Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-02-11 / 12. szám
Huszadik évfolyam. 12. szám. Vác, 1906. február 11. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : lielj l»eil egy évre 12 K, félévre <5 K, negyedévre it K. Vulí‘l»«*n : egy evre 14 K. félévre 7 K. Kgyeti Kziihi líra 12 iillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Milria-Ter£zia-rHk|>. «. Hirdetések sira Q centiroéterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora <iO fillér. nyék voltak eszközeink, nem hozhattunk gazdag áldozatot, de igaz szívből és jó szándék ból jött mind az, a mit tehettünk. Áldozatunk pedig kedves volt az Úr előtt; tüzének szelíd fénye elhatott a trón zsámolyáig s királyunk legmagasabb elismerése adta meg nem várt jutalmát. És te a jól teljesített kötelesség emelő önérzetével fogadd és viseld annak keblebrefőzött fényes jelét. Szivünk öröme teljes s imaszerű fohászszá válik Tennünk égő lelkesedés. Fohászszá, melylyel hálálkodva kérjük az isteni gondviselést, hogy téged tartson meg nekünk számlálatlan évekig s te boldogan, még soká viselhesd kebleden azt a keresztet, melynek fénye egyletünk dicsősége lesz mindenkor. Fénye megfogja világítani biztatólag az utat, melyen folytatnunk kell eddigi munkánkat. Ebben légy vezérünk még soká. Isten adja, hogy teljesedjék és sokáig éltessen és megtartson kegyelme. Az egyleti titkár szavára könyekig elérzékenyedve válaszolt Keményné. Az egész társaság mélyen meg volt hatva és vele könyezett. De a gazdagon terített reggeli meghozta a jókedvet s lelkes derűs hangulatban távozott mindenki a nőegyleti _elnök vendégszerető hajlékából. — Ezután városunk másik arany érdemkeresztes hölgyénél, dr. Rapcsák Imrénénél, a szent Antal jótékony nőegylet elnökénél tett látogatást a nőegyleti elnökség, hogy a királyi kitüntetés alkalmából őt is üdvözölje. Helyi és vidéki hirek. A női divat. Tán kissé különös, hogy még jóformán a farsang közepén a tavasziakról beszéljünk, de ilyen a mai világ rohamos folyása. Ősszel télről, télen tavaszról beszélünk és mindig előre tervelünk és előre iparkodunk tudósítani kedves híveinket az elkövetkezendőkről, hogy jókor rendbe hozhassák ruhatárukat. Sorra és toliunk hegyére igy kerültek ma a tavaszi kabátok, a melyek erősen, de nagyon erősen hajlanak az „empir“ divatja felé. Már a tél folyamán a színházba járó kabátokon gyakran találkoztunk ezzel a népszerűségért küzdő formával, a melyik néhány éve, hogy makacsul tünedezett fel, hol utcai, hol báliruhán, de eddig csak a pongyolák terén tudott teljesen érvényesülni. Most, úgy látszik, egy merészen elszánt lépéssel a felöltőkre Veti magát és ezekkel kíván hódítani. És úgy látom, hogy ezen a téren csakugyan erős kilátása van a teljes győzelemre. Igaz, hogy a kifejtett erős küzdelem néhány éve alatt az eredetiben, — a hogy dédanyáink viselték — kissé szinte komikusán formátlan. Az „empir“ forma művészeink rajzónja és ollói alatt nagyot változott, a nélkül, hogy eredetiségéből veszített volna. Csak alkalmazkodni igyekezvén az azóta is sokat fejlődött Ízléshez a mai „empir“ gyönyörűen alakul ki. Itt egy ráncot elhagyva, ott egy megtört vonalat kihúzva, olyan gyönyörűen alkalmazkodik ahhoz a törvényéhez a szépnek, hogy mindent, a mi előnyös feltüntetni és mindent a mi „előnyte-A nőegylet ünnepe. /Kemény Gusztáváé ünneplése.] Vác, febr. 10. A hivatalos lap városunkban örömet hirdetett tegnapi számában. A legfelsőbb helyen elismerésre méltatták Kemény Gusztávnénak a nőegyletben kifejtett négy évtizedes munkásságát és jutalma a koronás aranyérdemkereszt lett. A váci jótékony nőegyletnek szombaton ünnepe volt. Már előtte való napokban nagy nemzeti zászló jelezte házán az egylet örömét,hogy elnökét arany érdemkeresztet tüntette.ki a király. Szombat délelőtt 11 órakor teljes számmal gyűlt egybe az egylet székházában a választmány s hosszú díszes kocsisorban vonult az elnöknő virágokkal ékített lakására. Az egylet titkára, dr. Freysinger Lajos a következő beszéddel üdvözölte az ünnepeltet: Eljöttünk hozzád, hogy örömünkkel, veled érző szeretettel koszorúzzuk meg a királyi kegyelemnek kebleden ragyogó keresztjét. Örömöd a mi