Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-05-12 / 38. szám

megoldási mód a kaszinó-kör megmentésére a fent előadottak. A kaszinó abban a szeren­csés helyzetben is van, hogy van vagyona is. Nem sok, de kezdhet valamit. Parányi agilitás pedig segítheti előre azt, a kinek van miből valamit alkotni. Szóval hirdetem, vallom, hogy a kaszinók kora lajárt, a klubélet, mely a kaszinók hivatásánál többet foglal magába, sora követ­kezik. Ila egyszer elfogadják ezt igazságnak és próbálják is megvalósítani, a váci kaszinó­kor megvan mentve. Egyébként fog vegetálni, vegetálni inig egy szép napon oda nem érünk, hogy lehetetlen a kaszinót fentartani, mert nincs tagja, ki szükségét érezné, hogy helyi­ségeit felkeresse. Egy kaszinőtaq. 2 Hogy ilyen versengés nem szerénységet, hanem arroganciát és kis fellengző modort nevel a leányba —- felesleges mondanom. A szerénységgel és szelídséggel együtt jár a szendeség. mely a nőnek egyik főkincsét — báját képezi. Mig azonban leányom veleszületett szen- deségét céltudatos neveléssel a kellő mértékig fokoznám, másrészt azonban nagyon óvakod­nék attól, bogy belőle sensitivát neveljek. Lelkét megvértezném a szükséges és hasz­nos tudás paizsával és fokozatosan megtaní­tanám arra, hogy a jót a rossztól önállóan meg tudja különböztetni és igy tenném képessé arra. hogy a bűn megejtő kísérleté­vel szemben erős és állhatatos legyen. És ha mindezt keresztülvittem, nyugodtan néznék leányom jövője elé. Eltekintve a sors kiszámíthatatlan fordulataitól, leányom boldogságát biztosítottnak vélném. Számára nem kellene Mici tanti módra > fogni« férjet, jönne magától is. Ila pedig nem jönne, ekkép nevelt leányom férj nélkül, minden eman­cipációs maszlag nélkül, maga is meglelné boldogulásának helyes útját. Szeretve tisztelt Iluska Nagysám a fent említett módon nevelném leányomat, már mint emlitém, ha volna és cs ikis igy nevelt leányt vennél feleségül, akkor, ha a sors keze megnősülésre késztet., Remélem, kegyed is megszívlelve a fentieket és igy neveli majd leányát akkor — ha lesz. »Qe le tonne fait la musique« mondja a francia közmondás, hát beszéljünk arról, a mi a legnagyobb hatást szüli, vagyis a Mici néni nélkül szerzett vőlegényről. Én tiszta szívből jövő boldogságot kívánok. Ház Lajos. VÁCI HÍRLAP által nem egyszer elismerésben részesített tisztviselője az anyakönyvi hivatalnak, de mindenki által kedvelt fiatalember s igy ki­nevezését osztatlan örömmel fogadják. — Szana Tamás Vác váráról. Szana Tamás, a kiváló műtörténész dr. Tragor Ignác elnökhöz címzett következő levélben köszönte meg a múzeumegyesület ismert kiadványát. Tiszteit Uram! A szép és okos könyvért fogadja, őszinte köszönetemet. Mint minden tanulmány, úgy az Ön műve is csak a közönség kisebb körére számíthat; ez a kör azonban bizonyára nagy érdeklődéssel fogja lapozni s teljes elismeréssel fog adózni a benne felhalmozott gazdag anyagnak és feldolgozásának. A kedves küldeményért még egyszer köszönetét mondva maradtam tisztelettel Szana Tamás. — A főgimnázium diák-hangversenye. Lázas buzgalommal, az iljúságot jellemző szeretettel készül a váci főgimnázium diák­sága arra a hangversenyre, mely junius elsején lesz a Kúrián. Élénken emlékezünk múlt évi s ebben a tanévben rendezett