Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-07-01 / 50. szám
Huszadik évfolyam. 50. szám. Vác, 1906. julius 1. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Működik az adóprés. Vác, június 29. Annak, hogy az adók kivetésével nem molesztálták immár harmadik éve a közönséget, mindenki tudja az okát. A beállott törvényen kívüli állapot következtében az állami egyenes adók kivethetők és beszedhetők nem voltak. Téved a ki azt hiszi, hogy a magyar ember örült ennek a látszólag kedvező állapotnak, mert hiszen az előző ex-lexes idő utókövetkezményei nagyon is megtanították arra, hogy az adóknak be nem fizetése később kétszeresen nehéz következményeket szül a mai viszonyok között. Most az alkotmány helyreálltával, természetes, hogy a m. kir. financia helyrepotolni igyekszik a kényszerű tétlenség ideje alatt mulasztottakat. E végből mindenfelé megszállják a megyéket és városokat a pénzügyigazgatóságok kiküldöttjei, különösen a III. osztályú kereseti adó kivetési munkálatainak bevezetése végett. A m. kir. financia első fecskéje másfél hete, hogy városunkban is megjelent immár és erősen hozzáfogott a fészekrakáshoz, emelné is az adót, ha a bizottság ott nem lenne mellette. A nagy közönség érdekeit képviselvén, kötelességünk' 'elsősot ban- iawg; »* í-1a kiküldött titkár úrral azoknak az adóalanyoknak állapotát, a kik pennája alá fognak kerülni. S ha ebben a kifejezésben : Vácon nincs élet, a részletek elolvadnak, ez utóbbiakat feli kell sorolnunk. A cilinder kalandjai. A kávéházban az átöltöző művészetről beszélgettek. Nem arról, a mit t regoliék művelnek rugóra járó színpadi kosztümeikkel és a kuliszák segitségével. Ez a hitvány kóklerség. A kávéházi Fregolikról folyt a beszéd. A kiváló gentlemanekről, a kik rövidujjú, keshedt gummiköpenyekben térnek be a kávéházba és farkasprémes bőrbekecsben, vagy rókamállal bélelt városi bundában tűnnek el azután. — Ezek a büntető törvénykönyv Blondinjai — mondotta a társaság egyik tagja. A kötél, a melyen oly szemfényvesztő ügyességgel szaladgálnak, a kávéházak és a lopott kabátok elhelyezésére oly alkalmas zálogházak közt van kifeszitve. És ha félrelépnek . . . — Egy harmadik házba toppannak bele, a toloncházba. Ezt egy javíthatatlan hazárd szójátékos mondotta, a kit a társaság közös erővel lehurrogott. A téma azonban nem került le a napirendről. A társaságnak minden tagja tudott egyegy érdekes esetet és az esetek ilyenkor kitörnek és eget kérnek. Sorra került az elzüllött kamarás históriája, a ki egy gabonaügynök bekecsét akarta elemelni és az elfogott milliomos esete, a ki tévedésből egy alanyi költő paletójába burkolózott, a miért elcsípték s végül a krakéleré, a ki pofon ütötte a lopott .kabát gazdáját, a mikor az észre merte venni a csenést és másnap lelőtte párbajban. Végül a csöndesen üldögélő bohózatiróra Nézze szállóinkat és vendéglőinket. Egy-két idegen arcra alig akad rá. mert ma már nagyon keveseknek akad dolguk Vácon. A keres. kedelmi utazók alighogy benéznek a mi városunkba s rövid néhány óra alatt elvégzik minden munkájukat és fejcsóválva konstatálják, hogy alig érdemes Vácra betérni, oly kevés a rendelés. A főváros közelsége kereskedelmünket majdnem a minimümra szállította le. Ezért csoda számba megy egy uj üzlet nyitása s bátor ember az, a ki ma nálunk azzal az erős elhatározással teszi ki cégtábláját, hogy uj üzletéből fog megélni. Tessék belepillantani a városházán az iparlajtstromba, évről évre hány iparos szünteti meg műhelyét s uj megélhetési ágat keres. Azt hiszszük, hogy ez sem a pénzügyigazgatóság képviselőjének ad abban igazat, hogy az adót emelheti. Piacunk drágasága az utóbbi egy-két év alatt elérte azt a határt, a melynél többet a fővárosban sem fizetnek. A vidéki termelők közül már korántsem keresik fel annyian a váci piacot, amint évekkel ezelőtt, más felé mennek terményeikkel, mert nálunk az általános viszonyok kényszerítik a lakosságot a szerényebb viszo. ..nyok. jt.