Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-06-19 / 49. szám
Huszonegyedik évfolyam. 49. szám. Vác, 1907. június 19. VÁCI HIRLA Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyiltíér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Elismerés a tanítóknak. (A V. J. K. E. közgyűlése). Vác, junius 17. A Váci Járási Közművelődési Egyesület múlt évben kezdette meg, mint az Országos Magyar Szövetség fiókja, legszebb munkáját: a magyarságért, a magyar társadalomért. Ivánka Pál főszolgabíró a lelke ennek a csendben, de már eredményesen dolgozó egyesületnek, melyre egy ideig ólomsúlylyal nehezedett a nemzeti küzdelem, de utána feltámadt újra, hogy nemes eszméiért tovább folytassa küzdelmét. Az egyesület ma még nincs abban a jó helyzetben, hogy óvodák, napközi otthonok, nyári gyermekmenhelyek fentartását elbírja anyagi eszközeivel, de alapszabályszerűen dolgozik a járásban s ma legalább elismerően méltatja a tanítók munkáját, mellet ő a járásban a magyar nyelv és a nemzeti eszme érdekében kifejtenek. Az állami és községi tanítók vármegyei egyesületének újpest—váci járási köre múlt szombaton a helybeli siketnémaintézetben tartotta éves gyűlését, mely után a V. J. K. E. közgyűlése vette kezdetét Ivánka Pál elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó után, "mely az egyesület nemes céljait nagy és díszes közönség előtt fejtegette, dr. Petri Mór vármegyénk tanfelügyelője, majd Tóth József ny. tanfelügyelő üdvözölte a járás közművelődési egyesületet, Csányi Gusztáv pedig a Magyar íp’lyon Ságig. Irta: dr. Dobó László. (Befejezés.) Ez a része az útnak (Gyerktől Ipolyságig) volt a legfárasztóbb és legveszedelmesebb. Mutatja az, hogy ezt a mindössze 9 km.-nyi utat (annyi, mint Vác—Verőce) csak 2 óra 50 perc alatt bírtuk megtenni. (Persze a két fiatalnak sem ment már úgy az evezés, mint előző nap.) Pereszlény előtt és után ugyanis két oly veszedelmes alakulattá helye van az Ipolynak, hogy csak a jó Isten őrzött bennünket, hogy ott katasztrófa nem érte csónakjainkat. Mindkét helyen csaknem derékszögben bajló éles kanyarulatban zúgva rohan az Ipoly, mely itt annyira összeszűkül, hogy az evezőlapátoktól jobbra a 3 méter magas sza- kadékos partig s balra az éles kövekkel fedett zátonyig alig-alig maradt fél-fél méternyi szabad tér. Az első helyen, a balparton elterülő köves zátonyon, mintegy 50 méteren át, vontatták keresztül a csónakokat — • rettenetetes kinok között, mert már az, előző napon is sokat szenvedett talpaikat yéresre vagdosta ösrze a sok éles kődarab. Az alig bokáig érő víz oly sebes volt, hogy abban haladni alig lehetett, minden egyes lépésnél valósággal hasították lábaikkal a fiuk a vizet, mely éles Szövetség nevében mentette ki Bérezik Árpád elnököt, kit a megjelenésben családi körülményei gátoltak. Ivánka elnök ezután meleg elismeréssel emlékezett meg a nemzet igazi napszámosairól, a tanítókról. Nem jutalmazni akarjuk a járás tanítóit, — mondotta beszédében mert azt a munkát, mit magyar népért lan- kadátlan buzgalommal teljesítenek, nem vagyunk képesek, hanem buzdítani, erkölcsi támogatásban részesíteni akarjuk őket. hogy munkájukban igy erőt merítsenek buzdító szavainkból. Ezután átnyújtotta Pohánka Ödön csővári, Mihalik János sződi, Liptói János acsai, Sztiha Sándor püspökhatveni, Lacják János vácbottyáni, Sefforovszky János csomádi, Micsinay György zsidói tanítóknak az 50—50 koronás jutalomdijat, az elismerő okleveleket pedig Km áh József püspökhatvani, Lang Géza veresegyházi és Kántor Ferenc püspökhatvani tanítóknak azért a lelkes munkásságért, melyet a magyar nyelv eredményes terjesztéséért a járás községeiben kifejtettek. A jutalmazott tanítók nevében Liptai János acsai tanító mondott köszönetét a járási közművelődési egyesületnek s a vezetőknek, mely után letárgyalták a tárgysorozat többi pontját és a közgyűlés véget ért. Lelkes és szép ünnepély volt, melyen, minden megjelent egyaránt, egy nagy eszmével volt eltelve lelkében, s örült mindenki hogy szemtanúja lehet