Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-07-21 / 58. szám
Huszonegyedik évfolyam. 58. szám. Vác, 1907. július 21. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Az uj munkásbiztositó-törvény. Vác, julius 20. I. Most hogy az 1907. évi XIX. törvénycikk julius hónap elsejével már életbe lépett, a munkaadók nagy részénél, a mely még ma se olvasta el a törvényt, a biztosítási kötelezettség körül való tájékozatlanság uralkodik. Az uj törvényről jogosan elmondható, hogy úgy a teherviselés, mint a nyújtott kedvezmények szempontjából, inkább a munkásság szociális céljait hatalmasan szolgáló munkaadói intézménynek, mint a munkásság erejéből táplálkozó munkásintézménynek tekinthető. A törvényben egy^esitett betegsegités és balesetbiztosítás költségeiből hetvenöt százalékot a munkaadó közvetlenül ezen törvény címén és tizenöt százalékot ugyanerre a célra egyenes és közvetett adók alakjában Cköz- kórházak, gyógyintézetek, betegápolási adó stb.) födöz a sajátjából, a nélkül, hogy ellenszolgáltatás felében a mesterségesen élesztett gyűlölet, vagy a munkások rosszindulatú félrevezetésén kívül, egyéb elismerésben is részesülne. De lássuk csak magát a törvényt. Mit is nyújt a munkásnak, ha megbetegszik, vagy ha baleset éri ? Betegség esetére (50. 51. szakaszai) ingyen orvosi gyógykezelést, szülés esetén azonfölül szülészeti támogatást, gyógyszereket, az öszszes hazai, szükség esetén külföldi gyógyfürdőket, gyógyvizeket, gyógyászati segédeszközöket, (szemüveg, mankó, sérvkötő, műláb stb.) Táppénzt a megbetegedés napjától számítva egy évig terjedő időre és az átlagos napibér összeg hetvenöt százalékáig terjedő magasságban. Gyermekágyi segítséget ugyanilyen mértékben nyolc héten át. A biztosított elhalálozása esetén az átlagos napibér összeg negyvenszereséig terjedő temetkezési segítséget. A biztosított családjában bekövetkezett elhalálozásnál a biztosított átlagos napibér összegének húszszorosáig terjedő temetkezési segítséget. A biztosítottal egy háztartásban élő és keresettel nem biró családtagok részére fönti időtartamon át ugyanazon összes^gyógykezelési segítségeket, a melyekre maga a biztosított (lásd föntebb) tarthat igényt. Az 55-ik szakasz szerint fönti mértékben táppénz abban az esetben is fizetendő, ha a tag közveszedelmes fertőző, vagy ragályos betegség, (pestis, kolera, hólyagos himlő és kiütéses hagy máz) miatt a hatóság által el- különit tetik. A hol a biztosított tagok ingyen orvosi kezelésben és gyógyszerekben nem részesit- hetők, a beteg tag a táppénz kétszeresét kapja. Az 58. és 59. szakaszok szerint, ha a tag betegsége kórházi, vagy ^ zanatóriumi ápolást igényel, nemcsak azt, hanem a kórházba szállítás költségeit is a pénztár födózi és a kórházi ellátás ideje alatt még a beteg hozzátartozóinak is fél táppénz fizetendő. A kórházból kikerült és vidéken lakó tagoknak a hazautazás költségeit adják. Mit mondanak a 60. és 61. szakaszok? A tagság s ezzel a betegsegélyezésre való igény a biztosításra kötelezett tagoknál a foglalkozásba való belépés napjával kezdődik még akkor is, ha a bejelentés elmulasztása a munkaadó hanyagsága, vagy másféle mulasztás folytán történt. Ha a tag munkából kilép és igazolni tudja, hogy előzőleg egy éven belül hat hónapig, vagy két éven belül egy évig tagja volt a pénztárnak, a munkából való kilépés napjától számított három, illetve hat héten belüli munkanélkülisége alatt megbetegedvén, ugyanolyan mértékben és ugyanazon időn át élvezheti az összes segélyeket, mint bármely fizető tagja a pénztárnak. Ha a tagot katonai r’egyvergyakorlatra behívják, ennek tartamára járulékot nem fizet, de a fegyvergyakorlat megszűntével segélyezési igényei a katonai szolgálat alatt szerzett betegség tekintetében is fölujulnak. • Az 1. szakasz pedig