özt^ y^iló_élete. É? ha, nincs eladó a piacon, nincs vevő a kerésledő és iparos üzletében. Az egy pénteki hetivásáros nap az, a mely még egy kis forgalmat ad, de ezek a mai péntekek sem érnek fel a régi idők keddi forgalmával. került a sor, a ki lassan, élvezettel szíva cigarettáját fogott hozzá történetéhez: — A legsajátságosabb kávéházi tolvajhistória az cn öreg barátommal esett meg, a kit a halálos közömbössége révén Stoa Móricnak ne veztünk el. Az öreg bohém a mérsékelt égöv legviharvertehb cilinderének volt a tulajdonosa. Nincs az a zöld alanyi költőjelölt* a ki a bolyhosabb üstököt lengessen a kávéházi vicinális olimpusokon, mint a minő borzas a jó öreg Stoa mester cilindere volt. Szeles áprilisi délutánok nyomai voltak ebbe a rozoga fejfedőbe bele vésve és esős napokon formálisan beázott öreg barátunk feje. S hasztalan biztattuk, hogy vegyen uj kalapot, a mikor kékbabos zsebkendőjével törülgette tarkójáig csúszott homlokáról az esőlevet. Ilyenkor az ő olimpuszi nyugalmával felelte: — Miért vegyek? A kalap amugv is csak előítélet. Nem vagyok én héraldikai madár. A mig egy fejem van. mit csináljak egy másodikkal. Szóval az évek évek után viharzottak el az öreg cilinder fölött s mi még akkor sem tudtuk megnyerni előítéletünknek'Stoa mestert, a mikor az agg cilinder karimája féloldalt elvált kürtőjétől s mint egy félárbocra eresztett borzas dicskör lebegett a feje körül. — Rozálka — (Ez a Rozálka gazdasszonya volt) — a Rozálka majd fetvarrja jó házi fonállal. És Rozálka fel is varrta. A durván öltött varrás fogainak fehérségét jó alizarin tintával kendőzte el Stoa mester, Az is nyilvános, tudott dolog, hogy évrő évre veszítjük el azokat a községeket, melyek azelőtt Vácot vallották piacuknak. Nekünk nem építenek vicinálisokat, mely uj területet, vonna hozzánk, de igen is uj vasutak s a Dunántúl jó hajóforgalma már régen elvitték a fogyasztó vevőket a váci üzletekből. Az is ismeretes a pénzügyigazgatóság képviselője előtt, hogy állami hivatalainkat megosztották, azt is tudja, hogy csak néhány hónap és Újpest megkapja várva várt adóhivatalát és Újpesttel elviszik tőlünk Rákospalotát, Fótot, a mely községek népét piacunkon már soha sem fogjuk látni. Veszítünk mindig, de soha sehol sem tudunk nyerni s nem sokára mi a magunk zsírjába fúlnánk bele, ha volna zsírunk. Az adókivető bizottság igazán embertársi kötelességet teljesít, midőn, mint helyzetünk alapos ismerője, az adóalanyok megterhelésébe ily körülmények közt nem egyezik bele. Ők tudják, ők látják, hogy szegényedés van minden vonalon, ők magyarázhatják meg a pénzügyigazgatoság képviselőjének, hogy a bizottság határozatainak s megállapodásainak felebbezése nem méltányos és nem is igazságos. Nem adózás alól akar kibújni a mi közönségünk, csak a ma nagyon is szükséges méltányosságot kívánj.*»--Ezt -podig--gyakorolja az adókivető tárgyalásokon a bizottság, a melyet a fontos adótárgyalásokkal azért bíztak meg, mert Vác lakosságának viszonyait ismeri. aminek után mikor bejött a kávéházba, szép fekete patakocskák tarkázták végig az arcát. Ez a rémes látvány több volt, mint a menynyit baráti szivünk elviselhetett s amikor Stoa mester beleásta magát a rendes sakkpartijába, elloptuk az öreg kalapot s közadakozásból újat véve, oda akasztottuk a kabátja fölé. A jégit a tüzilegényre bíztuk, hogy dobja ki a szemetes ládába. Mikor azután Stoa mester visszatért a sakkháborúból, egy sikerült üdvözlő beszéd keretében átadtuk neki a nemzeti ajándékot. Az öreg kissé kényelmetlenül érezte magát a vadonatúj cilinder alatt, de azért elég kegyesen tűrte merényletünket. Másnap nem láttuk és harmadnap a régi cilinderben állított be újra _.közénk. Kérdőjelekké görbülve meredtünk feléje. — Csak nem vesztegetted meg a tüzilegényt, hogy visszaadja a régit. — Hogyisne — felelte sértődötten — egy hitvány kalap nem érdemel annyi fáradságot. A sors különben is elintézi suim cuimque. Nagy faggatás után azután kiszedtük belőle a históriát, amint itt kövelkezik : Egy hasonszőrű bohémpajtása randevút adott neki a Tripple sec kávéházban, amelynek törzsvendégei inkognitóban pikkolozó hordárok, Teleki-téri ócskások és garasos uzsorások. Uj ciliderében mint egy naftakirály jelent meg a kis kávéházban és mikor egy óra múlva távozni akart, nem találta meg többé Quencer diadalát.
