Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-06-20 / 47. szám
Huszadik évfolyam. 47. szám. Vác, 1906. junius 20. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. A cselédügy Vácon. Vác, június 19. Különösen a legutóbbi időben a cselédekkel a szolgálatadóknak és mindkettővel a rendőrhatóságnak a legnagyobb mértékben meggyűlt a baja, mert volt rá eset, hogy egy nap alatt 12 cseléd tett panaszt a rendőrkapitányságnál a szolgálatadók ellen azért, mert tetszésük szerinti időben a szolgálatból nem lettek elbocsátva. A rendőrhatóság már régóta kutatja az itt divó ez ügyben tűrhetetlen állapot okát s arra a meggyőződésre jutott, hogy a cselédek folytonos változása és a folytonos panaszok leginkább azért vannak, mert a szolgálatadók a cselédek félfogadásánál az 1876. évi XIII-ik t.-c-ben foglaltakat nem tartották be és a saját érdekükben is nem voltak óvatosak, sőt bizalmat nem érdemelt cselédekkel szemben is talán, mondjuk, gyengédségből nagy bizalommal voltak s ezek velük szemben visszaéltek, mert nem határozottan a szolgálat idő tartamára, cselédbér mennyiségére és a szolgálat minőségére vonatkozó kétértelmű kiejtéseiket nem helyesen bírálták el s ez által a szolgálatadók magukat zaklatásoknak, kellemetlenségeknek tettúk—bis~ Hogy tehát ez a már nem tűrhető állapot lehetőleg megszűnjék, a szolgálatadóknak nagyon ajánlható, hogy különösen vidékről beszegődésre ide jött egyéneket ne hónapszámra, hanem egy évre, esetleg legkevesebb három havi időre fogadják meg cselédnek, a minőségüket, a szolgálatba lépésük napját, a cselédbér mennyiségét a cselédkönyvben levő erre vonatkozó rovatokban a szolgálati idő tarta- J mának megjelölésével azonnal írják be ennek megtörténtével a cselédkönyv bemutatása s az illető cseléd jelenlétében a rendőrkapitányságnál 48 óra alatt megtörténjék, hol a cselédkönyvben bevezetettek valódiságát azonnal megállapítják, azt a rendőrkapitányságnál levő nyilvántartásba bevezetik s ez által az illető szolgálatadónak a hatóságnál van bizonyítéka, hogy a cselédet mily feltétel mellett fogadta fel. Ha ezt az eljárást mellőzik és az illető szolgálatadó a tényleg meg levő a cselédre vonatkozó állapotot a cselédkönyvbe hűen be nem vezeti, zaklatásnak és annak van kitéve, hogy bizonyíték hiánya miatt a cseléd ellen emelt, talán különben jogos panaszával a rendőrhatóság kénytelen elutasitani, miből kifolyólag már a múltakból bírálva, a törvényt nem tisztelő és a rendőrhatóság jóakaró figyelmeztetését be nem tartó szolgálatadók rendesen a rendőrhatóság ellen azzal érvelnek, hogy az a cselédekkel szemben nem elég erélyes, sőt őket támogatja. Az 1876 ik évi XIII. t.-c. 65. §-a határo zottan kimondja, hogy ha a szolgálati szerződésben a cseléd és gazda között más világosan ki nem köttetett, a cseléd három hóra szegődőltnek tekintendő,, mely a .„szolgálatba lépés napjától számítandó s ily módon szolgálatba lépett cselédeknél a törvény 67. §-a szerint a fölmondási idő hat hét, illetőleg a szolgálatot a három hónap közepén kell felmondani, mert, ha ez nem történik meg a szolgálati idő újból három hónapra terjed ki. Hónapos cselédeknél a hónap kitöltése előtt 15 nappal és éves cselédeknél az az év kitöltése előtt két hónappal hamarább kell a szolgálatot felmondani, mert ha a felmondás elmulasztatott, annak s. jogi vélelemnek van helye, hogy a szolgálati szerződés az érintett időkre újból kiterjed, illetőleg egy hónapra, vagy egy évre meg lett hosszabbítva. Azt is tapasztalták, hogy több szolgálatadó a kialkudott cselédbért az illető cselédnek előre kifizette, vagy időben azt nem adta ki. Ezek miatt is számtalan panász érkezett be a kapitánysághoz, holott ez is elkerülhető lett volna^ mert, ha az illető szolgálatadó a hivatkozott törvény 28. §-a alapján is a kitöltött időre az illetékes cselédbért a cselédnek pontosan kifizeti, ez ügyben panasztételre ok nem merülhet fel és az illető szolgálatadó nem teszi ki magát annak a többször nem alapnélkül való gyanúsításnak, hogy a jól megérdemelt bért a cselédtől megtagadta. A cselédet a szolgálatadónak kell nevelni s azt úgy tekinteni, mint a ház tagjához tartozót, mert ezt a hivatkozott törvény 2-ik §-a elrendeli. A jó cselédet a gazdának, úrnőnek gyér- f mekének kell tekinteni, arról gondoskodni, mert ez által a szolgálatadó a cselédet annyira magához terelheti, hogy szigorú eljárás mellett is őt tiszteletben tartja és nem gazdájának, hanem apjának, anyjának tekinti, míg ellenben romlott cselédekkel szemben igazságosan, de vas szigorral kell el járni, mert enélkül a gazdának nemcsak vagyona, de élete is többször veszélynek van kitéve, a miről nem egy szomorú rendőri krónika ad tanúságot. Az igazság pedig a középen van: a cselédkérdés j nagyon sokszor nem ép a cselédek miatt van. Ha/ ezt megszívlelik, mindjárt kevesebb lesz a baj. Az álláspont. nővérek. Személyek: Vilma, felsőbb leány Elza, medika Vilma : Ez a drágaság hallatlan! Maholnap a kacsa drágább lesz, mint a strucc-madár. Elza : Nem ösmerem a strucc-madár árfolyamát, a kacsa ára nem érdekel. Vilma : Nem érdekel ? Elza: Csöppet sem. A kacsahús közönséges tápanyag. Vilma: Közönséges ? Te, úgy látszik, nem vagy kacsailag jól tájékozva. A kacsahús elsőrangú tápszer, mely nem annyira a miveit, mint a gazdag családok asztalán . . . Elza: Elsőrangú ? Arról szó sem lehet, marhahúsban, a tojásban, a tejben sokkal több a tápanyag. De hát mi közöd neked az élelmiszerek drágaságához? Vilma: Mi közöm ? Látszik, hogy medika vagy ; látszik, hogy az ember téged csak akkor kezd érdekelni, ha beteg, ha köhög, ha az orrán jó, vagy rosszindulatú daganata van. Pedig az emberiség egészséges része is megérdemli, hogyfoglalkozzunk vele. Elza: (gúnyosan) Ah, te foglalkozol az emberiséggel? Ez egészen uj dolog. Vilma: Ellenkezőleg, ez nagyon régi dolog. A fiatal leányok mindig foglalkoztak az emberiséggel. Természetesen némi előszeretettel az emberiségnek bajuszt viselő részével. Elza : Jó, de mi köze mindennek az élelmiszerek drágulásához? Vilma: Mi köze ? Te kétségbeejtően naiv vagy. Te Röntgen-sugarakkal dolgozol és nem látod a dolgok felszínét sem. Hát nem érted, nem érzed, hogy az emberiség sorsa elválaszthatatlanul függ össze az élelmiszerek drágulásával ? Hogy mikor egy kofa hat koronát kér egy hízott kacsáért, akkor az embernek van oka felsikoltani, elájulni és hamut hinteni a fejére'. Elza: Mindenekelőtt figyelmeztetlek, hogy az ájult ember nem képes hamut hinteni a fejére. Ez ellenkezik az ájulás kórisméjével. Másodszor pedig nem értem a te kacsa-elméletedet. Vilma: No hát kifejtem mindjárt. Akár milyen elvontan, tudományosan, medikásan gondolkozol is, azt nem vonhatod kétségbe, hogy minden leány férjhez akar menni. Ez a vágy vele születik, mint a szeme, orra, füle. Elza : Jó, tegyük fel. Vilma: Nos, azt is tudni fogod a tudományos leírásokból, hogy a férjhezmenetelhez sok minden szükséges. Elza: Főleg a férj! Vilma: Igen, az is. De nem épen ez a döntő fontosságú tényező. Elza: Ezt nem értem. Vilma: Pedig nagyon egyszerű. Olyan férfi ugyanis, a ki a nősüles gondolatával meg tud barátkozni, aránylag elég sűrűn jelentkezik a természetben, de fájdalom, olyan férfi, a ki nemcsak akar, de meg is tud nősülni, aránylag ritka. Elza : Hogy érted ezt ? Vilma: ügy, ahogy van, a hogy a jelenségeket látom, a hogy azok reám hatnak. Elza: Kérlek, beszélj konkrétebb alakban. Vilma : Jó. Tehát vegyük például az én esetemet. Négy udvarlóm van. Ösmered őket. Elég tisztességes emberek s mind mondani szokás, jó családból valók. De a négy között csak egy van, a ki komolyan merészel a házasságra gondolni. Elza : Hát elég neked egy ! Vilma : Egyelőre mindenesetre elég. De itt a bökkenő, mint Hamlet mondja. Attól kell tartanom, hogy ezt az egyet is vissza fogja riasztani az élelmiszerek drágulása. Elza : Megint az élelmiszerek ? Vilma: Megint és mindig. Ezen alapszik minden, a remény, a boldogság, a szenvedély. Az élelmiszer, vagy mint ti orvosok mondjátok, a tápanyag teremti és bontja a házasságot. Ha a férfiú érzi, hogy nem tud a feleségének elegendő kosztpánzt adni, akkor mentegetődzve, csukló hangon és megtört szívvel félreáll. Ezt a jelenséget a természet mindennap produkálja.
