Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-08-29 / 66. szám

2 Váci Hírlap 6. §. A városi felmérésnél minden métermázsa után hat fillér fizetendő, ezen aluli töredékű mennyiség egésznek számittatik. 7- §■ A termelő vagy eladó, ki gabona vásártérre egészségtelen gabonát hoz, ezen körülményre a vevőt az alku megkötése előtt figyelmeztetn tartozik. 8. §• Helybeli és vidéki mészárosok, hentesek tyukászok és kofáknak tiltva van november hó 1-től március hó 31-ig reggeli 9, a többi hónapokban pedig reggeli 8 óra előtt akár személyesen, akár meghatalmazott által keres­kedelmi, illetve közfogyasztás céljára malacot, borjut, bárányt, baromfit, tojást, túrót, tejfölt, vajat, húst és gyümölcsöt venni. Maguk szük­ségletére azonban szabad 10 darab tojást, 2 liter tejet, '/2kilgr. túrót, egy ’/.»liter tejfölt, 1 pár nem hizott szárnyas állatot, 2 klgr. súlyú gyümöl­csöt, 2 klgr. húst, 1 hizott ludat, 1 hizott ka­csát venni, vagy vétetni. 9. §. Szárnyas állatokkal, tojással, vajjal, tejföllel, túróval, gyümölcscsel, vagy malaccal a* háza­lás csakis a helypénz lefizetése mellett enged­tetik meg. Sűteménynyel, hússal, vagy gombával a há­zalás egyáltalán tilos. 10. §. Levágott állatok húsa csak az arról szóló állatorvosi bizonyítvány a rendőrkapitányság­nál azonnal való bemutatása mellett hozható ide be vidékről közfogyasztás céljára. 11. §. Azonnali levágás alá kerülő malac, bárány, vagy sertés is csak szabályszerű marhalevél mellett adható el, illetve vehető meg. 12..§. -Az ezen szabályrendeletben érintettek áthá­gása kihágásoknak minősíttetnek s azok a nyomor minden elképzelhető és elképzelhetet­len ostorcsapásaival. Az egyik földbirtokos megunta a mód- és végnélküli sopánkodásokat hallgatni és igy vá­gott közbe: — Ugyan hagyja már el a sírást, direktor uram. A mi megyénkben bizony nem fog éhen­­halni, küldök én holnap ^egy hárommázsás disznót. Abból csak jóllakhatik. — Majd meglátom, mondá Hetényi, nem minden bizalmatlanság nélkül. Fölösleges mondanunk, hogy a somogyi föld­­birtokos beváltá Ígéretét és másnap a legkö­vérebb ártányok egyike túrta a földet az igaz­gató lakásának udvarán. Egy hét múlva ismét találkoztak. — No, direktor ur, bevált-e a küldemény ? — Megjárja — mondá a sopánkodások nagy­mestere — de az ur is olyan, mint a többi: három mázsás disznót igér és kétszázkilencven fontos malacot küld. Egy másik színésznek modorává vált, hogy leghétköznapibb gondolatait is shaksperei mon­dásokkal fejezte ki. Azon alul nem adta. Ha pld. vasárnap töltött káposztát nem ehetett, kész volt Laerral felsóhajtani: Oh nyomor ! csípésed éles . . . Ha a kellékes valami rekvizitumot nem hozott meg rendesen, othellói szavakkal meny­­dörgött felé : Esküszöm, hallhatatlan lelkem üdvér, Jobb lett volna vaknak születned, Mint sem hogy engem ingerelj! Ha a pincér a hitelt meghosszabbította, el­lágyulva Antonius szavait rebegte: És Brutus derék, jó férfiú. Egyszer egy nagy társaságban volt, hol va­mennyiben az 899. évi XL. vagy az 1888 évi VII. t. c. az illető esetre nézve másként nem intézkedik, négy koronától kettőszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, a pénzbüntetés be­­hajthatlansága esetében pedig 12 órától 10 napig terjedhető elzárással büntetendő. 