Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-11-21 / 90. szám
2 Váci Hírlap gyermekeinek a jövő ÜBÍdogulas útját. — á bécsület útját — melyre, tíidom, sokan fognak rálépni és Ö mai riäptöl számitandják jobb énük ébredését. Éppen ezért nemcsak a tisztviselőikar. hanem különösen az itt jelenlevő letartóztatott szerencsétlen testvéreink nevében köszönöm meg körünkben való megjelenését és a szeretettől sugalt kegyes főpásztori működését 1 Nemes szive óhajának vélek megfelelni, a mikor elengedem a kiszabott fegyelmi büntetéseket is azoknak tőlem függő következményéit, de ez a bocsánat a letartóztatottakra kötelességgel jár; á jávulás kötelességével. Végül a következőképen fejezi be beszédét: Tudom, hogy a rósz ember egyszerre jóvá ném lehet, mert valamint nincs ugrás a nagy mindenségben, nincs olyan az emberi természetben sem. Fokozatosan kell javulásukon munkálkodnunk és még a lassú haladáshoz sincs kellő erőnk, kérni kell azt fölülről, a hortnán minden erő származik ; a mindenható Istentől, a szeretet, türelem, bocsánat és minnen erény kútforrásától és végokától. Arra hívlak fel tehát szerencsétlen szabadságvesztett testvéreim : forduljatok mindennapi, de mindennapi imátokban a mi Urunk Jézus Krisztus útján az Atyához, a mindenség Teremtőjéhez és kérjetek Tőle erőt a javuláshoz! Ugyanakkor kérjétek Tőle azt is, hogy hosszúra nyújtsa Őnagyméltóságának életét, üogy még soká lehessen nemes szivével az elhagyottak vigaszt..lója és a szerencsétlenek gyámola 1 A fegyintézet igazgatója szívből beszélt s oly hatással, hogy a fegyencek közül igen sokan zokogtak. Hogy is ne,* mikor még ő velük soha senki nem beszélt igy és nem mondotta nekik senki, hogy „szerencsétlen testvéreim . . .“ A hatás alól maguk a jelenvolt tisztviselők sem tudtak szabadulni, meghatottság látszott arcukon és a szívből jött szavak meghatották a főpásztort is, ki meleg kézszoritással köszönte meg Gedeon Emil igazgató beszédét. fejbe ütöttek. Minduntalan megbotlottam s nem mertem rá felnézni egy pillanatra sem. Végtelen nevetségesnek, nyomorultnak éreztem magam. Mint valami megszégyenítő, lealázó vád, folyton a fülembe csengett: „szegény kis Pista“. Az erdő illatos párát lehelt. A fákon madarak fülyörésztek. vidáman, gúnyosan. Mintha csíz, rigó, pintyőke mind ezt fütyülte volna: gyáva, gyáva. Le nem mossa ezt a szégyent rólam semmi, soha. Rajtam maradt ez már örökre. Rikácsoló szarka ágról-ágra ugrálva, cseregte vissza örökre, örökre. Szerettem volna elsűíyedni, meghalni, csak hogy a társasághoz ne kelljen visszamennem. Azt pedig ki nem kerülhettem, ha nem akartam Aranka előtt még nevetségesebbé lenni. Nem érdemel az semmit, ki a kínálkozó boldogságot nem ragadja meg. Sohse felejtem el, milyen kérdő szemekkel fogadtak s mennyire zavarban voltam a többiek előtt, Aranka élénk volt, nevetett, lehetetlen volt ki nem találni a történteket . . . És nekem még el kell mennem holnap búcsúzni is. Hogy kerülök én még egyszer ez elé a leány elé ? Szívesen fogadtak, ezer kérdéssel ostromoltak. fíol töltöm az utolsó vakációt, milyen pályára készülök és igy tovább. Aranka volt most is a legkedvesebb. Mintha csak a tegnapi dolgokra nem is emlékezett volna már. — Ejnye, Pista — kérdezte egyszerre — látta-e már a legújabb arcképemet ? Jöjjön megmutatom. Csinos kis fehér leányszobája volt, oda vezetett. Az asztalfiókból remek miniatűr arcképet vett elő. A grófpüsjiököt á kisharáhgok szává kisérte | ki a fegyititézet. kápolnájából. A tisztikar j az irodában gyűlt öásze a Hol az igazgató be- ; mulatta őket a megyés főpásztornak Tizenegy órá elmúlt; midőn gf. Gsálty püspök az utcán összegyű't nagy közönség sorfala között visszahajtatott palotájába az őt kisérő udvari papságával. Városi és vidéki hírek. — Furtinger alezredes áthelyezése. Megírtuk, hogy Furtinger Károlyt, a 6. honvédhuszárezred alezredesét valószínűleg a vürasdi 10 ik huszárezredhez helyezik át. Az áthelyezést a tegnapi katonai rendeleti közlöny hozza nyilvánosságra. Furtinger alezredes e hó végén válik meg huszárezredünktől s távozik el Vácról. — Két plébános kitüntetése. A király Tanács József fóti plébánosnak a Szent Ágostonról nevezeti Szent Brigittaszigeti címzetes prépostságot, Porubszky József csongrádi plébánosnak pedig a heővizi cimzetes apátságot adományozta.