Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-09-23 / 73. szám
Huszadik évfolyam. 73. szám. Vác, 1906. szeptember 23. VÁCI-HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart j,6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. A marha ára — a hús kilója. Vác, szept. 21. Egy vidékünkből földbirtokos, ki figyelemmel és érdeklődéssel kísérte a váci húsár leszorítására indított mozgalmat, Írja nekünk a kővetkezőket: Vác város ama bátor polgárait, a kik merészkedtek felszólalni a bús árának mértéktelen emelése ellen, a kik végre is megunták, hogy nélkülük róluk alkudjanak. — üdvözlöm és sikert kívánok mozgalmukhoz. Nem ismerem a város közönségét, de zsebkérdésről van szó, hiszem, hogy csatlakozni fog hozzá. Azt azonban előre is mondhatom, hogy a földbirtokos osztály, mely a váci piacra kerülő marhának nagy részét szolgáltatja, örömmel üdvözli Vácot, a melynek polgársága elsők közt van az országban és felszólal, tiltakozik, tesz és példát szolgáltat más városoknak, hogy a türelemnek is van határa. Mi vidéki gazdák bátran mondhatjuk, hogy az élő marha ára alig növekedett valamit. Vagy legalább nem is nőtt meg annyira, mint a hús ára. Nem egy vácvidéki gazdát tudok megnevezni, hova a mészárosok kijárnak és rendesen vesznek, a kik ha 34 - 36 krajeáros elősulybeli árat el tudtak érni, szerencsés vásárról beszéltek. A takarmányhiány idején ennél kevesebbet, jóval kevesebbet kaptak az élő marháért s mondják meg a váciak, jelentősen olcsóbb volt-e akkora hús kilója? Mikor í2tí — 28 krajcárért vették a marhát, 62 krajcárért kapták a húst, ma ha 31 krajcár annak a marhának élősúly ára, hol van a „méltányos“ áremelés ? Tény, hogy az élő állatállomány megcsappant Magyarországon, közel egy millió darabbal kevesebb az állatlétszám, de az ára, az ugyancsak alig emelkedett. Nem emelkedhetett. gondoskodtak erről a mészárosok, kik a legjobb marháért is álig egy-két krajcárral fizettek többet, vagy kimondták rá, hogy nem használhatják és nem vették meg, vagy a beözönlő hitvány külföldi, főleg szerbiai marhák- I ból pótolták szükségletüket. A vége az lett, ] hogy az eladó gazda nem kapott többet marhájáért, de ha ugyanabból a marhából kilonkint akart venni, azt már jelentősen magas áron kellett megfizetnie. És ha mert szólni, még esetleg kifizethették, hogy ha nincs pénze — ne egyen marhahúst. Igazolva van, hogy minden körülmények közt csakis a mészáros nyert. Soha a vevő közönség, soha arányosan az eladó gazda. Igazolta azt az országos gazdasági egyesület,mely egymásután közel 300 próbavágást csinált. És a próbavágatások eme hosszú sorozata igazolta, hogy a vételár szerint 50—72 percent nyeresége van a mészárosoknak! Hát. bocsánatot kérek, a mai reális világban, azért, mert szabad ipar van és nem lehet kozlátozni a különféle manipulációkat, azért visszaélni sem szabad a fogyasztó közönség türelmével - zsebével! És szóljak most panaszunk egyik legnagyabbikáról: a kényszervágásról. Gazdaember jól tudja, hogy állatjára mennyi veszedelem leselkedik. Ha nehezen gyógyuló sebet kap a mach ay-vágy-el lés közJben. baja támad, elviszi a mészáros, hogyne! Savanyú arcot csinál hozzá, csak hogy az árát leszorítsa. Mert — . mondja neki most van elég marhája, ez | sem kellene, de a jóbarátság, régi összeköttetés slb. alapján még saját kárára is áldozatot hoz. Igen, ál lozatot hoz és azt a jó tejelő állatot, mely nekünk 200—280 forintunkban van, de baj érte, elviszi 80 — 100 forintért és neki 25 krajcárban van kilója. A mai „drága“ árak mellett. És kivágja a tályogot, 3—4 kló húsdarabot az egészből, mondja meg Vác város egész polgársága, kapta-e olcsóbban a húst kilonkint? Nekem ezzel a felszólalásommal csak az a célom, hogy a mészárosok ama hatalmas argumentumát, hogy a marha ára horribilisen magasabbra emelkedett, megcáfoljam. A hízott marháért még fizetnek, (de nem a váci mészárosok, azt „nem használhatják“) a váci vágóhídon vágás alá kerülő marháé azonban alig, alig. Semmi esetre sem oly mértékben, mint a húsárak a mészárszékekben. De nem kell termelő gazdának sem lenni, csak egy kevéssé gondolkodó lénynek, hogy az én, a mi igazságunk a napnál fényesebb legyen. Tessék összehasonlítani a birkahús árát a váci més: árszéki és a budapesti árak közt. Vácon 112 fillérért, Budapesten 108 fillérért kapja a birkahús kilóját a fogyasztó közönség. Nem nevetséges ez ? Vác drágább mint Budapest! A fővárosban a vágóhídi illetékek ezer fajtáját fizeti a mészáros, a fővárosban legalább 80 — 100 percenttel drágább a mészárszékek bérlete, mint Vácon, a fővárosban sokkal drágább a személyzet, mint itt nálunk és a fővárosban olcsóbb annak a húsnak az ára, mint Vácon. Nos ehhez sem kell kommentár! És ha pedig kicsiben igy áll a helyzet, az egész nagy „drágaságot“ sóm kell a gazdaközönség részéről kommentálnom! Bátran merem mondani: a gazdaközönség mely a városok hússzükségletét adja, nem érzi a nagyban való húsárak megnövekedését. Mi az élő marhát alig nehány krajcárral drágábban adjuk, mint 4—5 év előtt (nem szólok azonban a borjú-árakról, melynél igazuk van a mészárosoknak.) De nem is „adjuk“, hanem talán „veszik“. Mert a mészárosok Álom és jövendő. Irta: BARTHA GYÖRGY. Akárhányszor olvassuk az elmúlt idők történetében, halljuk a jelenben, hogy egyeseknek az álmai beteljesedtek a való életben. Nem hagyható szó nélkül tehát némely álmoknak az a tulajdonsága sem, mely szerint homályosan sejtik, máskor világosan eltalálják a jövendőt. Most már csupán az a kérdés, hogy egyáltalában lehetséges-e tm omást szerezni álomban a jövendőről s ha igen, milyen körülmények között; mennyire bizhatunk bennök s miben áll az álomfejtés ? Olyan álmok, melyeknek képeiből a jövendőre következtethetünk, valósággal léteznek. Nevezzük ezeket jelentőségteljes, vagy jósló álmoknak és vizsgáljuk meg keletkezésük körülményeit. A szervezetben történt rendellenes változás igen sokszor álomképeket vált ki, a melyek igy előjelei lesznek a következő nap jelentkező betegségnek. Akárhány betegségnek a csirája benn lappang az ember szervezetében egy-két napig anélkül, hogy tudomást szereznénk róla; éjjel alvás közben azonban esetleg kitör, kellemetlen s az illető betegségnek megfelelő álomképeket vált ki, a melyekben influenzia, fejfájás stb. gyötör s a melyek másnap tényleg jelentkeznek is. Ennyiben tehát az álom megjósolta, előhirnöke volt a jövendőnek. Arra is akadt példa, hogy nagy betegségben sínylődök, vagy végkimerülésben szenvedők az ilyenkor bekövetkezett erős ideges feszültség következtében egész pontosan megálmodták halálukat, sőt annak napját és óráját is. Ilyen esetekben kétféleképen szoktak jelentkezni az álomképek. Az álmodó vagy egy n ásik képzelt személytől hallja halála pontos idejét, vagy ő maga látja önmagát halva, azon a bizonyos napon kiterítve és még siránkozik is maga felett. II. Krisztián dán királyról tartja a hagyomány, hogy nyolc nappal előbb megmondotta halála pontos idejét. Gyakoriabbak e sejtelmek a lelkibetegeknél, a kiknek már érzékszervei is sokkal finomabban működnek és a suttogó orvos és rokonok véleményeit is meghallják, ezekkel foglalkoznak, velük álmodnak és mint jelentőségteljes álmokat esetleg el is mondják. Hogy aztán ezer és ezer nem teljesül be ezen álmokból, az megint természetes. Majd egyes álmok intéseket tartalmaznak a jövőre nézve, mint a bibliai Fáraóé, Józsefé, Pilátus feleségéé; ismét mások rokonok, barátok, ismerősök szerencséjéről, vagy szerencsétíenrégéről adnak hirt, ismét mások valamely titkon elkövetett gonosztettet fedeznek fel, mint a minőt az Ibikus darvairól szóló ókori monda beszél el. A költők fel is használták e ritka jelenségeket s akárhány drámának és elbeszélő költeménynek egy-egy ilyen jelentőségteljes álom képezi az alapját. Az eddigi megfigyelések azt mutatják, hogy enemű álmai rendesen a gyenge szervezetű, erősen ideges, hisztérikus egyéneknek voltak, kiknél a felizgatott fantázia különösen alvás közben szinte határtalanul működik. Lényegük e jósló álmoknak s egyáltalában előfordulásuk feltételei a szervezetben és a véletlenben keresendők s egyéb, magasabb okozati összefüggést keresni és találni az álmok és azok teljesedése, a jövendő között, tökéletesen illuzó— rius dolog. Az álmok jövőbe látó képességének tehát semmiféle pozitív értéke nincs. Mert, hogy a patologikus álmok előre jelzik az esetleg ^bekövetkezendő betegséget, abban semmiféle jóslóképességet nem látunk, hisz egy jó orvos szintén előre megtudja mondani a beálló betegséget, sőt mindjárt orvosságról is képes gondoskodni. Hogy pedig mit tartsunk az olyan jósló álmokról, a melyeknek képeit erőszakos következtetések által rámagyarázzák az ébren
