Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-10-31 / 84. szám

Váci Hírlap 3 a tömeg hangulatával és kérik, kapacitálják, hogy jöjjön az országba, álljon a mozgalom élére. Végre enged a hívásnak, bejön és a sze­gény nép tízezrével csatlakozik hozzá, esküszik zászlaja alá. Határtalan az a szeretet, melylyel a magyar nép Rákóczi személyéhez ragaszkodott. A tör­ténelem megörökítette azt a jelenetet, a mikor a nagyszombati csata válságos pillanatában Rákóczi előre akart vágtatni, hogy a megbom­lott csapatok élére álljon, tisztjei és katonái kantárszáráb.. kaptak, nehogy életét kockára tegye. így lett ő vezére ezen szabadságharcnak, mely gyönyörű költészetével, dicsőséges csatáival, daliás leventéivel, az önfeláldozó hazaszeretet annyi nemes példájával a magyar történelem­nek mondhatjuk legragyogóbb, leggyönyörűbb részlete, a középkori lovagvilág utolsó fellob­­banása. Rákóczi nem érte el azt az eredményt, a mit célul kitűzött, a hosszú ideig tartó háború, annak iszonyú rombolásaival a nemzetet tel­jesen kimerítette, hozzájárultak az árulások, elpártolások, a külföldi segély meghiúsulása és az óriási mértékben fellépő pestis. A trencséni csatavesztés után az ő számára nem maradt más hátra, mint a hontalanság. Most azonban ime visszatért újra hazájába, hogy soha többé el ne hagyjon minket. Ebben az órában, mikor mi itt emlékét ün­nepeljük, haló porai immár az édes hazai földben pihennek. Aluszsza tovább siri csendes álmát, álipodik nagy, szabad, független magyar hazáról. Bujdosóinknak a hazai földbe megtért ham­vait nemzeti ereklyének, talizmánnak tekintsük, melyek lelkünket a hazaszeretetben megerősít­sék. Hozzájuk forduljunk vigasztalásért a haza nehéz napjaiban, az ő sirhalmukból merítsünk erőt, reménységet, kitartást a további nehéz küzdelmekhez. Fogadjuk meg szentül, hogy az eszmét, me­lyért éltek, haltak, soha fel nem adjuk, küz­dünk, nem nyugszunk addig, mig a teljesen független, teljesen önálló Magyarországot ki nem vívjuk, meg nem alkotjuk. Föl a nagy munkára, föl a szent háborúra, hisz velünk van immár nagy Rákóczi lelke, az eget csap­kodó, ő vezérel minket. — Ez után Wolkóber János hegedüjátéka kö ve* lett. a ki Rákóczi verbunkost adta elő. J a igazán művészi volt, saját érzését ol­­t i játékába, melylyel oly hűen, oly meg­hatóan adta vissza a kesergő kuruc dalnak egyszer mélabús áriáját, majd a hirtelen vig­­ságba csapongó akkordjait. A közönség zajo­san megtapsolta. Ez után Török bársony sü­vegem cimü Rákóczi korabeli kuruc nótát adta elő a dalárda tűzzel, lendülettel, érzéssel. Majd Bárdos Ernő lépett a szónoki emelvényre, a ki Gergely Mihály Rákóczi cimü köl­teményét adta elő igaz hazafias érzéssel, pathosi energiával. A közönség rajos tapsban részesítette úgy a szavaiét, mint a szerzőt. Ezután Novottny Károly szép tiszta lágyan, csengő bariton hangon a „Hej régi szép magyar nép“ c. kurucnót át adta elő zongora és tárogató kiséret mellet igazán szépen, meghatóan. Ezt kö­vette Jäger Vilmos tárogató-művész játéka, a ki szintén kurucdalokat adott elő. A régi Rákó­czi korabeli hangszer lágy, mélabús akkordja visszaidézte lelkűnkbe ama korszakot, melyben e hangszer mellett vigadt és búsult a magyar. A közönség neki is bőven juttatott a lelkes ovációból. Az utolsóelőtti szám volt Gergely Mihály „Rákóczi hazatér“ c. alkalmi