a kötelező betegsegitő biztosítást lényegesen kiterjesztette még oly üzemekre, vagy foglalkozási ágakra is, a melyek az ipartörvény alá nem tartoznak és igy alkalmazottaik szorosabb értelemben vett Rózsika násza. Rózsika szép lány volt. Ha még most is divat lenne a cafrangos émelygős hasonlatok felhangzása: sokat Írhatnánk róla. Azt, hogy szebb Kleopátránál, Aphroditénél s magánál Vénusznál. De ma elég, ha azt mondjuk: szép volt. Mint minden lány, Ő is szeretett volna szeretni. A papa gondoskodott is róla, hogy e természetes vágyainak legyenek médiumai. Jártak sokan a házhoz. Hódító, kurizáló urak. Ezeket nem kellett hálóval fogdosni. Mert hát Rózsi szép volt. Mindennap másik fiatalembert esett térdre ellőtte; de ő nem erre vágyott. Okos lány volt. Szerette az okos beszédet. És csakis azt. Léha, émelygős, elkopott bókoktól nagyon irtózott. A felajánlott sziveket tálcára téve szerette volna visszaadni, ha gazdájuk szellemi nívója nem imponált neki. Utálta a fecsegést tartalom nélkül. De örült, ha irodalomról, történelemről,művészetekről, sőt még ha fizikáról is folyt a szó. S ha valaki hónapokon át csókért esdett hozzá, azt mondta: nem adok, mert ki tudja, hány millió és mily súlyos bacillus maradhat az ajkamon önről. S ha valaki, holmi üres lélek kérdezte : szeret-e, szép Rózsi ? így felelt : szeretem nagyon, mert a maga szelleme sajnálatot, részvétet kelt fel bennem, akit sajnálunk, azt szeretjük is. Ily kemény okosan viselkedett Rózsi. S bizony, ha súgtak is nagy nagy szerelmi vallomásokat fülébe:nem reagált rá S az ostoba tökfilkók, az üres tudatlanok féltek tőle. Hiresztelték róla, hogy okosabb, mint egy kriminalista. S igazuk volt. Még a szeilemesebbjeinek is jól kellett vigyázni, hogy ki ne fogjon rajtuk. Egyszer aztán'jött egy fiatalembert. Tanult volt, intelligens, okos és művelt. Anynyira mentek már, hogy Rózsi csak Józsinak hívta. Józsi tudott beszélni neki újakat este a csillagok fizikájáról, a nehézkedésről, a fény törvényeiről, a Mars embereiről s a Göncölről is. S bizony csak nem tudott Rózsi oly valakit említeni se a litteraturából, se a történelemből, kiről újat ne mondott volna Józsi. Érezte, hogy e szellem az övé, hogy enélkül nem élhetne. De katonák is jöttek a városkába. Amit leginkább arról lehetett tudni, hogy a lányok mindig az ablaknál ültek. S ha csörgött a kard : dohogott a szivük. Hát Rózsi is kinézett egyszer az ablakon. Ép előttük ment el Sányi hadnagy úr. hess, psiitt kölyök volt Sányi, a hadnagy. Magas sugáralak és fekete bajusz készült virágzani a szája fölött. Szemei nagyok voltak és feketén tüzesek. És igen okos szemeknek látszottak. Sányi imponált neki. Azt hitte róla, hogy okosabb Józsinál is. A kaszinóban vasárnap este megismerkedtek. De nem sokat beszélhettek, mert Sányi az asztal másik végén ült. De nagy, okoslángú, szilaj szemeit mindig Rózsin jártatta. Rózsi örült s igen szerelmes lett. Beszélni óhajtott Sányival. A vére forrott érte. Xagy, asszony-vágyai voltak Sányi után. Szeretett volna az ajkába harapni buján és ölelni tüzesen. Sányi is égett a szerelemtűzben. De hazamentek, lefeküdtek, egymásról, álmodtak mind ketten. Sányi azt, hogy megcsókolta Rózsit, sőt meg is ölelte. Rózsi meg, hogy Sányi hadnagygyal beszélt a régi háborúkról, meg a történelmi nagyokról. Mily szépen okosan beszélt Sanyi, Rózsi, mikor felébredt is, arról gondolkodott. S mikor eljött Józsi : unalmasnak találta. Sányira vágyott. De azok elmentek tovább. Rózsi majdnem sírt a szép Sányi hadnagy után. Szomor- kodott, búsult. A papája megtudta az okot, gazdag ember volt, hát megvette Rózsinak Sányit. Csak az eljegyzésen találkoztak. De akkor csak nem beszélhetnek a tudományról, gondolta Rózsi. Az esküvőn még úgy sem. A nászút azonban hosszú volt a Rózsinak.
