Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-02-04 / 10. szám
Huszadik évfolyam. 10. szám. Vác, 1906. február 4. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési arak: lie!) lien egy évre 13 K, félévre 6 K, negyedévre ti K. Vidéken : egy évre 14 K. félévre 7 K. Kgye» szitui stra 13 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. tízerkesztőseg és kiadóhivatal: Mitria-Terézia-rahp. «. Hirdetések Stra Q centiraéterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilltér sora <SO fillér. Görögország történelme megtanít rá, hogy mennyit áldozott Görögország népe ifjúságáért és milyen lelkesedéssel, diadalmámorral fogadta a versenyekről győztesként hazatérő ifjait. Áldozzunk mi is önzetlenül, mutassunk jó példát ifjainknak, éreztessük velük, hogy szeretjük őket, nem hagyjuk el őket. A városi Tanács és a kegyelmes Főpásztor nemes gondolkodásuknak már fényes jelét adták, bőkezű adományaikat elsőkként ajánlották fel. Az ő példájuk lelkesítsen mindenkit. Elvárjuk pénzintézeteinktől, gyárainktól, hogy támogatásukat nem tagadják meg. Bizton számítunk polgártársaink áldozatkészségére. Hisz alig van család Vácon, melynek egyik, vagy másik tagját ne fűzné a hála, a szives visszaemlékezés a váci főgimnáziumhoz. Hányán vannak Vácon, a kik a váci főgimnáziumban tanulták a haza a tudományok szeretetét. A ki valaha tanulója volt a váci intézetnek, ha visszaemlékezik boldog gyermekkorára, diák éveire, nem tagadhatja meg fölös filléreit a váci diákoktól, a váci főgimnázium ifjúsáátóh Reméljük, hogy rövid idő alatt táradal- Trrnrrii:-áidozerfkégzs%£Á^i együtt~J,esz a_szilkséges pénz, beszerezhetjük a főgimnázium részére a zászlót, mely a mig egyrészt lelkesedésre fogja serkenteni ifjainkat, addig másrészt büszkén fogja nekik hirdetni — ércnél maradandóbban — a váci polgárság szeretetét, áldozatkészségét. Helyi és vidéki hirek. Farsangi naptár. febr. 4. A re/', dalárda mulatsága febr. 10. Dalárda (lalestélge febr. 14. Dalárda kartonestélge febr. 17. Az önk. tűzoltók mulatsága febr. 24. Dalárda kartonestélge febr. 27. Kát. olvasókör álarcosbálja. — Királyi kitüntetések. Őfelsége a király dr. Hapcsák Imréné és Kemény Gusztávné úrnőknek a közjótékonyság terén szerzett érdemeik elismeréséül az aranyérdemkeresztet adományozta. Gróf püspökünk jó szivéről tesz tanúságot ez a két szép és megérdemelt kitüntetés is, mert ő-exceilentiája közbenjárására történt a királyi kegy eme megnyilatkozása. — Eljegyzés. Korpás Ferenc beregszászi főgimnáziumi tanár, városunk szülötte tegnap jegyezte el Beregszászon Dinner Mariska urleányt, Linner Bertalannak a beregszászi központi Hitelszövetkezet nyug. vezérigazgatójának nagyműveltségű bájos leányát. Gratulálunk ! — Esküvő. Most kedden tartotta eskövőjét a felsővárosi plébánia templomban Mojzes 'mos helybeli borbély és fodrász Marschall | RozsiL^isasszonynyal, Vajk Károly nevelt leányával^Lelés-í-4Sp^..JíTT plébános végezte, ki szép beszédet intézett az ifjú párhoz. Násznagyok voltak: Velzer Alajos és Miokovich Antal. — Nász. Özvegy Czuczor Istvánné bájos leányát Czuczor Matild ecseri tanítónőt a múlt szombaton vezette oltárhoz Zemling József okleveles községi jegyző Ecseren. Zászlót a főgimnázium ifjúságának. Vác, febr. 3. Innen-onnan egy éve lesz már, hogy a váci Sportegyesület kezdeményezésére mozgalom indult meg városunkban, hogy közadakozásból gimnáziumunk ifjúságának az intézethez és ifjúságunkhoz méltó zászlót szerezzünk be. A nemes lélekből fogant nemes eszmét városunk társadalma szeretettel karolta fel és az első hivő szóra sokan siettek filléreiket felajánlani. Azóta azonban a mozgalom elcsendesült, az érdeklődés megcsappant. Ezt nem ■ is vehetjük rossz néven. Az élet mindennapi terhe, a lelkünket zsibbasztó folytonos küzdelem az anyagiakért, közéletünk sivársága, a felszínen levő izzó politikai kérdések elterelik figyelmünket, lekötik érdeklődésünket, fásultság, közönyösség lepi meg szivünket, ügy van társadalmunk, mint a nagy beteg, a kibe az Orvos éthert fecskendez; bele kell fújnunk időnkint a nagy harsonába, hogy a már-már elszenderedő eszmét feltámaszszuk, életre keltsük. Ennek az eszmének pedig kimúlni nem szabad, az igének testet kell ölteni. ■IliÁ, JrAv'Z2Vimíít^Mt-íeleQieliük_Hoz^ zátok Vác nemes polgársága! Hisz az ifjúság szivünkhöz van nőve, vérünkből való vér, lelkűnknek hajtása. Ifjúsá gunk — örömünk, reményünk. Hisz megnövekedvén, karjuknak acélját, tehetségük javát városunk, polgártársaink javára fordítják. Adjuk oda tehát filléreinket, nyissuk ki erszényünket. Szezon dal. — Párbeszéd a négyes alali. — — Bájos kisasszony, szabad kérnem a kontratáncra ? — „Szívesen, csak előbb anyám kell megkérdnem.“ — „Hisz van már párod, gyermekem.“ — Ej, az a vén, hadd mérgeskedjen, miért oly csúnya és kopasz ! Oh, hagyj ezzel táncolni engem, * ez azt hiszem inkább . . . (Rendező szól: „Aux places!“) — „Mi szörnyű régóta epedtem e gyönyörteli perc után, ab, mindenütt csak önt kerestem, most végre föltaláltam.“ — „Ön ismer engem ?“ — „Parancsára és bámulatom vívta ki, hisz ba nincs benne semmi kára, négy hete lakom . . . (Rendező szól:) „Vis-a-vis!“ — „Igen, már négy hete szünetlen keresem én szép kegyedet, találkozni már rég igyekszem, hogy beváljam szerelmemet. Néma vallomásba merülve tapad szemem jártán, szaván s miként csillag a fényes űrbe, halad szerelmem . . .“ (Rendező szól:) En avant!“ — „Nem, engem nem fog meg e csapda, tudom, minők a férfiak, egyforma mind, miként a kapta s miként a nád, meginganak. Alig veté magát szivükre — a lányka, — jámbor és vidám — ki hiszi, hogy övé örökre, de csakhamar . . . (Rendező szól:) Changes les dames!“ — „Oh, nagysád!“ — „Csitt, mert ránk [figyelnek — olyan kábitó itt a lég . . . Utóbb rossz lesz a vége ennek, — a mama arca lángba ég.“ — „Nem baj, a táncnak úgy is vége, megbékül ő majd, kit imád, ah, kis kacsóit kezembe téve, részemről kész a . . . (Rendező szól:) „Compliment!“ Elleste : K. B. Cirkvenicai emlékek. II. Az előre megbeszélt taktika szerint rohammal bevonultunk a „nemdohányzó“ kocsi egyik szakaszába. A három gyereket egy-egy sarokba rendeltem és rájuk parancsoltam, hogy mentői hangosabban viseljék magukat. Ha utas közeledett a mi szakaszunk felé, a legkisebb porontynak mosdást ajánlottunk : a mely ajánlatunkra ő persze mindannyiszor szivrenditő orditással felelt. És öröm volt nézni a hatást, hogy nyugodt utazásra vágyó felebarátaink mennyi igyekezettel menekültek tőlünk : Mindössze 8 —lü percig tartott a harc, hanem amit akartunk, azt elértük : a család egyedül, a lehető legnagyobb kényelemmel robogta át a tengerpartig való 600 kilométer utat. Az én kis pikolóm. A mi dédelgetett Fiuménkba érve, nagy csalódás várt rám. Mert hogy Fiume nem egészen magyar, azt tudtam; de hogy ennyire olasz, arról igazán sejtelemmel se birtam. Az utcák, a hivatalok, a cégtáblák . . . mind, mind olasz felírással. A villamos kalauza „avanti“-val igazítja a kocsi elejére az utast. A kereskedők szintén olaszul fogadnak és a mint magyar beszédünket hallják, egy német segédet küldenek hozzánk. Csak a legnagyobb üzletek tartanak magyar segédet is. A hordár is olaszul, vagy németül tárgyal. Tudtuk, hogy magyar földön, de éreztük, hogy mégis idegenben járunk. Az Európa-kávéház egyik pincére figyelmeztet, — olasz-német keveréknyelven, — hogy vigyázzak a pikolómra, ne hogy eltévedjen. Hamarjában nem értettem, hogy miért köti lelkemre a pikolót; mig végre segitségül véve a siketnémák nemzetközi beszédjét, a jelnyelvet,
