Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-12-05 / 94. szám
2 Váci Hírlap a lovaregyesületnél alkalmazásban levő lovász fiúk iskolai oktatásban részesüljenek s e mellett vallási kötelezettségeinek is eleget tehessenek. Ezért még évente minimálisan 3000 koronát fizet, mely az ott alkalmazandó lelkésztanitónak lesz a fizetése. Ennek az állásnak betöltésére a grófpüspök most hirdet pályázatot papsága körében december 15-iki határidővel. Az állásra való kijelölési jog a grófnét illeti meg életében, azután a lovaregyesületet, a kinevezési jog a mindenkori váci püspököt. As alagi lelkésztanitó köteles még a dunakeszii plébánia-templomban is segédkezni az ottani plébánosnak. — Hegyi kegyelmet kapott. Hegyi Antal, volt csongrádi plébánost annak idején tudvalevőleg nyolc hónapi börtönre Ítélték magánlakás megsértése és izgatás miatt. A büntetés elül Amerikába menekült, de a mint onnan visszatért, letartóztatták. Csongrádon ekkor mozgalom indult meg, hogy Hegyi Antal részére kegyelmet eszközöljenek ki a királynál. Ebben a dologban küldöttség is tisztelgett Polónyi Géza igazságügyminiszternél, a ki megígérte közbenjárását. A közbenjárásnak eredménye volt, mert mint félhivatalosan jelentik, Hegyi Antal a királytól kegyelmet kapott. Büntetéséből négy hónapot töltött ki. — Szegedről jelentik, hogy az ottani ügyészséghez hétfőn délben érkezett meg Polónyi igazságügyminiszter távirata, mely Hegyi Antal megkegyelmezéséről szol. A távirat ez volt: Magánlak megsértésének büntette és izgatás vétsége miatt nyolc hónapi börtönre Ítélt Hegyi Antalnak hátralévő büntetése kegyelemből elengedtetvén, nevezett azonnal szabadon bocsátandó. Hegyi Antal este öt órakor hagyta el a börtönt és a Tisza-szállóba hajtatott; azt Js mondta, hogy mive} Amerikában plébánosi állását távollétében betöltötték, oda már nem megy vissza. — Esküvő. Negyed! dr. Szabó Ignác rákospalotai íőgimnáziumi tanár nőül vette Budapesten Kornis (Kremer) Irma kisasszonyt. falvi nótáriusnak, hogy ártézi kutat ásatok a falunak. — Ártézi kutat? — kérdezte a főszolgabíró csodálkozva. — Azt, könyörgöm alássan, mert nagyon rossz az ivóvizünk, c upa sziksó, a jószág is csak kelletlenül iszsza. — Hát aztán ? — Hát aztán, mivelhogy megígértem, ura akarok lenni a szavamnak. Az a domb, a hol a kutat ásatni akarnánk, a tekintetes ur járásába esik, hát eljöttem bejelenteni, ne tessék túlságosan neheztelni érte. A főszolgabíró merően nézett egy ideig a gazdag parasztra, aztán megkérdezte : — Mennyibe kerül kigy lmednek az az ártézi kút? Bakos András megvakarta a füle tövét. — Bizony, tekintetes uram rámegy arra ötvenezer forint, ha több nem. — Ötvenezer forint ? — Annyi, a főmérnök megcsinálta a számadást. A főszolgabíró felkelt s egyik kezét az Íróasztal szélére támasztva, előkelő, úri pózba vágta magát. Aztán igy szólt: — Kötözni való bolond kigyelmed, Bakos András, annál is több, címeres ökör. — Igen is, tekintetes uram. — Kidob ötvenezer forintot, holott magától egy fuvart is sajnál. Az ilyen embert a bolondok házába kéne csukni. — Nem mondom, hogy nem . . . — Ne is mondja, vén szamár . . . Külön— A sportegyletböl. A sportegyesület dr. Göndör Sándor elnök vezetésével uj otthonában szombaton este választmányi ülést tartott, melyen az elnök az állandó helyiségről tett jelentést a választmánynak. A vivótanfolyam vezetését Boday Auréllel dr. Meiszer Jánosra bízták. A főgimnáziumi zászló-alap felülvizsgálatára bizottságot küldtek ki. Több apróbb házi ügy elintézése után Csányi László és Hornung Gyula sportegyleti tagokat a M. A. K. december 8-ikán tartandó atlétikai versenyére benevezték, hogy ők egyes számokban részt vegyenek. — A villamos vasút területe. Koenigsberger Lajos mérnök, mint a budapest— gödöllő —váci villamosvasút engedményesének megbizottja, levelet irt a polgármesterhez, melyben tudatja, hogy a villamos vasút finanszírozása már sikerült s nincs más hátra, mint az építkezésre vállalkozók előtt igazolni, hogy a vasút részére szükséges terület kisajátítása milyen összegbe fog kerülni. Ezért kérte a polgármestert, hogy az aszódi országút mentén fekvő érdekelt váci földtulajdonosokat,úgyszintén a csörögi szőlősgazdákat hivja össze értekezletre, melyen a szükséges vasúti terület átengedéséről fognak tárgyalni. A polgármester az érdekelteket tegnap délutánra hívta meg a városházára. — A nagy Budapest. A belügyminisztériumban, úgy látszik, komolyan hozzáfogtak a fővárosi törvény revíziójához s ezzel együtt annak a kérdésnek megoldásához, hogy mely községeket fognak a fővároshoz csatolni. Fazekas alispán ugyanis értesítette Ivánka Pál váci járási főszolgabírót, hogy a főváros környékén levő községek vagyoni