Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-04-03 / 27. szám
Huszonegyedik évfolyam. 27. szám. Vác, 1907. április 3. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára f] centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Olvasóinkhoz! Arra kérjük t. olvasóinkat, hogy előfizetéseiket az évnegyed lejártával megújítani szíveskedjenek. A mult bizonyságot tesz arról, hogy lapunkat ígéretünknek megfelelően szerkesztettük. Lelkiismeretesen igyekeztünk őrködni a közérdekek felett, óvó és figyelmeztető szavunknak és buzdításainknak egy és más kérdésben termékeny hatása és gyakorlati eredménye is volt. Lapunkat a jövőben is ily irányban fogjuk vezetni és tartalma ezentúl is olyan lesz, mely olvasóink érdeklődésének és igényeinek kielégítésére törekszik. Állandóan szem előtt tartjuk, hogy mi vidéki lap vagyunk. Mi leglényegesebb feladatunknak azt tartjuk, hogy lapunk a lokális érdekeknek legyen becsületes szolgája, őre és úttörője. E mellett nagy súlyt fektetünk arra is, hogy az itt és a közel vidéken felmerülő eseményekről ép oly megbízható, mint tüzetes és kimerítő tudósításhoz jussanak lapunk révén t. olvasóink. így lapunk nemcsak azokra bir értékkel, a kik itt laknak, de felkelti és kielégíti azoknak érdeklődését is, a kik innen más helyekre szakadtak, de ide fűzik őket az emlékek és ismeretségek szálai. Úgy véljük ezeknél fogva, hogy valamint a múltban kiérdemeltük t. olvasóink bizalmát, azonképen a jövőre is joggal számíthatunk t. olvasóközönségünk szives támogatására. És hogy a közjó előmozdítására irányított törekvésünk annál hatékonyabb lehessen, kérjük t, olvasóinkat, hogy ne csak maguk szíveskedjenek előfizetéseiket megújítani, hanem lapunkat barátaik és ismerőseik körében is méltóztassa- nak terjeszteni és előfizetésre ajánlani. Hazafias üdvözlettel a Váci Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala. Pillanatképek. Vác, ápr. 2. A népért. Tudván azt, hogy semmi sem vész el a természetben, még a legegyszerűbb gondolat sem: megírom azt a néhány sort a népért. Azért a népért, melyben egy-egy nemzet életfája gyökerezik, melyért élnie és cselekednie a művelt embernek kötelessége. Sok mmdenfélét kellene tennünk érte már most is, hogy ne kelljen pirulnunk később. Többek közt eszembe jutott a nép olvasmánya (ha ugyan van). Nemrégen szülőföldemen voltam s meglátogattam a régi jó szomszédot is. Jómódú gazdaember az illető a tula- dunai termékeny földön. Ott ült a gazda a tulipános ládán (ünnepnap volt,) szemben vele a felesége. Kíváncsian kérdezősködtem, mivel foglalkoznak. Kezembe adták a könyvet, azt az ócska, régi, régi olvasókönyvet, melyből annak idején, 25 évvel ezelőtt, az elemiben tanultunk. Megfájdult a szivem, mikor hallottam, hogy más könyvük nincs az egész házban. Uram Istenem, hol tartunk! . . . Most olvasom egy német folyóiratban, bogy olt óriási mértéket ölt egy újabb népművelődési mozgalom. Gazdag emberek ezreket áldoznak arra a célra, bogy egészséges olvasmányokat adjanak a nép kezébe. A modern elbeszélők és költők saját megválogatta legszebb műveit dobják oda a könyvpiacra megmérhetetlen számban. Eddig két kötet jelent meg, mindegyike 320 lapra terjed és 10 pfennigért adják kötetjét. Hétszer olcsóbb a reklámnál és műremek mindegyik. Most meg 18, 12 és 8 ezer márkás pályadijat tűznek a népnek való regényre. Párt- politikának. felekezetiességnek és túlságos sovinizmusnak nem szabad benne megnyilatkozni; csak egészséges észjáráson és valláserkölcsi alapon nyugodjék. Ez az a népnevelés, melyet Anglia és Amerika gazdag emberei már régóta gyakorolnak s melyet nálunk az államnak kellett megkezdenie a népiskolai könyvtárak létesítésével ... Az ember soha sem tudhatja. Hátha akad olvasóink közt ilyenféle jótevő lélek! * Jupon. Egy párisi áruház szelvényei röpködnek megint körünkben. Igen furcsa dolog és nagyon hasonlít a lavinához. Az asszony kap egy szelvényt 2 franc 50-ért; ha még 10 frankot küld az áruháznak, akkor küldenek A hetényi angyal. Nem is ember volt, annyi jóság áradt ki Nógrádyné leikéből. Mintha az Isten egyenesen arra teremtette volna azt a jóságos lelket, hogy a szegények és á^vák őrangyala legyen e földön, úgy élt. Hegyes-völgyes határú kis falu Hetény. Nem messze fekszik innen. Úgy észak-keletnek talán tizennyolc kilométer. Gyalogo- r n négy-öt óráig is eltart az odaút, mig kocsin, vagy más vont alkalmatosságon nem több két óránál. Egyszerű nép lakja romlatlan szívvel, természetes lélekkel, melyet még nem mételye- zett meg a modern kor miazmája. Mintha a természet is el akarta volna zárni, úgy körül ültette a falut hegy gyei, hogy gondolkodni kell, merre vezet kifelé az út. Vert, vagy vályogfalakból alakított kis házak nyújtanak családias otthont. Az egész falu sem több talán egy utcánál. Ha úgy Halasfalvától megyünk a falunak, két nemesi kastély nyitja meg a falu sorát, azután jön a tulajdonképeni falu széles, sáros utjával, melyen esős időben tapad az agyag az emberhez egész barátságos szívóssággal. A dombon magasan áll az Isten háza. Tornya elváltán áll külön. Valamikor, régibb időben várfala lehetett e torony, vagy annak leomlott köveiből építették templomával együtt. így beszélik a faluba a letűnt szép idők tanúi, igy adja tovább a falu apraja- nag/ja manapság a kiváncsi kérdezőnek. A templomdomb lábánál áll a kántoriak. Nem sokkal nagyobb a többi háznál. Meleg nyári nap sötét éjszakáján kuvik, a halál madár szólalt meg a ház előtt levő nagy fa egyik ágán. Nem egyet szólt, négyet is kiáltott Azután tovább ment, elszállt, mint a ki lerótta, a mivel tartozott. Harmad, vagy ötöd napra nagy gyász borult a ház tájára. Szeless mester hites felesége nagy beteglett s mi előtt még segíthetett volna a földi tudomány, a megtört testet a lélek elhagyta. A kemény férfi megtört. Jöttek, vigasztalták a jó emberek. Nem sokat fogott rajta. Nem látott ő mást, mint a még le nem zárt koporsót s abban az ő szótalan feleségét s nem is hallott árva gyermekeinek sírásán kívül semmi egyebet. Már a harmadik nap reggele is l'elviradt a halál ideje után. Úgy déltáján ismét harangoztak s azután, mikor a nap már lehajlott kevéssé a magas hegy háta mögé, megint meghúzták a torony belsejében, hadd adják tudtul, most lesz már igazán özvegy Szeless mester s árva az öt kis gyermeke. Búsan kongtak azok a falusi harangok. Egész sirás szállt ki a hangjukból, mintha ők is sajnálták és siratták volna szegény Szeless mestert s az öt árva gyermeket. Öreg délután elkészültek a temetésre. Jött a pap a szomszéd falu kántorával. Elkezdték a gyászzsolozsmát. A mi erre következett, azt már nem tudom. Netn voltam elég erős lelkemben, hogy végig nézzem s végig hallgassam a jelenetet. Nekem elég volt a kezdete. Elmentem onnan messzire, hogy még a harangot se halljam, mert annak a hangja is fájt a lelkemnek. Harmadnap tértem meg abba a faluba. Kitört belőlem az emberi természet, talán a kíváncsiság, vagy inkább a részvét, hogy megtudjam, mi történt a temetésnél. A Nógrádyék kertjében fogtam meg a kertészt Ott dolgozott a jó öreg már éppen nem fiatal élettársával. Kérdésemre a férfi válaszolt. Az asszony szemét tüstént elöntötte a köny, a minta kántor nevét említettem. — Bizony, uram, szomorú egy temetés volt az. Nem maradt ott szem szárazon sem férfi, sem fehérnépnél. Mi, szegény falusi emberek, nem segíthettünk a jó mesteren, hát mindannyian vele sirtunk, vele és a gyermekeivel. Az öreg itt maga is megtörülte szemét, erőt vett rajta a fájdalom, mig felesége csaknem hangosan zokogott. — Egyszer, — folytatta tovább, — nem tudom már hol, talán a végső bucsúéneknél, mikor legjobban sírtak a kicsinyek az apjukhoz tapadva, jött a méltóságos asszony, áldja meg az Isten minden lépéséi. Odament hozzájuk s mind az ötöt maga köré fogván, elkezdte vigasztalni őket. Szép dolog volt ez
