Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-05-05 / 36. szám
Huszonegyedik évfolyam. 36. szám. Vác, 1907. május 5. VÁCI HIRLAR Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Tavasz a váci gazdaságokban. ( Vác, máj. 4. Télutó és tavasz előhónapjai folytonos esŐ- zés között teltek el és most, hogy kibújt az első magérlelő tavaszi napsugár, ijedten látja a gazda, hogy a vetés állása aggodalomra ad okot. A túlságos nedvesség megártott a termőföldnek. Még súlyosabb körülmény azonban, hogy az olvadásnak indult rengeteg hó, megdagasztotta a Dunát, a Tiszát és az ösz- szes mellékfolyókat s az ország minden vidékéről vizáradásokat jelentenek. Itt is, ott is áttörte a szilaj áradás a gátakat, melyekre pedig annyi százezret költött a földnépe és teljesen megsemmisíti á gazda reménységét. A vizenyős időjárásnak és az árvizeknek máris meg van a maga érzékeny hatása közéleti viszonyainkban. A múlt héten a budapesti gabonatőzsdén három koronával emelkedett a búza ára. Ez a tünet árnyékot vet előre, kilátás van arra, hogy a búza árak megmaradnak a jelenlegi magasságban, de nincs kizárva az sem, hogy még magasabbra szöknek. Mindig így szokott történni, valahányszor tavasz elején a budapesti gabona- tőzsde, a mely irányadó az egész kontinensen, hirtelen felhajtja a búza árát. A gazdáknak a kilátásban levő, gyöngének Ígérkező termés csak részben okoz nehézséget. Mert minél gyengébb a termés, annál drágább a búza. Erre az idén annál is inkább kilátás van, mert külföldről sem érkeznek olyan jelentések, melyek arra engednének következtetni, hogy odakint kedvező lenne az időjárás. Oroszországban, Francia- országban, melyek Magyarországgal együtt Európa búzatermésének 70 százalékát szolgáltatják, hasonló nehézségekkel kell küzdeni és igy valószínűvé válik az a feltevés, hogy Európaszerte nem lesz jobb termés és a tengeren túlról nem érkezett olyan jelentés, mely arra engedne következtetni, hogy Amerikában rosszul állanának a vetések, azonban bármiképen alakul is a helyzet Amerikában, a magas búzaárak megmaradnak, ha Európában gyenge lesz a termés. Annál súlyosabban érinti a kilátásban helyezhető magas búzaár a fogyasztóközönséget, a mely úgy is nyögi az általános drágaság terheit, hippen ezért el kell követni mindent, hogy a gazda terheit könnyitsük. Mert akárhogy veszszük is, csak a gazda a fundamentuma a gazdasági életnek, a gazda után él a kereskedő, a gyáros, a hivatalnok és ha a gazdának meg van a maga jó jövedelme, a buzadrágaság dacára is, minden néposztály megtalálja a maga számadását. Természetes, hogy a mit az eddigi rossz időjárás elrontott, azt jóváteheti még a május, ha nem lesz esős s ebben az esetben jó közepes termésünk is lehet. Mindenesetre intőjel ez a kedvezőtlen tavasz arra, hogy az intéző körök megtegyék azokat az intézkedéseket, melyeket már évek óta sürget a gazdatársadalom : a fokozatos adót és gabona határidőüzlet eltörlését. Mert még gyalázatos adórendszerünk és a határidőüzlet megmarad, addig a legjobb termés és a legmagasabb búza ár sem húzhatja ki a kátyúból a magyar gazdát. * Munkatársunk, ki Vác mezőgazdasági viszonyairól szokta tájékoztatni olvasóközönségünket, a következőket jelenti gazdasági helyzetünkről : Búza; a túlcsapadékos és hűvös időjárás miatt fejlődésben visszamaradt, egyébként még kielégítően áll s csak itt ott látható a nagy hó miatt kiveszése, mely az egésznek 5%-át teszi. Rozs: fejlődésben ezt is az abnormis időjárás visszatartja, nem fejlődhet, e miatt s a nagy hó okozta kipállás folytán ritka, foltos. A pusztulás itt 15%-ra tehető. Árpa: az őszi árpa ritka, foltos, a tavaszi kikelve, a hideg s sok eső miatt azonban sárga. Zab: az agyagos helyeken még volna vetni való, de ennek is folytonos eső az akadálya, egyébként