Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-12-25 / 99. szám
Huszadik évfolyam. 99. szám. Vác, 1906. december 25. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezménv - Nyilttér sora 60 fillér. A polgármester jubileuma. Vác, dec 23. Ez év december 28-án lesz tiz esztendeje, hogy Vác város képviselőtestülete dl*. Zádor János városi főjegyzőt egyhangúlag polgármesterré választotta. Erre a dátumra visszaemlékezik magában ő is, de mélységesen elrejti gondolatát s tudjuk, szeretne túl lenni rajta. Nem embere a hivságos dolgoknak, ünneplést, ünnepeltetést kerülte teljes életében. Nekünk az ő titkolódzása dacára még sem kell kiásni ezt a dátumot, figyelik sokan, elsősorban tisztviselőtársai, hogy szeretetüknek, elismerésüknek és becsülésüknek újra kifejezést adjanak. A jubiláns évforduló jogcim nekünk, kik mégis a nyilvánosságnak vagyunk szószólói, a város 'polgársága nézeteinek kifejezői, hogy Írjunk a polgármesterünkről. Igazán fiatalon, a mely korban nagyon keveseknek, csak kiválasztottaknak jut osztályrészül a vezető szerep, került Vác varősi szulgaicti«xi3a. lwí s^t Tirne.. . Z'--ó■' derésedő fejjel, de meg nem tört kedélyivei tekint vissza köztisztviselői múltjára, ha felveti a kérdést, érdemes volt-e azon az ekszponálU|elyen, hova csak a kívánalmak és követelések árja zúg. gyakran az elégületlenséggel, a mérges kritikával és gyanúsítások ezer fullánkjával, annyi időt kitöltenie, be kell önmagában ismernie, hogy neki érdemes volt. Dr. Zádor János ma korra nem, de tisztviselői működési évekre legidősebb polgármestere Pestmegyének. Talán főszolgabirája sincs idősebb vármegyénknek. Elhaltak a tiz esztendő alatt, de többen az uj választásokon eltűntek. Mert ha nagy is a hatalom a polgármesterek kezében, ha egyet nem tud ez erősen megmarkolni és bátran, a népszerűséget, hiába a jól összeállított városi képviselői lista, fordul a kerék s im, feltűnik az aspiráns, nyomán a párthivek serege, egy választás s már a múlt emléke — rendesen rossz emléke — gyanánt emlegetik a volt polgármester éráját. A mi polgármesterünk állásában talán az első nap nem volt oly biztos, mint ma, jobban ül a polgárság becsülésében, mint bármikor. Konstatálnunk kell tehát az igazságot, hogy népszerűsége nem hogy kisebbednék, de folyton nő. Mi szerezte meg népszerűségét ? Mindenki tudja: jó szive, páratlan igazságszeretete, mindenkivel — szegénynyel, gazdaggal egyforma, jóindulatú bánásmódja és a város érdekeinek mindenkor, mindenkivel szemben szem előtt tartása. Ezek nem ide dobott frázisok, erről mindenki meggyőződött, kinek érintkeznie kellett vele. Ezek a minden körülmények közt az ő tulajdonságai megteremtették neki a népszerűségnek azt a fokát, a mikor már azok nem is polgármesterré, hanem, hogy úgy mondjuk, a város atyjává emelik őt. Ez már több a hivatalnál, az egyén bizalma az egyén iránt, ezrek és ezrek bensőjéből fakadt igaz érzelem megnyilvánulása, midőn naponta látom a tanácsot kérők seregét, mely bizalommal egyedül a város atyja felé fordul még a rejtett, a nyilvánosság elé nem tartozó családi kérdésekben is. Valljuk, hogy a polgármesteri állás díszt, fényt ád az egyénnek, de valljuk azt is, hogy dr. Zádor János egyénisége a város első tisztviselőjének állását még magasabb, még tiszteletre méltóbb polcra helyezte. Minden kisvárosi életben az elvért Ve»• c /. . , o ’.