13. §. Ezen szabályrendelet határozatában megálla­pított kihágási ügyek elsőfokú elbírálásával az életbe lépett törvény és eljárási szabályok ér­telmében a rendőrkapitány, másodfokú elbírá­lására a megyei alispán s harmadfokú elbírá­lására a belügyminiszter illetékes. Vác, 1906. aug. 19-én. Helyi és vidéki hírek. — Kai. József napja a piaristáknál. Ka lazanti "szent Józsefnek, a kegyes tani óreaü alapítójának napját a szokásos egyYiá?,Víínnép­pel ülték meg a piaristák helybeli templomá­ban. A délelőtti nagymisét Halmi igazgató mondotta, mely után 24 uj piarista-növendé­ket öltöztettek fel a rendbe s az eddigi novi­­ciusok három napi szabadságra mentek. Dél­után litánia volt, melyet Miskolczi István ta nár mondott. — Egy fiatal asszony halála. Nincs még egy éve, hogy Bázár Elemér, a helybeli máv. osztálymérnökség mérnöke megnősült, feleségül vevén egy fiatal szép temesvári úri leányt. Boldog házasságukat nehány hónap múlva a fiatal asszony betegsége zavarta meg. Az orvos tüdőbajt konstatált s Bázárné napról-napra hervadt. Egy ideig itthon ápolták, később azon­ban elvitték Temesvárra, mert azt hitte, hogy a szülői otthonban meg fog gyógyulni. Tegnap sürgöny érkezett a fiatal, boldogtalan férjhez, kivel tudatták, hogy neje kiszenvedett. A mé­lyen sújtott férj azonnal ült s elutazott Temes­várra. hogy utolsó búcsút vegyen a sokat szenvedett fiatal asszony immár hideg testétől. csora közben a ^rendesnél valamivel többet ivott, mi természetesen csak emelte shaksperei hangulatát. A társulat nagy kegyelettel beszélt nagybátyjáról, valami hires emberről. A mint a szót „nagybátyám“ kiejti, színészünk közbe­kiált. ... Az a vérnősző barom . . . A társaság elképedve néz a közbekiáltóra, az maga is roppant zavarba jön és hebegve bocsánatot kér, ho.gy ő csak Hamletet bátor­kodott citálni, ki, ugylátszik, nagybátyjáról nem a legjobb véleményt táplálta. Vagy nézzük csak Kassayt, a népszínház e jelességekben bővelkedő komikusát, ki elhitette magával, hogy az ő szerepköre roppant ala­csony faj, mely egy önérzetes művész becs­vágyát semmikép sem elégítheti ki. Kárpótlás­kép tehát azon igyekszik, hogy legalább az életben játszhassa a tragikust. Világgyülöletet hirdető arccal. Napoleonszerűen összeszoritott ajkkal jár kel a város utcáin és csak néha áll meg, mint a kétségbeesés néma szobra egy­­egy antikvárus bolt előtt. Otthon Schopenhauert és Leopardit olvassa, Byron nem elég pesz­­szimista neki. — Játszik-e ma, Kassay úr? — kérdi a minap egyik ismerőse. — Nem, — válaszol művészünk vigasztalan tekintettel — én ma csak fellépek. De a modorosságnak egy különös neme ak­kor harapódzott el ijesztő mértékben, mikor a népszínmű virágzásnak indult. Az olcsó dicső­ség — a színészek ez aranyhegye — mindenkit arra csábított, hogy parasztszinész legyen. A borjuszájó ingujj s a lobogó gatyaszár kultuszá­nak azonban megvolt az az árnyékoldala, hogy a színészek egy java része elparlagiasodott és — Az uj iskolai év a főgimnáziumban. A helybeli főgimnázium tanári kara már együtt van s ma, szerdán délelőtt tartja első konfe­renciáját Halmi László igazgató vezetése