Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-06-16 / 48. szám

2 VÁCI HÍRLAP is szólalt, hogy a város öreg tisztviselőjének adják meg az egész 72 percentet. Szavaztak. A pénzügyi bizottság javaslata ment keresz­tül. Bucsúzót sem mondtak. Harminc évig a város szolálatában lenni, bizony, bizony meg­érdemelt volna egy isten áldj ont! Marci bácsi már julius elsejével nyugdíjban lesz, helyettesének Bárdos Ernő fogalmazót jelelte ki a közgyűlés a polgármester ajánla­tára. Korpás Márton utódát rokonszenves éljenzéssel fogadták. A drágasági pótlék. Megint fódoznak. Sehogy sem akarnak belekapni a fizetés rendezésbe, hát adnak pótlékot, mert drágaság van. Ezzel is fél évet késtek, mert a pótlék múlt évben már megvolt, de csak egy évig szólt, január elsején (újévi ajándékul) már nem adták. Most el­határozták, hogy mindenki, a kit illet, fize­tése 10 percentjét kapja drágasági pótléknak. Tisztviselő, segéd és kezelőszemélyzet egya­ránt. (Ugyan, kérjük, mit segítettek azon az 500 forint fizetésű tisztviselőn 50 forinttal V ) Haraszti Ernő városi állatorvosnak pedig még 600 korona fizetéskiegészitést is megszavaz­tak — végre. Nagyobb fontosságú az a határozat, hogy a pénzügyi bizottság még ebben az évben a tisztviselők fizetésrendezéséről, a jövő köz­gyűlésen pedig a szolgák és rendőrök tíze- tésrendezéséről köteles tervezetet benyújtani a közgyűlésnek. Számon fogjuk tartani.' A rendőrök és szolgák a polgármester referálására szintén megkapták a drágasági pótlékot. Szeleczky Gáspár rendőrbiztosnak gyógyfürdőre 200 koronát és szabadságot adtak, Paul Béla tanítónak pedig 100 koro­nát, hogy egy kolozsvári szaktanfolyamon részi vehessen. A polgármester hat heti szabadságát szíve­sen engedélyezték (helyettese dr.Franyó István lesz) Regele Géza városgazda pedig egy évi szabadságot kapott. A polgármester Regele helyetteséül Bajkó Vilmos mérnöksegédet jelölte ki, a mit a közgyűlés is jóváhagyott. A közgyűlési teremben már alig volt 15 városatya. Jó, hogy vége volt a közgyűlés­nek, különben ezek is megléptek volna az uralkodó forróság elől. No de talán októberre az uj és szép közgyűlési teremben folyik to­vább majd a munka. . . . Hírek. — Új bölcsészettudor. A piarista-rend egyik fiatal, rokonszenves tanárát avatják holnap, hétfőn a budapesti tudomány- egyetemen bölcsészettudorrá. Az új bölcsé­szettudor Miskolcgi István, a váci rendház tagja. Tudóid értekezése »A kegyes-tanitó- rendiek privigyei kollégiumának története«, mely a Pestvidéki Nyomda új betűivel készült, tudományos körökben feltűnést keltett s ál­talános elismerésben részesült Eljegyzés. Gerber Nándor óbecsei sör­gyáros és földbirtokos eljegyezte Trag or Clemmikét, Tragor Ernő szőlőnagybirtokos bájos és kedves leányát. Boldogságot kívánunk az ifjú párnak! Váci ügyek a varmegyén. Hétfőn tartott a vármegye közgyűlést, melyen több váci ügyet intéztek el. Dr. Freysinger Lajos halálával megürült út- és vasútügyi bizott­sági tagsági helyre Révész Bélát választották meg. Jóváhagyták a polgármester és rendőr- kapitány fizetéskiegészitéséről szóló köz­gyűlési határozatunkat, valamint Bárdos Ernő fogalmazó személyes pótlékát. Tudomásul vették Luczenbacíier Jenő ajándékozását s végül intézkedtek, hogy a váci mérték­hitelesítő hivatal is folytathassa munkáját. Bezdek János mértékhitelesítő végre e héten a szükséges eszközöket megkapja a vár­megyétől. vagy 10—10 ember vitte ünneplőben a par­ton a két csónakot, utánnuk vonult nyolc gyerek egy-egy evezővel s másik bet gyerek egy-egy utizsákkal a hátán, végül pedig mi, mezítláb, folyton kapkodva ilyesmihez nem szokott lábainkat a sok szúró akáctövis mi­att, egy szál. úszónadrágban és evezősingben. Egy szaharai karaván kismiska ehhez a lát­ványhoz képest. Visktől aztán, két gyöngébb halászgátat leszámítva, akadály nélkül haladtunk Gyerkig, hova már sötétben, az aznap megtett 50 kilométernyi fáradságos út után meglehető­sen lankadt állapotban és a fáradsággal együttjáró ideges hangulatban érkeztünk meg esti VúEkor. Ott a csónakokat egy hosszú homokzátonyra emeltük ki, rábíztuk éjjelre a derék halász gondjaira, magunk pedig a legelső házban hamarosan átöltözködtünk s az időközben megrendelt kocsikon behajtat­tunk még azon este Ipolyságra, hova Dezső barátunk s ipolysági kedves sporttársaink zúgó éljenzése mellett háromnegyed tiz óra­kor végre szerencsésen megérkeztünk. A másfél napon át rántotta-kosztra kár­hoztatott csapat farkas-étvágygyal költötte el az ipolysági barátaink által részünkre fejedelmi vendégszeretettel megrendelt lukul- lusi vacsorát, majd az átélt kalandok vidám muzsikaszó mellett történt elbeszélése után aludni tért, hogy másnap a Gyeiktől Ipoly­ságig még hátralevő 9 kilométernyi utat friss erővel tehesse meg. A csapat három házasember tagja, meg szolid dók törünk és Dezső barátunk is (!) egy-kettőre az ágyban voltak, de a két re­j ményteljes ifjú (a nevüket még az egyszer i diszkrétül elhallgatom), vallvetett erővel j buzgólkodott azon, hogy a jótékony álom- I nak minél később adhassuk át fáradt tag- j janikat. Ok, akik előbb a csapatot közösen : érdeklő ügyek elintézésével édes keveset j törődtek, most egyszerre fáradhatatlan tevé- j kenységgel kezdtek intézkedni a reggeli fel- i költés, cipő- és ruhatisztitás s egyéb köz­érdekű dolgokban. E téren szerzett érde­meikből csak az ront le valamit, hogy ezeket az ügyeket órákig tartó hosszadal­massággal tárgyalták meg a szolgálatkész szobatündérrel, no de hát szegényeket mentse az, hogy még nagyon tapasztalatlanok voltak az intézkedések terei: Elnökünk már hajnalban talpon volt, mert ő kora reggeli vonattal tért vissza Ipolyság­ról, mi többiek ellenben a pompás rézágyak­ban 7 óráig pihentünk. Hét órakor jelentették, hogy a kocsik, melyeken Gyerkre mentünk vissza, már a szálloda előtt várnak. Hamarosan felkeltünk tehát s alapos bereggelizés után kocsikon ültünk és kihajtattunk Gyerkre. Ott magunkra öltöttük vadonat új evezős gúnyánkat, aztán nekiláttunk a gyerkiek buzgó segítsége mellett hajóinknak az utolsó, leghatalmasabb malomgáton való átcipelésé- nek. Ezzel is szerencsésén elkészülvén, pont 9 órakor megindult Ipolyság felé a Csongor Sulyok és Horváth evezősökkel s az én kormányzásom mellett, majd nyomában a Tünde, melyben doktorunk és Nagy Sándor eveztek, Dezső barátunk pedig kormányzott. (Folytatása szerdai számunkban.) — A Tulipán-Szövetség gyűlése. A »Tulipán-Szövetség — Magyar Védő Egyesü­let* — Vác és Vidéke — junius 16-án (va­sárnap) d. u. 7a 4 órakor a siketnémák váci intézetének dísztermében választmányi gyűlést tart Borbély Sándor elnöklete alatt, a tárgy- sorozat ez: 1. Jegyzőkönyvhitelesitők kijelö­lése. 2. Az elnökség bejelentései. 