Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-04-28 / 34. szám
2 VÁCI HÍRLAP ivóvízhez is. Ha az otthon főtt étel nem Ízlik, elmegy a korcsmába, a hol akármily kot}r- valékkal meg kell elégednie, csakhogy azt aztán leöntheti, nem baktériumos vízzel, hanem jó, egészséges sörrel, vagy ásványvíz fröcscsel. Követeljék, tisztelt hölgyeim, férjüktől, testvérüktől, vagy ismeréseiktől, kik a legkisebb befolyással is bírnak Vác közügyeire szünet nélkül — egész az unalomig — mindig csak a vízvezetéket! Ezt bátran, minden szerénytelenség nélkül követelhetik, mert bármily kényelmes is le- gyen ez háztartásunkban, nem fényűzés, nem cicoma, nem frivol mulatság — egész családjuk, testi jólétük és egészségük elsőrangú kelléke. Vác város egykori lakójának egy tetemes része rác nemzetségi! lehetett, akár Szent- Endre lakossága, ma már alig van Vácnak rác, óhitű lakója. Ott áll elhagyatottan temploma, mint egy valódi Memento, mert ezek a rácok nem költöztek el innen, de kihaltak. És ezt leginkább az egészségtelen ivóvíz és a város piszkossága okozhatta. Tanuljunk ebből, még nincs késő a segítség, nehogy valami nagy járvány a várost készületlenül találja. H i r e k. Szőlősgazdáink a munkásokkivánalmairól. Hegyközségeink közös értekezésének eredményét már közöltük, mely szerint a hegyközségek elnökeiből és választmányuk kiküldött 3—3 tagjából alakítandó bizottságra bízták annak eldöntését, vájjon szükséges-e a mezőmunkás szakcsoportnak az óránként díjazandó munkabérszabályzatára egyáltalán válaszolni, ezzel szemben állást foglalni és netalán akcióba lépni. A mostoha tavasz miatt összetorlódott munka késztette a kiküldötteket, hogy már múlt vasárnap városházánk tanácstermében megtartsák ülésüket. Az elnöklő Ursziny Arnold törökhegyközség elnöke és a többi hegyközségek elnökein kívül Borbély Sándor, Csepregi József, Furtek Mihály, id. Hegedűs Pál, ifj. Ráhóczy Pál, Ft- renczy János, Jeremiás Pál, Kiss Sándor, Kocsis József, Krakker Kálmán, Egyiid Kurdi Lajos, ősz Jíurdi Pál, Kocsis János, Králik József és Parragi János kiküldöttekből alakult meg a bizottság és az elnök felhívására a tárgyhoz szóltak dr. Forgó Kálmán, Kiss Sándor, Krakker Kálmán, ifj. Hegedűs Pál és Králik József, mire az elnök előadta a munkaidőre és munkabérre vonatkozólag összeO állított programját. Dr. Forgó szerint, minthogy Diósvölgy és Kútvölgy hegyközségekben a munkaadó megbecsüli még ma is munkását, a munkás szintén becsüli és tiszteli munkaadóját, annak anyagi érdekei előmozdítására törekszik és minthogy a mostoha megélhetési viszonyokra, a drágaságra, tekintettel a mai magasabb munkabér fizetése bizonyítja legjobban, hogy a munkaadók és munkások egymás érdekeit ismerve, minden szabályozás nélkül elmennek addig a határig, a hol munkát adni és dolgozni lehet: csak az esetre tartja szükségesnek egy munkaterv összeállítását, ha az a borvidékeink legtöbbjénél már rendszeres napszám szerinti munkaidő- és díjszabályzat lesz. Az óra szerinti dijszabályozást és a mezőgazdasági szakcsoport bizottságával — tudtával ez fel is oszlott — az érintkezést nem tartja szükségesnek már csak azért sem, mert hegyközségeinek munkaadói és munkásai között egyetlenegy sincs, ki a nemzetközi szocialista elvek hívének vallaná magát. Ifj. Hegedűs Pál Zsobrák hegyközség elnöke úgy a saját, mint Ispinyér hegyközségének választmányi ülésein felvett jegyzőkönyveket egész terjedelmében felolvassa, mely szerint elítélik a békés együttműködést zavaró mezőgazdasági szakcsoport alaptalan törekvéseit. Králik József hosszabb beszédben fejti ki, hogy előbb a kisgazda sorsán kell segíteni, hogy terményét értékesíthesse s ha termelt borát kiméri, ne tekintse az állam korcsmá- rosnak és ne terhelje ugyanazon adókkal, mint a melylyel az egész éven át kimérő korcsmárosokat megterheli. Ha ezen segítve lesz, a kisgazda is segíthet munkása sorsán. Kiss Sándor felszólalása után Krakker Kálmán szakszerű megjegyzései alapján módosított elnöki munkaprogram megzavarásának mellőzésével a bizottság abban állapodott meg, hogy ez idő szerint nem látja veszélyeztetve a munkaadó és a munkás közötti jó viszonyt, a munkás megélhetésére szükséges magasabb munkabért már úgy is fizetik, a hegyközségek munkása részéről egyetlenegy panasz sem hangzott el s igy ez idő szerint semmiféle akció kifejtésére szükség nincs. — Apátmegáldás Abbáziában. Gróf Csáky Károly megyés püspökünk jelenleg Abbáziában üdül. Elutazása előtt kifejezést adott ama kívánságának, hogy dr. Galcsek György kanonok apáti süvegét személyesen akarja feltenni s az apátmegáldást végezni. Ezért dr. Galcsek György apátkanonok dr. Schwartz Gusztáv papnevelő-intézeti ielkiigazgató kíséretében pénteken este Abbáziába utazott, a hol az apátmegáldást