Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-05-08 / 37. szám
Huszonegyedik évfolyam. 37. szám. Vác, 1907. május 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. A tulipán-kert Vácon és vidékén. Vác, máj. 6. Még mindnyájunknak élénk emlékezeté- ban áll az az országos lelkesedés, mely a nemzeti felbuzdulás idejében a tulipán jelvénye alatt fellángolt. Alig volt ember, nő és férfi egyaránt, a ki ne hordta volna ezt a jelvényt. Ma azonban márt csak elvétve látjuk. A nagy nemzeti felbuzdulás magasan lobogó lángja lelohadt s az izgalmat csönd és béke váltotta fel. Az alkotmányos korszak helyreálltával a tulipán, mint a nemzeti mozgalomnak külső jelvénye elvesztette jelentőségét, — de a jelvény által képviselt eszme nem. Az megmaradt s továbbra is meg kell maradnia. A nemzeti eszme, a nemzeti mozgalom, a nemzeti érzés s annak ápolása, mert erről van szó, nem veszhet ki soha, hanem megmarad mindaddig, mig a nemzet él. Mihelyest ez az eszme elbukik, elbukik s tönkre' megy maga a nemzet is. A megpróbáltatásokkal kapcsolatos nehéz küzdelem után a nemzeti felhevülés elérte célját. Az alkotmányos kormányzat visszaállitatott. A megelőző mozgalom ezzel törvényes sankciót nyert s nem külsőleg, hanem belső tartalma szerint érvényesült. Ezt a benső tartalmat kell már most az alkotmány védbástyái között megvalósitani és pedig első sorban társadalmi utón; — az állami tevékenység ezen a téren egymagában nem elég s mindenesetre gyöngének bizonyul, hacsak azt maga a társadalom nyíltan és őszintén nem támogatja. A nemzeti érzést fentartani pusztán kormányzati tevékenységgel sohasem lehetet s nem is lehet, ott kell annak élni a nemzet szivében, lelkében és érzelmi világában. Különben semmit sem ér. Az erőszakos időnek elmúltával tehát az alapvető mozgalomnak szükségszerőleg át kell alakulnia, de csak is külső formában, tartalmilag azonban nem. Innen van az, hogy a Tulipán Szövetség és a Magyar Védő Egyesület ez a két társadalmi egyesület egybeolvadt azért, hogy azt a célt, melyért eddig külön munkával és fáradva küzdöttek, immár egyesült erővel megvalósitani igyekezzenek. Ennek fiókját felállítani jöttek ki Budapestről számosán, azért jelent meg Yácról és Vác vidékéről a társadalom színe, java a városházán, hogy megjelenésükkel is kifejezést adjanak rokonszenves hozzájárulásuknak. A vendégek a délutáni helyi gyorssal érkeztek. Eljöttek Budapestről, hogy a váci és vácvidéki tulipán-kert virulásának szemtanúi legyenek Dobieczky Sándor és Dobieczky József középponti igazgatók vezetése alatt Blazsejovszky Károlyné, gróf Vay Adámné, Bán Dezsőné, Laky Károlyné, Ligárt Játiosné, dr. Derekaesy Lászlóné, Sarlay Feriné, Adler Gusztávné, Rósenbery Auguszta. A vezetőségből dr. Derek assy Sándor orvos, Dán Dezső műépítész, Fajt István kalaposmester, Ligárt János bankigazgató, Adler Gusztáv magánzó, Sarlay Ferenc kúriai biró, Laky Károly ny. ezredes, Zolnay Jenő megyei ügyész, Hajnos Sándor pénztáros és Lukács Lipót szerkesztő. A vendégek kocsin hajtattak a városháza elé, a hol szépen gyülekezni kezdtek az érdeklődők. Az öreg közgyűlési terem rég nem látott annyi szép hölgyet és leányt, mint vasárnap. A váci járás messzi községeiből ép úgy megjelentek, mint a közeliből, hogy érdeklődésüknek személyes megjelenésükkel kifejezést adjanak. A váci intelligencia is oly érdeklődést mulatott, minőre kevés példa van. Lehetetlen volt a névsort összeállítanunk, úgy hullámzott, változott az érdeklődők tömege, elég legyen feljegyeznünk, hogy zsúfolt volt a közgyűlési termünk akkor, midőn a váci és vácvidéki tulipánszövetséget — a magyar védőegyesületet megalakították. A közgyűlést br, Andreányky Gáborné elnöknő nyitotta meg s szives szép szavakkal üdvözölte a középpont nagy számmal eljött kiküldötteit s a tagokat, kik oly érdeklődést tanúsítottak. Miután Dercsényi Dezsőt felkérte a jegyzőkönyv vezetésére, Dabieczky Sándor volt országgyűlési képviselő, középponti ügyvezető igazgató tartotta meg előadását a tulipánszövetség terveiről. Elmondotta, hogy egy milliárdnál többet fizetünk Ausztriának ipari cikkekért, a mely horribilis összegnek nagy része Magyarországon maradhatna. Az országos mozgalom, melyet a tulipánszövetség táplál, azt tervezi s azt akarja végrehajtani, hogy ne fizessünk többet a külföldnek csak annyit, mint a mennyit ők fizetnek nekünk. De ez ma lehetetlen még, mert nincs iparunk. Ezért megy ki Amerikába a magyar munkás, a ki örökre elveszett Magyarországra, ép ezért kell ipart teremtenünk, hogy a még itthon levőket megtartsuk magunknak, a magyar hazának. Visszapillantást tesz a szabadságharc előtti időkig. 