Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-04-17 / 31. szám
9 VÁCI HÍRLAP nem munkált szőlő a jövő évben munkáltatás mellett a munkabért sem keresi ki. Hegedűs Pál juthatott ezután szóhoz s ő is dr. Forgó indítványa, a bizottság kiküldése mellett foglalt állást, mert ezzel úgymond — még elérhetjük, hogy a munkás és a gazda mint jó ember élhat egymás mellett, nem mint ellenség. TJrsziny elnök felteszi a kérdést, hogy a bizottság kiküldését elfogadja-e a hegyközségek közös értekezlete, de a hangulat vegyes volt s felállott Mikuska János, a ki úgy nyilatkozott, hogy a bizottság kiküldésének nincs értelme, de az egész értekezletnek sincs. A munkások kívánalmait egyszerűen hallgatással kellett volna mellőzni s minden szőlősgazda tett volna a saját belátása szerint. Dr. Forgó válaszolt a felszólaló kijelentéseire, mely után a jelenvoltak a bizottság kiküldését elfogadták. E szerint a bizottság tagja lesz minden hegyközség elnöke s választmányának 3—3 tagja, összesen 19-en lesznek. Ez a bizottság fog tárgyalni a földműves munkások 11-es bizottságával a munkabérekre vonatkozólag s ha megállapodásra jutnak, úgy azt az ösz- szes szőlőtulajdonosok gyűlése elé fogják terjeszteni jóváhagyás végett, vagy esetleg a szőlősgazdák kimondják, hogy a bizottság megállapodásait nem vallják magukénak és mindegyik tenni fog a saját belátása szerint. Hírek. — A grófpüspök délvidéken. Az egyházmegye főpásztora tél óta betegeskedik, egész hónapokon át nem hagyta el palotáját. Most, hogy az idő változott, a tavaszi esős napok elől délvidékre ment. Hétfőn délután utazott el székhelyéről Alaczenauer Oszkár titkára, dr. Rapcsák Imre kir. tanácsos, orvosa kíséretében Budapestre, honnan kedden ment egyenesen Abázziába. A grófpüspök körülbelül egy hetet fog tölteni Abázziában s innen a Riviérát keresi fel s Mentonéban fog hosszabb időtt tölteni. Visszaérkezésének ideje nincs megállapítva s inig egészségi állapota teljesen meg nem javul, nem is szándékozik székvárosába visszatérni. — Galcsek György — apát. A hivatalos lap szombati száma adja hírül, hogy a király dr. Galcsek György kanonoknak, szemináriumi kormányzónak a Szent-Miklósról elnevezett madocsai apátságot adományozta. A kitüntetés hire a városban osztatlan jó hatást keltett, mert dr. Galcsek Györgyben nemcsak a naggftudásu papot tüntette ki az uralkodó, hanem a nagyszorgalmu és nagymunkásságu férfiút is, a ki közcélokért lelkes buzgalommal s önzetlenül dolgozik. Az ismerősök és jó barátok serege kereste fel a kitüntetés hírére gratulációval dr. Galcsek apátkanonokot. A jokivánatokhoz fogadja a mi gratulációnkat is! — Közgyűlés a városnál. A város képviselőtestülete holnap, csütörtökön tartja tavaszi közgyűlését. A tárgysorozat 39 pontból áll és számos jelentős ügy kerül elintézésre. A közgyűlés elején az elhunyt városi képviselőket (Lőwinger József, Péts Sándor és dr.Freysinger Lajos) parentálja el a polgár- mester, majd a 3Ü0 ezer és a 100 ezer koronás kölcsön első részletének vissszafizetésé- ről ad számot. Sor kerül a révátkelésnél, a vám és helypénzszedésnél, valamint a fogyasztásnál alkalmazottak jutalmazására. A polgár- mester ezen a közgyűlésen fog előterjesztést tenni Bárdos Ernő fogalmazónak, a város egyik legmunkásabb, de kis fizetésű tisztviselőjének 400 koronás személyes pótlék megszavazására. Illetőségi ügyek után a Kobrak- gyár csatornája s az akiok mellett levő kavicsbányának betontelep létesítésére leendő bérbeadásáról lesz szó. A városháza kibővítésének munkái is a közgyűlés elé kerülnek, mely foglalkozni fog azzal is, hogy most a magyar belga kertgazdasági részvénytársaság végleg megalakult, Henrotin Lucienről a részvény- társaságra irathassák át az alsó városi temető mellett levő belga telepet. Rostetter János és Petriszyn János honosittatásának ügye is a közgyűlés elé kerül, mely elé az ev. egyház telkének régen kivánt szabályozása is most kerül. A polgármester és a rendőrkapitány fizetésének törvényszerint való kiegészítése, dr. Göndör Sándor, Fóti Gyula, . Jánosdeák Márton, Tanács Géza és Matkovics János tisztviselők részére megszavazandó személyes pótlék ügyében a pénzügyi bizottság előterjesztése zárja be a tárgysorozatot. — Dr. Freysinger öröké. A váci kir. közjegyzői hivatalt Dr. Freysinger betegeskedése alatt tudvalevőleg Dr. Tragor Ignác takarék- pénztári igazgató vezette, kinek helyettesi minősége is megszűnt dr. Freysinger halálával s a további helyettességet sem vállalta. A budapesti közjegyzői kamara most intézkedett a helyettesítés iránt, amennyiben Bogdán Lajos budapesti kir. közjegyzőhelyettest rendelte ki Yácra helyettesül. Az állás végleges betöltés iránt felterjesztéssel élt a kamara az igazságügyiminiszterhez. Az állásra számos jelölt nevét emlegetik, de természetesen senki sem tud bizonyosat. — Halálozás. Mintegy két évvel ezelőtt teleleped ett meg városunkban Fetrasevich Endre, Zólyom vár megye nyugalmazott tan- felügyelője. Az öreg ur csendben töltötte napjait, legfeljebb itt lakó rokonait kereste fel, á kiknek kedvéért Vácra jött lakni. A milyen csendes volt élete, oly csendes az elmúlása is. Rövid szenvedés után élete 73-ik évében elhunyt s e hó 15-én temették a sas-utcai házából nagy részvét mellett. Ny. b. — Mezőgazdasági állapotok Vácon. Időjárás: Folyó hó 1-től gyakori hűvös eső, mely jótékony hatással volt a múlt havi szelektől kiszárított földre. Gazdasági munkálatok: Fenti körülmény az agyagos földeken a tavaszi vetést késlelteti ugyan, de kipótolja az ősziekre és rétekre ez által háramlóit hasznot. Őszi vetések állása: A gyakori eső sokat javított rajtok egyrészt, másrészt pedig a hűvös időjárás a bokrosodást segítette elő, úgy, hogy most legnagyobbrészt kielégíthetőnek mondhatók. Tavaszi vetés: Homokos talajon bevégzéshez közeleg, az agyagos A vándor odament az asszonyokhoz és megkérdezte az idősebbet, miért siránkoznak annyira, miért fetrengenek a porban és miért verik homlokukkal a földet? 0, jó uram, szörnyű a mi bajunk, szörnyű a mi bánatunk. Az a gazdag kalmár, a ki most panaszol be bennünket a bírónak, ötven aranyat adott nekem kölcsön, beírva a kötlevélbe, hogy birtokomból bármit elkobozhat, ha az ötven aranyat a kitűzött időre vissza nem fizetem. Ez az idő elmúlt, és nem tudtam fizetni, fel is ajánlottam neki minden vagyonomat, de ő a leányomat követeli, azt állítja, hogy joga van hozzá, mert a leányom szintén az én tulajdonom és én felajánlottam neki mindent, a mi az enyém, — igy szól az irás, — ha fizetni nem tudok. Ez a mi nagy bajunk, jó uram és nincs a ki segítsen rajtunk, nincs, a ki jó tanácscsal megmentsen e szörnyű veszedelemből. — Szárítsd fel omló könnyeidet, szegény meggyötrött lélek te, nem oly rosszak az emberek, mint anogy hiszszük. Én leszek a tanácsadód, én leszek a védőd. Megszólalt a biró; a vád im elhangzott, van-e valaki, a ki vállalkoznék a védelemre is ? Az idegen előlépett, hogy megvédelmezze az árvákat, elhagyottakat. Ragyogó ékesszólással, meggyőző erővel verte le a kalmár követelését, napnál fényesebben bizonyította be az üldözöttek igazát s a vádló kalmár embertelen követelésének isten és a földi törvények értelmében való tarthatatlanságát. A tömeg ujongott, tapsolt a védőnek és úgy üdvözölte őt, miként egy uj Messiást. A biró pedig kérdőleg, gyanakodva nézett a kalmárra. — Hallottad ezt kalmár, az ügyed rosszul áll, az igazság serpenyője félre billent, bizony, bizony mondom követelésedért nem adnék egy fabatkát. — Kegyes biró, válaszolt a kalmár. — Nagy az én bizodalmám az én igazamhoz s magad is befogod ezt látni, ha ügyemet jobban megvizsgálod. És a biró zsebébe csúsztatott egy erszény aranyat. — Való igaz, mondá a biró, hogy jól megfontolva a dolgot, elmémben javadra kezd derengni az igazság, ámbár a serpenyő még mindig ellened vall. — Nézd meg jobban, ó bölcs biró, azt a serpenyőt, világosítsa fel az ég a te bölcs elmédet. És újra a biró zsebébe csúsztatott egy kövér aranynyal telt erszényt. — Igazad van derék kalmár, elmém már tisztán lát és el nem vakíthat egy idegen kóborló hazugsággal teli védő beszéde. A leány a tied, jogod van hozzá, megfizettél érte. így Ítélek én, az igazságos biró ! És a tömeg, a mely az imént még ujongva üdvözölte az idegen tudóst, gúnyos röhej közben kiverte a városból, lökdösve, leköpve az igazság legendás bajnokát. Kinos vándorlása közben, a mikor már csak úgy vonszolta maga után az életet, egy oly csoda szép vidékre vetődött, a minő csak a paradicsomkert lehetett a bűnbeesés előtt. A kék égboltozatról tisztán ragyogott le a nap s feje felett aranytollú madárkák röpködtek, s bűvös daltól zsongott az egész környék. A fáradt aggastyán félig elkábultan dőlt le a puha, pázsitos fűre. Egyezerre a bokrok árnyakából egy fekete fürtös ifjú és egy aranydiajú leánya jött ki. Az ifjú olyan volt, mint ő, élete tavaszán, a leányka pedig üde, mint egy májusi költemény, ártatlan, mint a meg nem született gondolat. Hosszú arany haját játszva csókolgatta a napsugár s szeme kék egében üdvözült, a ki belenézett. Szerelmes odaadással simult a leányka a legényhez, az pedig izmos két karjába zárva rá tapasztotta ajkát a lány ajkára s csók csattanásában hangzott el a világ legszeb- bik zenéje. A vándornak pedig, ott a rejtekhelyén megdobbant a szive, egy édes zsibbadás reszketett át rajta s ősz fejjel tudta meg, hogy mint fürtös fejű ifjú, milyen közel volt kitűzött céljához, mert egy igazság van e világon, melyet be nem mocskolhat »semmi földi piszok, kedvesünknek első szűzi csókja.
