Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-08-05 / 60. szám
2 Helyi és vidéki hirek. — Augusztusnak elsején ... A régi jó időkben még úgy szólt a nóta. hogy: Októbernek elsején be kell rukkolni. Ezt dalolták a regruta-gyerekek anno dazumahl. Hej, de azóta nagyot fordult a világ, sok minden nem úgy van, mint annak előtte. Még a bakanótát is megváltoztatta az idő. Szerdán utcahosszat zöld és barna ládákat cipelő izmos fiúk énekelgették, hogy augusztusnak elsején be kell rukkolni. Mert bizony alig hogy besorozták szegény fiúkat, máris reájuk húzzák az angyalbőrt : M~rt, hogy kell a katona a — császárnak. Ma már . . . kék attila szorítja a mellüket, fejükön a rezes csákó és nyomja a fejüket a bú. Teljesen bizonyos, hogy van, hiszen benne van a nótában. Vácról ötvenkét katona vonult be, de fel kell jegyeznünk, hogy a vidékről érkezett újoncok hangosabbak voltak s ugyancsak zajos és lármás nap volt a keddi nap városunkban. —- Ötszáz korona jótékonycélra. A napokban megjelent a polgármesteri hivatalban Buchl Ferencné, sz. Fritz Etel, egy katonatiszt özvegye és ötszáz koronát számolt le dr. Zádor János polgármester kezeihez, hogy ezt az összeget a polgármester saját intenciója szerint oszsza el jótékonycélra. A ritka szép adományt a polgármester természetesen köszönettel fogadta s a jótékony adakozóval közölte, hogy ez összeg hovaforditásáról értesitni fogja. — Jegyzőválasztás Nagymaroson. Nagy szenzációja volt néhány hónappal ezelőtt Nagymarosnak. Müller Konrád, ki Vácon a főszolgabiróságnál is volt évek előtt alkalmazva, volt a község helyettes jegyzője s úgy tervezték,hogy a választáskor megválasztják jegyzőjüknek. Müller azonban visszaélt a belehelyezett bizalommal és négyezer koronás váltót hamisitott a biró nevére, azután megszökött. Felesege, kit Nagymaroson hagyott gyermekeivel, kifizette a váltót, de Müllerről ina sem tudják hol van. Heve főszolgabíró Tinder Lajos segédjegyzőt rendelte ki a községbe helyettes jegyzőül s nem rég pályázatot is hirdetett az állásra. Kilencen pályáztak a jó jövedelmű állásra s a választást most ejtették meg. A képviselőtestület egyhangúlag Tindert választotta meg Nagymaros főjegyzőjének. Úri mivoltomnak szerfölötten jól esött látni, hogy egissig dógába betsös szömélye igen jól vagyon. A pógárok Atyamestöritől olyan tsinos aranyfarú papir tzibarettát kaptam szinte salynáltam, hogy oda lössz, ha rá gyújtok. De muszajitott hát füstöltem is. Urnen oszt érzékeny bútsú után az alsóházba möntem. Bé a Pista úrhó ! A többi közt kérdőm, vetőmag és melegágy dógába nints-e hiba. Jár-e eső a gyermök vetésre, nőnek-e az embör palánták ? Van-e sok katonának való ? Köszönöm, aszondi a kövér úr (megint hízott pár fontot) élnek mind, kivéve, a kiket a halotti könyvbe Írtam. No ilyet! Tüle bé a főnótárius úrhó! No ez igazán mutogatni való kedvös ember. Sosincs rosszkedve, mindenben olyan extrán agyusztált. Itt kaptam olyan tzibarettát, hogy a meg nem gyújtani való vége ippeg olyan hosszi volt, mint a meggyújtható, tsakhogy szinarany volt a papir. Ajnye de tetszött. Szép az a divat még a dohány felének is jut belüle. Innen a Kálló birót möntem el mögvizitálni. Az egész embör nem tetszik ! Öregszik-e, nem-e, de valami baja van, mer soványabb. De a vitzkedélye még jó. Hopp, fene! Tudom én, mondok mi a kigyelmed baja, nem a betsös gyomrozatában van a hiba, hanem a kedil Váci Hírlap — A király a siketnémaintézetnek. Az uralkodó január 9-én kelt elhatározása alapján a pénzügyminiszter XXV. jótékonycélú m. kir. államsorsjáték tiszta jövedelméből a siketnémák váci kir orsz. intézete növendékeinek segélyalapja javára 25000 koronát adományozott.