Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-12-09 / 95. szám
Huszadik évfolyam. 95. szám. Vác, 1906. december 9. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezménv - Nyilttér sora 60 fillér. A váci társadalmi élet télen. Vác, dec. 7. Az ember, mint társas lény szükségét érzi a másokkal való érintkezésnek és hiányát a társas életnek.___ Nyáron, a szabadban való tartózkodása a természet szépségében való gyönyörködés még csak lefoglalja az embert, de őszszel és télen fokozottan érzi a társas élet és érintkezés hiányát. Van-e városainkban társadalmi élet? Az idősebb emberek azt állítják, hogy volt; de abban öregek és ifjak egyaránt megegyeznek, hogy ez idő szerint nincs. Vannak köreink, van kaszinónk, egyesületeink, de azokon kivétel nélkül valami ólomszerű fásultság észlelhető, hasonlatos a végnélküli esős időjáráshoz, mely nyomasztólag hat a kedélyre. Fásultság, unalom, a társas élet és társadalmi érintkezés pangása jellemzi a városi életet nem csak nálunk, hanem szerte az országban. A régi viszonyok megváltoztak, a jövedelem eloszlása módosult, a mindennapi életben igényeink emelkedtek s igy a költséges társadalmi éi int kezest, már csak gazdasági szempontból sem lehetne fentartani. A viszonyok ezen változása azonban nem igazolja s nem is oka a mostani állapotoknak. Újabb időben egy sajátságos jellemvonása lép előtérbe a magyarnak, ez az elzárkózottság. Elzárkózik az egyes, a család, egyes tár'almi osztály. Ily fokú elzárkózottság mel-Szabad . . . Szabad a harmatnak hullni a virágra, csillagnak kigyúlni késő alkony tájba, szabad a madárnak dalolni, epedni, csak nekem nem szabad tégedet szeretni. Pillangó rászállott a rózsa keblére, szabad a pataknak futni a medrébe, szabad a sugárnak zöld lombon merengni, csak nekünk kell egymást örökre feledni! Vadrózsa. A látszat. Hogy Mirabella nemeskeblű, láthatja akárki, Csak nemes érc és kő díszeleg a kebelén. Ipse se nosce. Endre ne volna nagy ember, hisz bámulja [nagy ember, önnagysága előtt önmaga térdre borul. A hivatásbeli buzgalom. Ritka derék tűzoltófőnök Arányi barátunk, Hány tüzes asszonyi szív lángjait oltja maga. lett csak természetes, hogy a társas érintkezés ezzel aztán feszessé válik, elveszti jótékony hatását a kedélyre és megszűnik kellemessé lenni. Az egyesek és családok túlzásig vitt elzárkozottságának s nem a gazdasági viszonyok nyomasztó hatásának tudható be, hogy úgy nálunk, mint más, kisebb vidéki városoknak tpég nem is régen oly kedélyes és kellemes társas élete végkép jjnegszunt. Helyes beosztás és reális gondolkodás mellett a társas összejövetelek költségei nagyon mérsékeltek; de ha jövedelmünk egy bizonyoshányadát föl is emésztik, az nem szükségtelen fölös kiadás, mert a társas érintkezés ép oly életszükséglete az ember kedélyének, mint az étel, vagy ruházat a testnek. A társas érintkezés, a társadalmi élet kedé lyesebbé tételének feladata úgy az egyesekre, mint főleg azon egyesületekre hárul, melyek egyenesen e célból alakultak, ezekben azonban hiába keressük a társas szellem kultiválását; mert ezek tagjaiban hiányzik a törekvés, hogy az együttlét óráit, vagy perceit másokra kellemessé tegyék. Mihelyt az emberekben kölcsönössé válik az a. törekvés, hogy a társas érintkezést szellemi alapon minél tartalmasabbá tegyék, meg fog szűnni a mostanában tulságig vitt elzárkozottság s vissza fog térni az öregebbek által oly sokat emlegetett kedélyes társadalmi élet. Egy bizonyos, hogy