Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-07-17 / 57. szám
Huszonegyedik évfolyam. 57. szám. Vác, 1907. július 17. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben égy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára L] centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A duna-ipolyvölgyi vasút a parlamentben. Vác, júl. 15. A Vácról Ipolyság felé tervezett vicinális vasút építésének útjában már mi sem áll. A vasútépítő vállalat mindaddig nem kezdhetett bele az építkezésbe, mig az országgyűlés nem tárgyaltán vasút engedélyezéséről szóló törvény- javaslatot. Most jelenthetjük, hogy a duna-ipolyvölgyi vasút annyi évi nehéz vajúdás után végre a megvalósulás utolsó stádiumát is elérte, mert annak létesítését a törvényhozás is szentesítette. A törvényhozás most tárgyalta a duna- ipolyvölgyi helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. A kereskedelemügyi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be a duna-ipolyvölgyi h. é vasút engedélyezése tárgyában és egyben felhatalmazást kért, hogy a m. kir. államvasutak Vác állomásból kiágazólag Diósjenőn át a m. kir. államvasutak Drégelypalánk állomásig és innen a m. kir. államvasutak drégelypalánk—ipolysági vonalszakaszának együttes használata mellett Ipolyság állomásig, mint forgalmi végpontig vezetendő fővonalból és diósjenő—romhányi szárnyvonalából álló helyi érdekű vasutat az 1880. XXXI. és az 1888. IV t.-cikkekben foglalt feltételek alatt engedélyezhesse. A törvényjavaslatot Pogány Lajos orsz. képviselő irmertette. A törvényjavaslat tárgyát képező vác—drégelypalánki fővonal 474 km., a diósjenő—romhányi szárnyvonal 17-2 km. hosszú, a pálya összhossza tehát 64.6 km. A békó. — Méltóságos asszonyom, Hervay titkár úr most jön föl a lépcsőn; jelentette csillogó szemekkel a benfentes komorna. Az apró asszonyka felszökött a zongora mellől, a melyen, mint a billentyűket sem ismerő gyermek, össze-vissza nyomkodta az elefántcsont pálcikákat. Odafutott a belépő férfihez és rövid ujjú zömök kis kezével görcsösen fogta meg az érkezett két karját. — Tudod-e, bogy szeretlek? — suttogta, mikor magukra maradtak. A férfinek kissé megrándult a válla. Olyanféle mozdulat volt ez, mint mikor valaki egy rája tekerődző kígyó halálos öleléséből akarna menekülni. ~ — Tudod-e, hogy tudom, hogy te már nem szeretsz, mert egy más ellopta tőlem a szivedet! — De . . . — Ne próbálj hazudni. Nagyon becsületes vagy te eféle hitványsághoz. Szived már azé a bájos fiatal leányé, a kit feleségül akarsz venni. Ez az oka elhidegülésednek tőlem. Persze, tiz év előtt én- is olyan, de még sokkal szebb voltam, mint az a másik. — Kérem, ne tegyen összehasonlításokat. Gúnyosan fölkacagott a szép asszony. A helyi érdekű vasút tényleges épitési és üzletberendezési tőkéje 6511000 koronát, vagyis pályakilométerenként 100790 K-t tesz ki, a mely aránylag magas költség a pálya jórészben hegyi jellegében találja magyarázatát, továbbá mezőgazdaságilag használt területeken vezetvén keresztül, ezen körülmények egyrészt nagy töltések és bevágások létesítésére, másrészről a kisajátítandó területeknek magas megszerzési költségeire való tekintettel a vasút' létesítését igen megdrágítják. Költségessé teszi továbbá a vasút építését még az a körülmény is, hogy Váctól Verőcéig a budapest—marcheggi magyar ál- lamvasuti fővonalon egy harmadik sínpár fektetendő le, a mely nagymérvű alépítményi munkák előállítását igényli. Az egész épitési tőkéből, a mely 6511000 koronát tesz ki, 1176000 koronát az államvasutaknak kell fizetni ezért a nyolc kilométeres vonalért és a csatlakozó-állomások kibővítéséért. Ezen pálya különben szabványos nyomtávú és gőzüzemű* vasútként van tervezve és és az ottani vidék helyi közlekedési érdekeit lenne hivatva szolgálni, másrészt pedig a Nógrád vármegye felső részén átvonuló vasútvonalak és a m. kir. államvasutak budapest—marcheggi vonala közt újabb kapcsolatot létesítene és ekként a vidék erdő és bányatermékeinek megfelelő értékesitheté- sére és élénkebb ipari tevékenység megteremtésére nyújtana alapot. Az 1888. ÍV. t.