örömünk, ünneped a mi ünnepünk, mert csak nem négy évtizedes közös működés melegítő emléke köt hozzád és egyletünket megalapító „ngtesUéred dicsőült szelleméhez. Tudjuk, hogy ott voltál elejétől fogva az alapitó oldalán, kivetted részed az alapvetés nehéz munkájából s midőn alapitónk bennünket elhagyott, reád szállott örökül az ő munkájának folytatása és hagyományainak megőrzése. Azóta a te gondos vezérleted alatt folyik tovább egyletünknek csaknem négy évtizeddel ezelőtt megkezdett emberbaráti munkája. Kicsi-Egy pohár tej. Könnyű kocsi haladt keresztül a folyóparti rónaságon, melyet egy-egy puskalövésnyire gondozott nyaralók s üde parkok szakították' meg. Alkonyat felé hajló nyári délután volt, a forróság már tetemesen alább szállt s a folyó fölött szinte illatosán tiszta, édes esti levegő lebegett. . A kocsiban, mely igénytelensége ellenére is nem közönséges alkotmánynak látszott, négyen ültek: két nő a hátulsó ülésen, két férfi a bakon. A nők közül az egyik koros dáma volt, bánatos és szelíd szemű öreg asszony, a másik egy fiatalabb, kissé rövid látó hölgy, a kiszerényen húzódott meg az idősebb nő baloldalán. A férfiak egyike a lovakat hajtotta, a másik chamois-szinű livrét viselt, szinte szoborszerű mozdulatlansággal szemlélte a bájos alpesi vidéket. A korosabb nő kíváncsian nézett a folyó parija felé, melynek fái közül karcsú villatornyok kacérkodtak a vándorló bárány felhőkkel. Mikor a kocsi egy utszéli malom mellet elhaladt, az öreg dáma titokzatosan elmosolyodott. — Adél, sejti, hogy merre járunk ? — kérdezte a rövidlátó asszonytól. A fiatalabb most maga is a folyó környékét kémlelte. — Őszintén megvallva, tudom ugyan, hogy Bücken körül járunk, de hogy hol, azt igazán nem tudom . . . — A malmot se ismeri ? — Nem, Felség . . -. ügy szólította az öreg asszonyt, hogy: „Felség !“ — Adél, maga megbukna a tereptanból . . . Ez a nádfödeles viskó nem más, mint a rotdorfi malom, ahol ... de a többit talán magától is kitalálja . . . — Ahol a rotdorfi békekötést aláírták ? — kiáltott fel a fiatalabb nő élénken. — ügy van. Huszonöt évvel ezelőtt a malom padlásszobájában intézték el a század legérdekesebb hadibonyodalmát ... A császár a bückeni érseki rezidenciában lakott a szövetséges hadak vezére pedig a Garr mellett., egy vincellérházban. A fiatal hölgy izgatottan tekintett vissza a malom felé, majd egyszerre odafordult a korosabb dámához. — De hiszen akkor . . . — Tudom, hogy mit akar mondani, kedves Adél ... Ha ez itt a rotdorfi malom, akkor az a villa se lehet nagyon meszsze, a hol az öreg Bonfini lakik . . . — Csakugyan ezt akartam mondani . . . A két nő olyan nyelven beszéltgetelt, a mit a bakon ülő férfiak nem értettek. A fekete ruhás nő tehát, a kit a másik Felségnek szólított, egész hangosan mondotta kísérőjének: — Ha a kocsist, vagy a lakájt megkérdeznők bizonyosan megtudnák mutatni az öreg Bonfini házát . . . A fiatalabb rémült mozdulatot tett. — Szent Isten, hogy jut ilyesmi a Felséges asszony eszébe ? Az összes európai újságok erről írnának egy teljes hónapon át. És mit szólna hozzá a Felséges úr, ha megtudná . . . — Ne féljen, kedves Adél, nem fogjuk megkérdezni a lakájt ... De ha az illusztrált lapok révén véletlenül megismertük a nyaralót, azt hiszem, hogy semmit se vélünk az étikét ellen . . . Ideje, hogy leleplezzük az inkognitót, a mibe a két asszony burkolózott. Az idősebb, az egykor világszép Bella királynő volt, a'z yriai király hitvese, a másik Delier Adél hercegnő, a fejedelmi asszony legkedvesebb udvarhölgye, a ki úrnőjét tizenöt év óta árnyékként kisérte. A királynő sok éve az Alpesek között nyaralt, a birodalmakkal szomszédos országban, melyet hazájakép szeretett. Itt közönséges polgárasszony módjára kocsizhatott faluról-falura, betérhettek tejet inni egy-egy majorságba s a kis vidéki városok cukrászdájában fesztelenül olvashatta a francia újságokat. Kevesen ismerték s a ki tudta is, hogy Európa egyik nagy országának uralkodónője, nem igen zavarta kíváncsiságával, vagy [tolakodásával. Gyönge idegbeteg nő volt — nem csuda, a hatvanas évek borzalmas eseményei is nagyon megviselték az idegzetét — de innen mindig meg-
