Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-01-02 / 1. szám

Vác/ Hírlap

0)

szólította körünkből s az azzal járó sokféle nézetkülönbség nem engedte a város polgárságával végleg összeforrni* De a jelenlegi polgármesterünk mienk maradt,velünk összeforrott, egygyé vált s nem zavarta meg az áldott, egyetértést a lefolyt tiz év alatt semmi. Becsületes, egyenes jellemétől távol áll minden anyagi érdek és önzés és ezzel biztosítja magának mindenki tiszteletét.

Adja a jó Isten, hogy a jövőre is igy legyen. Mert ennek a szegény városnak nagy szüksége van az egyetértésre és lakói egymás iránti sze- retetére és vezetői önzetlen áldozatkészségére. Nagy feladatok, nagy kérdések állanak előttünk, melyeket csak a város polgárságának egyetértő munkájával és áldozatkészségére! lehet csak megoldani.

Rajta vagyunk a ha'adás útján. Nem lehet azon sem megállás, sem visszalépés, csak megmaradjon köztünk a közös jóakarat. Ebben az ügyekezetben és munkában vezessen bennünket továbbra is, újabb évtizedeken át a mi szereteti polgármesterünk, hogy szegény sorban talált városunkat gazdagságban, erőben és boldogságban gyarapodva adhassuk át gyermekeinknek és unokáinknak. Adja a jó Isten, hogy boldogságban lássa meg munkája sikerét és a tiz év előtt, hivatalba lépésekor keblét át járt lelkes remények és magasztos tervek megvalósulását. Ezzel a kívánságunkkal köszöntjük és üdvözöljük ét az első tiz éves évfordulón.

Legyen ez a közös érzelmünk a város jegyzőkönyvében megörökítve, de a terem falain kívül is találjon lelkes visszhangra polgármesterünk ünneplése !

Dr. Zádor János polgármester meghatottságtól remegő hangon mondott köszönetét a nem várt ünnepeltetésért s a szónok ajkáról elhangzott elismerő és dicsőítő szavakért, melyeket — szerinte — talán meg sem érdemelt. Mert igaz ugyan, hogy tiz évet eltölteni nehéz és felelősségteljes állásban nem csekély dolog s testileg és szellemileg is megviseli az embert; de ez magában véve nem érdem és nem jogcím az ünnepeltetésre. A kötelességteljesités nem érdem; ő pedig mindenkor és mindenben csak a kötelességének tett eleget. Lehet —

kös Julisnak, (ez a kotsis neve, azér körösz tölték hőgynemű névre, hogy katonaékhoz ne pászoljik regutának.)

— Szógám, 3-ni urat, ha látsz az első magas, mint a kan flanyingó gólya, a másik olyan pötzkös, mint a tokalyi átalag hordó, a 3-ik mög pötzkös [ugyan, de kitsi, mint a polyvával tömött zsák, kajáts oda: Bárdos úr, Borbély Pista, mög Gergő Miska.

Aszondia Julis, lössz gazd’ ram.

Menünk busán, etzör ki fordul a szutykos pélpa kézség a Julis pofájából, aszondi: Pista bátyám nagyot mán tapasztalom testbéli szemeimmel, de a 2-tő pitzit nem. Modok, ordi akkor. Hát Uramfija azok vóttak! Öreg szö- meimből az baráti szerelem könyvei potyogá- nak. Hogy oszt közelebb vonatkoztak, ne hogy gyávaságnak mondatódjék szömeim harmatja, szólyon pirrantottam a Julis gyerököt. Mögál- litottam a tsézát, kiugrók és beugrók a lelköm Bárdoska hosszú pók tsápjaiba. Mögleleltem az anyák könyvező urát is, az Pistát, mög a golyóbis formuláju Miska gyerököt is.

Haza vittem ükét. Ott vatsoráltak, ott is aludtak nállam. Többre nem vélekszöm mer mög ártalmazott a borital. Tsak röggel tetszőit úgy, hogy fakélpnél volnék hagyva, mikor el kotzogtak az vasúton.

