Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-01-16 / 5. szám
Huszonegyedik évfolyam. 5. szám. Vác, 1907. január 16. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. V pác Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezménv - Nyilttér sora 60 fillér. Harc a munkanélküliség ellen. Vác, jan. 15. A modern kor egyik nyavalyája a munka- nélküliség, a melylyel kiváltképen nálunk nem tudnak sikeresen megküzdeni, pedig lehetne, nagyon is lehetne. Nagy a baj különösen a mezőgazdasági, illetve földmives munkásoknál, a kiknek tekintélyes számuk nem jut munkához, bár mindenképen dolgozni szeretnének, munkakedvelők, józanok, izmos karjaik vannak. Ezekből kerül ki a kivándorlók legnagyobb hányada; a mezőgazdasági munkások százával és ezrével hagyják el a hazai földet, mert hát koldulni nem akarnak, önérzetük nem engedi az alamizsna kérést. Fölcihelődnek és egész családok, falvak mennek Amerikába. A kivándorlás oly méreteket ölt, annyira beleveszi magát a köztudatba, hogy még azok is itt hagyják a hazai földet, kiknek pedig van itthon valamelyes kenyérkeresetük, csak hogy helyzetükön javítandó, hasonlóképen idegenbe mennek. így aztán nem csodálható, ha a földek sok helyütt parlagon, miveletlenül heverésznek, melyek pedig dús gyümölcsöket nyújtanának. Ilyenkor kezdenek el rimánkodni. hogy v.ólna munka elegendő, csak hegy nincs hozzá munkás. A baj gyökere abban van, hogy felette lanyhán, hányi-veti módon kezelik ezt a nagy és fontos szociális kérdést. Nem tudnak rendszert teremteni. Nem hoznak olyan törvényeket, melyek védenék a magyar munkásokat Születésnapodra. A nagy méla csendben kél egy titkos zsongás, a fák levélkéi összesúgnak-búgnak. Regélnek, regélnek, mig a pirkadással, a nesztelen árnyal mind visszavonulnak. Valami nagy érzés leng a titkos éjbe, langy fuvallat terjeng az ébredő tájon. Megszakadt a dallam a csalogány ajkán, elszorult kebellel ül némán az ágon. Most egy tompa zúgás morajlik az égbe, átcikkázik rajt’ egy villám fénysugára. S azt az édes rózsát, azt a fénylő pontot, feltűzi az égnek pirkadó boltjára. Ott ragyog, ott fénylik. Te hortadt azt égbolt keblére a legszebb csillagát az éjnek . . . Lágyan kel a szellő s suttogó szavával újra elregéli a te születésed. Ragyogjon csillagod s árassza sugárit egy hosszú életnek virágos útjára ! S egy-egy sugárkévét bocsásson le néha, az én életemnek halvány csillagára. Haas Lajos. Fokozat a — szerelemben. Ne tessék megijedni nyájas olvasó, aki talán már bevégezvén a polgári iskolát, gazdasszonyi minőségnen jobb keze az édes mamának s néhány meglopott pillanatban regényeket is olvas, — ne tessék megijedni. Nem akarok én itt holmi szerelmi statisztiminden ellenséges áramlattól. Igaz, volna ele gendő munka idehaza., de megengedjük azt, hogy idegen munkások ezrével dolgozhassanak Magyarországon. Idegen munkafelügyelők ba- sáskodnak, a mig honfitársaink kiszorulnak, mellőzésben részesülnek. Pedig számos állami munka van folyamatban és lesz rövidesen nálunk, a mi ezer meg ezer embernek ad és nyújt majd kenyeret, de tekintettel kell lenni elsősorban és mindenek felett a munkások honosságára. Ha hazai munkás nem akad, csak akkor kerülhet sor külföldire; addig semmi körülmények között nem. Gondoskodni kell tisztességes munkabérekről, a mi könnyen megtehető, ha másoldalon megannyi felesleges kiadásokat korlátoznak. így aztán elejét vehetjük' a nagyarányú és egyre fokozódó kivándorlásoknak. Véreinket idehaza tartjuk, a nyomorúságos viszonyokat szanáljuk. Mindkevesebb lesz a kulduskenyéren élők száma és az ország tetemesen fellendül az áldásos munka nyomán, mert az itthon maradt polgárok. kik tisztességes munkával keresik meg a kenyerüket, mindegyik külön munkálkodik hazánk virágzóvá tételén, Magyarország fejlődésének, haladásának névtelen munkásai lesznek. K Írek. A város legvagyonosabbjai. (Í907. virilistái.) Krakker Kálmán