Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-08-12 / 62. szám
2 Váci Hírlap nepélyt rendező város. Mint halljuk, Vácról is többen szándékoznak felrándulni ebből az alkalomból a primási városba. — Nem lesz evezősverseny Szentendrén. Mikor a váci sportegyesedet a szentendrei evezős klubbal megállapodott az evezős mérkőzésre a szentendreiek kikötötték, hogy az bármikép is dől el, két hét múlva a kis Dunán revanche mérkőzést kell tartani A terminus most járt volna le. a mi győztes csapatunk szorgalmasan gyakorolta magát az újabb evezősversenyre, mikor megjött a szentendreiek válasza. Ez a válasz eléggé meglepő volt. Kijelentik, hogy a hosszú trenning miatt ez idén nem óhajtják a verseny megismétlését. Kérik a váciakat, hogy az e hó 19-ikére tervezett evezős-versenytől álljanak el s jövő év tavaszára halaszszák azt. Nehezen bár (mert a győzelem majdnem teljesen biztos reményével látogattunk volna el Szentendrére) mondott le a váci sportegylet a versenyről, mely ilyformán ebben az évben nem is lesz megtartva. — Milyen lesz augusztus. A Meteor Írja: augusztus havának csomópontjai : 1., 4., G., 12., 13., 15., 19., 20. és 27. napokra esnek, a melyek még elég nagyszámúak ugyan, de miután köztük csak a 6-iki hűvösebb, a többi pedig mind meleg jellegű, igy a folytonos változásoktól mentebbek leszünk augusztusban, mint az elmúlt három hónapban voltunk. A legerősebb hatású csomópontok 6., 13., 20. és 27-ére esnek. A 6-iki hűvös, a többi meleg, a 20 diki ezenkívül még zivataros, vagy viharos jelleggel. Augusztus jó szőlőérlelő hónapnak ígérkezik, különösen, ha a várható nagyobb napkitörések is bekövetkeznek. — Eljegyzés. Virler Ferenc, az Országos Monográfia szerkesztője és a Pesti Hírlap szerkesztőségének tagja, eljegyezte Veszprémi Városg Glementint, néhai Veszprémi Városy László és Tárczay Josephine leányát, Városy Gyula v. b. t. t., kalocsai érsek húgát Zumborban. — Munkások mulatsága. Az országos mun kásvédő szövetség váci csoportja augusztus 19-én a Kúria szálló nagytermében jótékonycélú táncvigalmat rendez, Belépti<iij: Személyjegy 1 K. Családjegy 2 K 50 f. Kezdete este fél nyolc órakor. zsebkendőjével leverte a port az ülésről, az ablakot kinyitotta, meg becsukta, aztán egy felfújható gummivánkost tett a csillogó szemű kis perszona karja alá. Mikor végre annak rendje és módja szerint elhelyezkedtek, a fiatal asszony kiváncsi oldalpillantást vetett rám. — Mit gondol — szólt az urához — miféle nemzetiségbeli lehet az utitársunk ? A férj is figyelmesen végigmért, egy kicsit habozva nézett franciásan hegyes szakálamra, de a kezemben lévő Mattinó végképp meggyőzte arról, hogy a szakáll perfidül hazudik. — Hát nem látja, hogy olasz ? Még a szemüveg is egészen tálján módra áll az orrán. Különben igen boldog lennék, ha az ördög elvinné a kupénkból. Nagy bosszúsággal olvastam tovább a Mattino-t, az utitársaim pedig áttértek más beszédtárgyra. Csakhamar megtudtam, hogy ötnapos házasok s hogy a lefolyt éjjelt valami falusi osztériában töltötték. Eleinte az olajos ételekről meg a kövér osztériásról beszélgettek, de a diskurzus nemsokára pikánsabb fordulatot vett: a menyecske szégyenkezve, de azért pajkosan, csillogó szemmel jegyezte meg, hogy leánykorában az intézetben, a hol pedig szintén sokat beszélgettek a dolog felől, egészen, de egészen másképp képzelte a házasságot ... Közben elmesélte az urának, (a gazember, csak úgy remegett az izgatottságtól), hogy