melodrá­mája, melyet zongora, hegedű, tárogató, har­monium és a férfikar közreműködésével maga a szerző adott elő. Talán szántszándékkal hagyta melodrámáját utoljára, hogy jobban a lelkekbe véshesse azt a nagy, igazán mély ha­zafias érzést, mely a szerzőt darabja kompo­nálásánál áthatotta. És elmondhatjuk, hogy célját a szerző el is érte. Mi átéreztük a me­lodráma intencióját csak úgy, mint a szerző átérezte és mondhatjuk, hogy csak csekély ju­talom vöd ama mindenkit elragadó éljenzés és tapsvihar, unelylvel mi a szerzőnek a dráma befejezése után adóztunk. A költeményt helyszűke miatt jövő számunk* ban adjuk. Az ünnepély a Rákóczi induló eléneklése után befejeződött, de részletei örökké emléke­zetessé lesznek azok előtt, kik ott megjelentek. Este a dalárdisták és a dal rajongói barát­ságos vacsorára gyűltek össze, melyen számos fölköszöntő hangzott el, többek között dr. Preszlg Eleméré, kinek indítványára a Váci Dalegyesület másnap reggel a következő táv­iratot intézte Thahj Kálmáin orsz. gyűl kép­viselőhöz : Thall] Kálmán képviselő urnák Késmárk. — Midőn álma teljesült, életének fáradhatlan munkája megtermé gyümölcsét, midőn nagy Rákóczy Ferenc drága fejedelmünknek és tár­sainak hamvai a magyar föld ölében leltek nyugovó helyet, hálatelt szívvel és őszinte tisz­telettel üdvözöljük Nagyságodat, mint a kinek kizárólag köszönheti nemzetünk az elmúlt na­pok dicsőséget, őrömét. Váci Dalegyesiilet. Az ünnep lezajlott, a felejthetlen szép napok emlékeivel gazdagabbak vagyunk. Adjunk hálát az Egek Urának, hogy ezeket megérhettük ! Helyi és vidéki hirek. — Eskii/ö. Mór vág Dezső budapesti máv. hivatalnok csütörtökön esküdött örök hűséget Baros Irma úrleánynak, Baros Antal kedves leányának a felsővárosi plebánia-templomban. Az uj párhoz Schmidt János k monok plé­bános emelkedett hangú szép beszédet intézett. Kisérje boldogság frigyöket! — Szomorú hir. Fájdalommal értesültünk hétfőn reggel, hogy a váci kegyesrendi társház szeretve tisztelt egyik tagját, Martin Péter fő­­gimn. tanárt és kegyesr. áldozárt hirtelen sú­lyos betegség érte. Már az elmúlt nyáron is veszélyesen beteg volt a jólelkű piarista tanár, de akkor a Gondviselés megóvta a nagyobb veszedelemtől. Az idén is rendes órákat vál­lalt a gyenge szervezetű tanár, tanított is egé­szen hétfőig, a mikor reggel hét órakor a reg­gelizés után hirtelen összeesett, szivszélhüdés érte s azóta is eszméletlen állapotban van. A szomorú hir óriási részvétet keltett a város­ban s minden ember ajkáról hallható volt az óhaj, bár adná vissza a jó Ég egészségét az áldott léleknek! — Gyászhir. Vác városának egyik legélte­­sebb, mindenki által tisztelt agg úrnőjének haláláról kell fájdalommal megemlékeznünk. Özv. Varázséji Gusztávné szül. Dányi Polori­­kay Beatrix, dr.Varázséji Béla újpesti plébános és Varázséji Gyula járásbirósági tisztviselő édes anyja volt az elhunyt, a ki hosszas beteges­kedés után vasárnap este 83 éves korában itt hagyta szeretteit. A megboldogult úrnő hült tetemeit kedden délután négy órakor helyez­ték örök nyugalomra az alvárosi sirkertben levő családi sírboltba. Temetésén testületileg megjelent a helybeli kir. járásbíróság tisztikara, az egyházmegyei papság s a Váci Dalegyesület, mely gyászénekkel tisztelte meg tagjánek édes anyját. Az örök világosság fmyeskedjék neki! — Egy ifjú leány halála. Egy