Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-07-03 / 53. szám
Huszonegyedik évfolyam. 53. szám. Vác, 1907. július 3. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Milyen lesz a termésünk. Vác, julius 2. Még soha egy esztendőben sem várta a Vác és a járás közönsége olyan lázas izgatottsággal a nagybirtokosok jóslatait a gazdasági termés-kilátásokról mint a jelen esztendőben. De egy évben sem volt olyan indokolt a nép érdeklődése, mint az idén, mert a gabona árak folytonos emelkedése s a kilátás arra, hogy az idén az állandó áremelkedések mellett a drágaság a szegény emberekre elviselhetetlen lesz, indokolttá tették ezt a nagy érdeklődést. Hozzájárult még az is, hogy a rendkívüli hosszé tél, valamint a tartós esőzések megakasztották a gazdaközönséget a külső földmunkák elvégzésében s a tavaszi szántásokkal és vetésekkel a föld mi vés elkésvén, egy igen rossz esztendő elé nézett úgy a gazda, valamint a fogyasztó közönség; Hála isten ez a félelmünk nem vált valóra, mert habár a termésünk mennyiségileg nem is éri el a tavalyi közepes jó termést, minőségileg a gabonatermésünk jobb lesz a tavalyinál, viszont az utóbbi bárom hétben úgy a kalászosok, mint a kapás növények, óniási javulást mutatnak s már eddig is, megállapítható az a tény, hogy az első, májusi termésbecsléstől máig az emelkedő javulás tetemes summára tehető. Az utóbbi napokban beállott esőzések pedig egyes vidékeken, különösen járásunk Tetemre hívás. Irta: Szende-Dárday Olga. Paff! és egy kis testnek lassú esése a levelek között. Megvan! kiáltá Jenő, feszült figyelemmel tekintve föl a fára. Tegnap öt üveggolyóért becserélte szomszédék Palijának gummipuskáját s azóta lődöz vele szüntelen. A nagy tölgyfán erős csicsergést hallott s belelőtt a lombokba. A lövésre reákövetkező nesz elárulta neki, hogy a csicsergők egyike találva van. A nesz elmúlt. Jenő fürkészve nézett az ágak közé. Nem hullott le semmi . .. Óvatosan körüljárta a fát... semmi! Még egy párszor feltölt reá . . . semmi eredmény. Bosszankodva távozott. Paff! a vígan csicsergő verébtársaság rémülten fölrebbent. Ijedt lármájukba belevegyült a legfiatalabb veréb fájdalomkiáltása, ki eszméletét vesztve hanyatlott le az ágról, lejebb, lejebb . . . Mikor ismét magához tért, a legerősebb ágak egyikén találta magát, Megrázta tolláit s fölemelte szárnyait, hogy utána röpüljön társainak, de panaszos hangot hallatva, ismét lebocsátotta őket. Jobb szárnya béna volt, patakzott belőle a vér. A kis állat felborzolta tolláit s sebes szárnyát fáradtan leeresztette. Mindig erősebben lélekzelt. Nemsokára fejecskéjét is behúzta a tollak közé. Lélekzete oly nehéz alsó részein, valamint itt helyben is a gabonára olyan jó kihatással voltak, hogy a terméskilátás e területeken mintegy 2-5 — 3-5 százalék javulást fog eredményezni. A kapásnövényeknél pedig a javulás még a tavalyi jó terméssel szemben is szembeszökő. A károsodások, párhuzamban állítva azzal a sok aggodalommal és az eleinte mutatkozott, nagynak látszó pusztulásokkal, szemben kisebbek, bár terményenként még mindig 1—2 százalékra tehetők, azonkívül a tél, valamint a tavaszi nagy esőzések folyamán kipusztult őszi vetések területe a búzánál és a rozsnál 10—15 százalékra becsültetett. Járásunk gabona termés kilátása tehát a múlt évihez arányitva 5—8 százalékkal kevesebbre tehető. A megelőző három esztendő felyamán ugyan mindig nagyobb volt a termés, de ha veszszük azt, hogy az idén a bevetett terület kisebb volt a tavalyinál és az 1904-ik év bevetett területnél és mégis elértünk csaknem ugyanannyi mennyiséget, kétségbeesésre nincs okunk. A tengeri fejlődése kedvezően halad, kitűnő termésre is van kilátás, a mely a tavalyi termést leiül fogja múlni, sőt miután sokkal nagyobb területet