matineékra, a melyek a legmesszebb menő igényeket is kielégítették s örülünk, hogy az ifjúság újabb nagyszabású hangversenyre vállalkozott. A programot Schüszler Albert énektanár és Kövesi Lajos, a gyakorló iskola vezetője állítottak egybe s az ő buzgalmuk biztosíték is egyúttal arra, hogy kedves mű­élvezetben lesz részünk. A hangversenyen az ifjúsági ének- és zenekaron kívül közre­működnek: Körner Jenő, Breslmayer Tibor, Kárász Gyula, Bergman Rezső, Per tik Ottó, Misányi Lajos, Hrobát József, Aszódy István, Késői Ferenc, Matheika János, br. Andreánszky Gábor, Ivrakker Kálmán, Pa ülik Ferenc és Komáromi József. Lesz ének, zeneszám, szava­lat, drámai kép, végén egy kis bohózat is. A hangversenyt nemes célra rendezik: a jöve­delmet a szegény tanulók felsegéiyezésére fordítják. — Á takarékpénztár halad. A takarék a tervben vett uj hivatalos helységeinek meg­felelő elhelyezésére vonatkozólag egy lépéssel ismét előre haladt. Az elmúlt héten Körösy Albert budapesti műépítész, a váci huszárok laktanyájának tervezője és építője a takarék- pénztár székházában — az igazgatóság meg­hívása következtében — helyszíni szemlét tartott s egyben méréseket tett. Az igazga­tósággal folytatott tárgyalások alkalmával annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy szerinte legcélszerűbb a belső udvar fölhasználásával — és pedig földszint — egy, a takarékpénztár ma is már erős forgalmá­nak megfelelő, teljesen a kor igényei szerint ujonan épült helyiséget emelni. Ugyhalljuk, hogy egy egészen modern, a fővárosi pénz • intézetek mintájára a takarékpénztár jövő terveinek minden tekintetben megfelelő, trésor- szobával s minden biztonsági kellékekkel ellátott helyiséget fog építtetni az intézet. Az uj épület terveinek elkészítésére Kőrösy műépítész már megbízást is kapott. — A kaszinó és lövőház egyesítése. A régi terv, hogy a lövőház egyesittessék a kaszinóval, a múlt héten dugába dőlt s most már aligha lesz szó róla belátható időkig. Tudvalevő, hogy az egyesítés kérdése abból az alkalomból vetődött fel, hogy a kaszinó kör válságos helyzetben van s anyagi ügye­inek rendezése immár elodázhatatlan. A lö­vőház vezetősége és a kaszinó választmánya múlt szerdán összeült, hogy ha van mód, a melynek alapján az egyesítés kimond­ható lenne, azt megbeszéljék. A lövőház ve­zetői azt indítványozták, hogy a kaszinó emelje fel a tagsági dijakat hat forintról 12 forintra, ebből az összegből fizessen minden tag után négy forintot a lövőháznak s a lö­vőház vezetősége megengedi a kaszinótagok­nak, hogy azt látogathassák. Szóval nem volt szó egyesítésről, csak ép arról, hogy mit kellene fizetni a kaszinónak a lövőház átogatása fejében. A kászinó előző választ­mányi ülése kimondotta, hogy a tagdíjak felemelése nem lenne célszerű s most is arra az álláspontra helyezkedett a választ­mány, hogy a lövőház vezetői által indítvá­nyozott tulajdonkép mégis tagdíj felemelés nem a kaszinókor anyagi állapotán javítana, hanem a lövőházén. Próbálták mindkét ol­dalon, hogy nem volna-e lehetséges a köze­ledés, de bizony nem sikerült s a lövőház vezetői más módozatokat nem is vitattak meg. így tehát eredmény nélkül ért véget a kö­zös értekezlet, a melynek következménye az, hogy a lövőház nem fog egyesülni a