Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-06-05 / 45. szám
Huszonegyedik évfolyam. 45. szám. Vác, 1907. június 5. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A váci kegyes-tanítórendi főgimn. ifjúsági hangversenye. Vác, jun. 4. A modern társadalom mindig fokozottabb követelményeket fűz az iskolához. Tudatában van, hogy az a kor a legalkalmasabb a tehetségek felébresztésére és erősítésére,melyet jövendő tagja a középiskolákban tölt el. Rég megdőlt az a felfogás, hogy a középiskola lépcső valamely magasabb ismeret megszerzéséhez; ellenkezőleg, oly intézmény, mely a lelki és testi erők párhuzamos fejlesztésével ad oly alapot az ifjúságnak, melyre támaszkodva biztosan eléri maga elé tűzött célját. Nemcsak elméleti ismereteket, nem elvont tudást óhajt a mai társadalmi élet, hanem gyakorlati ügyességet és a mindennapi életben való jártassághoz szükséges kellékeket is. Az iskolától nem elzárkózott, hanem ügyesen forgolódó, nem magának élő, hanem a társadalomban helyét nemesen betöltő, nem szobatudós, hanem tudományos kutatásainak eredményeit a nagyközönség számára elfogadhatóvá tevő, azonban nem csupán világfi, de komoly alapra támaszkodó, intelligens egyéniség kifejlesztését várja. S a középiskolák, főként a gimnáziumok, megfelelni törekszenek ezen követelményeknek. A szorosan kötelező tanulmányokon kívül mindenütt alkalmat nyújtanak a tanuló ifjúságnak az önmunkásságra és majdan a közéletben szükséges fellépés idejekorán való megszokására. Ip’lyon Ságig. Irta: dr. Dobó László. 2 Derült kedélylyel indult tovább aztán a két csapat a legközelebbi gátig, mely alig fél kilométerre következett az előbbi után. No, de ezt már Sándor (a Nagy) is meg- sokalta s mind sűrűbben kezdett emlegetni holmi fűzfán fütyülő lényeket (rézből). Kezdtük újból élőiről az előbbi procedúrát, melyben még Ipolyságig épen tízszer volt részünk s a melyben aztán már oly gyakorlottságra tettünk szert, hogy akár az Eifel-tornyon is átemeltük volna már később a mi jó csónakjainkat. A gáton túl ismét vizre kelve derekasan haladtunk a most már alig másfél kilométerre levő testvérközség, Letkés és Szalka felé. Fél hétkor este a Letkés aljában levő negyedik zúgón átemelve Csongorunkat és Tündénket, megállás nélkül haladtunk tovább az Ipoly kanyargós medrében az innen még mintegy lü kilométerre fekvő Kiskeszi felé, hová a viznek folytonosan erősbödő sodra s a lankadni kezdő evezősök gyöngébb munkája miatt már sötétben, V49 órakor érkeztünk meg. Mert oly veszélyes folyása s akadályokkal teli ismeretlen vizen, minő az Ipoly, sötétben tovább haladni nem tartottuk tanácsosnak, lemondtunk arról, hogy még aznap Ipolypásztóig menjünk s elhatároztuk, hogy az éjjelt Kiskesziben fogjuk tölteni. Megálltunk tehát mindjárt a falu elején levő makert a magyar ritmusú zene- és énekszámok aratták; ezeket ismételni kellett. A zenével kapcsolatban meg kell emlékezni Breslmeytr Tibor VII. o. t. hegedűjátékáról, kit zongorán Kl.adi.vkd Vilmos a Nemzeti Zenede tanára kisért. Hubay J.: Csak egy szép lány .. .és Kis szekeres, nagy szekeres... című dalait adta elő oly öntudatos művészettel és a lelket bánatba ringató, majd felderítő érzéssel, bogy szép játéka még szebb sikerek reményét keltette fel a hallgatókban. — Ugyanilyen sikert ért el Misdnyi Lajos VII. o. t. népdalokat előadó cigányos zenekarával, úgy, hogy mindkettőjüknek műsoron kivúl is kellett a közönség kívánatára játszani. A szavalatok közül Kárász Gyula Vili. o. t. ért el szép sikert Révfi — Váradi: Az eziistfátyol legendája c. melodrámával. A szavalatot harmoniumon Bergmann Rezső Vili. o. t., zongorán Pertik Ottó IV. o. t. kisérte. A némileg fátyolozott hangon előadott megható tartalmú melodráma egyes részlete könnyekig meghatotta s közöséget, mely zajos tapssal jutalmazta a szavalót és a kisérő zenét szolgáltató ifjakat. Kiemelkedő mozzanata volt a műsor első részének az a részlet, melyet Pintér Kálmán: Múlt és jövő c. drámai képéből adott elő Matheika János II. o t., mint Nemzeti géniusz, Andreánszlqi Gáhor br. II. o. t., mint Erő és Iwakker Béla III. o. t. mint Költő. A stilszerű és rendkívül hatásos