Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-01-09 / 3. szám
Váci Hírlap 9 és soha sem fogjuk, mini a maliban sem telliik, szem elől levesztem, hogy nem a közönség van a sajtóért, hanem meg fordítva és igy olvasóink érdeke lesz egyszersmind a lap érdeke is. Az egyszerű polgári erények laghatalma sabb tényezői, természetesen a becsületes munka mellett, a társadalmi és állami élet céljainak ennélfogva lapunkban csakis eme munkakör magaslatára emelkedő tisztességes irányzatnak leszünk szócsövei. A lap beosztáisa a régi marad, ezentúl is fokozott jigyelemmel leszünk városunk közdolgaira, toliunkat mindig a szigorú tárgyilagosság fogja vezetni, elismerőleg kommentáljuk a szép tetteket, de a rosszat kíméletlenül ostorozzuk s a lap múltjához méltólag, kellő éberséggel jogunk őrködni a város közérdeke födött, melynek mi is polgárai vagyunk ; röviden : oda törekszünk, hogy lapunk egy jól szerkesztett, független és minden körben szívesen látott újság legyen. Bízva jóakaróink rokonszenvében, liisz- sziik, hogy eme célunk elérésében segítségünkre lesznek. Kérjük az előfizetés megújítását. Uj előfizetőinket kérjük, hogy a lapkihordóknál, vagy levelezőlap útján tudassák szándékukat. A Váci Hírlap kiadóhivatala és szerkesztősége. — Kanonokok beiktatója. Szombaton reggel a Roskovanyi hangja egyházi ünnepet jelzett. Ekkor folyt le ugyanis a székesegyházban Újhelyi István főesperesnek őrkanonokká, Mo- tesiczky János pesti főesperesnek székesegv- házi főesperessé, Bucsek István legidősebb nresterkanonoknak pesti főesperessé és Goss- mann Ferenc legifjabb mesterkanonoknak beiktatása. A szertartást dr. Virter Lajos nagyprépost végezte. Újhelyi István prelátus betegsége miatt nem vehetett részt a beiktatón, helyettesítésével Léska József fegyintézet)'lelkészt bízta meg. Délben az előléptetett kanonokok a szeminárium vendégei voltak. szerint bajt okoz. És nekem úgy rémlik, hogy ön nem járt el korrektül. Sőt attól tartok, hogy . . . Latos: (leverten) Megmondom kedves papa az igazat. Kendefi: Ah, az igazat . . . Lajos : Én nem riadtam volna vissza semmi pénzáldozattól . . . Kendefi: (földerülten) Akart neki pénzt adni? Lajos: Többet, mint a mennyit ily körülmények közt szoktak . . . Kendef ; Nos ... És ? Lajos: Visszautasította. Nagyon gőgös, nagyon dacos. Tele van a feje regényes gondolatokkal. Kendefi: Akkor nem értem . . . Lajos : Nevelőnő . . . Azt hiszi, hogy bosszút kell neki állania rajtam ; azt hiszi, hogy meggátolja házasságomat . . . s ha sikerül, talán kényszeiűségből el fogom venni . . . Kenclef : Hm ! Hm ! Már most mit tegyünk ? Én nem vagyok vaskalapos. Én ellensége vagyok az ósdi copfnak. Önből derék, jó férj vál- hatik. Ez s amaz nem tartozik egymásra. Talán egyetlen vőlegény sincs a kerek világon, a ki tisztábban állana a mennyasszonya előtt. Nem mondom, hogy valamennyiről ilyen levelet kéne, vagy lehetne Írni. Ez puszta véletlen. Bizonyos csak az, hogy mindegyik ki volt téve eféle veszélynek. Erkölcsösebbé nem teszi az, ha a véletlen kezére járt. . , Lajos: Jól mondja, kedves papa. Dobja azt a levelet a többivel együtt a tűzbe s ne beszéljünk többé róla. Az egyetemi ifjak mulatsága. Nagyon régen volt oly látogatott közgyűlése az egyetemi ifjaknak, mint a múlt heti, melyet Knoblauch