kaszinó- körrel. — Cserebogár, sárga cserebogár. . . . Hogy milyen tömegben lepi el a cserebogár az egyes vidékek gyümölcsöseit, nagyjában előre meghatározható az álcák alakulásának évjáratáról. A jelen év egyike amaz évjára­toknak, midőn igen sok cserebogárnak meg­jelenése várható országszerte, úgy, hogy a megyei közgazdasági bizottságok már most gondoskodnak az állatok sikeres irtásáról, ami nem jár nagy nehézséggel, csak akadjon elég gyermek és asszonykéz, amely a férfi- munkás által a fákról lerázott kártékony állatokat összegyűjtse. Ez az újabb pénzbeli kiadás mindenesetre keservesen hat a gazda­társadalomra, a melynek a munka drágulá­sán kívül ma még az idő mostohaságával és a hanyatló gabonaárakkal is kell küzdenie. Szolgáljon tehát a gazdáknak némi vigasz­talásául az a tudat, hogy az összegyűjtött cserebogár megfelelően értékesíthető s ne sajnálják, különösen gyermekek által, tehát olcsó napszám mellett, — úgy gyümölcsö­süknek sikeres védelme, mint saját anyagi hasznuk érdekében a küszöbön levő csere­bogárszezonban, minél többet összegyűjteni a kártékony állatokból. A cserebogarat kü­lönben eddig is csak minálunk volt szokás­ban összetaposva a helyszínen hagyni, vagy a tüzbe dobni. Az előrelátó külföldi gazda már régóta leforrázta a bogarakat és a kom- poszttrágya köyé öntötte, hol sok légenyt tartalmazó testükkel nagyban elősegítették a trágya jóságát. Ma azonban már ez is meg­haladott álláspont, mert a cserebogarak sok­kal jobban értékesíthetők, mint háromfélé­déi és haltápszer. Igaz, hogy az apró jószág leginkább csak szemmel táplálkozik, azonban szüksége van a zöld táplálékra s a vért sűrítő hús- és rovarneműekre is milyenek az aludt vér, hús és az élő, vagy holt rovar. Kivált­képen szükséges ez a táplálék tojástyukja- inknak azért, hogy tojóképességük az őszi és téli évszakban fokozódjék s erre a célra a kendermag mellett legjobb a cserebogár. A cserebogár-évad azonban sokkal rövidebb, semhogy az alatt az összegyűjtött bogarakat mind föletessük s ez egyszerrmind céltalan és egyoldalú táplálkozás is lenne és pedig éppen olyan időben, midőn a tyuk úgy is tojik. Ezért az összegyűjtött bogarakat le kell forráznunk szitában, rostában (de nem forró vízbe dobni, nehogy megfejjenek) azután vagy a napon, vagy pedig — ha nincs napos idő­járás, kemencében, kenyérsütés után teljesen kiszárítjuk őket és zsákokban, avagy a szá­Hírek. — A grófpüspök Karisbadban. Gróf Jsáky Károly megyés püspökünk abbáziai kiülését felcserélte Karlsbaddal. Múlt szom­baton utazott el a déli vasúton Abbáziából > már Karisbadban van, honnan valószínűleg így hét múlva tér haza székvárosába.- Uj anyakönyvvezető. Az anyakönyv- rezető városunkban eddig dr. Zádor János bolgármester volt, anyakönyvvezető-helyet- ;esként Borbély István működött, ki a hivatalt /ezette. Megírtuk, hogy dr. Zádor polgár- nester lemond tisztéről s ezentúl felügyelő latósága lesz az anyakönyvi hivatalnak. A hivatalos lap tegnapi száma közli, hogy a belügyminiszter Borbély István eddigi anya- vönywezető-helyettest váci anyakönyv­vezetővé nevezte ki. A kinevezést örömmel regisztráljuk, mert Borbély Istvánban, ki apunknak is kedves belső munkatársa, nem­csak pontos, lelkiismeretes, a felső hatósága

Next

/
Oldalképek
Tartalom