oly elismerésnek, melyből a magyar tanítónak ritkán, igen ritkán jut ki. Mi nekünk eszünkbe jutott, hogy nálunk, Vácon mikor volt a tanítónak — felekezetkiilönbség nélkül —- jutalmazása s mikor lesz. 0 róluk, úgy látszik, megfeledkeztek. A munkával túlterhelt tanítótól az eredményes tanítást megkövetelik, de a legelemibb valami,-a tisztes fizetésrendezés ügye oly csiga lassúsággal halad előre, hogy ma ők nem is messze eső elismeréssel, de a biztos megélhetéssel gondolnak. Hirek. — Dr. Freysinger emléke a kaszinóban. A kaszinó közgyűlése, melyet legutóbb tartottak, elhatározta, hogy dr. Freysinger Lajos elhunyt igazgatójának arcképét megfesteti s ünnepélyesen leleplezi. Millye Kálmán festő már elkészült munkájával, a kör hétfőn tartott választmányi ülésén vették át a portréét, mely élethű és a kiknek volt is alkalmuk látni, azt mondják, igen sikerült. A választmány elhatározta, hogy az arcképet július 14-én, vasárnap tartandó rendkívüli közgyűlésen leplezik le, melyre meghívják az elhunyt családját js. Utána a közgyűlés betölti az igazgatói tisztet. — Az ev. juniálisról. A helybeli ev. iskola javára múlt szombaton megtartott mulatság ez évben igen jól sikerült. Pedig a mulatság kezdetén majdnem az ellenkezőtől lehetett tartani, mert a szép számmal összejött közönség már hat óra után kezdett gyülekezni, de azért mégis majd kilenc sugárban szökött be a csónakokba. E miatt aztán ez az 50 méter távolságra való vontatás a ki- és beszállással együtt teljes háromnegyed óráig tartott. Még kritikusabb volt a másik hely, hol már nem lehetett vontatni sem a hajókat, hanem kénytelenek voltunk neki vágni a kanyargó, zugó árnak, minden percben kitéve annak, hogy az a parthoz vág bennünket s akkor csónakjaink darabokra törnek. Végre ismételt nekiiramodásokkal s ügyes előre és hátra manőverezéssel sikerült itt is keresztül törnünk. Hogy mily rettentő nehéz munkájuk volt itt a fiuknak, mutatja az, hogy ezen a mindössze 4—5 méter hosszú darabon teljes erővel vagy 50—60 csapást kellett tenniök. (Ezzel az erőfeszítéssel nálunk az uszodától a fegyházig el leiiet jutni.) Csak úgy szakadt szegényekről a veríték, hogy egy darabig gihennünk is kellett utálnia. De hát az evezősnél nem tart sokáig a fáradság s jó kedve hamarosan visszatér, igy aztán alig egy percnyi pihenés után már a legvigabb hangulatban haladtunk tovább. Horváth Kálmán gyártotta egymás után a rossznál-rosszabb vicceket, ijesztgette a parton álldogáló kis libapásztor- leányokat a harapós cethalakkal (vulgó Csongor és Tünde) és szidta Dezsőt, a miért folyton elmaradozott a Tündével. Közvetlenül Ipolyság előtt az utolsó halászgátnál zugó éljenzéssel fogadtak a parton már türelmetlenül váró ipolysági barátaink. Ott bevártuk a hátul kullogó Tündét, mely itt ügyesen átvágva a gáton, szemtelenül elibénk került s 10 perc múlva diadalmasan bevonultunk Ipolyságra, hol a nagy kőhidon már együtt volt a fél város s óriási riadalommal fogadott bennünket. Eldefilirozva egyszer- kétszer az ilyesmit még sohasem látott közönség előtt, végre 3/412 órakor kiszálltunk hajóinkból a hídfőnél, azokat a partra kihúzva, rábíztuk a derék ipolysági Mihaszna András gondjaira, magunk pedig az ezalatt hatalmasan megeredt zápor elől futva menekültünk végig főutcán utizsákjainkkal a hátunkon azon csupaszon szállodánkba. Gyorsan megmosakodva és átöltözve, siettünk ebédhez ülni, melyet ipolysági kedves vendéglátó barátainkkal együtt a legvidámabb hangulatban költöttük el. Ebéd után megírtuk jó ismerőseinknek a már ilyenkor elmaradhatatlan képes lapokat, azután —- a doktor kivételével, ki még egyet pihenn. akart ebéd után a pompás szálloda rézágyában (a fiuk ugyan még most is alaposan gyanakszanak, hogy annak az ágynak aligha volt pihenésben része) — igyekeztünk le a hídhoz, hogy onnan hajóinkat kivitessük a vasúthoz Mihaszna András barátunk szakértő vezérlete alatt, kit a neki kellő tisztelettel átnyújtott borravaló rendíthetetlen hívünkké tett, csakhamar megalakult az ipolysági tra-