a lányok — Dr. Freysinger Lajos a munkáskérdésről. A vármegye közigazgatási bizottsága csütörtökön gyűlést tartott. Ez a gyűlés nem volt a sablonos közigazgatási bizottsági ülés, mert több érdekes kérdés került megvitatásra. Agorasztó főjegyző bemutatta a közigazgatási bizottságnak a belügyminiszterhez intézendő féléves terjedelmes jelentését A jelentés első részében a közigazgatás általános állapotáról az iskolaügyről és a szociálpolitikai kérdésekről számol be. A jelentés kívánja a gyülekezési és egyesületi jognak törvényes szabályozását. nehogy a félrevezetett munkásnép idegen befolyás és hamis jelszavak alatt a társadalom'békéjét felforgassa. Követeli az országos munkásszövetségek helyi csoportjainak feloszlatását, mert ezen csoportokat egy központból irányítják s igy idegen érdekeket szolgálnak. A jelentés eme része abban sem látna sérelmet. ha a szabadsajtó fattyúhajtásai törvényes úton megsemrnisittetnék. Fregsinger Lajos bár nem ért egyet egészen a jelentés eme részével, az adott viszonyokra való tekintettel elfogadta a jelentést. Hivatkozott Anglia példájára,a hol a szocializmusnak tág teret nyitottak s a hol ennek dacára nem kell félni a társadalom felforgatásától. 'Mások még erélyesebb rendszabályokat követeltek a szocialista tanok térfoglalása ellen s dr. Freysinger ebben a gehtrytársaságban felfogásával úgyszólván egyedül maradt. Se baj. A munkáskérdést nem fogják a zöld asztalnál megoldani, de megoldják éppen a kiváltságos gentry-társaság ellenére. És Freysingernek ma is, akkor is igaza lesz. A mi nem természetes, nem jogos, akkor sem for győzedelmeskedni, esik olyan korhadt társadalmat. minő a miénk, fog alapjában felforgat»,i. Ezt félteni csak a kiváltságosak érdeke, a kiknek képviselői éppen a közigazgatási bizottságokban ülnek. Szerencsére nem oly elfogult a gondolkozása azoknak, kikre az átalakítás nagy munkája vár. És ha megrázkódtatás nélkül alakul át társadalmunk, nem az ilyen hazafias közigazgatási bizottságok érdeme lesz, hanem azoké, kik a kor szellemét megértve, a jogok igazán egyforma kiterjesztésén munkálnak. — Uszóverseny kilenc kilométerre. Említettük, hogy a sportegyesület legközelebb házi miket csevegtek egymást közt a közös hálóteremben . . . Oly nyiltszivűen, annyi fesztelenséggel tárgyalták az ügyet, hogy még a francia bohózatok legtörzsökösebb habituéja is belepirult volna a hallgatásába. Én egészen a szemem elé tartottam a Matino-t s szinte a lélekzetemet is visszafojtva ügyeltem, nehogy egy szót is elmulaszszak a beszélgetésből. Nem szégyellem bevallani, hogy pokolian mulattam s néha titkos kárörömmel pislantgattam kifelé az ujságlepedőből, a mikor egyszerre csak fölnyilik a szomszédos fülke kárpitajtaja s az az újságíró kollégám, a kivel együtt utaztuk, be Itáliát s a ki eddig békésen aludt odabenn, a küszöbön megállva, hangosan igy szól hozzám magyarul:-- Terringettét, már azt hittem, hogy lemaradt valahol a vonatról. Voltam már tanúja egy-két nevezetesebb megdöbbenésnek ; egyszer ott ültem a színházban, mikor az a hir terjedt el, hogy az egész színpad lángokban áll, de ilyen nagy, ilyen borzadalmas ijedtséget még soha életemben nem láttam. A menyecske krétafehér arccal, lehunyt szemmel dőlt hátra, a férj pedig horribilis zavarában ráhúzta a kocsi lámpájára a zöld függönyt, holott kívülről ragyogó napfény áradt be. Vagy öt percig tartott ez az állapot, mert magam sem tudtam, hogy mit cselekedjem ; akkor azonban már úrrá lett bennem a uszoversenyt rendez. Ez a verseny másnap folytatódni fog és pedig olyan számmal, milyent más egyesületek nem igen szoktak kiírni. Több úszónk kívánságára a sportegytet égy kilenc kilométeres versenyszámot is programba iktatott. Az indulás Verőcétől lesz, a cél pedig a Pokol, a mely távolság éppen kilenc kilométer. A nagy verseny iránt éppen a fiatalság körében nagy az érdeklődés, mert bár a versenyben részvevők uszóképességét jól ismerik, nem tudják előre megmondani, hogy a hosszú út végén ki lesz a győztes. Ezt a versenyt augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tartjuk meg s a versenyzők öt óra után érnek le Verőcéről a célhoz.- A stoláci vérfürdő emlékezete. Holnap hétfőn, augusztus 13-án lesz 28 éve, hogy a 32 ik gyalogezred 8 ik századát Stolác mellett lemészárolták a bosnyákok. Az ezredben szolgált egykori bajtársak az évforduló napján délelőtt kilenc órakor gyászistentiszteletet mondatnak elhunyt bajtársaik emlékére a budavári helyőrségi templomban. — ,,Kedves császárom!“ Nincs igazság Magyarországon, gondolta magában Schwartzer Reinhardt, a ki valahonnan Ausztriából vándorolt be hozzánk és éppen Vácon telepedett meg. Bognár mesterséget folytatott. A hogy egyszer szabad napot csinált magának, csúnyán megjárt. Sörhöz szokot gyomra nem bírta jól a váci erős bort, berúgott és kötekedni kezdett. A vége pedig az lett, hogy alaposan ellátták s ő kijózanodva, de nagy véresen ment a járásbírósághoz panaszt tenni. A tárgyalás nem elégítette ki az osztrákot, mert a kiket vadolt azokat felmentették bizonyíték hiánya miatt. Ekkor gondolt arra Schwartzer., hogy nincs igazság Magyarországon, hát nem kisebb emberhez fordult igazságáért, mint az osztrák császárhoz. Leült és ékes német nyelven panaszteljes levelet irt, melyben az uralkodó „kedves császáromnak szólítja és elküldte azt a kabinetirodába. Ott fenn, Bécsben nem botránkeztak meg a megszólításon, elolvasták a hű alattvaló kérvényét s aztán a német Írást leküldték a magyar igazságügyminisztériumba, hogy Schwartzer Reinhardltal cdnáljon a mit tud. Az igazságügyminisztériumból az ügyészségre vándorolt a császárhoz intézett kérvény lovagiasság s szerencsétlen kollegámmal együtt áthurcolkodtam a szomszédos benyílóba. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli utazó, a kinek már eféle kalandja akadt. Egy ismerősömnek a múlt évben tényleg lovaglás ügye támadt valami svéd vasúton, a hol az öccsével utazott. Szintén egy idegen házaspár szállt be hozzájuk a kupéba s a gyanútlan magyar sok száz és száz kilométernyire a dunaparti kioszktól ártatlanul igy szólott a testvécéhez : — Mindig azt hallottam, hogy a svéd asszonyok csinosak. Ez, mondhatom neked, hogy nem mindennapi majom. A férj erre fölpattant a helyéről s kijelentvén, hogy ő Erdélyben lakik s okleveles mérnök, elégtételt kért az ismerősömtől az inzultusért. Az ártatlan ember csak nagynehezen tudta plauzibilissé tenni, hogy a megjegyzést nem sértő szándékkal mondotta. Mostanában, hogy az utazó-évad megkezdődött, talán nem fölösleges hát az én szerény tanácsom, hogy idegen emberre semmiféle idiómán ne tegyünk sértő megjegyzést. Még szanszkritül se, mert utóvégre nem mi vagyunk az egyedüli halandók, a kik a szanszkrit nyelvet beszéljük — s a véletlenben van annyi malicia, hogy az ilyen válságos helyzetekben mindig egy hamisítatlan szanszkritot telepit a kupénkba. Szomaházy István.