-c. 4 , illetve 7, §-ai alapján törzsrészvények ellenében biztosított 410000 korona postahozzájárulás, illetőleg 651000 korona külön állami segély a 6411000 koróna tényleges épitési és üzletberendezési tőkének 6'3, illetve 10 százalékát tevén, a törvényben megállapított 10—10 százalékos végső határt meg nem haladják. Egyebekben a helyi érdekű vasút üzletét a szabványszerződés alapján a m. kir. államvasutak kezelnék. Minthogy az engedélyezésnek a törvény- javaslat indokolásában felsorolt összes egyéb feltételei is úgy a helyi érdekű vasút, mint az egyéb törvényeknek mindenben megfelelők, ennélfogva a közlekedésügyi bizottság az előterjesztett törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a képviselőháznak elfogadásra ajánlotta. A ház a javaslatot általánosságban elfogadta, mire következett a részletes tárgyalás, melynek során a törvényjavaslatot a ház részleteiben is elfogadván, annak harmadszori olvasása után a főrendiházhoz került a törvényjavaslat. A főrendiház még az nap tartott ülésében általánosságban és részleteiben elfogadta a törvényjavaslatot, a mit a képviselőház formális ülésében vett tudomásul. Hírek. Freysinger Lajos arcképe. A kaszinókor rég látott falai között oly nagy és díszes közönséget, mint vasárnap délelőttjén. Azok a tagok is eljöttek, kik éveken át nem látogatják a kaszinót, hölgyközönség is volt. Mindannyiát a tisztelet és kegyelet szólította a kaszinóba, mely erre a napra tűzte ki dr. Freysinger Lajos volt igazgatójának arcképleleplezését. — Vagyis a szerető ne merészkedjék összehasonlítani magát azzal, a ki most szent előtted ! Szóval elhagyatás, megvetés ... ? Ez egy kissé mégis sok volna! Ekkora nyereséggel nem zárod le a könyvet, Jtedves barátom. — Mellőzzük a scénákat. Szerettem önt egy huszonöt éves szív tiszta gerjedelmével és fel is ajánltam kezemet, de hát az ezredesi rang mégis előbbre való volt, mint a törekvő, de szerény kis fogalmazó. Azt mondta, nem akar botrányt és a válás mindig ezzel jár. Szerettem őrült szerelemmel és elfogadtam sorsomat. Förtelmes ekszisztencia volt az kerek tiz év óta. Most végre vágyom arra a boldogságra, a melyet emelt tővel élvezhetek. Vágyom a családi életre, miután tiz évig úgy éltem, mint a vadonban bujkáló gonosztevő, a ki még saját árnyékától is retteg, mert üldözőjét véli benne. — Oh, a családi boldogság, a mely elől alázattal ki kell térnem. Ellökte magától a részvéttelen férfit és a közeli pamlagra rogyva görcsös zokogásba tört ki. A szemrehányásokkal, a fenyegetésekkel szemben erősnek érezte magát Hervay László, de a könnyek megbénították. Szerelemnek nyoma sem volt hangjában, de olyan részvét csengett ki abból, mint a legtisztább szívből eredt alamizsna : — • Lásd, Éva, más ember el se jött volna hivó soraidra; nem jött volna, hogy őszintén számot adjon elhidegüléséről és minden kerülgetés nélkül azt mondja: Ez a fonák viszony nem tarthat tovább. Végre én is otthont akarok magamnak teremteni, a helyett, hogy mint a gazdátlan eb, ott és attól fogadjam, vagyis csenjem el a ráéhezett falatot, a hol épen alkalmam nyílik erre. Soká beszélt még a szivéhez szív nélkül. Az asszony végre megértette, hogy minden hiábavaló. László az ablaknál állt és révetegen bámult ki a jégvirágokkal tarkított ablakon.j Odakünn is minden meg volt fagyva. Az emberi raffméria kijátszotta az elemeket. Itt benn olyan volt a légkör, mint az egyenlítő közvetlen közelében. Mesterséges melegség. Megcsalták vele a természetet. Olyan csönd volt, a mely alatt leginkább szóhoz jut a gondolat. Útra kelt a visszaemlékezés s pár perc alatt végtelen tért futott be Éva elméjében. Annál a tételnél állt meg, hogy László még az összehasonlítást sem tűri meg kettőjük között. Mindent megölhetnek az asszony szívé-
