Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-12-05 / 94. szám

2 Váci Hírlap a lovaregyesületnél alkalmazásban levő lovász fiúk iskolai oktatásban részesüljenek s e mel­lett vallási kötelezettségeinek is eleget tehes­senek. Ezért még évente minimálisan 3000 koronát fizet, mely az ott alkalmazandó lelkész­­tanitónak lesz a fizetése. Ennek az állásnak betöltésére a grófpüspök most hirdet pályá­zatot papsága körében december 15-iki határ­idővel. Az állásra való kijelölési jog a grófnét illeti meg életében, azután a lovaregyesületet, a kinevezési jog a mindenkori váci püspököt. As alagi lelkésztanitó köteles még a dunakeszii plébánia-templomban is segédkezni az ottani plébánosnak. — Hegyi kegyelmet kapott. Hegyi Antal, volt csongrádi plébánost annak idején tudva­levőleg nyolc hónapi börtönre Ítélték magán­lakás megsértése és izgatás miatt. A büntetés elül Amerikába menekült, de a mint onnan visszatért, letartóztatták. Csongrádon ekkor mozgalom indult meg, hogy Hegyi Antal ré­szére kegyelmet eszközöljenek ki a királynál. Ebben a dologban küldöttség is tisztelgett Polónyi Géza igazságügyminiszternél, a ki megígérte közbenjárását. A közbenjárásnak eredménye volt, mert mint félhivatalosan je­lentik, Hegyi Antal a királytól kegyelmet ka­pott. Büntetéséből négy hónapot töltött ki. — Szegedről jelentik, hogy az ottani ügyészség­hez hétfőn délben érkezett meg Polónyi igaz­ságügyminiszter távirata, mely Hegyi Antal megkegyelmezéséről szol. A távirat ez volt: Magánlak megsértésének büntette és izgatás vétsége miatt nyolc hónapi börtönre Ítélt Hegyi Antalnak hátralévő büntetése kegyelem­ből elengedtetvén, nevezett azonnal szabadon bocsátandó. Hegyi Antal este öt órakor hagyta el a börtönt és a Tisza-szállóba hajtatott; azt Js mondta, hogy mive} Amerikában plébánosi állását távollétében betöltötték, oda már nem megy vissza. — Esküvő. Negyed! dr. Szabó Ignác rákos­­palotai íőgimnáziumi tanár nőül vette Buda­pesten Kornis (Kremer) Irma kisasszonyt. falvi nótáriusnak, hogy ártézi kutat ásatok a falunak. — Ártézi kutat? — kérdezte a főszolgabíró csodálkozva. — Azt, könyörgöm alássan, mert nagyon rossz az ivóvizünk, c upa sziksó, a jószág is csak kelletlenül iszsza. — Hát aztán ? — Hát aztán, mivelhogy megígértem, ura akarok lenni a szavamnak. Az a domb, a hol a kutat ásatni akarnánk, a tekintetes ur já­rásába esik, hát eljöttem bejelenteni, ne tes­sék túlságosan neheztelni érte. A főszolgabíró merően nézett egy ideig a gazdag parasztra, aztán megkérdezte : — Mennyibe kerül kigy lmednek az az ár­tézi kút? Bakos András megvakarta a füle tövét. — Bizony, tekintetes uram rámegy arra öt­venezer forint, ha több nem. — Ötvenezer forint ? — Annyi, a főmérnök megcsinálta a szám­adást. A főszolgabíró felkelt s egyik kezét az Író­asztal szélére támasztva, előkelő, úri pózba vágta magát. Aztán igy szólt: — Kötözni való bolond kigyelmed, Bakos András, annál is több, címeres ökör. — Igen is, tekintetes uram. — Kidob ötvenezer forintot, holott magá­tól egy fuvart is sajnál. Az ilyen embert a bolondok házába kéne csukni. — Nem mondom, hogy nem . . . — Ne is mondja, vén szamár . . . Külön­— A sportegyletböl. A