3. Állás­foglalás, bog}' mily irányban működjék az egyesület. 4. az ügyrend előkészítése. 5. A belépési nyilatkozatok tárgyalása. 6. A vá­lasztmány kiegészítése. 7. Bizalmi tagok. 8. Taggyűjtés. 9. Indítványok. — Egy hitközségi templom és iskola építése. Az őrt. izr. hitközség e hó 9-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyen elhatá­roztak, hogy tekintve, hogy a templom rend­kívül kicsi és az iskola helydség nem felel meg céljainak, a templomot megnagyobbít­ják, illetve újat építenek és megfelelő iskolát is. Egyben meghatalmazták az elnököt, hogy e célra 30.000 K kölcsönt felvehet. Végül egy építési bizottság lett választva, melymek feladata a közgyűlési határozat foganatosí­tása. E bizottság tagjai: Goldman Salamon, Schmidl Mihály, Hirschfeld Mayer, Diamant Bernát, Pápa Manó, Dach Adolf, Büschitz Márk és Fleischman Nándor. Az építkezési pénzek beszedésére Abelesz Sándor és Hirsch­feld Áron jogosittattak fel. — A népkönyvtár jótevője. Az ipar és kereskedelmi intézet igazgatósága ez idén sem feledkezett meg a muzeum vezetése alatt álló népkönyvtárról. Eddig is többször gya­korolt jótékonyságát legutóbb 30 koionával nagyobbitotta s ezen összeget a népkönyvtár­nak ajándékozta. A muzeum egyesület elnök­sége ezúton is hálás köszönetét mond a jó­tékony intézetnek állandó pártfogásáért. — Halálozás. Weinberger Miksa a helybeli gimnázium együk legszorgalmasabb tanulója 18 éves korában elhunyt. Temetése csütör­tökön ment végbe, melyen nagyszámú kö­zönségen kívül megjelentek az elhunyt volt osztály főnökei is. Előbb Köntér Jenő, utána Nagy Vilmos, az elhunyt iskolatársai mond­tak szívhez szóló búcsúztatót és csak azután kisérték őt utolsó útjára. — Esküvő. Remisek Gyula a rákospalotai kerület kéményseprőmestere e hó 23-án tartja esküvőjét Barcson Judt Rózsika kisasszony­nyal. Gratulálunk! — Felülfizetés. Kubiteky György az ifjú­sági hangversenyre négy koronát fizetett felül, melyért ez utón mond köszönetét az igazgatóság, — Tornaverseny a siketnémák intéze­tében. Versenyre készülődnek a siketnéma- intézet növendékei. Várva-várják a napot, melyen először lesz alkalmuk bemutatni — a közönség előtt is — tornászati ügyes­ségüket. Az intézet tanári testületé ugyanis elhatározta, hogy e tanév végén az intézet­ben a fiú-növendékek közremőködésével házi tornaversenyt rendez, biz lesz az első verseny, — a miben még a külföldet is megelőzték — melyet siketnéma növendékek rendeznek. A verseny programmja a követ­kező lesz: I. Szabadgyakorlatok. Végzik az összes fiú­növendékek. 1. Verseny a lovon. Első dij 1 ezüst érem, második dij egy bronzérem. Versenyeznek: Szabó Samu Vili. o. növ., Zsenáty Lajos VIII, o. növ., Vogl Jenő VII. o. növ., Brzják Péter VI. o. növ. és Gubis Mihály' VI. o. növ. — 2. Másfcás. Dij 2 bronz­érem. Versenyeznek: Buday István VIII. o. növ., Molnár Péter VIII. o. növ., Ivolosta

Next

/
Oldalképek
Tartalom