szerencsét­len özvegy asszonyra hozott mély bút és fáj­dalmat egyetlen kedves leányának halála, özv. Orbán Imrénét érte az elviselhetetlen csapás, a mikor meg kellett válnia szeretett gyerme­kétől, Margitkától. Huszonkét éves koráig fölnevelte, pályáját bevégezte, megszerezte a tanítónői oklevelet s most váratlanul elragadta a kérlelhetetlen halál. Vasárnap délután te­mették el a kedves halottat óriási részvét mel­lett. Temetésén testületileg megjelent a Váci Dalegyesület is, hogy a siralmas „Mért oly bo­rús“ gyászmekkel lerójja tiszteletét az ifjú ha­lott iránt, a ki többször szerepelt a Dalárda hangversenyein. Nyugodjék békében a kedves leány, vigasztalódjék szomorú édes anyja ! — Eljegyzés. Kaptuk a következő eljegyzési hirt: Pozsár Sándor váci kir. járásbirósági dijnok eljegyezte Wéber Mariskát Homolicról. Üdvözöljük a jegyespárt. — Leforrázta az édes apja. Csütörtökön reggel hét órakor végzetes szerencsétlenség tör­tént a Krakó-köz 6. szám alatt. Rácz Jánosné ■Tejet forralt a tűzhelyen s mikor már teljesen felforrott, Rácz János földmives letette a lá­bast egy padra, a hol azonban alája került valami s a lábas megbillent és kidőlt majdnem az egész tartalma a pad előtt fekvő két éves kis Rácz Mariskára. A kis leánykának az egyik lábára futott a forró tej s térdig teljesen ösz­­szeégette. Óriási kínokat állott ki az összefor­rázott leányka, meg is ijedt nagyon, úgy hogy pénteken délután — dacára a rögtön hivott orvosi segélynek — kiszenvedett. Mindenszentekre Ízléses élővirág ko­szorúkat olcsó árban készít a Flóra élő­virágkereskedés Vácon, Szentháromság-tér 4. szám alatt. — A Váci hengermalom részvény­társaság lisztárai 100 kgrmként: Buzaőrlemény : Asztali dara A B szám 26 K 40 fill. — Asztali dara C szám 25 K 20 fill. — Királyliszt 0 sz. 25 K 40 fill. — Lángliszt 1 sz. 24 K 2ü fill. — Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 23 K 00 till. — Zsemlye­liszt 3. sz. 21 K 60 fill. — Elsőrendű kenyér­liszt 4. sz. 20 K 60. fill. — Középkenyérliszt 5. sz 19 K 60 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 18 K 20 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 16 K 20 fill. 7 V2. sz. 14 K 80 fill. — 73/4. sz. 13 K 80 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 12 K 00 fill. — Korpa finom F sz. 9 K 00 fill. — Korpa goromba G sz. 9 K 50 fill.— Ocsú 9 K — fill. —Kon­koly 8 K 50 fill. — Bükköny 12 K — fill — Pelyva zsákja 1 K. — Rozsőrlemóny : 0. sz. 21 K 00 fill. — I. sz. 19 K 40 fill. — Frl. 18 K 80 fill. — II. sz. 17 K 70 fill. -III. sz. 15 K 10 fill. - Fkl. - K - till. -Rkorpa 10 K — till. Nyilt-tér. Köszönetnyilvánitás. Felejthetetlen jó édes anyánk temetésén oly sokan voltak, kik a végtisztesség meg­adásával is enyhíteni igyekeztek fájdalomtól megtört szivünk keservén s oly jól esett ez nekünk, kik az Ur Isten akaratában való megnyugvással viseljük el a kimondhatatlan nagy csapást. Fogadják a gyógyírként ható kegyes megjelenésükért és részvétükért leg­­hálásabb szívből jövő köszönetünket a fő­tisztelendő papság, a kir. járásbíróság tiszti­kara, a Váci Dalegyesület, a jó barátok, az ismerősök s mindazok, a kik részvéttel vol­tak kedves jó édes anyánk elhunytakor irán­tunk. Vácon, 1906. okt. 30. A gyászoló család nevében: dr. Varazséji Béla, Varazséji Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom