Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-12-02 / 93. szám
Huszadik évfolyam. 93. szám. Vác, 1906. december 2. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, íegjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Fe szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezménv - Nyilttér sora 60 fillér. Vác vára. //)r. Tragor Ignác budapesti felolvasása./ j ■, í 0* *1. Dr. Tragor Ignác előadása Vác /áráról, ha csak rövid időre is, Vác városára irányította a figyelmet. Dicséretére válik a város közönségének, hogy helyes érzékkel fölfogta, miszerint nem dr. Tragor Ignác személyéről van itt szó, hanem Vác városáról, ha csak történeti vonatkozásban is történik róla megemlékezés. Tagadhatatlan, hogy nagy része volt benne dr. Tragor Ignác személyiségének is. Kiterjedt rokonsága és óriási ismeretségi köre szokatlan nagyszámú és előkelő közönséget hozott össze az Akadémia fölolvasó termében. Megjelent Rozsnyó püspöke, Balás Lajos is, hogy tanúbizonyságot tegyen Vác iránt mindenkor táplált meleg érdeklődésének. Ott volt a váci múzeumegyesület, elnöksége és tisztikara, dr. Freysinger Lajos kir. tanácsos és Révész Béla alelnőkök. Bonovitz Vilmos pénztáros, Walla László múzeumőr, Borbéig Sándor siketnéma-intézeti igazgató és dr. Hörl Péter városi főorvos, a múzeum választmányi tagjai. A szomszédos Nógrád vármegyét Evva Lajos penci birtokos és Mocsáry István cs. és kir. kámafás képviseltek. Ott Untuk a ‘váci 1848 - 49-iki csataképeket festő Glock Ti vada r főhadnagyot is. Megjelentek a fölolvasó igazgatótársai közül Krakker Kálmán és Velzer Kálmán. A hölgyek között Révész Bélánét és a Tragor-, Meiszner-, Intzédy családok tagjait láttuk ott. A váciak száma mindeneseire megkétszereződött volna akkor, ha rossz vasúti összeköttetés nincs és a késői fölolvasás miatt nem kellett volna a Budapestre utazóknak éjfélig bt Iniok. De igy sem maradt pad üresen. pestre származott váciak családostul £ meg, úgy, hogy nem maradt egy üre sem. Még a legrégibb régészek sem tuu. szaemlékezm. mikor gyűlt össze ilyen szép .ámmal ilyen előkelő közönség a gyűléstermükbe. 150 — 180 főre lehet becsülni a hallgatóságot, mely máskor alig áll 15—20 főből. Hogy miért hallgatja ily gyér közönség az előadásokat, arról a váciaknak keserves tapasztalással kellett meggyőződést szerezni. Forster Gyula báró, a műemlékek országos bizottságának és az országos régészeti társulatnak elnöke előbb dr. Láng Nándort hívta föl előadása megtartására. A tanár úr hosszadalmas alapossággal fogott föladata megoldásába. Egy-egy cserépdarabnak a leírása 15—20 percig tartott. A kiszabott háromnegyed óra rég elmúlt, sőt megkétszereződött, a mikor ő még mindig beszélt és olvasott. A közönség végre is türelmetlenkedni kezdett s az elégedetlenség moraja volt hallható. Látták, amikor dr. Tragor Ignác, a második felolvasó többszöri integetéseire az elnök is megsokalta a dolgot és a szolgát odaküldte egy fehér lappal a közönséget nem respektáló tudóshoz, a ki rendületlenül olvasott tovább. Végre mégis cfeak nfeléjezte sok moiiuanivalóját, a mitől senki okosabb nem lett, mert mindenki csak unatkozott és bosszankodott. Nehéz helyzete volt az utána következő fölolvasónak, hogy a már agyojjfárasztott hallgatóság figyelmét lekösse. De dr. Tragor Ignác nagyon ügyesen oldotta meg a föladatát. A török hódoltság alatti Vác életét vonzó előadásban ösmertette, tudományos kutatásainak részletezésébe nem bocsátkozott, az eredményeket arra való hivatkozással, hogy könyve néhány hét múlva úgyis megjelenik, röviden mutatta be. A lelkes taps, mely rövid félórai előadását követte, elismerése volt annak, hogy helyesen cselekedett. De hogy a tudományos társaság is elismeréssel adózott előadása iránt, arról bizonyságot tesz az a körülmény, hogy a főtitkár fölkérte őt, tartson ismét előadást, ismertesse a váci múzeum anyagát. Dr. Tragor Ignác előadásával a napi sajtó is melegséggel emlékezett meg s nehogy elfogultsággal vádoljon valaki, ide iktatjuk a Budapesti Hírlap közleményét, a mely Vác vára cim alatt jelent meg a f. év november 28-iki számában: Vác vára. A ki valaha a marheggi vonalon Bécsbe utazott, láthatta a főváros szomszédságában levő Vác várost, de várat ugyan nem látott. És ma az Országos Régészeti és Embertani Társulat ülésén igen érdekes fölolvasás mégis arról világosította