sportegyesület dr. Göndör Sándor elnök vezetésével uj otthoná­ban szombaton este választmányi ülést tartott, melyen az elnök az állandó helyiségről tett jelentést a választmánynak. A vivótanfolyam vezetését Boday Auréllel dr. Meiszer Jánosra bízták. A főgimnáziumi zászló-alap felülvizsgá­latára bizottságot küldtek ki. Több apróbb házi ügy elintézése után Csányi László és Hornung Gyula sportegyleti tagokat a M. A. K. december 8-ikán tartandó atlétikai verse­nyére benevezték, hogy ők egyes számokban részt vegyenek. — A villamos vasút területe. Koenigs­­berger Lajos mérnök, mint a budapest— gödöllő —váci villamosvasút engedményesének megbizottja, levelet irt a polgármesterhez, mely­ben tudatja, hogy a villamos vasút finanszí­rozása már sikerült s nincs más hátra, mint az építkezésre vállalkozók előtt igazolni, hogy a vasút részére szükséges terület kisajátítása milyen összegbe fog kerülni. Ezért kérte a polgármestert, hogy az aszódi országút mentén fekvő érdekelt váci földtulajdonosokat,úgyszintén a csörögi szőlősgazdákat hivja össze értekez­letre, melyen a szükséges vasúti terület áten­gedéséről fognak tárgyalni. A polgármester az érdekelteket tegnap délutánra hívta meg a városházára. — A nagy Budapest. A belügyminiszté­riumban, úgy látszik, komolyan hozzáfogtak a fővárosi törvény revíziójához s ezzel együtt annak a kérdésnek megoldásához, hogy mely községeket fognak a fővároshoz csatolni. Fa­zekas alispán ugyanis értesítette Ivánka Pál váci járási főszolgabírót, hogy a főváros kör­nyékén levő községek vagyoni viszonyain; k tanulmányozására egy tanácsjegyzőt küldöttek ki s munkáját a községek támogatásukkal ke­­gitsék elő. Ez azt mutatja, hogy elég kö; 1 vagyunk a nagy Budapest megalkotásához s valószínű, hogy Újpestnek az az terve, melyet múlt héten helyeselt a vármegye is közgyűlé­sén, hogy rendezett tanácsú várossá alakuljon ben tegyen, a mit akar. Miattam akár fel is kötheti magát. — Igen, de hát az engedély ? — Menjen a másik szobába, a szolgabiró­­hoz, az majd eligazítja. Azzal leült az Íróasztalához és ismét bebe­­merült az aktába. Még az alázatos köszön­tésre sem reagált, csak magába dünnyögte: buta paraszt . . . Három év után lényeges változás állott be a főszolgabíró magán — és hivatalos körül­ményeiben. Megválasztották országos képvise­­nek. Az uj képviselő nem sok vizet zavart, de annál több kártyát kevert Budapesten. Az a festett kéregpapiros- teljesen sterilis minden gőggel és pöffeszkedéssel szemben. Szidás, ká­romkodás, fogcsikorgatás nem fog rajta. Annak kedvez, a kinek akar. Helyesbíteni, korrigálni csak bűnös utón lehet. Röviden, Mikola Imre képviselő ur veszített. Sokat és következetesen. Az anyagi körülmé­nyek súlyos ziláltsági tüneteket kezdtek mu­tatni. Közel, veszedelmesen közel jutott ahhoz az állapothoz, mikor a végrehajtó a képvise­lői napidijakra vezeti rá a biztosítási végre­hajtást. Ezt a századik képviselő se szereti. De Mi­­kóla Imre éppen nem szerette, mert akkori­ban készült nősülni. Fényes, minden anyagi bonyodalmat kiengesztelő házasságról volt szó. S hozzá, mi ritkaság, a kombinációba vett le­ány is tetszett neki. Majd hogy nem szerel­mes volt belé. át, aligha következik el, mert a fővároshoz csatolják. Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy a nagy Budapestben még benne lesz Duna­keszi is. A főváros vízmüvei ugyanis ennek a községnek határában fekszenek s azt akarja a főváros, hogy vízmüvei az ő közigazgatási te­rületén legyenek. — A piknik elmarad. A sportegyesületnek terve volt, hogy a volt a Steiner házban épült klubhelyiségét egy házi mulatsággal nyitja meg. El is határozták, hogy a pikniket e hó 8-án, szombaton tartják meg. A mulatságot azon­ban el kellett halasztani, mert az elég tágas nagy terem nem képes az összes résztvevők befogadására. Az egyesület még egy helyiséget fog kapni a mostani vívóterem mellé s ha majd ez is felépül, fogják a pikniket megtartani. — Strassnoff — Gedeon igazgatóhoz. Az egész ország nevetett a napokban Strassnoff Ignác szélhámos horvátországi viselt dolgain, melyeket olvasóink bizonyára jól ismernek a napi la okból. Strassnoff többször büntetve volt már szélhámosság miatt s egy Ízben hosz­­szabb ideig ült a soproni fegyintézetben, mely­nek akkor Gedeon Emil váci fegyintézet igaz­gató állott az élén. Mikor kiszabadult, Gedeon igazgató szivére beszélt s Srtassnoff kijelen­tette, hogy becsületes útra tér. Gedeon igaz­gató sokáig nem hallott Strassnoff Ignácról hirt s már hinni kezdett az adott Ígéretben, hogy a szélhámos tényleg megtért. Október 12-én aztán levél érkezett hozzá, a melyet Strassnoffirt Nagy-Kanizsáról. A levél szövege ez: Nagyságos jó Uram ! Ne lepje meg Nagyságodat, hogy soraimmal felkeresem ily hosszú idő után; — de mindég vártam, hogy majd jót irhatok; sajnost hiába várok, mert helyzetem nem hogy nem jó, — de kétségbeejtő. „.Lelkem vergődik, erősnek kell lennem, — nagy szükségét érzem Nagyságod atyai bátorí­tásának, miért is elhatároztam, hogy a napok­ban személyesen teszem tiszteletem Nagysá-S ekkor fenyegette a katasztrófa. Az ilyen dolgon zsiránsokkal szokás segíteni. Mikola Imre már egy hete futkozott olyan emberek után, a kik Írni, tudniillik váltót aláírni képe­sek. Talált is nehányat, de azokról kisült,' hogy nem igazi Írástudók. A bankok legalább úgy nyilatkoztak felőlük. A végső kétségbeesésében eszébe jutott egyik képviselőtársa, ki mindig feltűnően barátságos volt vele s kiről az hallatszott, hogy nagyon jómódú ember. Bakos Ferencnek hitták. Egye­bet Mikola Imre nem is tudott felőle. De azért felkereste s nagy zavarral előállott, hogy a véletkn... és a többi és a többi. — Mit kívánsz ? — kérdezte Bakos Ferenc. — Hogy egy nyolcvanezer forintos váltót zsirálj. — Nagyon szívesen, kedves barátom. Az apám összeszidna, talán ki is tagaditä, ha megmerném tagadni. — Az apád? — Igen. Bakos András. Nem emlékszel rá ? — Az az . . . hogy . . . — Egyszer nálad járt valami artézi kút en­gedélye ügyében. — Igen, emlékszem. — Nagyon kidicsért, hogy milyen kedves voltál hozzá. Mondta is, ha találkozom veled, köszönjem meg. — Micsda ? — Az öreg mondta. Nos, add ide a váltót. A pöffeszkedő ember majd a föld alá sü­lyedt szégyenletéken, mialatt a váltó-blan­­ketát előkereste és Bakos Ferenc elé terítette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom