Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-10-10 / 78. szám
Huszadik évfolyam. 78. szám. Vác, 1906. október 10. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K> negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart £6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. A Tűzoltó Testület kegyelete. Vác, okt. 7. Ha még mindig akadnak olyan emberek, akik azok közül valók, kik nem restelkednek a tűzoltóságot lekicsinyíteni,gúny tárgyává tenni, úgy azok nagy mulasztást követtek el, hogy nem voltak jelen vasárnap délután a Váci Önkéntes Tűzoltó Testületnek arcképleleplelezéssel egybekötött zárógyakorlatán, mert meggyőződhettek volna, hogy tisztelettel és hálával kell adóznia minden egyes polgárnak irányukban, kik vasárnapi nagy . ünnepélyükön fényes tanujelét adták egyévi szorgalmas, önzetlen és fáradságteljes munkájuknak. Szépen, változatosan összeállítva két részből állott az ünnepély, vizsgaszerű zárógyakorlatból és a Testület két elhunyt parancsnokának arcképe leleplezéséből. Külön meghívókat nem bocsátott ki a Tüzoltótestület erre az ünnepre, csupán csak a Váci Hírlap jelezte azt, mégis délután három órára teljesen megtelt az uj őrtanya udvara — ilyen alkalomkor először — a város legintelligensebb polgáraival és nagyszámú érdeklődőkkel. Egyszerű, de precízen bemutatott iskolaszereléssel kezdődött a gyakorlat két fecsKendővel Mischler Kornél és Jeremiás Pál szakaszparancsnokok, Bunyata Vince alparancsnok vezetése alatt, mely után Csányi István szakaszparancsnok a mászótorony harmadik emeletére való iskolamászást vezényelt. Sokkal érdekesebb volt ennél a gyors szerelés és mászás ép úgy mint tűz esetén. Majd teljesen uj dolgokat mutattak be tűzoltóink, amikor egy és két kötélen a leereszkedéseket gyakorolták a harmadik emeletről. Igazán mindenkit meglepett az a szép, de nehéz mutatvány. Minden szemlélőnek igen tetszett a mentés, amikor Hornyiczky őrsvezető saját kis gyermekével karjában ereszkedett le a három emelet magas toronyból egy kötélen. Utolsó pontja volt a gyakorlatnak a támadás a mászótorony harmadik emeletére mentéssel. Itt az eddig részleteiben bemutatott gyakorlatok összesítése volt a föladat úgy, hogy égőnek tekintették a harmadik emeletet s a tűzoltótestület összes legénysége a város különböző pontjaiból az adott kürtszóra kocsikon futottak a helyszínére és támadták az égő épületet a Dunából felszivattyúzott vizelőmeggel. Alig telt el egy pár másodperc, a mászók már a toiony tetején voltak s hatalmas sugárból lővelt a viz, közben pedig egy kis gyermek életét mentette meg a tűzoltó, leereszkedvén vele a harmadik emeletről. Ez utolsó mutatvány annyira tetszett a közönségnek, hogy megtapsolta azt s éljenzésbe tört ki. Mintegy a gyakorlat befejezéséül következett azután a Minimax újonnan föltalált tűzoltószer bemutatása. Ezután kürtszóra gyülekeztek a tűzoltók az udvaron, a hová a diszjelet fújva kihozták a Testület id selyem zászlóját s a nagy közönséggel együtt bevonultak a földiszitett tágas szertárba, a hol boldogult dr. Csányi János és Millmann Géza családtagjai és a nagy közönség helyet foglalva megkezdődött a két'arckép leleplezése. Täuber Ferenc parancsnok lépett először az emelvényre s a következő, mély érzéssel előadott szép szavakkal emlékezett meg dr. Csányi Jánosról : Ifjú tűzoltó valék még akkor, midőn egy késő este megdöbbentően szomorú hir járta be e várost s okozott bánatot, csüggedést és szenvedést. Meghalt dr. Csányi János. Némán, megtörve állottunk koporsója mellett. A fájdalomtól megtörve ott állt zokogó özvegye, kit évek'g tartó fájdalma és gyásza azóta uj, fájdalom, uj gyász szülőjévé tett, ott voltak kicsi gyermekei, családja, az egész váios, az országos központi tűzoltó szövetség, számos vidéki, az ország különböző részeiben székelő tüzoltótestületek kiküldöttei s ott álltunk mi, kik vele bajtársi szeretetben egy test s lélek valánk. Mig élt, mig közöttünk volt, mig hallottuk szavát, mig parancsainak örvendve engedelmeskedtünk, tiszteltük, becsültük, szerettük őt, rajongtunk érte s hogy halálában elvesztettük, akkor tudtuk meg mily nagy, mily nemes lélek veszett el benne, akkor éreztük mily nagy a veszteségünk. Hirtelen elmúlásán mindenki fájdalma nagy volt, de merem állítani, hű^y a.család fájda1- mán kívül a mi fájdalmunk volt a legnagyobb, a mi veszteségűnk a legsúlyosabb. A nemes eszme iránti igaz szeretettel és lelkesedéssel alakult meg testületünk, hivatásának megfelelően nagy igyekezettel, buzgósággal, itt mondhatom, a rajongásig menő szeretettel szolgálták bajtársaim a nemes célt, de nehány évi sikerdús működés után úgy a vezetésben, mint a legénység működésében lanyhaság mutatkozott elannyira, hogy a züllés jelei kétségtelenül felismerhetők voltak. De ez igy van minden ujonan alakúd testületnél. A mikre az újság ingere már nem hat, a mi a legtöbb bajtársat sorakoztatta zászlónk alá, bekövetkezik az esés. Voltak azonban testületünkben számosán olyanok, a kiket tisztán csak az ügy, az eszme szeretete hozott közénk s visszatekintve a múltba, lelki szemeimmel látom benne a közlegények harcát, a kik ma büszkén viselik szivük felett a jól megérdemelt kitüntetésnek szerény jelét, a 15 és 20 éves érmet; mondom : látom az ügy igaz bajnokait, a mint nemes hivatásuk egész hevével és szeretetével, az ügy érdeméhez mért szívós kitartással és buzgósággal küzdenek a vezetők ellen, hogy testületünket a tétlenség, a züllésből kiemeljék. És a kitartó küzdelem gyümölcse felejthetetlen főparancsnokunk megválasztása lett. Mint közlegény küzdött addig az igazak sorában s egy hirtelen ugrással vezérünk, atyánk lett, kinek, mint tűzoltónak nevét széles e hazában csak az elismerés hangján emlegették. Vezetése uj életet öntött testületünkbe. Az elveszett önbizalom visszatért lelkünkba, izmainkat megacélozta a biztos siker tudata, buzgóságunkat kérő, parancsoló, lelkesítő szava fokozta, a tenni akarás, a tettre vágyás kitartó, fáradságot nem ismerő munkára késztetett, vezetése mellett nyugodtan, bátran men« tünk a vészbe, a tűzbe. És az a kis testület, melyet e városon kívül senki sem ismert, létezéséről senki sem tudott vezetése alatt nagygyá, híressé lett. Azóta, hogy Budapesten, a millenáris országos tüzoltóversenyen az első dijat, József főherceg diját elnyertük, büszkén mondhatjuk és mondjuk is, hogy váci tűzoltók; vagyunk. A mi szeretetünk, a tűzoltó ügy iránt tanúsított igaz rajongása tette őt vezérünkké s az ő szeretete erőssé, nagygyá, hírnevessé tett bennünket. Hulljon le arcképéről a lepel, Hogy Te, a kit bőn szerettünk, mig éltél, a kit addig siratunk, mig élünk, légy halálodban a sirontúl is atyánk, buzditónk és vezérünk, hogy oly igaz szeretettel, oly nemes hévvel, oly kitartó buzgósággal, annyi akarattal és erővel szolgálhassuk a nemes eszmét, mint szolgáltad Te. Täuber Ferenc beszéde után Jeremiás Pál szakaszparancsnok állott az emelvényre, ki az alábbi, hűen összeállított, megható hangon előadott beszéd kíséretében leplezte le Millmann Géza arcképét: Nem kell keresnem elismerő, méltató kifejezéseket, a mikor Millmann Gézáról akarok szólni? it-.bzen az 6.névé, '-jz o működése még mindig élénk emlékezetünkben van, mert nem is olyan régen ő még köztünk volt. Ha valaki ismerte Millmann Gézát, úgy mindenki tudta róla, hogy mennyire egybeforrott vele, az ő nevével a tűzoltóság eszméje. Bárhol jelent meg, mindenki a lelkes és fáradhatatlan tűzoltót látta csak benne. Már ifjú korában, mielőtt még szülővárosába, Vácra visszatért volna idegen városokban tűzoltó volt már, mert érezte bensőjében a nemes feladatot és szeretett szerencsétlenségbe jutott polgártársain segíteni ha kellett saját élete föláldozásával is. Itthon, édes szülővárosában 1885. év őszén lépett be a Váci Önkéntes Tűzoltó Testület kebelébe, melynek már belépésekor hűen és becsületesen sáfárkodó pénztárosa volt s maradt is 17 éven keresztül. Pénztárosnak akkor is megmaradt, a mikor 1892. év nyarán a szivattyús osztály alparancsnokává megválasztották. Az 1902-ki rendes évi közgyűlésen az akkoriban betegeskedése miatt lemondott Nikitits Sándor parancsnok helyébe egyhangúlag választotta meg Millmann Gézát a közgyűlés a Váci Önkéntes Tűzoltó Testület főparancsnokává. Gyenge szervezete, de annál erősebb lelke azonban nem sokáig viselhette ezt a szép hivatalát, mert három évi főparancsnokoskodása után ugyancsak az évi rendes közgyűlésen 1905-ben betegségére való hivatkozással egy fájdalommal telt levélben lemondott az általa annyira szeretett kitüntető főparancsnoki tisztéről. Ekkor a közgyűlés érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg s őt a Testület örökös tiszteletbeli főparancsnokává egyhangúlag megválasztotta. De mint az a lelkes tengerész, a ki életének javarészét örökösen a veszedelmes tengeren töltötte, a mikor egyszer el kellett hagynia az Óceánt s a szárazföldön kellett laknia, ezt nem bírta ki szervezete, hanem röridesen elpusztult, úgy ő sem tudta élvezni.