ma, vasárnap végzi grófpüspökünk a tengerparti fürdő templomában. — Egy bibliográfus Vác váráról. A nemzeti múzeum könyvtárának őre Varjú Elemér a ki A gyulafehérvári Batthányi-könyvtár című munkájával keltette fel legutóbb a szakkörök figyelmét, több hasznos útbaigazítással látta el a munkájához képeket gyűjtő Trayor Ignác drt. xi. neki hálából megküldött könyvet ebben az elismerő levélben köszönte meg: Igen tisztelt uram! Fogadja szép munkája szives megküldéséért hálás köszönetemet. a kötetre büszke lehet ön is, de Vác városa különösen, a mely Város alighanem érdemén felül jutott ilyen buzgó monográfiához s még hozzá bőkezű mecénáshoz. Nagy örömömre szolgált volna, ha műve anyagának össze- gyűjtésénél némikép segítségére lehettem volna. A legközelebbi hasonló alkalommal készségesen felajánlom, bár nem sokatérő, de szívesen nyújtott szolgálataimat. Még- egyszer hálás köszönetemet jelentve őszinte tisztelettel, maradok kész hive s szolgája Varjú Elemér. — A tűzoltóknak. Özv. dr. Ireysmger Lajosné a váci önkéntes tűzoltótestület temetkezési segélyalapja javára néhai férje emlékére 50 koronát adományozott, mely adományért ez úton mond hálás köszönetét a parancsnokság. — A főispán hivaiaívizsgáíatai. Múlt számunkban eiőre jeleztük, hogy Gulner Gyula vármegyénk főispánja a főszolgabiró- ság és a városháza megvizsgálására Vácra érkezik. Gulner főispán a csütörtöki és pénteki napot töltötte Vácon és kíséretében voltak; Fazekas Ágoston alispán, dr. Agorasztó Tivadar főjegyző, Lányos Kálmán árvaszéki ülnök, Viczián Antal főispáni titkár, Soós szám- tanácsos és Csorba Béla miniszteri segédtitkár, ki az anyakönyvi hivatalt vizsgálta meg. Csütörtökön a főispán és kísérete Ivánka Pál főszolgabíró vendége volt, pénteken a városnál megejtett hivatalos vizsgálat után pedig a Kúrián volt a vendégek tiszteletére ebéd. Ennyi a külsőség. Mi volt a vizsgálat eredménye, nem tudható, mert szokás szerint a vizsgáló bizottság észrevételeit csak néhány hét múlva fogja Írásban közölni a két hivatal vezetőjével. — Május elseje a katonáéknál. A honvédség rendeleti közlönye szerint a váci huszárezrednél szolgáló, vagy még nem régen a váci huszárezredhez tartozó ismerős tisztek közül a király kinevezte: első osztályú századosokká Bertalan Pált, óvári Szeöke Bálintot, Viczián Albertet, gici-assa és ablanckürti Ghyczy Gézát; másodosztályú századosokká : kisjeszenei és megyefalvi Jeszenszky Elemért, F'dólás Ferencet, Jankovich Oszkárt, nagyrákói és kelemenfalvi Bakovszky Lászlót, tótprónai és blatnicai Prónay Sándort, nagy-kéri Sci- tovszky Jánost: hadnagygyá Lovass István tiszthelyettest; a kezelőtisztek állománycsoportjában elsőosztályú századossá Üveges Imrét, a csendőrség állományában nemesszeghi Nemesszeghy László hadnagyot főhadnagy gyá. — Vitaest az egyetemieknél. A V. E. I. K f. hó 20-án tártotta rendes vitaestélyét, melyen dr. Putnoky Béla adott elő »A feltételes elitélés intézménye a büntetőjogban« — címen. Putnoky dr. nagy szaktudással és szép előadásban tárgyalta a feltételes elitélés intézményének lényegét, módjait és annak előnyös és emberies voltát. A vitaestélyt társasvacsora követte. — A múzeumért. Béni Benjámin kisváci vendéglős egy tárcában 30 drb különböző régi ércpénzt és három drb Kossuth-bankót ajándékozott a városi míjzeumnak. Az egyesület vezetősége ez úton is hálás köszönetét fejezi ki. hullámokban megindult patakot, még mielőtt irodalmi tereinket öntöző nagy folyammá nőtt volna? Ne feszegessük. Az ily elnémulásokban mindig van valami megrázó, rokon a tragikus hatással s komorság, mely láttára reánk száll, édes testvére a tiszteletnek az igazi génusz iránt. Flaubert irta egyszer George Sandnak: «Az ön utolsó levele a kritikáról szólt s azt írja benne nekem, hogy az a legrövidebb idő alatt el fog tűnni a föld színéről. Éppen ellenkezőleg, azt hiszem, hogy a kritika alighogy elkezdett még a szemhatáron feltünedezni... Laharpes idején a kritikus gramatikus volt, Saint-Beuve, Tame korában hisztorikus. De mikor lesz művész, semmi más, csupán művész, de igazán művész ? Ismer ön oly kritikát, mely intenzív módon önmagát a művet tekintené? Nagy íinomság- gal analizálják a történeti millieut, a melyből a mű elő állott, az okokat, melyek teremtették. De miként áll a dolog az úgynevezett öntudatlan teremtéssel ? Mi a magyarázata ennek? S a kompozíció? És a stil? S a szerző álláspontja ? Erről soha sem hallunk« stb. Egyike azoknak, a ki nekünk mindezekről mélyen s elfogulatlanul kezdett beszélni s e nagy kérdések közül sok mindent tisztázhatott volna, ha írói pályáján tovább halad — volt Torday Lajos. Kritikai irodalmunk története, ha majd lesz, bizonyára nem feledkezik meg róla. 0 több volt, mint a váci közjegyző. vdrdai Béla.