a kikelt zab sárga, sovány. Tengeri: nagyobbrészt elültetve, itt-ott kel, kérdés azonban a hideg miatt nem lesz-e kelése hiányos. Burgonyát most ültetik. Repce : az őszi ritka, fejlődésben lassú, a tavaszi szépen kikelt. Bab: nagyrészt elültetve, félő azonban, hogy a hideg földben megbábáso- sodik. Borsó, lencse: szépen kel. Kölest most vetik. Kender, len : nagyrészt elvetetlen még. Cukor és takarmányrépa: szépen kikelt, de a túl nedvesség és hideg miatt visszamaradt. Mesterséges takarmányfélék: zabosbükköny kikelt, de fejlődésben elmaradt. Lucerna és lóhere lassan nő, itt az egér okozta kár Ha majd a fecskék . . . Tudod, a kis ezüstbe vágott repülő, villás fecskepár . . . A rájarótt nehány betűvel csupán a múlt emléke már : — »Ha majd a fecskék visszatérnek . . .« Sugárzó, forró nyár volt akkor, a villás fecske röpködött s mi csókos ajkkal olvasgattuk együtt a kis lugas mögött: — »Ha majd a fecskék visszatérnek . . .« Azóta ősz lett. Sárga lombbal el, messze szállt a fecskehad s én egymagámban olvasom csak, mig rám borul az alkonyat: — »Ha majd a fecskék visszatérnek . . .« Ha majd a fecskék visszatérnek s az eresz alja fölcseveg, mit mondasz nekik, hűtlen virágom? Mit mondasz nekik, ha kérdenek : Ha majd a fecskék visszatérnek...? Kemény Miklós. A nevelőnő. Mari behozta a gyermekszobába az ozsonna kávét és ezt mondotta: — Gyurika össze ne törje megint a csészét. Maga meg Jolánka várjon egy kicsit, mig meghűl a kávé,|mert különben megint összeégeti a nyelvét. Mindezt Mari csak azért mondta, hogy mondjon valamit. Az asztalnál a gyermekek mellett ült egy harmadik is. A nevelőnő. Ehhez Mari egy szót sem szólt, csak elébe tette a findzsát: igya meg belőle a kávét, ha akarja. Ha nem, úgy is jó. A nevelőnő melegnézésű, a csitriségből alig kicseperedett leány Mari felé furdult: — Én ma nem kérek ozsonnát. Fáj a fejem. Marinak egyszeriben ráncos lett a homloka : — De nagyon sok a baja! — vetette oda félvállal. — Azt a kávét, a mit én főztem, megihatja akármelyik királykisasszony is, nemhogy maga. Tudja. A nevelőnő arcát elöntötte a pirosság, koszorúba font szőke haját idegesen simította végig. — Miért bánt engem még maga is, Mari? A cselédleányt egy pillantásig gondolkodóba ejtette, hogy: »még maga is«. Mi az a »még« ? Azt jelentette, hogy ő még cselédlétére is haragosan és Hangosan mer beszélni a kisasz- szonynyal, vágy pedig, hogy úgy is közös a sorsa a szegény kis frajlával: minek bántja hát? Mari arra az eredményre jutott, hogy a nevelőnő megakarta sérteni és csípőre tett kezekkel hápogta: — De nagyúri dáma lett egyszerre a kisasszonyból, hej! Na, adta már, de adja is még olcsóbban. Gyurika időszerűnek tartotta, hogy megszólaljon ez ügyben : — Azért is megmondom a mamának. Közbe szólt a harmónia kedvéért Jolonka, a kisasszony is: — Én is . . . Én is . . . A kitűnő kis fiú, hogy szavának annál nagyobb súlyt adjon, a kanapéról dekla- málta: — Megmondom a papának is, hogy maga henceg. Tudja. Az ifiúr nem is gondolt arra, hogy olyan hamar teljesíthesse az Ígéretét, apja lépett a szobába. Tömzsi kis ember, duzzat ajkú, a szeméből áramló sárga fény kellemetlenné tette a tekintetét. Batónak hívták és gabonával kereskedett, ügy gondolta, hogy, ha valaha, hát most el kell sütnie az apai tekintélyt. — Gyuri, hogy mersz a kanapén ugrálni? Minden átmenet nélkül elhagyta az előbbi szónoki hév a fiúcskát és szepegve diinnyögte: Én nem csináltam semmit ... A kisasz- szony . . . Baló oda lépett a nevelőnő elé: — Mi az, kérem ? Az nyugottan, inkább gépiesen felelte: — Semmi . . . A férfi szeme éhesen simogatta meg a leányt: Van magával beszélni valóm! —mondta olvadozón. A leány egyszerűen, hangsúlytalan szolgálatkészséggel felelt: — Tessék parancsolni vélem.
