Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-05-08 / 37. szám

Huszonegyedik évfolyam. 37. szám. Vác, 1907. május 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. A tulipán-kert Vácon és vidékén. Vác, máj. 6. Még mindnyájunknak élénk emlékezeté- ban áll az az országos lelkesedés, mely a nemzeti felbuzdulás idejében a tulipán jelvé­nye alatt fellángolt. Alig volt ember, nő és férfi egyaránt, a ki ne hordta volna ezt a jelvényt. Ma azonban márt csak elvétve látjuk. A nagy nemzeti felbuzdulás magasan lobogó lángja lelohadt s az izgalmat csönd és béke váltotta fel. Az alkotmányos korszak helyreálltával a tulipán, mint a nemzeti mozgalomnak külső jelvénye elvesztette jelentőségét, — de a jel­vény által képviselt eszme nem. Az megma­radt s továbbra is meg kell maradnia. A nemzeti eszme, a nemzeti mozgalom, a nemzeti érzés s annak ápolása, mert erről van szó, nem veszhet ki soha, hanem meg­marad mindaddig, mig a nemzet él. Mihe­lyest ez az eszme elbukik, elbukik s tönkre' megy maga a nemzet is. A megpróbáltatásokkal kapcsolatos nehéz küzdelem után a nemzeti felhevülés elérte célját. Az alkotmányos kormányzat vissza­állitatott. A megelőző mozgalom ezzel törvé­nyes sankciót nyert s nem külsőleg, hanem belső tartalma szerint érvényesült. Ezt a benső tartalmat kell már most az alkotmány védbástyái között megvalósitani és pedig első sorban társadalmi utón; — az állami tevékenység ezen a téren egymagában nem elég s mindenesetre gyöngének bizonyul, hacsak azt maga a társadalom nyíltan és őszintén nem támogatja. A nemzeti érzést fentartani pusztán kormányzati tevékenység­gel sohasem lehetet s nem is lehet, ott kell annak élni a nemzet szivében, lelkében és érzelmi világában. Különben semmit sem ér. Az erőszakos időnek elmúltával tehát az alapvető mozgalomnak szükségszerőleg át kell alakulnia, de csak is külső formában, tartalmilag azonban nem. Innen van az, hogy a Tulipán Szövetség és a Magyar Védő Egyesület ez a két társadalmi egyesület egybeolvadt azért, hogy azt a célt, melyért eddig külön munkával és fáradva küzdöttek, immár egyesült erővel megvalósitani igye­kezzenek. Ennek fiókját felállítani jöttek ki Buda­pestről számosán, azért jelent meg Yácról és Vác vidékéről a társadalom színe, java a városházán, hogy megjelenésükkel is kifeje­zést adjanak rokonszenves hozzájárulásuknak. A vendégek a délutáni helyi gyorssal érkez­tek. Eljöttek Budapestről, hogy a váci és vácvidéki tulipán-kert virulásának szemtanúi legyenek Dobieczky Sándor és Dobieczky József középponti igazgatók vezetése alatt Blazsejovszky Károlyné, gróf Vay Adámné, Bán Dezsőné, Laky Károlyné, Ligárt Játiosné, dr. Derekaesy Lászlóné, Sarlay Feriné, Adler Gusztávné, Rósenbery Auguszta. A vezetőség­ből dr. Derek assy Sándor orvos, Dán Dezső műépítész, Fajt István kalaposmester, Ligárt János bankigazgató, Adler Gusztáv magánzó, Sarlay Ferenc kúriai biró, Laky Károly ny. ezredes, Zolnay Jenő megyei ügyész, Hajnos Sándor pénztáros és Lukács Lipót szerkesztő. A vendégek kocsin hajtattak a városháza elé, a hol szépen gyülekezni kezdtek az ér­deklődők. Az öreg közgyűlési terem rég nem látott annyi szép hölgyet és leányt, mint va­sárnap. A váci járás messzi községeiből ép úgy megjelentek, mint a közeliből, hogy ér­deklődésüknek személyes megjelenésükkel kifejezést adjanak. A váci intelligencia is oly érdeklődést mulatott, minőre kevés példa van. Lehetetlen volt a névsort összeállítanunk, úgy hullámzott, változott az érdeklődők tö­mege, elég legyen feljegyeznünk, hogy zsú­folt volt a közgyűlési termünk akkor, midőn a váci és vácvidéki tulipánszövetséget — a magyar védőegyesületet megalakították. A közgyűlést br, Andreányky Gáborné el­nöknő nyitotta meg s szives szép szavakkal üdvözölte a középpont nagy számmal eljött kiküldötteit s a tagokat, kik oly érdeklődést tanúsítottak. Miután Dercsényi Dezsőt felkérte a jegyzőkönyv vezetésére, Dabieczky Sándor volt országgyűlési képviselő, középponti ügyvezető igazgató tartotta meg előadását a tulipánszövetség terveiről. Elmondotta, hogy egy milliárdnál többet fizetünk Ausztriának ipari cikkekért, a mely horribilis összegnek nagy része Magyarországon maradhatna. Az országos mozgalom, melyet a tulipánszövet­ség táplál, azt tervezi s azt akarja végrehaj­tani, hogy ne fizessünk többet a külföldnek csak annyit, mint a mennyit ők fizetnek ne­künk. De ez ma lehetetlen még, mert nincs iparunk. Ezért megy ki Amerikába a magyar munkás, a ki örökre elveszett Magyarországra, ép ezért kell ipart teremtenünk, hogy a még itthon levőket megtartsuk magunknak, a magyar hazának. Visszapillantást tesz a sza­badságharc előtti időkig. 