elnöklete alatt Borosi | Ferenc, Váró Károly és Fóti Gyula városi képviselőkből álló bizottság összeállította a választás alá nem kerülő városi képviselők névjegyzékét s ezt a múlt év utolsó rendkívüli közgyűlése letárgyalta és tudomásu1 vette. Nem lesz érdektelen közölnünk ama hatvan legtöbb adófizető nevét az adóösszegével, kiknek a városi képviselőtestületben 1907. évben szavazati joguk van. A hatvan váci virilista és tiz póttag a következő: Gróf Csáky Károly 13240 K 10 f (főpap), dr. Huber József 4735 K 76 f (tudori oklevél), váci idősb alapitványú káptalan 3401 K 85 f, Luczenbacher Jenő 3293 K 03 f, Nagy Sándor 2267 K 76 f (gaz- dászati oklevél). Babies József 1888 K 86 f (ügyvédi oklevél), Reitter Ödön 1561 K 32 f (iparkamarai tag), dr. Baksay Károly 1477 K 40 f (tanári oklevél), Boros Jakab 1300 K 88 f (iparkamarai tag\ dr. Pauer Béla 1267 K 68 f (tudori oklevél), nyugalmazott papok háza 1113 K 72 f, Lőwinger József 1080 K 64 f, dr. Krno Péter 1059 K 94 f (ügyvédi oklevél), Alberti Ferenc 1018 K 24 f, Németh Péter 957 K 56 f (ügyvédi oklevél), váci takarék- pénztár 944 K 55 f, dr. Galcsek György 931 K 96 f (tanári oklevél), Bauer Mihály 837 K 18 f (tanári oklevél), Rózsahegyi Gyula 832 K (tanári oklevél), Klapati János 823 K 82 f, Bucsek István 793 K 02 f (plébános), Nikitits Sándor 786 K 51 f (ügyvédi oklevél), Monsz- part József 777 K 99 f, Monszpart. János 714 K 25 f, Hufnagel Imre 682 K, Tordai Jenő 661 K 21 f, Pápa Hermann 655 K 93 f, Schmidt János 650 K 48 f (plébános), Kiss Lajos 641 K 73 f, Bartos Imre 639 K 66 f, kát állítani az olvasó elé, Isten mentsen, ilyen száraz dolgokkal nem lehet agyon traktálni senkit a „vonal“ alatt. Egyszerűen képeket akarok bemutatni a szerelem dús mezejéről, képeket, melyek a dis- kréciót nem sértik s melyekkel elvezettem az olvasót azon a kedves lajtorján, melyet fokozatnak neveznek a szerelemben. * Tekintsünk csak egy pillanatra a gyermekszobába. Abba az édes, aranyos gyermekszobába, melyben az élet kezdődik s melynek vissza nem hozható varázsát, oly sokszor siratja vissza az emlékezet. Ott ül a két apróság egymás mellett, édesen ölelve egymást, hamvas kis arcuk kipirul- tan simul össze. — Szeretsz-e Didi? — kérdi az egyik. — Szeretlek Maca — felel a másik. Annyi tisztaság, annyi igazság nyilvánul meg a kis emberkék vallomásában, hogy nem lehet csodálni, ha az édes mamák elragadtatással csókolják össze örömükben az apróságokat. Ez a babaszerelem. * Csakhogy, hála égnek, nem örökre maradunk babák. Nem ám! Az évek elsuhannak s egy szép napon azt mondja a papa komoly, majdnem szigorú arccal: Fiam, tanulni fogsz! Az, a kinek ezt mondják, megijed. Természetesen. Hát kinek van a világon kedve tanulni? r ti am Aztán meg ha valami szép dolgot tanulna az ember ! De nem. Az iskolában agyontraktálnak bennünket mindenféle tudománynyal, csak azzal nem, a mit már az első éves gimnazista is érez, ha egy babaarcú, kurtaszoknyás kis leánynyal találkozik. Misem természetesebb, mint, hogy a gimnazista szerelmes lesz. De csak vegyük a dolgot rendén. A latinnyelv és matézis felette unalmas dolgok, melyek a szivet legkevésbbé érintik. Annyira unalmasak, hogy sokszor meg is bukunk belőlük. Már ezen nem segíthet senki, csak egy kis szöszke gyerek. Tudniillik az, a ki miatt megbukunk. Édes apánk odahaza megrak derekasan, mi végtelen szomorúságunkban elszökünk hazulról s a ki könnyeink árját letörli, az senki más, mint az első ideál, az a bájos kis szőke gyermek, a ki együtt sir velünk, a ki együtt kacag velünk s a kivel együtt költjük el az ozsonnai — vajas kenyerünket. — Látod, látod — panaszkodik a fiú. — Ne sírj, majd jobban lesz — vigasztalja a másik. S a leányka szemében csakugyan ott csillog a reménysugár s a fiú nem sir többet, hanem még egyszer elbukik a pótvizsgán. * Jön a tánciskola. Azaz, hogy egy áprilisi reggelen nagy veres falragaszon hosszú betűkkel