— No mondok. Fene! Legalább meg fere- dözhettek volna „Hévíz“ potsétában.

úgymond továbbá — hogy más az ő helyén annyi idő alatt talán többet produkált volna; de azt teljes önérzettel vallhatja, hogy több jóakarattal, nagyobb lelkiismeretességgel, önzetlenséggel és tisztább pártatlansággal a város ügyeit nem vezethette volna senki sem. Úgy véli. . hogy ő tiz éves polgármesteri működésében is ezek találtak méltánylásra. Végezetül pedig, amidőn köszönetét mond a szeretet, bizalom és elismerés ily egyhangú kifejezéséért, Ígéri, hogy működésében őt a jövőben is ugyanazok az irányelvek és szempontok fogják vezérelni. melyeket a múltban követett és kéri a képviselőtestületet, hogy a múltban iránta érzett' szeretetéf s irányában táplált bizalmát, melyet most is ily megható módon juttatott kifejezésre, továbbra is tartsa és őrizze meg a számára s szeretett városunk boldogitására és felvirágoztatására irányzott törekvésében őt a jövőben is az eddigi odaadással és lelkesedéssel támogassa.

A polgármester szavait nagy és lelkes éljenzés követte, mely után Révész Béla szólalt fel, hogy az elhangzott beszédeket örök emlékül a város jegyzőkönyvébe jegyezzék fel.

A tisztikar.

Vác város tisztikara feketébe öltözve pénteken délelőtt tisztelgett a polgármesternél, ki előtt nevükben dr. Hörl Péter többek között igy beszélt;

Tiz nehéz esztendőnek előtte az Urnák 1896-ik évében e napon s tán ez órában a hármas színű nemzeti lobogó lengett ősi városunk székházának ormán, hirdetve a nagy napot, midőn szeretett városunk polgármester-választó ünnepet ült vala.

A közbizalom s általános egyhangú vélemény a város szolgálatában már akkor tevékeny és ügybuzgó személyedet ültette a polgármesteri székbe, vállaidra helyezvén városunk közigazgatása s jövendő fejlődésének összes terhes gondjait.

És te, szeretett polgármesterünk, legjobb tudásod, munka bírásod, szorgalmad, tiszta jellemed s férfias becsületeddel felvértezve felvetted a város jövendő fejlődésének- szeplőtelen zászlóját s tisztviselő társaid élén küzdve és munkálkodva, mint harcos a harcosok köIgy a 3-m vátzi úr! Most én vagyok itt. Nagyon Ivó mindőn. A hová tsak bé katlan- kodok van étel ital — de sok. Első volt, a kivel találkozók a vátzi vak verklis, kezőt fogok. Beszélgötünk. Aszondi no, Isten kendet mögálui Dömbörgei bátsi az viszont látásra.- - Hasze lyó, mondok de, hogy lehötsegös-e mikor nállad sohsincs nyitva az ablak \(Vak a szögeny lélök :) Innen oszt föl tsoszogtam a városházára mögtaláltam mindönkit lyó egészségben, tsak a Kálié biró áptolyás színe nem tetszőit.

Ippeg üunepélység volt. Az Ádor atyapolgárt magasztalták, hogy 10 éves lyubeliutnát itt érte mög. Mint első embere Vátznak, A Hörli doktor szavatlott, de olyan szépen, annyi szóvirággal, hogy az igazán béillett volna vőfény beszidnek is lakodalomkor, — mondok sose lehessen tudni kibe mi lakik, a bors kitsi, de erős. A fenébe, oszt a helyett, hogy „gratulálok“ azt mond ja részvétem“ No ilyen a

tudatlan mint mán én, de az igazi

úr elértöt zibálta a kezöm aszondva

köszönörr pints baj semmi. Melyhöz

hasonlóly >k

ümbörgei Csánk István hejjös pógár.

zött vezérként adtad ki a jelszót: előre, élőik fejleszteni kell,fejlesszük tehát szeretett város1 jövőjét tőlünk kitelhető módon!

Tiz évi becsületes munkádnak harca meg ■ hozta gyümölcsét, a tiz év előtt erős kezedig felvett fehér lobogó immár arany betűkkel hirdeti mindazt, amit városunk érdekében önzetlenül munkálkodtál.

A városnak törzsvagyona ingatlan, szerzés, kövezés és csatornázás által fél millió koronával szaporodott, városunk utcáit és tereif villanytól izzó fény borítja, a Kobrák gyár, beige telep s az újonnan létesültVáci Hengermalom meg- alakúlása nevedhez fűződnek ; a tűzoltók uj otthona, kosdi aluljáró, valamint a sportegylet felvirágzása a te érdemed, a nagy körút rendezése, valamint a küszöbön levő regale megváltás ügye s a székház folyamatban levő építése szintén a te munkádnak eredménye; mindezen bokros érdemeid mellett szakítottál időt magadnak arra is, hogy a tisztviselői kar helyzetét a város anyagi erejéhez mérten javítsad, meg lévén győződve arról, hogy polgármesteri működésed és fáradozásod csak akkor lesz a város érdekében gyümölcsöző, ha egy munkakedvvel biró. anyagilag jól szituált tisztviselő kar egy testben tömörülve falanx ként áll melletted és hátad mögött.

Sok keserű perc és nehéz óra jutott ki neked osztályrészül, a mig mindezt a város érdekében meg tehetted, sok verejtéket izzadtál, sokszor viharos harcot küzdöttél. a mig szeretett városunk egy-egy igaz ügyét a megvalósulás kikötőjébe vitted — de a város gondjaiban megbarázdált homlokod mindenkor kisimította szeplőtelen jellemednek vonása, ve- rejtékes orcádat tisztviselő társaid meleg rokonszenve (elszáritá, keserű napjaid megéde- sitette városunk polgárságának tisztelt szem lyed irányában mindenha megnyilatkozó sze- retete.

Igazi férfi voltál, a kit egyébb nemes tulajdonaid mellett szigorú becsületességed, szenny télén jehemed emelt a város élére, ezekkel küzdöttél tiz éven át a városnak munkájában és ezekkel —- becsületesség és jellem — hatványozott mértékben feldíszítve kerültél ki vezér-munkádnak harcaiból.

Mindez azonoan már a mu té s mindezt majd a szigorú Klio, a történet múzsája lesz hivatva szeretett városunk évkönyvének lapjaira bevésni, tied kedves polgármesterünk a jelen és jövő.

Itt állunk előtted Vác r. t. város tiszviselő kara, bár soraink az idő, a tiz év leforgása alatt megváltoztak, egyes bajtársaid már ki- oőlve. letörve, lábaink alatt aluszszák siri álmukat, de úgy érzem, úgy látom, hogy tiz évi polgármesterséged felett érzett örömünk felrázza őket siri álmukból és ezen ünnepi alkalomra szellemük közénk vegyül s együtt örül velünk az örvendőkkel, a kik, midőn megköszönjük néked, szeretett főnökünknek irányunkban tanúsított, gyengeségünket elnéző, de mindenkor szigorú, igazságos bánásmódodat, csüggedé- sünkben bátorító tanácsodat, mindnyájunkhoz leereszkedő nyájasságodat, felfohászkodunk és az isteni Gondviselés kegyelmét kérjük, hogy további nehéz munkádban ő legyen oldaladnál, ő adjon erőt és kitartást neked, hogy a város további s már eddigi működésed alatt is szép fejlődésnek induló haladását soha nem szűnő munkakedvvel, csüggedést nem ismerő erővel és biztos kézzel vihessed előre ő tartson meg eddigi népszerűségedben, hogy a tisztességes korral öregbedve, de lélek és erőben megifjúhodva megérd és meglásd, miszerint a vezetésedre rendelt szeretett városunk a korszerű modern városok között előkelő helyet foglal el.