-- Az evezős versenyünkről. Eddig fővárosi lapok számoltak be röviden arról az érdekes evezős mérkőzésről, mely múlt vasárnap Vácz és Szentendre evezős klubjai közt lefolyt. Az egyetlen magyar szaklap, a Magyar Evezős Sport most érkezett száma méltatja a versenyt s jól esik látnunk, hogy szakemberek méltányolják sportegyesületünk önzetlen munkáját és visszautasitnak minden méltatlan támadást. A lap igy ir a versenyről: Két város evezősei, a Duna átellenes partjain fekvő két uj evezős egylet, Szent-Endre és Vác fiai mérkőztek egymással julius 29-én, vasárnap délután és mint halljuk, e matscheket évről-évre megfogják ismételni. A városok versenyei a legnemesebb körök érdeklődését kelti fel mindig. Az egész város szeme, figyelme ott csügg a hajóban evező fiain. Ily széles érdeklődést keltett már azon első regatta is, nagy néző közönség lepte el a partokat, kik között csaknem annyi volt Szent-Endréről, mint Vácról. Számos evezős jött csónakon Budapestről is. Jól sikerült start Vác csakhamar az élre kerül s a vezetést kiragadni kezéből többé nem is engedi, bár Szendey dr. kénytelen több Ízben ivekben kormányozni, hogy a jobb vízfolyást is kihasználhassa, mely a sorsolásnál nem nekik jutóit. Csaknem 3 hossz előnynyel közelednek a célhoz. Reménytelen küzdelmet folytatnak a szent-endreiek, kik a pálya utolsó negyedében s a végküzdelemben egy hosszt tudnak csak behozni. igy tehát Vác könnyen biztos két hoszszal evez át a célon. Versenytudósitásunk befejeztével nein mulaszthatom el e helyt kitérni a P. H.-ban s tőle átvéve más lapokban megjelent tudósítás bírálatára. Ez ezt Írja, hogy 3/4 hosszal győzött Vác, de az erkölcsi győzelem Szent-Endréé. Nem tudom mért tartja a váciak győzelmét erkölcstelennek s hogy hazudhat 3/4 hosszról, mikor annyi meg annyian láttuk, hogy a vác ak mögött: tiszta viz a Szent-Endreiek csónakja orráig egy hossznyi volt. A versenybírói ítélet igazságosan két van elpangva. Tessen eljárni a Bukiba, Hidassi ötsémhez, vagy a Tzuria nevű bormérő helyekre oszt lössz bizony isteni kedily, arc szin, kövérség mög pocak is. Errül a Franyó Pista t. i. jut eszömbe. No hát e mög már nem is illik, egész megduplázódott ez a lelkös magyar. Bolha ugrás tűle a Korpás biró. (Ehöz a bátsihoz se gyün tárgyalni a halál tsak vagy 20-úsz év után igen hangosan büntet ez az úr, oszt a halált is e tarti távol tűle, mert avval is úgy beszilne, hogy a pélpát bont tartaná a szájába, már pedig, a ki pélpázik nem fél, példa vagyok én is.) No de ! Annyi itt az én kedvös lyó emböröm, hogy ha mindhöz bé illetlenkednék sose jutnék Tsizbe. Mindön jót kedvös Nemzetös úr tisztösség tudóan üdvözöljön mindön jó embörömet, mondja mög nékik, de magának is szól, hogy tisztölöm őköt. Dömbörgei Csánk István tulipányos igaz magyar gazda jelönleg vendég Vátzon. Üdvözlöm a jókedvű Vadas doktort is, hun van ? Nem láttam ! Uqyantsak az! hosszra Ítélte tehát a váci győzelmet. Mi nem akarunk ezzel a Szent-Endreieknél becsületsértést elkövetni, se a váciaknak diadalkaput állítani, csak a puszta igazságot, a