gyermekeket . . . Mert tetszik tudni, nagyon előkelő, rangos állás a házmesterség ... ha úgy visszagondolok, milyen büszke, gőgös volt Bojtorjánban egy magasabb fizetésű hivatalnok, csak mosolygok rajta . . . Csak jönnének ide az én házamba lakni, majd megtudnák a különbséget . . . Igazi gentlemann urak csak itt vannak Budapesten . . .

Választmányi tagja vagyok a »Házmesterek önképző klubjának«, tekintélyes, komoly, művelt úri emberek mind tagjai, a kik nem-