Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-01-21 / 6. szám
Huszadik évfolyam. 6. szám. Vác, 1906. január 21. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : lielj l»en egy évre 12 K, félévre <> K, negyedévre 1! K. Vidéken : egy evre 14 K, félévre 7 K. Egye* * Kzám lira 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: NAria-Terézia-rabp. fi. Hirdetések lira. Q centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora fiO fillér. Hamisított élelem. Vác, jan. 18 A napokban Vácon járt Say kir vegyész, hogy megvizsgálja a városban eladásra szánt élelmiszereket. A vizsgálat folyik, eredményéről annak idején tájékozni fogjuk városunk lakosságát. Mit nem hamisít az ember — más embertársai számára — ezen a földön? Nézz körül, nyájas olvasóm s vedd számba, a hamisságnak hány és hányféle fajtáját látod. Hány hamis szót hallasz, a mely édesen suttog? Hány hamis arcot látsz, a mely más, mint a minőnek látszik? Hány hamis kebel duzzasztja vágyaidat ? Mennyi vidámságot látsz, a mely hamis és mennyi szomorúságot, a mely szintén hamis ? Hány gavallér van, a ki után száz iparos és kereskedő sir és hány gavallér •hamisít — nemcsak okmányt, hanem hajzatot is, befestvén feketére, a mi fehér, vagy szürke ? Uramfia, meghamisítják itt még a szerelmet is ; az életnek legédesebb érzését, ösztönét és vágyódását. Hány asszonyka hamisítja a szendeséget és hány boldog szalmaözvegy a szigorú tartózkodást és az epekedést, a távolban aggódó hű nője után? Továbbá: hány poli-irkiís hamisít elvei, (és váltót) és liány'miniszter színlel a törvényhez és az alkotmányhoz való ragaszkodást ? Hány ember csoportosítja a semmittevést, hogy lázas tevékenységnek látszassák s hány hordja ajkán a tisztes erkölcsöt, a melyet naponként százszor megtagad ? Hány úzsorás tetszeleg a kegyes jótevő hirében s hány ember hazudik olyan meggyőző erővel,hogy végül maga is elhiszi, amit mond? Tele van hamissággal a világ. De, nemcsak a mai világ ilyen; a régi világ sem volt külömb. A hamisság csak a formáját változtatja, benső természetét soha; a tapasztalatlant behálózza, a hiszékenyt felülteti, de az éles szemet meg nem téveszti. Ez is olyan régi história, a mely mindig uj marad s jobb derűsen mosolyogni, mint sötéten boszankodni rajta. De van a hamisságnak és hamisításnak egy neme. a melyet nem elég komolyan fölfogni s nem lehet eléggé irtani és bántani sem. Ez a hamisításnak leggaládabb fajtája az, a mely a táplálékot hamisítja s ezzel leginkább a küzködő néposztályokat sújtja. A piacon meghamisítják a tejet — vízzel; a vajat — margarinnal: a zsírt — fagygyúval; a lisztet — krétával; a paprikát — téglaporral; vagy pirosra festett liszttel; az olajat halzsiradékkal; az őrlött kávét — cikóriával; a cikóriát — elhasznált kávéüledékkel ; a bort — spirituszszal: a spirituszt — választóvízzel; a sört — a jó Isten tudja, milyen sárga lével. Szóval: szemérmetlenül hamisítanak s főképen olyan cikkeket, a melyből sok kél el, igy a tejet és vajat. A hamisított tejet és a vajat természetesen aránytalanul olcsóbban adhatják a méregkeverők s a szegény nép, a mely az olcsót keresi, nem táplálékot kap, hanem valami istentelen kotyvalékot, a melyből a's£ei feiet 'nem merilher efut, hanem ellenkezőleg, számos betegségnek lehet okozója. Az élelmiszer-hamisítót kíméletlen szigorúsággal kell üldözni.Nagy a drágaság s a kereseti viszonyok szűkesek, a létért való küzdelem fölötte nehéz. Elemi emberi kötelesség is megköveteli, hogy a népet megóvjuk a piaci legyek becstelen makhinációtól s ne engedjük oda a hamisítók kész prédájául népünk keresetét és egészségét egyaránt. Ebben nem ismerünk tréfát. Biztosítani kell a szegény embert, hogy keservesen kereset filléreiért jóra való ételt és italt kapjon családja számára, nem pedig olyasmit, a mit a hamisítókkal kellene megetetni. Ezért üdvözöljük mindig örömmel az élelmiszerek vizsgálását és kívánjuk a város lakosságának érdekében, hogy amúgy is méregdrága piacunkon a rendőrség minél gyakrabban tartson élelmiszer-vizsgálatot, mert csak a kérlelhetetlen üldözéssel lehet piacunkat a lelketlen hamisítóktól megtisztítani. Helyi és vidéki hírek. Farsangi naptár. január 21. Kai. legényegylet mulatsága január 24. Dalárda karloneslélye január 25. Gazdák mulatsága január 27. Ipartársulat bálja febr. 1. Az ev. iskola alapjára mulatság febr. 3. Egyetemi ifjak mulatsága febr. 4. A ref. dalárda mulalsága febr. 10. Dalárda dalestélye febr. 14. Dalárda kartonestélye febr. 17. Az önk. tűzoltók mulalsága febr. 24. Dalárda kartonestélge febr. 27. Kát. olvasókör álarcosbálja. A farsang divatja. Libertiszatin, rádiumselyem és crepe de chine -- ez utóbbi csikós kiadásban is — az idei farsang uralkodó divatja. A disz valóságos zuhataga a csipke, vagy csipkés fodroknak, rüssöknek és értékes hímzéseknek. Azért még a fémdiszek, az^arany, ezüst és gyöngyházpillangók most is tartják magukat erősen, de az elegáns világ az újabbat keresi, ha nem is olyan mutatós. A mi engem illet, én leányokat legjobban szeretnék crepe de chine-be (kinai krepp) öltöztetni. lennél nincs szebb kelme. Lágy, a test minden mozdulatát harmonikusan követi, simul Emlékezem. Emlékezem . . . Nyár volt. Reggel. Csalfa lányka dalolt hévvel . . . azt dalolta csengő hangon: „Kis madárka zeng az ágon.“ Messze hallott bús nótája, lelkem csak ügy sirt utána . . . most, mikor igy ábrándozom : „Temetőbe, sírba vágyom.“ Temetőbe . . . e gondolat, mint a gyógyír, oly hasonlat. Nincs már nékem vigasz semmi: . „Jobb lesz ott lenn megpihenni.“ Sirgőröngy majd hogy ha gördül koporsómra, ázva kőnytül: édes lesz ott megpihenni, „Odalenn majd nem fáj semmi.“ Bánffg Gyula. A váci farsang. Bizonytalan fehér világosság rezeg a távolban, a ködkékes holdsugárban rejtelmes alakok élnek a téli éjszakán és e kísérő alakok közül elmosódó határvonalakkal válik ki egy vidám nyúlánk legény. Karnevál, a tréfa és jókedv csörgősipkás fejedelme ^ön, már itt is van . . . Három királyoknak tejszin éjszakáján köszönt be a bohókás ifjú és bár ő maga is a benne való naiv hit megkopott kissé, de van hely ,a honnan a piszkos élet irigy árulása ki nem zavarhatja örömmel várt uralkodását, — az ábrándos leányok álmodó leikéből, a szerelemvágyó szivből . . . Jövetelének éjjelén neki mosolyog minden szűzi ajak. róla - álmodik minden képzelet és az ablak függönyének hajszál nyílásán besurranó holdsugár hírül adja, örvendő rezgésén megérzik, hogy itt van a farsang ... itt van Karnevál . . . * Az álom ébren is folyik tovább. Puha csipkét vesznek, a mely az alsó ruha végén szerelmesen simul a rejtett idomokra, selymet szabnak édes öltözetté, a melyben hódítva nyit az élet útjára a kis lány. Az ártatlan és álmodó lélek a liliom, a rózsa vagy nefelejts szelid színeibe öltözve lép a parkettre, a hol hizelgő zene csendül és ragyogószemű táncossereg lesi, hogy a legédesebb álmot valóra váltsa. A holló szív repes az örömtől és látva a fényt, a felé áradó meleget, a szeretetet, a barátságot, hisz, bizik és remél: — Az élet szép, az élet jó és fölötte kívánatos ! . . . * Folyik a tánc, de alig táncol valaki... A fiatalemberek |az ivóban, vagy a majomsziget közepén . . ■. néznek, szemlélnek és unatkoznak. Egy-egy szempár felcsillan olyankor, hogy sóváran szűrődjék be egy födetlen darabka hótestbe, a mit a ruha szabadon hagy, — de ettől pirulva borzad össze a fehér álmok álmodója és ijedt szemei üldözötten röppennek védelemért a mama felé . . . Mint a szegény galamb, a melyet vércse kerget . . . * A kis lány ott ül egy széken és a szeme óvatosan nézi, vájjon más sem táncol-e ? Bánatát ényhiti némiképpen, ha osztoznak sorsában, már pedig osztoznak — sokan . . . Hej! . . . mert mai cigány nem úgy húzza, mint a régi, a mai fiatalság nem mulat úgy, mint a régi, csak egy maradt a régi és ez meg is marad időtlen időkig: az álmodó leánysziv és a rózsás leányálmok . . . * A terem levegője forró és fogyó illúzió, a