- Dr. Franyó Istvánné halála. Szomorú hir érkezett tegnap reggel Budapestről: egyik tébolydában dr. Franyó István városi tanácsos neje elhunyt. Egy családjának élő, kedves úri asszony lelke távozott el. Minden öröme, boldogsága az a kis kör volt, melynek úrnője volt. Ott foglalkozott mindennel a legnagyobb szeretettel, nem vágyott ki a világba, hogy szerepeljen. Nem régiben lett nagymama s az izgalmak annyira megviselték, hogy Budapestre kellett vinni ápolásra. A család és tisztelői reménykedtek, hogy jobbra fordul állapota és gyógyultan tér haza. Ezért szomorú meglepetés volt. a tegnap érkezett híradás, mely halálát tudatta. Holttestét hazaszállítják s innen temetik el az ev. ref. temetőbe. Nyugalma legyen csendes! — Ez az egy van még, elfogadja ? — Oh, köszönöm. — Úgy e, erről fog majd néha emlékezni rám ? — Igen — Ha megígéri, hogy nem szól senkinek, mondok magának valamit. Képzelje, ez a Példi Feri azt beszélte a lányoknak, hogy maga engem ő náluk a múltkor megcsókolt. Ugy-e nem is tud róla semmit? — súgta nyájasan, kedvesen. Milyen könnyű lett volna azt felelnem, hogy Feri hazudott, de hogy igaza legyen, megteszem amit eddig elmulasztottam. Milyen kön nyű lett volna kinyújtanom a kezem, hogy megfogjam a boldogságot, a mennyet, mely ime, másodszor kínálkozott. És én csak azt a megjegyzést tettem, hogy igazán szemtelen ez a Feri . . . Nagy zajjal rontott be a kis húga, majd bejött az édesanya is. — Ej, ej, maguk itt négyszemközt búcsúzkodnak ! Bágyadtan elmosolyodtam és sietve köszöntem el tőlük. Estére messzire elmaradt mögöttem a város, azóta se hallottam hirt a lakóiról, de ezt az én két kudarcomat nem felejtettem el. És most, hosszú évek múltán mégis mintha küszke lennék rájuk. Varságh János. Melyik a szerelem? E cim alatt lapunkban fölvetett kérdésre igen sok válasz érkezett be hozzánk, melyek közül ezúttal a következőket közöljük : — Felolvasások a líceumban. E hónap 27-én kezdi meg működését, ötödik ciklusát | á líceum-egyesület. Ez évi és jövő évi programja szerint tizenegy estén nyit alkalmat a hallgatóságnak, hogy a tudományos és társadalmi kérdések iránt közönségünk érdeklődhessék. A Vácon lakó szerzőkön kívül fővárosi irók , is felkeresik szokás szerint a líceumot, melynek ötödik szezonjában a következő lesz a program: 1906. november 27-én. Elnöki megnyitó, mondja: Galcsek György dr. kanonok. Borovicény Nándor dr : II. Rákóczi Ferenc vallásossága. Farkas Antal: Törvénykezés a régi Rómában. 1906. december 4 én. Csősz Imre dr.: Látogatás egy tanitószerzetnél. Fridrich Sándor: Ányos Pál költészete. Miskoíözy István : Az uto'só Hohenstauti. Agárdi László: A két művész. 190ö. dec 18-án. HörI Péter dr.: A testedzésről. Költési Lajos felolvasása. 1907. január 8-án. Kesztler István: A szentföld. Kontraszti Dezső: Szocializmus és az őskereszténység. 1907. január 25-én. Galcsek György dr.: Házasságkötés. A/atzenauer Oszkár: Művészettörténeti értekezés. Pékár Mihály dr., az egyetemi élettani intézet aszisztense: A hallási szerv. Almásy János: ftóina szelleme. 1907. január 29-én. Farkas Géza dr., főiskolai ny. r. tanár: A hangrendszerek. Bartha György dr.: Ábránd és való. 1907. február 5-én. Gőecze Sarolta: A nő tevékenysége szociális téren. Görcsöni Dénes (Fridreich István), főreáliskolai tanár: A korszellem. 1907. február 19-én. Bitesek István, kanonok: Egy társadalmi erény. Hiibschl Kálmán : Útirajzok külföldről. 1907. február 26-án. Éder Kálmán: Büntetési rendszerünk. Alter Béla dr. : Oberatnmergaui passió-játékok. Elnöki záróbeszéd, mondja : Galcsek György dr. kanonok. — Váci mészárosok az igazságügyminiszminis?tériumban. A helybeli fegyintézet hússzállitását tudvalevőleg budapesti vállalkozó mészáros nyerte el a jövő évre, ki a marlia-1. A szerelem csakis igaz szerelem lehet, bármily alakban forduljon is az elő. Más jelzőt sohasem tűr meg az s ezt a jelzőt megtartja akkor is, ha lelki, de még akkor is, ha testi vágyba olvad. Hyacinte. 2. Az a kérdező kis leány menjen mentői előbb férjhez, mert réges-régen megírta már Pál apostol: — jobb házasságban élni, mintsem égni. A házaséletben majd megtalálja mind a kettőt. Aspasia. 3. Ne kutassuk a természet csodás törvényeit, melyek közül egyike a legtökéletesebbeknek az, hogy a természet ideális alapokon épilette fel a faji fentartás ösztönét. A kettőt egymástól elválasztani egyszerűen lehetetlen. X. 4. Válaszom ez : A szerelem szinjátékában a lelki szerelem a sejtelemben gazdag előjáték, ama másik pedig a tüneményes befejezés. Ami e kettő közé esik, az a küzdelem. Tessék választani 1 Aristophanes. 5. Kedves Szerkesztő úr! Becses lapjának múltkori számában megjelent kérdés, úgylátszik, egyszerűségénél fogva nem nagy érdeklődést keltett. Mert hogy az egyik eset az eszményi szerelem, a másik az érzéki szerelem megnyilváttülása s hogy a kettő egymást kiegészíti, vagyis a kettő együtt alkotja az igazi szerelmet — azt mindenki tudja. Mért nem kérdezte inkább : vájjon lehet-e kettőt egyszerre igazán ' szeretni!? Szives üdvözlettel: egy őszinte híve. \