alatt, melyen az osztályfőnökök beosztásáról lesz szó. A hónap utolsó napjai a javító és pótló vizs­gákkal telnek el, a beiratkozások szeptember elsején kezdődnek. — Marhahús ára 72 krajcár! Tele van a város zúgolódással, hogy e hónap 15-ikétől a helybeli mészárosok a húsárát ismét emelték s most már 68 és 72 krajcár egy kiló hús, mig az izr. statusquo hitközség rituális mészárszé­kében 74 és 78 krajcárért mérik a hús kilóját. A zigolódás mindhiába. A mészárosok nem azzal válaszolnak, hogy leengedik az árakat, .hanem, mint értesülünk, szándékuk szeptember elsejétől még négy krajcárral emelni az ára­kat és akkor 72 és 76 krajcár lesz Vácon a hús ára! A hatóság tud erről a folytonos ár­emelkedésről és tétlenül áll vele szemben, nem képes a küzönség érdekeit megvédeni. Mi elis­merjük, hogy a marha ára az utóbbi időben erősen emelkedett, de még sem jogos mindjárt nyolc krajcárral emelni a hús árát. Mert ha a vidéki húsárakat nézzük, látjuk, hogy még igen s k városban olcsóbb a marhahús, mint nálunk, így Baján 136, Békéscsabán 132, Léván 128, Nagyszentmiklóson 128, Nagyváradon 136, Pan­­csován 128, Pápán 128, Ujoradon 130, Ver­­secen 136, Zentán 120 fillérért adják az első osztályú marhahús árát, a másodosztályú hús ezeken a helyeken 16 -24 fillérrel olcsóbb. Pe­dig ezeknek sincs olcsóbb marhájuk a piacokon, ezeknek a városoknak mészárosai is a főváros­ból hajtott, vagy a városokon vett marhákat vágnak le. A fogyasztó közönség érdéke ép oly fontos, mint a mészárosoké, ha ezt össze­egyeztetni nem tudják, hatósági beleavazásért kiált vaz egész társadalom. — Szintársulat városunkban. Tóvári Antal színigazgató vasárnap, e hó 2-án kezdi meg oly tem|pókhoz szokott, hogy határozottan él­vezhetetlenné vált más darabokban. Hubay például egy előkelő lovagot játszott s minthogy a súgót nem hallotta, hasból ilyen kacskaringósan extemporizált : — Kedves grófnő, kutya legyek, ha nem állok a kötélnek. A derék Halmy ezt az irányt remekül tudta szatirizálni. Ráfogta Réthy bácsira, hogy az a vidéken valahol Horációt játszotta Hamletben és az első felvonásban kurtaszárú pipával a foga között, igy szólította meg a kedélybeteg dán királyfit: — Szerbusz Hamlet öcsém. Hát izé . . . azt hallottam, hogy az apád lelke fölvetette magát a „ragyás sziklánál“. Ez a ragyás szikla tudvalevőleg a „Vén ba­kancsosában játszik szerepet és igy szakasz­­tottan Réthyre vallott. * Lehet e mosolyunkat visszafojtani, ha meg­gondoljuk, hogy a legragyogóbb művészetnek és a legselejtesebb modorosságnak egy és ugyanaz a szülőanyja; a tetszés vágya, szóval a siker. Mert a festett világ minden modoros­ságának birlalója meg van arról győződve, hogy az ő modora roppant tetszetős és mind­addig hiszi azt, mig a modor őt magát is bir­tokba nem veszi és szánalmas fabábbá nem degrerálja. De mikor tetszést aratni oly édes ! Ezt mondta Atta Trol is, Heine világgyűlölő medvéje. E medvének a művészhiúsága minden mű­vészettel foglalkozónak közös vonása. Hanem persze a hivatottból művészt alkot, a hívatlan­ból pedig modoros fajankót, vagyis szánal­munkra és mosolyunkra egyaránt érdemes Delobellet. Zöldy Márton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom