Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-03-28 / 25. szám
Huszadik évfolyam. 25. szám. Vác, 1906. március 28. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: lielj l***n egy évre 12 K, félévre fi K, negyedévre :t K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 Egyes *7,rtm lira 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mdriii-Terésriti-i-iikp. fi. Hirdetésiek líra Q centiroéterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyílttér sora OO fillér. Szózat a magyar nőkhöz. Vác, márc. 27. Szólunk azokhoz magyar asszonyokhoz, akiket magyar otthon nevelt, akik magyar férfiak hitvesei és hő vágyuk gyermekeikből igaz magyarokat nevelni, azokhoz szólunk, kik imádják a magyar ég színét, a magyar föld virágát és lelkűket zsibongó fájdalom járja át, valahányszor magyar ember kivándorlásáról esik szó ... Szólunk őszintén, bátran, szivünk sugallata szerint, vajha velőtökig és szivetekig hatna, örökre megragadna e szó, ti magyar nők! Egy édes, mélabús érzés székel a magyar nő szivében, ez honának szeretete. Más nemzet leánya hasonlót nem érez; vannak egyebütt is honleányok, büszkék, hűen érzők, de más az. A mi szivünk honszerelmét megszentelé a százados köny és bánat, igy örököltük mi, igy száll anyai szivünk vérén átal a jövendő nemzedékre. Mert mi nem vagyunk boldog nemzetnek leányai! De ha fölmagasztal a szenvedés, úgy általa emelkedék a magyarban a bonszerelem eszményi fájdalom magaslatára, e fájdalom adott költőket e népnek és ez alkotta meg g.magyar honleány ideális alakját. Ehhez a honszerelemhez fordulunk, testvéreinket kérjük, a magyar nőket, emelkedjenek fölül a köznapi élet közönyén és hallják meg szavunkat. Évente 900 millió korona vándorol ki ez országból árukért, melyeket Ausztria és a külföld zúdit reánk. Oh, halljátok, 900 millió !! Mire egy magyar anya fiát fölneveli, e vándorló milliók szédületes számokká tornyosulnak : egy elvesztett nemzeti gazdagsággá és hatalommá, melyből az ő fia is részt kérhetett volna, mint férfi a munka világában. Hát létezik magyar nő, ki e megdönthetetlen igazságra igy felel: az ország baja nem az enyim? Fájdalom, létezik, sok ilyen létezik. Valami félelmetes nemtörődömség zsibbasztja társadalmunkat a nemzeti jólét problémájával szemben. A józan Ítélet szunnyadoz. Égő ház körül viharos éjben ezrek tömege eketélve áll és senki sem mozdítja karját — oltani. Néha valaki elkiáltja magát: tűz van! tűz van! De a tömeg bámészan áll és nem hiszi, hogy a láng majd az ő fedelére is átcsap. Csak az ország jószága ég! Szegényedünk ? - Dehogy is! Soha a léha költekezés, a cifrálkodásban való tobzódás — a fővárosban és vidéken egyaránt — még magasabb fokra nem hágott, mint napjainkban! a külső csillogás fokozódik a nemesebb kultúra hátrányára és eléri a vészes tetőpontot, honnan oly sokszor a fényűzést szerető asszony buktatja alá a férfi-erényt, a nemzeti erényt . . . A nők azok, a kik nem hiszik, hogy tűz pusztit és hogy ha majd e sok cifraság elhamvad, utána pernye sem marad a kizsarolt hazai földön, mert e sok cifraság — bécsi rongy ! A legselejtesebb, a mit ott és külföldön gyártanak, hiszen a barbár magyarnak elég jó! És a milliók vándorolnak: a nép, — a mi szinarany, a nemes, a költő tollára való magyar népünk ! Minden darab idegen portéka magyar kézből üt ki egy darab kenyeret! Magyar asszony ne indítsad útnak a milliókat, adj, adj munkát a magyar kezeknek. Némuljanak végre el a lelkiismeretlenség léha frázisai, melyek azt mondják, hogy a nehéz megélhetés között az egyéni, mi több: a családi érdek arra utal, hogy azt szerezzük be, a mj jobb és olcsóbb — tehát külföldi! Hamis érvelés, okosság álarca, mely mögött az üresség lappang. Magyar nők, ne engedjétek jobbik belátástokat elaltatni azzal az elcsépelt érveléssel — hogy egyesek vajmi keveset tehetnek, mert egy fecske nem hoz tavaszt. Igenis hoz, — mert egy fecske után megjön a többi is. Ne némuljon el ajkatok, ha majd a cinikus pökhendiség azzal áll elénk, hogy a magyar ipar rossz, nem érdemli meg a pártolást — nincs is magyar ipar 1 Mert van magyar ipar, sok jó, derék munka készül ez országban és sok belőle előbb külföldön hamis cégért nyer, hogy utóbb úgy térjen vissza a halga magyar vevő elébe. Van magyar ipar és ha lesz kitartó fogyasztása, rohamosan fejlődni fog. Hol állanánk ma, ha az 1844-ben megindult első iparpártolás el nem merül a dicső szabadságharcot megelőzött lelki forrongásban, ha a nemzet jogos törekvésének útját nem állaná ma egy tilalomfa, a közös kereskedelmi és vámszerződés lojalitási záradéka ?! De az igazság utat tör mindeneken keresztül, minden kifogás a magyar ipar terjesztése ellen gálád árulás a nemzeti nagy veszedelem komoly, halovány arculatja előtt. Önző, kényelemszerető emberek apró gonoszsága, melynek nyomában emberi nyomor, mi több: a nemzet elvérzése jár. És a nyomor iránt a nő szive csupa részvét, Magyarországon is száz meg száz jótékony nőegyesület áll fönn a szegénység gyógyítására. Oh, higyjétek el: nemesebb, igazabb minden alamizsnánál a munka, a mit a szegénynek adtck ! Nőegyesületek széles e hazában ! Ti hozzátok is szól esengő szózatunk! Karoljátok föl e szent ügyet, ez a ti hivatástok, ez a ti emberbaráti kötelességetek. Lejárt a XX-ik században a puszta alamizsnaosztás ideje, embernek embert segíteni csak úgy van emberi joga, hogy ha munkát ad neki. Magyar nőegyesületek, mentsük meg a magyar népet a nyomortól, a magyar ipar pártolása által! Egyesüljünk a magyar iparért, saját sziveinkből fűzzünk hosszú lánczsort megállítani a vándorló magyar milliókat! E hazához még a vizek is hűek, a patakok és a folyamok, de micsoda rettenetes térkép lenne az, ha valaki megrajzolná azt a sok csatornát és folyamot, melyeken e nemzeti jólét, a halvány aranyak folynak kifelé! Gátat elébe : A magyar nők építsék e gátat! A nemzet megrontásán tovább ne munkáljanak, mert valamint általuk annyi idegen jószág lett kelendő, olyképen az ő szilárd hűségük által megannyi magyar cikket állíthatnak az idegen helyébe. Hogy miként ?! Komoly, magukban tett fogadalommal és bátor elszántsággal a nyilvánosság előtt. Mindenekelőtt a sok magyar női egyesület nyújtson kezet egymásnak, itt nem tesz különbséget rendeltetés és cél, ez egy nagy nemzeti föladat és egy nagy nemzeti kötelesség, melyet minden más célnak támogatni kell. Régi bűnt tegyen jóvá a magyarság, de siessen, mert a vándorló milliók áradatában elvész a nemzet. Ébredjenek a lelkiismeretek, szabadon, emelt fővel kell hirdetni Deák Ferenc mondását: ,A mit nekünk a honi ipar nyújthat, azt idegenből venni hazánk elleni bűn!“ Tehát nem is áldozatot kérünk ! A mi egyelőre még nem készül itthon, ám azzal lásson el bennünket a külföld — egyelőre ! De a meglévőt karoljuk föl haladéktalanul és nyári záporeső termékenyítő hatásaként a fogyasztás nyomán uj meg uj és mind jobb termelés fog keletkezni minden téren. Ki tagadhatja ezt ? Hiszen ez a fejlődés el nem fojtható törvénye. Mihelyt a magyar asszony a magyar boltban magyar árut kér, —iakkcH' an-ajd -kitűnik, hogy van ott magyar árú, akkor majd szerez a boltos magyar árút, majd kínálni is meri és fölszabadul a mostani lidércnyomás alól. Hogy pedig azt, a mi van, hol keressük és hol találjuk meg? hogy fogjunk hozzá? — arra nézve a Magyar Védő Egyesület szolgálhat útmutatással mindenkinek. Sok iparcikkre nézve már is több helyen útmutatással szolgál az üzleti kirakatokban kifüggesztett egyesületi „Védőtábla“ és a honi árúkat megjelölő egyesületi „Védőjegy“. Ha pedig a magyarországi nőegyesületek megértenek bennünket és a jótékonykodás avult formáiba magasabb humanizmust, a munkaadás reformját belevinni nem idegenkednek — nemcsak az Ínséges emberek, de a magyar haza javára és saját dicsőségükre cselekszenek. Mindezt a Magyar Védőegyesület útmutatásának követésével, a honi ipar állhatatos és okszerű védelmezésével kapcsolatban megvalósíthatjuk, ha e kötelesség teljesítésével a társadalom hozzájárul az ipari tevékenység, a munkakedv, a szorgalom, a számitó takarékosság és ezzel a jólét növeléséhez országszerte. Egyesületünk e magasztos föladatnak tervszerű megoldására alakult. Magyarország jevőjében vetett rendületlen bizalotnmal e zászló köré várjuk testvéreinket. A Magyar Védőegyesület női osztálya nevében : Dessewffy Emil grófné elnök, id. Lovassy Ferencné és Elek Pálné társelnökök, Hajnos Sándorné, bedői Markos Györgyné és Víg Albertné előadók. Helyi és vidéki hirek. Föloszlatjuk . . . A m. kir. kormánynak legmagasabb tudomására jutott, hogy a délutáni órákban Hornungnál, az esti órákban ypéaj^asjósváci Bénitől kezdve le egészen AjMlleÉöA^iitalfe vendéglői asztalok körül valóságositkQársa’ságok gyüle-