föl a nagyszámú hallgatóságot, hogy a csöndes és kedves Vác város valamikor rendkívül nagy sztratégiai jelentőségű, erős várral dicsekedhetett. Tragor Ignác dr., a váci takarékpénztár igazgatója, a ki hosszabb idő óta szép eredménynyel foglalkozik Vác város történetének kutatásával, bizonjutotia azt be értékes adatokkal. Az ülésen Forster Gyula báró elnökölt. Elsőnek Láng Nándor dr. gimnáziumi tartott előadást Kréta, mint az ős-görög műveltség főhelye címen. Azután Tragor Ignác dr. Vác városról és régi képeiről tartott fölolvasást. Vác városa kedvező földrajzi fekvésénél fogva hazánk kiváló városai közé tartozott és vára nevezetes szerepet játszott a történelemben. A török hódoltság idején sok vér folyt török és magyar részről Som Panna. Jó erős volt a Bakony a kurucnak.- Többet ér ez, fiaim, a labanc minden furfangos mivü fortifikációjánál — szokta volt mondani Bottyán apó — mert ezt maga a fölséges Úristen építette. Persze nem a labancnak, hanem a kurucnak. Nem is érezte magát sehol olyan jól a vitéz generális, mint ebben az ő nagy erősségében. Szakadékos völgyeinek mélyébe, bükkös erdeinek setétjébe ha bevehette magát kis seregével, jöhetett a labanc bármily nagy siserehaddal. Biztos, hogy kiporolta a bugyogóját a kuruc. Jó hely volt az, mondom. Minden sudár szálfa egy-egy őrtorony volt ott, melynek tetejéről jó messzire észrevette már a fürge kuruc, ha közeledett a labanc. Bevárta szépen, mig az erdőszélbe ért, akkor aztán egy pompás atakkal hegyibe! Ez volt Bottyán apó stratégiája. Hanem ehhez a stratégiához, a mely főképen a gyorsaságra vala épitve, más valakinek is volt még hozzászólása. Ez a más valaki nem volt generális, még csak istrázsa se. Pedig annak ugyancsak beillett volna, ha bajusza lett volna. Hanem hát bajusza se volt, mivel hogy Pannának hívták. Som Pannának. Panna lányasszony persze szoknyát viselt bajusz helyett, de azért nem kell ám semmi csintalan dologra gondolni. Bottyán apó nem volt már szoknyahős, örült az öreg, ha békén hagyta az átkozott köszvénye. Pirós két arcával, ragyogó szemeivel, éjsötét hajával meg a rengő-ringó testével, dehogy törődött a Pannának. Neki csak a stratégiai tudományára vala szüksége. Som Panna hadi tudománya pediglen abból állott, hogy szegről — végre jól ösmerte a Bakony minden zege-zugát. Zöld erdő zúgásán, vadgalamb búgásán ott nevelte fel az édes anyja, a ki különben rég elment ama másvilági, ismeretlen erdőkbe ... És igy Panna lányasszony csak az apjával, az öreg Som Gergővel járogatta a Bakonyságot, a nagy-vázsonyi uraság csordáját terelgetvén egyik dombról a másikra. De mikor kiütött a ribillió, a labanc elterelte ezt a szép csordát Gergő bácsi szeme elől örökösen — Som Gergő ekkoron nagy bosszúságában beállott kuruc vezetőnek, de nem sokra vitte új hivatalában. A legelső csetepaténál egy ostoba labanc golyóbis a tömj: órába fúródott és nyomorékká tette az öreget. így vette át a hivatalát Panna. Egyrészt, hogy bosszút álljon a labancon, másrészt, hogy valamit szerezzen a konyhára, mert a szegény nyomorékoknak is csak élniük kellett. Bottyán apó nagyon megkedvelte Pannát, mert nem egy fényes győzelemre segítette seregét. Hívta is eleget, kérte is, hogy maradjon a közelében. Szép aranyos sátrat veret, skofiumos ruhát varrat a számára. De Panna csak rázta a fejét: • — Jobb nekem, apó. a magam hitvány gunyhójában, otthon az édes apám vityillójában. Erről a vityillóról azonban senki sem tudta hol van, merre van. Dolgát végezvén, mint az erdők félénk vadja tűnt el a sűrűségbe Panna. Ha meg szükség volt rá, a tárogató hivó szavára jött elő, mindig más irányból. Ha aztán a labancra kellett mennie, fölpattant a paripára, mint a legügyesebb kuruc és a sereg élén vágtatott előre Bottyán apó oldalán. Szép hosszú haja, mint a halál fekete lobogója lengett a szellőben. Két gömbölyű arca kipirult, csengő ezüst hangja beharangozta a visszhangos völgyeket: — Erre, erre . .. utánam kurucok! .. . És mentek a marcona vitézek utána és követték őt száz halálon át a győzelembe. Csak ama rejtelmes vityilló felé nem követhette senki, ej pedig de sokan szerették volna. Különösen Oláh Gecő, a kis tejfölösképű vicehadnagy vágyakozott nagyon erre a gyönyörű, piros erdei virágra. Hanem hiábavaló volt minden igyekezete, nem boldogult Pannával. Nem is igen férkőzhetett úgy a közelébe
