Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-08-01 / 59. szám
Huszadik évfolyam. 59. szám. Vác, 1906. augusztus 1. HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. ElöfizeUR árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Vác győzelme. [A sportegyesület evezős versenye.] Vác, július 31. A váci sportegyesület, ez a szórakozva és komolyan munkaló kis társaság, legszebb napjai közé sorolhatja fiatal életében a múlt vasárnapot. Egy év előtt még álmodni sem mert, hogy lapos fenekű, öreg csónakjaival versenybe álljon, egy év alatt áll uj csónakdája a legszebb felszereléssel, modern, angol rendszerű hajókban eveznek a vizi sport hívei s alig két hetes tréning után a főváros összes evezős egyesületei előtt mutatja be fejlődését és másfél hajóhosszúsággal megveri a szépen fejlődő szentendrei evezős egyletet. Őszintén tudunk ennek a győrelemnek örülni. Ez a győzelem egyrészt a sportegyesület erkölcsi tőkéjét gyarapítja, a figyelmet és jóindulatot a városban mindinkább az önzetlenül munkáló egyletre irányítja, másrészt a sport híveit eredményesebb munkálkodásra biztatja s a nemes vetélkedés ambícióját kelti fel, hogy az egyesületnek minél nagyobb elismerést szerezzenek. A vizi spc t fejlőd -ót és felújítását tehát szívesen Iá juk, de óhajtjuk, hogy a többi sportág, m iynek művelése szintén programjában van a sportegylelnek, ne. szoruljon háttérbe, az evezés agyon ne nyomja. Értjük különösen az atlétikát, melyből eddig a sportegvlet keveset mutatott. Ambícióval, kitartással, lelkes munkálással e téren is képes az egyesület eredményeket felmutatni, kívánjuk tehát, hogy ennek a sportágnak is lássuk az eredményét. A városközi evezősverseny eszméje Magyarországon egészen uj. A váci sportegyesület vetette fel s most, miután a legszebb sikert aratta a főváros szakemberei előtt, már nem fog elaludni, a példát követni fogják más városok is. Az első egyesület, melylyel a váci sportegylet összemérte vizen az erejét, a szentendrei evezős klub volt. Sportszerűen ez az egyesület sem evez régebben, mint a váci, egyforma erőknek kellett tehát mindkét evezősegyesület tagjait tartani. Ezért esett a választás először is a közeli szentendreiekre. Mondhatjuk, Vácon is.nagy volt az érdeklődés a vasárnapi verseny iránt, de a sziget séget, főleg annak nyaralóit valósággal lázba hozta az. Veresmariy Miklós orsz. képviselővel az élén Szentendre, Leányfalu intelligenciója vándorolt át a Pokolba. Rég volt ezen a kedvelt kiránduló helyen annyi idegen arc, mint vasárnap. De rég volt annyi angol hajó is. Napbarnított alakok jártak, keltek az ismert evezős ruhában az árnyas utakon. A fővárosi evezős egyesületek tagjai igen nagy számban mutattak érdeklődést a verseny iránt s kíváncsian vizsgálták, vájjon a két fiatal evezősklubban a jövő evezős-versenyekben uj riválisokat kapnak-e. Eljöttek Budapestről a 1 annónia, Neptun, Nemzeti hajósegylet, Duna és Sirály evezős egyesületek képviselői . s a. Duna hullámai á‘ léilkvtj.-ízfo kis sk'rfiXoT Ki'/.uve a hatalma nyolc evezős hajókig minden fajta csónakokkal játszottak. Komor képet adott a tarka szép látványosságnak a — csendőrszurony. Mintha egy alagi verseny napot látnánk. Ott van csak annyi csendőr. Most a „szocialistáktól“ féltették a Pokol-1. Mily messze vannak még a szocialista tanok megértésétől nálunk, midőn utón, útfélen 100 —20 i szocialista fenyegető leveleiről beszéltek a múlt hét minden napján a városban! A kis Fürge és a sok színű csónakok százával szállították át az érdeklődőket, kikkel lassankint az egész terrasz megtelt. Végre megszólalt a harang s jelezte pontban fél hat órakor, hogy az evezős verseny kezdetét vette. Az első szám a halászoké volt. Három csónakot nyolcszáz méterről indítottak el, a melyek tőlük telhető sebességgel iparkodtak a cél felé. Elsőnek a célpontnál Cziganek által kormányzott, másodiknak Szabó halász által kormányzott csónak vonult el. A második szám a molnároké volt. Szintén nyolcszáz méterről indultak a tiz és öt koronás díjért. Négy molnár-csónak vett részt. Nagy érdeklődést keltett a molnárok evezési módja: a „védli“-zés hatalmas csónakjaikban. Első lett Nyáry Bálint Fissi Pállal, második Olicsek Sándor Kozmér Lajossal a molnárcsónakokban. Hat órakor következett a nap szenzációja: Szentendre, Vác küzdelme a tiszteletdijért, mely egy csiszolt