a régi alapon a régi időket visszavarázsolni nem lehet. Társadalmi érintkezésünknél számolnunk kell a változott Gyors siker. Képviselő szeretett vón’ mindig a Nagyrafi lenni, S ime ki hitte vala, vágya beteljesedett. Tegnap lépett fel csak a klubban a Hencegi ellen S a jelölés nyomait már ma képviseli. N ' Az erényőr. Abaronessenek könnyű megőrzeni tiszta erényét, Kardosán óvja meg azt nyalka huszárkapitány. Fekete lélek. Prüszköl a gép, zakatol s gomolyökban okádja [a füstjét, Néptaposó mi korunk ördögi lelke talán? Rekord. Nékem ugyan tie hencegj többé fecske barátom, Kétszer egy esztendőn én is költözök ám. Kramer Miksa. A hölgyek divatja. Titokzatos előkészületek folynak, mert már csak pár hét választ el attól az ünneptől, a mely fiatalt és öreget, szegényt és gazdagot egyaránt az ajándékozás varázskörébe von. És micsoda mesés szép dolgokat halmoz a divat a karácsonyfa alá. Elénk tárja mindazt a sok könnyű, csillámló, többé-kevéshbé értékes apróságot, a mely nélkül a legelegánsabb ruha is hiányos lenne és ezek épp úgy, mint a legviszonyokkal; az anyagi élvezeteket kell, hogy háttérbe szorítsa a szórakozásoknak nemesebb szellemi tartalma. Ha e téren azok fognak előljárni jó példával, kiknek anyagi viszonyai esetleg megengednék a régi mód szerinti szórakozást is, ha mindenben a nemes egyszerűséget keressük s kerülünk minden felesleges fényűzést, mi sem állja útját annak, hogy mostani sivár társadalmi életünk és társas érintkezésünk megszűnjék és helyet adjon egy szebb, kedélyesebb társas életnek. R. H ir e k. Milyen a férfi-ideál ? >/Válaszok- kérdésünhre.J ' 1. Ideálom az „anyakönyvvezető,“ ha csúfabb az ördögnél és öregebb, mint Methuzsálem ; csak a vőlegény legyen szép és fiatal! Dominó. 2. Milyen a férfi ideál ? Fura kérdés! Kit szeretünk, nem! imádunk, kit a világ bármely zugába követnénk, magas termetű, barna hajú, kék szemű, kis göndör bajszú, enni való csöpp szájú, ugye hercig ? Ilyen az én ideálom. Egy zsidó lány. 3. Én is a „jellem és becsület“ koszorúzta ideálra szavazok, — többit szívesen elengedem. Bóra. pompásabb délutáni és esti öltözetek, a rég- és új világot egyformán a legnagyobb elragadtatásba hozzák, E remek dolgok szemléiéi sénél az ezeregyéj meséibe képzeljük magunkat, de az igazán művészies alkotások fölötti bámulatunkba a kellemetlenségnek némi halvány érzete vegyül, látván divathölgyeinknek napról-napra növekvő fényűzését. Maga a forma egyszerű, de annál pompásabb az anyag és elragadtatóbb a színezés. Itt ezüsttel átszőtt, igaz csipkével és sötét prémmel díszített világos bársonyruha, mellette kézzel festett orchidea-csokorral, clunycsipkével és a mély kivágáson csipke fölött nagy orchideával diszitett és pasztellkék liberty alsóruha fölé dolgozott fehér selyemmuszlinruha tűnik fel. A pompát szerető hölgyeknek a paillettel kivarrott tüllruhát hozta a divat magával; ezeknek újdonsága abban rejlik, hogy az alj kissé csípőn alulig crépe de chineből, azontúl mélyharangráncokba hulló és nem túlnagy uszályban végződő tüllszoknyából készül. A levél- és bogyómintás pikkelyhimzés legtöbbször atlaszszalag fölé van dolgozva. A szalag általában nagy szerepet játszik az estiruhákon és nem kevésbbé az övék, mely utóbbiak magukon viselik a ruha különlegességét. A divat sokoldalúsága divatművészeinket mindig pjabb alkotásokra készteti. A japán hímzés maga után hozta a japánszerű formát. A hosszú válak félhosszú harangujjakká változ-
