Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-01-14 / 4. szám
Huszadik évfolyam. 4. szám. Vác, 1906. január 14. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési arak : li«*lj l»en egy évre 12 K. félévre fi K, negyedévre 2 K. Vidéken : egy evre 14 K, félévre 7 K. Egye» Nzdin lira 12 tiller. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső; Szerkesztőség és kiadóhivatal: .Hária-T«*rt‘zia-rak|*. fi. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 00 fillér. folytán hatalmasabb rétegben, mint Káposztásmegyeren. Az itt előadottak indítottak bennünket arra, hogy a fenti véleményekkel létezőnek vélt mélyebben fekvő réteg után kutassunk, mely nemcsak jobb víznek a termelésére nyújt kilátást. de a kivitelt is egyszerűbbé és olcsóbbá teszi. A források mélyében. E sejtett réteg kipuhatolását célzó furatás helyéül a Halastó medrét választottuk, mivel itt a talaj felszínétől számított 8 mtr. mélységben kezdhettük meg a fúrást, mely körülmény a furatást igen megkönnyítette és olcsóvá tette. A fúrás által konstatált rétegzés, a talajfelszínétől számitva lefelé a következő alakulást mutatja: 1. 0'50 méter vastag humus 2. 2-80 V „ szigetelő sárga agyag, 3! 0'90 it „ hordalék kavics, mely a felszínre jövő forrásvizet adja. 4. 7'70 „ szigetelő kék agyag, 5. 200 V „ száraz érdes homok. 6. 1550 n „ kékes agyag 7. 2'00 n „ vizes homok 8. 0'25 „ homokkő. „ laza, vizet átbocsájtó 9. 4'00 és ezentúl vastag apró szemcséjű vizdus kavics. A talaj kémlelést tehát 21'65 méter mélységre eszközöltük; mélyebbre behatolni a Vácon beszerzett primitiv furóberendezéssel azonban már nem sikerült, mivel a kémlyukat nem béleltük és igy a legalsó kavicsrétegbe fúrt lyuk, béléscső hiányában, a vizzel telitett kavics gördülékenységénél fogva azon idő alatt, a mig a fúró kiemeltetett, mindannyiszor telehordatott; minélfogva a 9. alatti vizhozó rétegnek a 4‘00 méteren túl terjedő vastagságát nem ismerjük. A fent előadottak alapján létezőnek vélt káposztásmegyeri és szentendrei kavicsrétegnek a folytatását — úgy látszik — megtaláltuk Vác fölött is a talaj szintje alatt 17 65 méter mélységre kezdődőleg. A káposztásmegyeri réteg ugyan már öt mtr. mélységben kezdődik a talaj szintje alatt. E rétegek között megnyilatkozó magassági külömbség a Vác fölötti topográfiái alakulásból és azon relativ raagasságkülömbségből foly, melyre már Lueger is hivatkozik a székesfőváros tanácsához intézett véleményében. Fentebb említettük már, hogy a 17'65. m. mélységben kezdődő rétegnek a teljes vastagságát nem ismerjük ; csak annyit tudunk róla, hogy az 4'00 méternél vastagabb. Jóllehet, hogy a tervezőre nem lehet közömbös a réteg vastagságának az ismerte, mivel a rétegek vizszolgáltatási képességének számitás utján való meghatározásánál fontós szerepe van a réteg vastagságának : miután azonban a réteg által szoigáítatancíó vízmennyiséget nem számitás, hanem a végleges kút elkészülte után — megbizhatóbb módon — próbaszivattyuzással óhajtjuk megállapítani, a mire különben még akkor is szükség lenne, ha a réteg hozama már számitás utján meg is állapíttatott volna : a réteg teljes vastagságának a kipuhatolását célzó további furatást nem javasoljuk, mivel Mennyire haladtak a vízvezetékkel ? Vác, jan. 13. /Három cikk.] II. A káposztásmegyeri viz egy a Bukiéval. A budapesti végleges vízvezeték létesítése alkalmával a főváros Káposztásmegyeren és a szentendrei szigeten talajt kémlelő próbafuratásokat eszközöltetett, a melyek alapján megállapittatott, hogy a fővárosi vízvezetéket tápláló káposztásmegyeri vizet vezető réteg Vác fölött kezdődik. Ezen tényt egybehangzóig konstatálták annak idején a főváros által meghívott összes szakértők. (Lásd: Halmos János polgármester 1900. évi május havi jelentését.) Lueger Ottó, a stuttgarti műegyetem vizépitészet tanára, véleményében erre vonatkozólag a következőket adja elő: „Minthogy a pozsonyi katlan átlag 130 méternyire fekszik a tenger szine felett, mig a Duna tükrének magassága Vác és Budapest közt 90 — 100 méter közt váltakozik, ennélfogva valószínű, hogy a Vác és Budapest közötti kavicsrétegben földalatti források folynak, mert a Duna által Vác fölött áttört hegység számos tertiaer korbeli erupció kőzetet mutat, melynek szükségképeni következése szakadékos és törmelékes rétegek képződése.“ A Vác és Budapest közötti Dunavölgy szakasznak a geológiai viszonyait ismertető munkából pedig kitűnik az, hogy ugyanaz a réteg. mely Káposztásmegyeren a talajvizet szolgáltatja, kell, hogy Vácz fölött is feltalálható legyen még pedig a vulkanikus erupciók Egy filozopter kisasszony naplójából. Találta : egy JOGÁSZ. Tavasz-szal ki-kijártam a ligetbe, hogy az alapvizsgámra készüljek. Egy bájos verőfényes májusi reggel néhány teleirt lapot találtam egy pádon. Mohón kaptam a finom, illatos papirok után, melyek egy naplóból valának kiszakítva. Lili volt mindegyik alá irva. Oh, Lili kisasszony, ha tudná, milyen gyönyörteljes perceket szerzett maga nekem vigyázatlanságával, ha tudná, milyen kéjjel szivtam magamba gigantusi betűinek minden egyesét, akkor kezdtem csak megérteni, hogy mi a tavasz s mig a nap arany sugara káprárott fejem felett sapró lila orgona szirmokat rázott az enyhe szellő az uj raglan überzieheremre, úgy éreztem, hogy végig tudnám csókolni a föléin hajló fák leveleit. Köszönöm kedves ösmeretlen kfs Lilám. I. Hiába, mégis csak a jogászok leghercigebb fiuk széles e világon. Bezzeg, mikor először beléptem ide a tudomány szent csarnokaiba s az ezernyi szem, evikker és monokli, mely mindenfelől rám meredt, arra kényszeritett, hogy szemeimet szendén lesüssem, inkább hittem, hogy szörnyetegek közé kerültem és — úgy szégyenlem bevallani — minden percben el voltam készülve, hogy felfalnak. Nagyon érdekes irodalmi óra volt, az én bátorságom is is lassanként visszatért s egy negyedórái remegés után már annyira jutottam, hogy fel mertem emelni szemeimet jegyzetemről. G’est le premier pasqui conte. Úgy éreztem magam, mintha egy egész üteg tüzérséggel szembe mernék szállni. (Pedig a Pista is náluk szolgál az idén) Körülnéztem — Szent Kleofás — milyen gyönyörű mély szemek tapadtak rám balról, félelmes közelben. Nem ijedtem meg tőlük, sőt azt hiszem, kissé vissza is mosolyogtam. Azok a bájos zöldes szemek pedig olyan impertinensül mélyen hatottak reám, egész a szivemig s a gyönyörtől megreszkedtették lényemet. II. Milyen jó, ha az embernek van egy szimpatikus kuzenja (talán inkább cousinja?), kit kit mindenre lehet használni. Bandi bárom napi lótás-futás után önhitt arccal kopogott ma be kis fehér szobámba. Mamáék szenesére nem voltak otthon, mert Bandi úgy szokott kiabálni, ha jó kedvében van, hogy a szalonba is behallatszik, pedig az innen az ötödik szoba. Kényelmesen végig hevert a kanapén és cigarettára gyújtva igy kezdé : — Az a jogász, a ki irodalmi órán tőled balra ült, egy gentri fiú. Zalán Lajosnak hivják, az apja törvényszéki biró és van egy bankdirektor nagybátyja. Egész nap a következő irodálmi órára gondoltam és éjjel megjelent álmomban Zalán Lajos gyönyörű ábrándos szemeivel, hosszú selymes fekete hajával, pepita ruhában. III. Ma a világos zöld blúzomat vettem fel; az nagyon jól áll teinemhez és szőke hajamhoz. Azt hittem, igy biztos lesz a hódítás. Felemelt • fejjel, hideg arcot affektálva haladtam múltkori helyem felé, szemeimmel nézve, de nem látva, ‘ mi igen előkelő szokás. Amint leültem, chypre illat csapta meg arcomat és a pepita kabát egészen hozzám ért. Azért sem néztem oda, pedig tudtam, hogy a Laja. Egyszerre csak megszólal mellettem. „Kisasszony, milyen pontos, szorgalmas hallgató“. Azt hittem, elájulok, úgy megijedjem. Hát itten akárki suns-gene megszólíthatja az embert ? Hiszen akkor holnap már száz meg száz gólya fog zaklatni. Úgy tettem, mintha nem hallottam volna s lehajoltam jegyzetem felé. Az a kellemes mély hang újra megszólalt, ; „Kisasszony, ha valamivel nincs egészen tisztában, esedezem, forduljon bizalommal hozzál- , én a legnagyobb örömmel fogom megmagyarázni.“ Csak véletlen volt, hogy szemeink egy pillanatra találkoztak. Miért is vannak olyan zöld szemek ! Kezeimet összekulcsoltam titokban az asztal alatt és halkan rebegtem : „Ne nos inducas in tentatiónem“. — — És nem feleltem . . .