üvegből készült szivar és cigaretta tartóból állott. A szentendreiek délelőtt érkeztek (kocsin szállították át versenyhajójukat) s még déHőtt végig evezték a 1609 méteres pályát, mely: ’ ’ zdete á tordai sziget felső csúcsánál yc or hajójukba s álltak, hogy t i tri íuj6 ■ t, ; ti .,6ct11 c :« k rV a,tiltsícüi ut,;ix j£r közönség és Összehasonlításokat tett az előbb elevezett váci versenycsapat közt. Mondhatjuk, hogy az összehasonlítás Vác javára ütött ki: szakemberek telve voltak a váci evezősök dicséretével, mig a szentendreieknek vezérevezőse hívta fel a figyelmet. A szentendrei csapatban egyes Seemann Imre, kettes Czermann József, hármas Horváth Elemér, vezérevezős Beheim Imre, kormányos Fischer Zsiga volt, a váci négyesben az egyes ülésen Csányi László, a Múltúnk és jövőnk. I. A régi jó Magyarország. A régi jó Magyarországon a XVI. századvégén a pálinkát még csak gyógyszernek használták és jó drágán árulták a patikában. A mai Magyarországon az első jövedelmi ital a pálinka, hiszen egyedül Budapesten 4000 pálinkamérő mérgezi a szegény munkásosztályt. Dohányozni 1665 körül kezdtek ami eleink, a kik a fekete kávét is a török világban kedvelték meg. A fekete kávét eleinte keleti szokás szerint az utcán mérték, a mint azt a keleti városban ma is szokták. A fekete kávé és a dohány élvezetének elterjedése honosította meg Budán az első török kávéházat. Ma már Budapesten vannak a világ legszebb kávéházai. A burgonya a XVII. században honosodott meg nálunk. Azóta Felső-Magyarországon kevesebb zab-kalácsot fogyasztanak, hanem azért még mindig a burgonya hazájánan, Amerikában keresik meg azt, a mit idehaza alig találnak. Az első postások hazánkban cigányok voltak, a kik gyalogszerrel hordták a levelet a városból falura, a hol a földes uron, a plébánoson s a jegyzőn kívül alig kapott más valaki belőle, mert maga a nép nem tudott olvasni. Ma már százszámra jár a levél, meg az újság, mert csodaszámba menne az, a ki nem ismerné az irást-olvasást. A régi nemesi kastélyokban bandérium, családi cigánybanda és házi komédiás társaság szolgálta a szomszéd birtokról fullajtáros négyesben berobogó uraságokat. A velencei tükrökkel díszített ebédlőteremben a nyalka huszárok, francia szakácsok remekeivel megrakott ezüsttálakkal forgolódtak. Idehaza magyarul szidtuk a németet, Bécsben sima német szóval kerestük a császári urak kedvét és az udvar kegyét, Pozsonyban pedig diákul intéztük az ország mostoha sorsát. A mezei és szőlőbeli munkát elvégezte a jutányos jobbágy, a vermes magtárakat dúsan megtöltötte az ispán, a hatalmas istenáldását megvásárolta a házizsidó, a ki néha több esztendőre is kifizette a termést, ha valami lakodalom, vagy országos dáridó került napirendre a kastélyban. A régi jó magyar világban még nagyon is megnéztük, hogy kivel ülünk össze egy asztalhoz, nagyon is megválogattuk azt, a kivel kezet szorítottunk. Fiainkat urakká, lányainkat dámákká nevelték, a kik a cselédeket, a hagyományokat még az ősi kastély vagy kúria után örökölték, sokszor a hitelezőkkel együtt. A régi Magyarország nótája nem mindig volt vidám. „Szomorú a magyar nóta, háromszáz esztendő óta.“ A szabadságharcok hosszú sorozata, a török kiverések nagy munkája sok reményt fakasztott és sok csalódást termett. De a mikor kellett, ott volt a fényes magyar kastély minden kincse a haza oltárán és ott volt a magyar nemes vére a diadalok, vagy vereségek csatamezein. „Pro libertate.“ A szabadságért harcoltunk Rákóci lobogója alatt és „vitám et sanguinem,“ életünket és vérünket ajánlottuk föl, mikor a Habsburg-birodalom kapuit hét ellenség döngette és Mária Terézia királynő a magyarok ősi erényeihez: a vitézséghez, hűséghez és feláldozáshoz folyamodott. A régi Magyarország foszlányos lobogóin a. csaták zivataraiban a „Patrona Hungáriáé“ fönséges képe tündökölt. Pénzeinken még az utolsó szabadságharc előtt is Magyarország védőasszonya képe ragyogott. II. A jövendő Magyarország. Sehol sem veszik komolyabban a testi nevelést mint a porosz középiskolákban. És a porosz ifjúság nevelői még mindig elégedetlenek a mai tornacsarnokok rendszerével. Berlinben a középiskolai tanulók ez idő szerint hetenkint három órát tornáznak osztályonkint három tanár felügyelete alatt. Az óra első felében szabad- és rendgyakorlatok, a másik félórában szertornázást végeznek. Minden