jelmezben fellépő kis lomnál, csónakjainkat a derék lakosság segítségével partra hoztuk s azokat vendéglátó molnármester udvarában éjszakára gondosan elhelyezve, nekiláttunk a mosdásnak és átöltözésnek, mialatt a fiatal molnárné jó vacsorát készített számunkra. Vacsora közben jóízű nevetéssel kísértük házigazdánk elbeszélését a kiskeszii halászmester rémült ijedelméről. Szegény, ki megérkezésünk előtt békésen halászgatott a malomról, egyszerre csak ott hagyva csapot, papot, hálót, rémült orditássaL rohan ki a partra, menekülve az Ipolyon nyilsebesen közeledő fehér kisértetek elől. A jámbor ugyanis nem látta a sötétben alacsony csónakjainkat és sejtelme sem volt arról, hogy oly sebesen is haladhat csónak, mint a mieink, csak a fehér trikós, mozgó alakokat látta, a mint sebesen közelednek feléje. Szégény tatár meg is szökött rögtön s még másnap reggel sem mert a malom tájékára jönni. Vacsora után hamarosan nyugvóra tértünk és pedig hárman a vendéglátó molnármester hajlékában, ki éjszakára familiástól együtt levonult a malomba, a három legényembertagja a csapatnak pedig a molnármester anyósánál (ki azonban, legalább a nála elhelyezett cimborák egybehangzó nyilatkozata szerint, még mindig igen szemrevaló menyecske vala.) Az éjjelt a puha tornyos nyoszolyákban mint a bunda, átaludtuk, (amiben csak Sándor harmonikus hortyogása zavart olykor bennünket), pompásan felfrissülve ébredtünk fel V25 órakor reggel. A toilette-ügyet hamarosan elintézve (állott az egész toilette- ügy egy-egy darab úszónadrágból és egy-egy trikó-ingből) s jól megreggelizve, VaG-kor búcsút mondtunk Kiskeszi derék népének és hosszú csagásokkal szeltük a kanyargós és mindinkább sebesedő vizet tovább Ipoly- pásztó felé, majd az ottani malomgáton átemelve csónakjainkat, tovább Bél felé. (Az ipolypásztói gátnál a Csongor járt úgy, mint előző nap a Tünde. 0Lt a Csongor csapatja vedlett át az iszapban indiánná s kutyagolt félóráig a Tünde által vontatott csónakja után, melybe a gáton történt átemelés után a meredek és sűrű bokrokkal tele nőtt parton sehogysem birt előbb beszállni). A béli malomnál ismét átcipeltiik csónakjainkat a gáton s azután a Csongor előző napi éhes kormányosának unszolására, ki aznapra evezőssé vedlett át s mint ilyen, hamar ledolgozta a kis reggelit, jó étvágvgyal neki láttunk a Sulyok barátunk által hozott különböző hüvelyes vetemények (szalámi, Sardinia, stb.) fogyasztásának. Félórai tiz- óraizás után újult erővel folytattuk utunkat. Vámosmikola mellett elhaladva s csónakjainkat útközben még két malomgáton átcipelve és az itt-ott már valósággal rohanó vízzel sikeresen megküzdve, déli 12 órakor Ipoly- szakállosra értünk, 25 kilométert hagyva aznap magunk után. (Folytatás a sasárnapi számbar.) E szempontból bírnak kiváló jelentőséggel az iskolai ünnepélyek és e szempont szerint kell elbírálni az ifjúi lelkesedés ama hajtásait, melyek túllépnek az iskola szűk körén és tágabb körben iparkodnak egyrészt tehetségeikről bizonyságot tenni, másrészt az érdeklődést az iskola csendes, de gyümölcsöző munkájára irányítani. Városunk intelligens közönsége előtt nem ismeretlen az ifjúság e törekvése és a tapasztalt haladás évről-évre fokozza az érdeklődést. Mindig nagyobb várakozással néznek az ifjúság vállalkozása elé és sohasem csalatkoznak. S a közönség ezen figyelme kiszámíthatatlan hatással van az ifjúság nemes törekvésének fejlesztésére. Egy finom lelkű úrasszony mosolytól kisért kézmozdulata, egy, a közéletben szereplő egyén elismerő fejbólintása, a csillogó szemekből kisugárzó figyelem nagyobb jutalom a fiatal küzdőknek, mint ismerős körben, tanuló társaik között kivívott bármily szép eredmény. A közönség az elismerés nyilvánításával nem fukarkodott. A hangversenyterem a zsúfolásig megtelt. A gazdag műsor élénk várakozást keltett s aligha csalódott valaki. Az ifjúsági zene- és énekkar úgy működött, hogy ily korban ily eredményt csak olyan tudatos és önfeláldozó fáradozás tud elérni, amilyent az ifjúsági zene- és énekvezető tanár fejtett ki. Ügyes volt a zene- és énekszámok megválasztása s a magasabb igényeket is kielégíteni törekedett. Legzajosabb si