1844-ben megalakí­tották a magyar védőegyletet s mikor le­verte az osztrák idegen segítséggel a magyart, járta a búsmagyar, mi sem történt a magyar ipartért s Pató Pál módjára viselkedett min­denki. 15 esztendő rohant el a letargiába merült ország fölött s ez idő alatt az idegen befészkelte magát a mi földünkbe. De meg­mozdultunk már, megmozdult a rög s ter­vünket: kiásni az idegent lövéstől a hazai földből, sikerül, ha az egész magyar társa­dalom egybefog. Ma már 700-nál több ma­gyar kereskedő hirdeti magyar védőtáblával, hogy magyar árut tart raktáron s a vidék­nek a kötelessége most már, hogy a szépen fejlődő iparnak minden talpalattnyi területet meghódítson. A magyar asszonyt kéri, hogy háza küszöbén állítsa fel a vámsorompót s ha ezt megfogadják, biztos a siker, biztos a közgazdasági önállóságunk. A tulipán-mozga­lom nem néz sem vallást, sem kort, sem társadalmi állási, csak a magyar embert hívja magához, hogy ébredjen s becsülje meg a mi magyar. Beszédét, mely jó egy fél órán át lekötötte a nagy számú hallgatóság figyelmét, gyönyörű hasonlattal fejezte be. Bryan, az egyesült államok egyik elnökjelöltje mon­dotta Coloradóban, 9000 méter magasan, mi­dőn programját fejtegette, hogy a villámlás­ban, a menydörgésben nincs jelen az Isten, de ott van a csendes, előre törő munkában. A lármában — úgymond — a semmittevés­ben nincs ott az Isten, de a kereskedő, az iparos csendes munkájában ott az Isten. Ezt a munkát lélekkel, szívvel elősegíti a tulipán­mozgalom, hogy minden magyar kivétel nél­kül mondhassa, mert munkájának értéke, jutalma van : hazádnak rendületlenül . . . Lelkes taps és éljenzés hangzott lel a beszéd végén, mire Dobieczky József igazgató praktikusan mutatta be, hogy a tulipán­mozgalom mennyire elősegítette már a magyar ipar fejlődését. Egy csomó szövetet, selymet mutat be főleg a jelenvolt hölgyközönség érdeklődése mellett, melyekről a mozgalom megindulása előtt nem is tudott a magyar társadalom. Andreánszky báróné köszönetét mondott a két előadónak s kijelentette, hogy a váci tulipán-kert átalakul a tulipán-szövetség — magyar védőegyesület váci és vácvidéki fiókjává. A tisztikar megválasztására kerülvén a sor, elnöknek Borbély Sándor siketnéma- intézeti igazgatót ajánlja, kit lelkes és nagy éljenzés között a jelenvoltak meg is válasz­tottak. Borbély Sándor elfoglalván az elnöki széket, mély csendben a magyar faj izzó szeretetével áthatott beszédet mondott, melyet gyakran a helyeslés szakított meg. Erkölcsi alapon állunk : — úgymond beszédében — magyar föld — magyar gondolat. Erre a hivó szóra mindenkinek meg kell jelenni a mozgalom­ban, de első sorban a magyar nőnek, ki leghatalmasabb védője erkölcsi alapunknak. Taps és éljenzés fogadta a szívből jött be­szédet, mely után az elnök ajánlotta a tiszti­kar kiegészítését.- A legszebb és legnagyobb munkát két úrnő végezte nálunk, — mondá az elnök — jutalmazzuk meg őket azzal, hogy meg- válaszszuk társelnökökké. Mindenki tudta, hogy br. Andreánszky Báboméról és Ivánka Pálnéról szólt az elnök, mindannyian lelkesen éljenezték őket. Alelnökökké Kemény Gusztávnét. Korpás Mártonnét, Oosztonyi Tibornét és Váró Károlyt választották meg. Jogtanácsos dr. Preszly Elemér, titkár Ve Mer Ferenc, jegyző Bárdos Ernő, pénztáros Fodor Imre, ellenőr dr. Göndör Sándor lett; számvizsgálók: dr. Iraqor Ignác, Krakker Kálmán és Szalag László. Választmányi tagok Yácról: Balás Gyuláné, Farkas Antalné, Zalánffy Károlyné, ifj. Ottó József, ifj. Intzédy Soma, Szarnék Maiióné, dr. Ilörl Péter, Edömér Ilonka, dr. Dobó

Next

/
Oldalképek
Tartalom