1844-ben megalakították a magyar védőegyletet s mikor leverte az osztrák idegen segítséggel a magyart, járta a búsmagyar, mi sem történt a magyar ipartért s Pató Pál módjára viselkedett mindenki. 15 esztendő rohant el a letargiába merült ország fölött s ez idő alatt az idegen befészkelte magát a mi földünkbe. De megmozdultunk már, megmozdult a rög s tervünket: kiásni az idegent lövéstől a hazai földből, sikerül, ha az egész magyar társadalom egybefog. Ma már 700-nál több magyar kereskedő hirdeti magyar védőtáblával, hogy magyar árut tart raktáron s a vidéknek a kötelessége most már, hogy a szépen fejlődő iparnak minden talpalattnyi területet meghódítson. A magyar asszonyt kéri, hogy háza küszöbén állítsa fel a vámsorompót s ha ezt megfogadják, biztos a siker, biztos a közgazdasági önállóságunk. A tulipán-mozgalom nem néz sem vallást, sem kort, sem társadalmi állási, csak a magyar embert hívja magához, hogy ébredjen s becsülje meg a mi magyar. Beszédét, mely jó egy fél órán át lekötötte a nagy számú hallgatóság figyelmét, gyönyörű hasonlattal fejezte be. Bryan, az egyesült államok egyik elnökjelöltje mondotta Coloradóban, 9000 méter magasan, midőn programját fejtegette, hogy a villámlásban, a menydörgésben nincs jelen az Isten, de ott van a csendes, előre törő munkában. A lármában — úgymond — a semmittevésben nincs ott az Isten, de a kereskedő, az iparos csendes munkájában ott az Isten. Ezt a munkát lélekkel, szívvel elősegíti a tulipánmozgalom, hogy minden magyar kivétel nélkül mondhassa, mert munkájának értéke, jutalma van : hazádnak rendületlenül . . . Lelkes taps és éljenzés hangzott lel a beszéd végén, mire Dobieczky József igazgató praktikusan mutatta be, hogy a tulipánmozgalom mennyire elősegítette már a magyar ipar fejlődését. Egy csomó szövetet, selymet mutat be főleg a jelenvolt hölgyközönség érdeklődése mellett, melyekről a mozgalom megindulása előtt nem is tudott a magyar társadalom. Andreánszky báróné köszönetét mondott a két előadónak s kijelentette, hogy a váci tulipán-kert átalakul a tulipán-szövetség — magyar védőegyesület váci és vácvidéki fiókjává. A tisztikar megválasztására kerülvén a sor, elnöknek Borbély Sándor siketnéma- intézeti igazgatót ajánlja, kit lelkes és nagy éljenzés között a jelenvoltak meg is választottak. Borbély Sándor elfoglalván az elnöki széket, mély csendben a magyar faj izzó szeretetével áthatott beszédet mondott, melyet gyakran a helyeslés szakított meg. Erkölcsi alapon állunk : — úgymond beszédében — magyar föld — magyar gondolat. Erre a hivó szóra mindenkinek meg kell jelenni a mozgalomban, de első sorban a magyar nőnek, ki leghatalmasabb védője erkölcsi alapunknak. Taps és éljenzés fogadta a szívből jött beszédet, mely után az elnök ajánlotta a tisztikar kiegészítését.- A legszebb és legnagyobb munkát két úrnő végezte nálunk, — mondá az elnök — jutalmazzuk meg őket azzal, hogy meg- válaszszuk társelnökökké. Mindenki tudta, hogy br. Andreánszky Báboméról és Ivánka Pálnéról szólt az elnök, mindannyian lelkesen éljenezték őket. Alelnökökké Kemény Gusztávnét. Korpás Mártonnét, Oosztonyi Tibornét és Váró Károlyt választották meg. Jogtanácsos dr. Preszly Elemér, titkár Ve Mer Ferenc, jegyző Bárdos Ernő, pénztáros Fodor Imre, ellenőr dr. Göndör Sándor lett; számvizsgálók: dr. Iraqor Ignác, Krakker Kálmán és Szalag László. Választmányi tagok Yácról: Balás Gyuláné, Farkas Antalné, Zalánffy Károlyné, ifj. Ottó József, ifj. Intzédy Soma, Szarnék Maiióné, dr. Ilörl Péter, Edömér Ilonka, dr. Dobó