Géza dr. elnök a február 2-ára tervezett mulatság sikere érdekében hivott össze. Dacára annak, hogy más tárgygyal nem igen foglalkoztak, csaknem három óra hosszán át tartott az eszmecsere a részletek megbeszéléséről, melyhez úgyszólván minden jelenlevőnek volt valami indítványa. Mindenekelőtt megalakították a vigalmi bizottságot, melynek elnökévé Meisz- ner János dr. ügyvédjelöltet választották meg egyhangúlag. Azután elhatározták, hogy műsorral vezetik be a táncestélyt, de csak röviddel. hogy annál több idő jusson a szórakozásra. Mindössze csak öt számból fog állni a programm ; lesz egy melodráma, egy monológ és három zeneszám, melyeket a műsor elejére, közepére és végére osztottak be. A meghívókat valószínűleg a jövő hét folyamán küldik szét. ífjaink agilitását ismerve biztosra veszszük, hogy a mintegy 100 tagból álló kör által rendezeti mulatság teljes mértékben kielégít minden várakozást s hölgyeinknek nem lesz táncoshiány miatt panaszra okuk. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Né met Emil budapesti gyüjtőfogházi tiszti írnokot saját kérelmére Király Gyula kinevezése folytán megürült tiszti irnoki állásra a váci orsz. fegyintézethez helyezte át. — A hernyó-veszedelem. Tavaly rengeteg kárt okozott a hernyó, főleg a magyar gyümölcstermelésben s ebben az évben sem jobb a kilátás. A fák tele vannak hernyófészekkel, az erdőkben pedig oly temérdek a gyapjas pille tojása, hogy jut belőle bőven a gyümölcsösöknek is. Bizonyos, hogy erélyes intézkedések nélkül nem tudnak megküzdeni a gazdák a fenyegető veszedelemmel. A földmive- lésügvi miniszter erre való tekintettel elrendelte, hogy a főszolgabirák a hernyóirtást úgy, a községi elöljáróságok, mint a csendőrőrsök útján a legszigorúbban ellenőriztessék. Fontos dolog, hogy a hernyófészkek még a tél folyaKendef: (a fejét vakarva) Ah, nem, Lajos... Ezt nem tehetem . . . Érzem, hogy ez igy nem megy. Itt valamit tenni kell. De mit? mit? Lajos: (elmerül gondolataiba) Igazán nem tudom . . . Halvány sejtelmem sincs . . . Kendefi: Mindjárt, mindjárt . . . Világos előttem, hogy Szerén utoljára is meg fogja tudni. EzeK a nevelőnők nagyon furfangosak. Fülébe fog jutni. Lehet, hogy előbb, de az sem lehetetlen, hogy ssak azután ... Én nem tudhatom, hogy Szerén hogy gondolkodik az ételéről ? Lajos: (lesújtva) Ez igaz! Kendefi: Ez a leány zárdában töltött nyolc évet. Ott pedig nagyon sajátszerű életigazságokat prédikálnak. Semmiért sem állok jót! Szerén ábrándos teremtés ... és én félek .. a Lajos! Lajos! ebből baj származhatik, Tanácsoljon, mit tegyünk ? Lajos : (elszántan) Tudja mit, papa ? Kendefi : (várakozásteljesen) Nos ? Lajos : Hivassa ide Szerént. Adja oda neki ezt a levelet. Mondja meg, hogy némely részben való . . . Talán azután Szerén elfordul tőlem, akkor . . . nos, akkor . . . Kendefi: Látja, ebben van valami. Ez a kötelességem. Csakhogy ez nem olyan könnyű. Ha Szerén fölbontja az eljegyzést . . . Hiszen ! már az egész világ gratulált. . . Berlinből, ' Hamburgból, sőt még Chicagóból és Buenos- I Ayresből is jött telegram. Ez igen kellemetlen j dolog, nem is szólva az igen tisztelt atyjával már félszázad óta fennálló üzleti összekötteI tésről .. . mán kiirtassanak, árnál is inkább, mert a fehér galagonya-jpille és a sárgafarkú pillangó hernyója már március végén elszéled s ekkor a fészek irtása már céltalan. A fölmivelésügyi miniszter összes vidéki szakközegei szigorú utasítást kaptak, hogy hivatalos kiszállásaiknál a hernyóirtást ellenőrizzék. Figyelmezteti a miniszter a közönséget arra is, hogy a hernyóégető lámpánál sokkal jobb a kézzel, vagy hernyózó ollóval való irtás.