viszonyain; k tanulmányozására egy tanácsjegyzőt küldöttek ki s munkáját a községek támogatásukkal kegitsék elő. Ez azt mutatja, hogy elég kö; 1 vagyunk a nagy Budapest megalkotásához s valószínű, hogy Újpestnek az az terve, melyet múlt héten helyeselt a vármegye is közgyűlésén, hogy rendezett tanácsú várossá alakuljon ben tegyen, a mit akar. Miattam akár fel is kötheti magát. — Igen, de hát az engedély ? — Menjen a másik szobába, a szolgabiróhoz, az majd eligazítja. Azzal leült az Íróasztalához és ismét bebemerült az aktába. Még az alázatos köszöntésre sem reagált, csak magába dünnyögte: buta paraszt . . . Három év után lényeges változás állott be a főszolgabíró magán — és hivatalos körülményeiben. Megválasztották országos képvisenek. Az uj képviselő nem sok vizet zavart, de annál több kártyát kevert Budapesten. Az a festett kéregpapiros- teljesen sterilis minden gőggel és pöffeszkedéssel szemben. Szidás, káromkodás, fogcsikorgatás nem fog rajta. Annak kedvez, a kinek akar. Helyesbíteni, korrigálni csak bűnös utón lehet. Röviden, Mikola Imre képviselő ur veszített. Sokat és következetesen. Az anyagi körülmények súlyos ziláltsági tüneteket kezdtek mutatni. Közel, veszedelmesen közel jutott ahhoz az állapothoz, mikor a végrehajtó a képviselői napidijakra vezeti rá a biztosítási végrehajtást. Ezt a századik képviselő se szereti. De Mikóla Imre éppen nem szerette, mert akkoriban készült nősülni. Fényes, minden anyagi bonyodalmat kiengesztelő házasságról volt szó. S hozzá, mi ritkaság, a kombinációba vett leány is tetszett neki. Majd hogy nem szerelmes volt belé. át, aligha következik el, mert a fővároshoz csatolják. Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy a nagy Budapestben még benne lesz Dunakeszi is. A főváros vízmüvei ugyanis ennek a községnek határában fekszenek s azt akarja a főváros, hogy vízmüvei az ő közigazgatási területén legyenek. — A piknik elmarad. A sportegyesületnek terve volt, hogy a volt a Steiner házban épült klubhelyiségét egy házi mulatsággal nyitja meg. El is határozták, hogy a pikniket e hó 8-án, szombaton tartják meg. A mulatságot azonban el kellett halasztani, mert az elég tágas nagy terem nem képes az összes résztvevők befogadására. Az egyesület még egy helyiséget fog kapni a mostani vívóterem mellé s ha majd ez is felépül, fogják a pikniket megtartani. — Strassnoff — Gedeon igazgatóhoz. Az egész ország nevetett a napokban Strassnoff Ignác szélhámos horvátországi viselt dolgain, melyeket olvasóink bizonyára jól ismernek a napi la okból. Strassnoff többször büntetve volt már szélhámosság miatt s egy Ízben hoszszabb ideig ült a soproni fegyintézetben, melynek akkor Gedeon Emil váci fegyintézet igazgató állott az élén. Mikor kiszabadult, Gedeon igazgató szivére beszélt s Srtassnoff kijelentette, hogy becsületes útra tér. Gedeon igazgató sokáig nem hallott Strassnoff Ignácról hirt s már hinni kezdett az adott Ígéretben, hogy a szélhámos tényleg megtért. Október 12-én aztán levél érkezett hozzá, a melyet Strassnoffirt Nagy-Kanizsáról. A levél szövege ez: Nagyságos jó Uram ! Ne lepje meg Nagyságodat, hogy soraimmal felkeresem ily hosszú idő után; — de mindég vártam, hogy majd jót irhatok; sajnost hiába várok, mert helyzetem nem hogy nem jó, — de kétségbeejtő. „.Lelkem vergődik, erősnek kell lennem, — nagy szükségét érzem Nagyságod atyai bátorításának, miért is elhatároztam, hogy a napokban személyesen teszem tiszteletem Nagysá-S ekkor fenyegette a katasztrófa. Az ilyen dolgon zsiránsokkal szokás segíteni. Mikola Imre már egy hete futkozott olyan emberek után, a kik Írni, tudniillik váltót aláírni képesek. Talált is nehányat, de azokról kisült,' hogy nem igazi Írástudók. A bankok legalább úgy nyilatkoztak felőlük. A végső kétségbeesésében eszébe jutott egyik képviselőtársa, ki mindig feltűnően barátságos volt vele s kiről az hallatszott, hogy nagyon jómódú ember. Bakos Ferencnek hitták. Egyebet Mikola Imre nem is tudott felőle. De azért felkereste s nagy zavarral előállott, hogy a véletkn... és a többi és a többi. — Mit kívánsz ? — kérdezte Bakos Ferenc. — Hogy egy nyolcvanezer forintos váltót zsirálj. — Nagyon szívesen, kedves barátom. Az apám összeszidna, talán ki is tagaditä, ha megmerném tagadni. — Az apád? — Igen. Bakos András. Nem emlékszel rá ? — Az az . . . hogy . . . — Egyszer nálad járt valami artézi kút engedélye ügyében. — Igen, emlékszem. — Nagyon kidicsért, hogy milyen kedves voltál hozzá. Mondta is, ha találkozom veled, köszönjem meg. — Micsda ? — Az öreg mondta. Nos, add ide a váltót. A pöffeszkedő ember majd a föld alá sülyedt szégyenletéken, mialatt a váltó-blanketát előkereste és Bakos Ferenc elé terítette.
