Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-05-19 / 40. szám
Huszonegyedik évfolyam. 40. szám. Vác, 1907. május 19. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Társadalmi életünk a kaszinótól függ. (Ismét egy cikk a kaszinóról: harmadik, melyet az elmúlt héten kaptunk. Egy fiatal, komoly tagja irta a kaszinónak s már ő, eltérőleg a többi cikkektől, programot is ad. Örvezdenénk, ha a kaszinóról közölt cikkeinkben foglalt tervekkel javíthatnánk annak helyzetén.) Vác, máj. 18. A váci kaszinó kör ügyében már több Ízben jelelentek meg e lap hasábjain megszívlelendő' cikkek, melyek egyike, a mely a klub-élet fejlesztéséről tesz említést, különösen felkeltette figyelmemet, mert én is osztom azt a nézetet, hogy meg kell teremteni Vácon a klub-életet. A következő sorokban akarom vázolni azt is, miként gondolnám én a váci klubélet létrehozását, a váci társadalmi élet megteremtését. Társadalmi klub-életünk kifejlődésének egyik kerékkötőjét abban látom, hogy városunk csekély számú lakosához mérten igen sok egyletünk van. Minden társaságbeli ember legalább négy-öt egyletnek tagja, ugyanannyi egyletben fizeti a tagsági dijat, a nélkül, hogy valamelyiktől is némi előnyt, vagy szórakozást nyerne tagsági dija fejében. Nem elég azonban az, hogy az embert négy-öt oldalról is pumpolják, meg van a sok egyletnek az a hátránya is, hogy megosztja a publikumot s a társaságot és szórakozást kereső egyleti tag, mikor elmegy valamelyik egyletbe, alig néhány embert talál ott. Megemlítem még azt is, hogy ha szigoVálasz egy — férfilevélre.*) A hét egyik napsugaras délutánján ellátogattam Húshoz, a ki épp a kerti lugasban ült és a Váci Hírlap tárcájának olvasásába volt elmerülve. Kíváncsian tekintettem rá, mire szó nélkül átnyújtotta az újságot, mely a leánylevelére irt választ tartalmazta. Megvallom, eleinte közömbösen futottam át a sorokat, de mikor megtudtam, hogy féíig- meddig partiképes fiatalember irta azokat, egyszerre rendkívüli érdeklődés fogott el. Mindig nagyon rokonszenveztem a félig- meddig partiképes fiatalemberekkel, sokkal jobban, mint azokkal, a kik semmiképpen sem partiképesek. Ezért én, Böske, rögtön felajánlottam, válaszolok llus helyett. (3 készséggel beleegyezett, llus boldog asszony, a ki immár nem tudja méltányolni azt a körülményt, hogy Ön partiképes . . . *) Lengyel Margit az izr. leányegyíet hangversenyén általános tetszés között tartott felolvasást arról, hogy a mai leányoknak hogyan fogják a — férjeket. A kedves, ötletes felolvasásra választ kaptunk Ház Lajos tollából s a választ múlt heti számunkban közöltük. Ebben tudvalevőleg arról volt szó, hogy hogyan kellene nevelni a leányokat s akkor nem kellene „fogni“ a férjekül a fiatal embereket. Erre most méltó válasz bájos tárcairónőnk sorai s ezzel az érdekes vitát, mef különösen szép hölgyolvasóink figyelmét keltette fel, be is fejeztük. A szerkesztő. ruan és őszintén bíráljuk a dolgot, ezek az egyletek mindegyike a másikában rendesen riválisát látja, mert egyik a másikától félti ekszisztenciáját. Szűntessük tehát meg Vácon a sok egyletet és kört, csináljunk valamennyiből egy egyletet, a minek aztán adhatunk kaszinó, vagy bármiféle nevet s a hol aztán szívesen fizetünk akár nagyobb tagsági dijat is. S ha csak egy egyletünk lesz, a szórakozni vágyó közönség, kénytelen odajárni, igy magától kifejlődik a klub-élet s lesz társadalmunk, a mi eddig sajnos, nincs. A most létező egyleteket pedig a következőképen kívánnám egyesíteni. Ne ijedjenek meg az egyesületek, nem kellene egyiknek sem feloszlania. Legyen egy kaszinó s ennek kebelében, mint alosztály megmaradhatna és működhetne továbbra is a mai kaszinó-kör, a sport-egyesület, dalárda, egyetemi-kör, tulipánszövetség s nem tudom én még miféle egyesület. Miért ne lehetne egy kaszinónak, melynek volna dalárdája, a mely kaszinó kifejthetné tevékenységét műveltség terjesztő felolvasásaival, rendezhetne hangversenyeket, magáévá tehetné a tulipánszövetség nemes feladatát, alkalmat adhatni a hölgyeknek is oly tevékenységekben és szórakozásokban is részt- vehetni, melyekből eddig úgyszólván ki vannak zárva. Természetes, hogy ezek az egyleteket egy helyen kellene koncentrálni. Minthogy pedig Vác város érdeke is, hogy Vácnak megfelelő társadalmi élete legyen, építtessen a város a Dunaparton levő üres telkén egy emeletes házat, a hol most a Nagy-sörház piszkos, elhanyagolt udvara van, mely városunk egyetlen korzóját is elcsúfítja. Ha ezt felépítené a város, oly helyiséget nyernénk, a hol be lehetne rendezni egy kártya- és olvasótermet az idősebb urak részére, egy külön termet a hölgyek részére s egy torna és sport szerekkel ellátott termet a fiatalság számára. így aztán mindenki megtalálná a maga társáságát és szórakozását, az öregek épugy, mint a fiatalok, nemkülönben városunk hölgy közönsége is. így aztán lehetne sportolni, hangversenyeket, felolvasásokat, bálokat rendezni. Mindezek a helyiségeket pedig el lehetne helyezni fent az emeleten. A földszinten pedig lenne egy terraszszal ellátott vendéglő, mely hivatva volna a mai tarthatatlan vendéglői állapotot megszűntetni. Mindez emelné Dunapartnak szépségét is és a korzón némi életet teremtene. Ha ezt megteszszük, a szórakozást és társaságot kereső publikum mind egy helyen gyűl össze és klub-életünk önmagától kifejlődik; s akkor elmondhatjuk, hogy van társadalmi életünk. Sokan lesznek, a kik azt fogják mondani, hogy ennek kivitele nehézségekbe ütközik, de azoknak szolgáljon buzdításul az, hogy ez nem rövid időre szóló, nemcsak a mi érdekünk, hanem az utókoré is. Ha kész a lelki alap, alkalmat kell adni a szellemi képességek kifejtésére is Ezzel párhuzamosan beavathatjuk a leányunkat a háztartás mindennemű titkaiba, hogy az életben és különösen a házaséletben bármily körülmények között megállja a helyét. A hosszú leányévek alatt sikeresen meg lehet oldani ezt a feladatot. Egyik képesség nem zárja ki a másikat, sőt egyik a másikat kiegészíti. A szellemi műveltség hasznos tudással, szivjósággal és lelki nemességgel párosulva, ez az igazi nevelés. Hiszen a férj a nőben nemcsak azt a jótékony tündért keresi, a ki a konyhapénzt inycsiklandozóan Ízletes pörköltekké és sültekké varázsolja át, nemcsak a bájos démont, a kinek az oldalához simuló gazd- asszonyi kulcsainak vésztjósló csörgésére ijedten kap szivéhez a szakácsnő és szendén süti le szemeit a szobaleány, hanem a lelki társat, a megértő barátot is, a kivel minden gondolatát megoszthatja. Elismerem, a zene a boldogsághoz nem okvetlenül szükséges, ámbár sok olyan fiatalembert ismerek, a kik a jövendőbelijüktől határozottan megkövetelik a zene művelését. Sajnos, én sem dicsekedhetem tökéletes zongorajátékkal és az anyanyelvemen kívül más nyelvet nem beszélek, de jobban szeretném, ha az ellenkezőjét állíthatnám. A tudás soha Önmegtagadásba kerül komoly dolgokkal foglalkozni most, az édes boldogságok tavaszidején, mikor hatalmába kerít a napsugár, virágba borult fák ringatják fürtös gallyaikat, orgonaillatot visz a szellő és ujjongó madárdaltól hangos a természet. Félrevonulok a tavaszi szellő kisértő fuvalma elől. Szenteljünk néhány órát a komolyságnak, leánytársaim érdekében. Először is teljes megelégedéssel veszem tudomásul, hogy sok tekintetben tökéletesen egyetértünk. Mi is elitéltük annak idején a Mici tanti-féle férjfogó rendszert és habár a férjek nem igen jönnek maguktól, mégsem helyeseltük azt, ha fogják őket. A mi a testedzést illeti, abban is igazat adok. A testet edzeni kell és 10 éves koráig senkit sem szükséges tudományos dolgokkal gyötörni. Mindent a maga idejében. A lelket azonban kezdjük el művelni olyan korán, a minő korán csak lehetséges. A gyermek életében előforduló apró események a hajas bábájától kezdve az iskola küszöbéig mindmegannyi kedvező alkalom lelkét játszva, észrevétlenül fejleszteni, a jó és nemes törekvések felé irányítani. A lelki művelés a nevelés legfontosabb tényezője. E nélkül a legnagyobb szellemi műveltség is csak félmunka, olyan, mintha a kőépületnek a földbe ásott alapja hiányoznék. Alap nélkül a legerősebb épület is összedől.