- Lőwinger József halála. A város egyik leggazdagabb, ismert polgára halt meg vasárnap este hirtelen. Lőwinger József butorgyáros és városi képviselő élete 60-ik évében elhunyt. Mintegy félszázad év előtt került fiatalon Vácra s itt Neumann hadseregszállitónak lett a könyvelője. Szorgalmas, pedáns munkás volt s vagyontalan ifjú szépen indult a vagyonosodás- nak. Később lisztkereskedő lett, majd pedig butorgyáros. A fegyintézetben dolgoztak a fe- gyencek számára a hogy mily nagy és kiterjedt üzlete volt, mutatja az, hogy megrendelői nagy része külföCTől került ki, a Balkán álla- maiba exportált, Witorainak piacot talált még a szent földön, Jeruzsálemben is. A szorgalmas munkának meg lett a gyümölcse : gazdag ember lett. Lőwinger, íki nem rég vesztette el feleségét, két év óta szivérelmeszesedésben szenvedett. Vasárnap este vacsora után rosszul érezte magát s fiai Után vágyódott, de mire ezek megérkeztek, nővére karjaiban meghalt, fiai már életben ném találták. Temetése tegnap délután két órakor ment nagy részvét mellett végbe a statusquo izr. hitközség szertartásai szerint. — Feltört szőlősgunyhó. Ha a hideg és hó nem jelezné a telet, a szőlősgunyhók feltörése. mely minden évben következetesen eljő, bizonyosan mutatná, bogy a szőlők elhagyatottak és megkezdték a tolvajok garázdálkodásukat. E héten a rendőrségen Mikuska János tett jelentést, hogy törökhegyi szőlőjében levő gunyhóját ismeretlen tettesek feltörték és kifosztották. Lajos : Az én egész jövőmről ! Kendefi: (hirtelen elhatározással) Meg kell lenni. (Csenget.) Nem marad más hátra . . . (Szolga jő). Kéretem Szerén kisasszonyt! Mondja, hogy a dolog sürgős. (Szó ga el). Szerén ebből sejteni fogja, hogy komoly ügyről van szó. Nehány percnyi kínos pauza. Kendefi még mindig le-följár s szürkés szakállát simogatja. Lajos idegesen pödri kis szőke bajuszát. Mindketten váltig az ajtót nézegetik, melyen nem sokára Szerén fog belépni. Csakugyan jön. Nagyon jókedvű, nagyon rozsás, nagyon szép. A zongora mellől kelt föl, a hol operette-áriá- kat játszott. Halkan most is dúdol egyet. Szerén: (körültekint, megpillantja Lajost, elpirul) Papa, te hivattál ? Kendefi: (ügyetlenül akadozva) Hivattalak... Valami ostobaság miatt . . . Nézd csak! (átadja a levelet). Szerén: (komoly arccal veszi át a levelet s átfutja. A szivébe nyilai a mit olvas, szinte elakad a lélekzete s csak annyit tud mondani :) „óh, papa!“ Visszaadja a levelet, azután Lajost kémleli. Annak kétségbeesett ábrázata eleget mond. Szerén mindent átért s mindent tud (Istenem, papa . . . Lajos előtt, könnyek tolulnak szemébe, de hirtelen letörli s Lajos felé fordul ünnepélyes pózzal). Én megtiltom magának, hogy erről a dologról valaha is szóljon! Érti! Semmi közöm a maga áffairjeihez... és cseppet se vagzok azokra kiváncsi! (Atyja fele fordul egy mártír lemondásával) Kérlek, papa, ne szólj ezekről mamának. Jöjjön Lajos... Molnár Gyula.