‘v miibertár: ''il éi. kétszeres -pi-zedelefíi az ekszponált állásúakra, kikhez a kritika jogosan és jogtalanul ér. Dr. Zádor Jánosra nem volt veszedelem, csendes munkálkodása nyitott könyv lett, láttuk benne a feltétlen tisztességet, a város javára való előtörést. és ez váltotta ki Vác minden polgárából a polgárnak minden lógó medáliánál a szebbet, nemesebbet, becsesebbet, mert az örök elégedetlentől, az embertől jön: a becsülést. A polgárok becsülése, elismerése szerzi meg az önbizalmat, az önbizalom szüli a jó utón való előretörést. A mi városunk haladása nem sokkal idősebb polgármesterünk köztisztviselői működésénél. Azok a régi idők, a melyről már ritkábban hallunk, a korruptságnak, az „adok, adszönzőségnek volt a kora. Megtisztitni ettől a közgyűlés termét, mégis megerősödni a közélet mezején, nem soknak adatott. Ezen közben pedig lépésről lépésre haladni a modern városok sorába, az ő vezetése alatt tudtunk. Nem mondjuk, hogy ez a haladás gyors, mi és sok mások gyorsabbat kívánnánk, de ne feledjük, hogy a mi kezünkben csupán a kritika van, az ő kezében a kormányzás és a felelősség a feje fölött. Más a kritizálás, más az alkotás. De haladunk. Annyira haladtunk már, hogy a polgármester nélkül nem tudunk és nem akarunk semmit. Nem azért, mert abban a közgyűlési teremben nem akadnának haladást szolgáló nagy gondolatok, melyek megvalósitásra várnak, hanem azért, mert minden bizalmunk letéteményese a polgármester, kinek önzetlenségéről, becsületes törekvéseiről meg vagyunk győződve mindannyian. A ki pedig ezekkel van vértezve, annak szájából az igazságot várjuk és kapjuk a létért való küzdelemben, a soha meg nem álló előrehaladásban. Ezekért mondottuk, hogy ha deresedő fejjel visszatekint múltjára s kétkedve kérdi, hogy érdemes volt-e ennyi időt háládatlan közszolgálatban eltöltenie, ön-, magában meg kell vallania, hogy neki érdemes volt. Megszerezte és megöregbitette önmagának polgártársai bizalmát, szeretetét. És ha a jó kívánságok, a melyek e két érzésből fakadnak s*a melyek a tizedik évforduló alkalmával elhangzanak, . mind valóra válnának, ő érné el _Vác város polgármesteri székében a main zsáíéKÍ ^ort. A jubileumi; eV gársága nevében szeretettel köszöntjt Hire Balás püspök a — keresztén,, .Rozsnyón és az egész Gömörbeu szocializmus, mi sem természetesebb, hogj már nyomon követi a keresztény szocializtm A napokban alakították meg Rozsnyón a k,. resztény szocialisták egyesületét, melyen a budapesti középpont kiküldöttén és főerősségen Giesswein Sándor kanonok, orsz. képviselőn kívül Balás Lajos püspök is részt vett. A szónokok természetesen a maguk módjuk szerint alakították a szocializmus tanításait. Mikor aztán befejezték beszédüket, felkelt a püspök és többek közt igy szólt: Midőn a klérus útján a társadalmi kérdés megoldását sürgeti anyaszentegyházunk, távot áll az uralom, a hatalom dicsvágyától, bármint rágalmazza is az ellenséges irányzat, a szociák demokrácia azt. Lehet-e hivatásától áthatott püspöknek, lelkipásztornak ölhetett kezekkel nézni, mint vezeti az anyagelviséggel telitett szociáldemokrácia a munkásosztály ezreit imbolygó lidércfényével a biztos romlás utján, mely a társadalmi zűrzavar, a forradalom a kárhozatba vezet? Lehet e hivatásának magaslatán álló klérusnak nyugodtan szemlélni, mint ragadja az uralmat magához az igazságot, szeretetet nem ismerő szociáldemokrácia, hogy törvényt, rendet, tekintélyt lerontva annyi ezer s ezer halhatatlan lelket itt e földön úgy, mint az örökkévalóságban tönkretegyen ? Bizonyára nem s azért kell, hogy a klérus a társadalmi kérdés megoldásában anyaszentegyházunk elveivel részt vegyen, felvilágosítson,