vetettek, mint tavaly, a fengeri termésünk a tavalyit mintegy 30 százalékkal fogja felülmúlni. Ugyanez áll a burgonyára, valamint a többi kapásnövényeinkre, valamint a mesterlett, hogy az egész kis tollas test megremegett. Elfáradt. Fölhúzta egyik lábát, ezután ismét lebocsátotta és fölhúzta a másikat. így ült sokáig. Néha hátravetette fejét s csőrével levegő után kapott, azután ismét ült türelmesen. A nap régen lement. Hűvös estharmat hullott a lázas madárkára. Már szemeit is lehunyta . . . A falu harangja lassan elkongja a tizenkettőt, a hanghullámok ünnepélyesen rezgik át a csendes holdvilágos tájat; még a tücskök is abbahagyják a csirpelést. A beteg madárka összerázkódik, görcsösen verdes szárnyaival, meg egyszer fölnyitja apró, fényes fekete szemeit, a fáradt lábacskák hegyes karmai erőtlenül lefoszlanak az ágról, egy halk panaszos csipogás s a kis test élettelenül hull le az ágról, lejebb, lejebb a levelek között, le a harmatos pázsitra, a fa alá. — Nini, mi van itt! Egy kis madár! — Hol? — Hol? Az egész gyermeksereg a kis hatéves Évi köré gyűl. — Alszik! mondá ez ünnepélyesen. — Nem alszik, feleié a legidősebb, fölemelve a kis állatot, — meghalt. — Szegény ! — sajnálkozik a többi. — Temessük el, — proponálja a kis göndörhaj u Laci. — Temessük el — ismétli a kórus. séges takarmányra és cukorrépára is, amely az idén sokkal szebbnek és jobbnak mutatkozik, mint a tavalyi év hasonló időszakában. A mi pedig a jövő kilátásait illeti, örvendve konstatáljuk, hogy a terméskilátás minőségileg olyan jó, hogy a várható eredmény a kilátásban lévő állandó jó árak folytán értékben majdnem a tavalyi értéket képviseli és tekintettel arra, hogy a kapásnövényeknél nagy mennyiségű emelkedés is fog lenni, semmivel sem fog alatta állni. Ha pedig a külföldi országok terméshirei a valóságnak megfelelnek, ugv kilátásuk lévén állandó magas gabonaárra, ez gazdáinknak még mintegy 25 százalékkal több jövedelmet helyez kilátásba. Nincs okunk tehát a kétségbeesésre, bár szívesebben konstatáltuk volna azt, hogy termésük mennyiségileg is elérte a tavalyit, de igy is áll az, hogy a nép nem fog Ínséges esztendő elébe nézni. O Hírek. — Az új misés papok elhelyezése. Péter-Pálkor szentelte pappá gr. Csalcy Károly megyés püspökünk egyházmegyéje fiatal teológiát végzett növendékpapjait s most körlevelében be is osztotta őket a plébániákra. E szerint Aczel Aladár Bagra, Forgács János Ceglédbercellre ment, Keld Imre Galgamácsára, Kis Géza Csépára, Koterba István Nógrádra került, Kardon — De előbb meg kell kérdezni a made- moisellet, hogy szabad-e? — inti a többit a nyolc éves Ilonka, nem emlékeztek, hogy a múltkor is el kellett dobni a zöld békákat és a csigákat? — Jó, menjünk a mademoisellehez. Mademiselle, egyike ama igénytelen, szőke, szeplős mademoiselleknek, kiket oly nagy számban importálnak a francia Svájcból, ott ült a pádon egy olcsó rémregénybe elmerülve, melyet még az ő «chére Suisse«-jéből hozott magával és már vagy hatodszor olvas át. Ép most várja haza Bogért a csatából. Fölmegy a vártoronyra, lebontott aranyhajával, tündöklő ruhájában. Izgatottan lesi a közelgő porfelleget. Ez ő! ez Roger! leszáll lováról följön a lépcsőn, oh Roger!... — Mademoiselle?! — szólal meg egy félénk gyermekhang ... A torony összeomlik, Roger visszahanyatlik a ködbe és ő maga, a szép, az aranyhajú hercegkisasszony helyett ismét a kis szeplős mademoiselle s minden csak azon gyűrött, sárgult lapon van, melyen most fut végig egy nagy hangya. — Mademoisellé rögarge! Szabad eltemetni ? Mademoiselle, ki megszokta, hogy minden percben holmi füvet, követ hoznak neki külön megbámultatás céljából, föl sem pillantva, szórakozottan feleié: — Oui, oui, c’est tries bean, mes enfants — s ismét belemélyedt könyvébe.