tényt közöltük le. Lapunknak ez volt az iránya mindig: az őszinte igazságosság. HHyjék el, hogy a ki az elenkezőjét teszi és szemérmetlen hazugságokat ir le, az nem lehet sem jó barátja a Szent-Endreieknek, sem a sportnak. Mi ismerjük jól kezemunkáját az ilyennek. Elárasztja hazug hírekkel a fővárosi és bécsi sajtót, a trainingben „rekord“ időket (?) mér nekik s azok minél gyöngébbek, annál hiszékenyebbek. A verseny napjáig azt hiszik, hogy a kezükben van már a marsalbot. De a mikor a versenyt lecsengetik, csalódásukért vad gyűlölet száll szivükbe, mely csudálatosán nem az ellen fordul, ki őket megtévesztette, de fordul az ellen, kik tiszta és jó munkát végezve fáradságuk jutalmát nyerték. Higyjék el uraim, nem jó barátjuk az, ki most már nemcsak önöket akarta félre vezetni, de mindazokat, kik a váci verseny lefolyásáról ama napi lapokból akartak értesülni. Az igazságot csak igaz utón lehet elérni és a derékségért folyó küzdelemben azé a pálma, a ki igazibb legény. A váciak szép munkája és eredménye legyen buzdító példányképe a szentendreieknek és ha egy férfias versenybe a jövőre ők győzik le Vác csapatát, tiszta szívből fogjuk őket is köszönteni. — Újhelyi István az iparosoknak. Uhelyi István prelátus-kanonok jószívűségéről igen gyakran tesz tannságot. Nem régiben küldött száz koronát az ipartestületnek, most ismételten száz koronát adott, hogy abból az elhagyott szegény iparosokat segítsék. A ipartestület elöljárósága ez utón tolmácsolja háláiét a jószivű főpapnak. — Egy család pusztulása Megrendítő eset történt a minap, mint nekünk Írják, a Nagymaros szomszédságában levő Zebegény községben. Kriechenbaum Ferenc és Krebsz Magdolna vasárnap délelőtt fehér gombát szedett az erdőben. Este a gombát megfőzték és az egész család, az apa, anya, a tizenhárom éves Anna s a tizenegy éves Ferenc ettek belőle. A gyermekek a padláson aludtak és már éjjel rosszul érezték magukat. A szülők abban ?. hiszemben, hogy csak múló hascsikarásról van szó, másnap munkájuk után láttak. Az apa a kőbányába, az anya pedig csépelni ment. Még a délelőtt folyamán a szülők is olyan rosszul lettek, hocy hazasiettek, de már útközben mindkettő összeroskadt. Délben elhívták a szobi körorvost, Nagy Lajos drt, a ki azonban már későn érkezett. Éjjel két órakor irtózatos kínok között meghalt a leány, négy órakor követte őt a halálba kis testvére, majd másnap este a szerencsétlen apa is. Szem nem maradt szárazon, mikor a két gyermeket szerdán délután temették. Benn a házban az apa kiterítve, az anya végső vonaglásban; kint pedig< kissé távolabb, nehogy a gyászos ének a szegény haldokló utolsó perceit megnehezítse, a két gyermeket viszik örök nyugalomra. Csütörtökre virradóra meghalt a boldogtalan anya is. Ugyancsak vasárnap este a szomszédos Szob községben Szabó János pékmester és családja szintén mérges gombát evett. . A pékmester keddre virradó éjjel meghalt. A családnak másik három tagja még most is betegen fekszik. Fölépülésükhöz van remény. — A statusquo hitközség építkezései. A helybeli izr. statusquo hitközség nagy építkezésekbe fogott. Eötvös-utcai telkén uj épületeket emeltet, a melyekben többek közt a rabbilakás is elhelyezést nyer, ezenkívül iskolai tantermeket bővítik és a hitközség alkalmazottainak építtet uj lakásokat. Az összes építkezések közel 30 ezer koronájába kerülnek a hitközségnek.
