Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-05-20 / 39. szám
Huszadik évfolyam. 39. szám. Vác, 1906. május 20. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. 36 év múlva: Magyarország — Amerikában! Vác, május 19. Az országos statisztikai hivatal közreadta a március havi adatokat. Lássuk őket: Március havában élve született 67934 gyermek ; tavaly ugyanebben a hónapban 65250 A születési többlet ez évben 1684 A halálesetek apadása 7289 Szaporodott volna a lakosság ebben a hónapban 8973 fővel, vagy mondjuk kerek tízezerrel. Az ám, most nézzük a kiván dorlásokat: Kiállítottak 33216 útlevelet; ebből Európáraszólt 11958 tehát Amerikába ment 21548 A visszavándorlások leszámításával maradt tiszta kivándorlás 17171 mondjuk kerekszámban csak tizenhétezer. Tehát hétezer emberrel több vándorolt ki Amerikába,“mini A mermyiveí a., ország a népesedési mozgalom révén gyarapodott. Egy hónapban hétezernyi apadás és tizenhétezernyi kivándorlás. És ez nem is a legroszszabb hónap, de tegyük fel, hogy a legrosszabb és hogy átlag csak ötezer az apadás, akkor is hatvanezerrel apad a lakosság évente, a kiván-Majusi izgalmak. • Ilyenkor május vége táján batiszt derékben jár a nő s az ember szive a melegtől forrongó, édes lázba jő. A Dunapart szép korzóján reszkető napfény ömlik el: Ilyenkor minden férfiúnak csókolni és szeretni kell. Rózsás nyakaknak rózsaszíne átüt a könnyű blúzokon s a hölgyek, ha szeretjük őket, egy csöppet sem veszik zokon. Ringó járásuk, hogy ha látom, magam is félbolond leszek : Főkapitány ur, arra kérem, a korzózást szűntesse meg! Mert lássa, közbotrányt csinálni nem épen kellemes dolog, — pedig, hogy ez lesz még a vége, arra reszketve gondolok. Mert hogyha még sokáig izgat a mosoly női arcokon: Főkapitány ur, lstenuccse, én egyiket megcsókolom ! — zab. Függetlenséginek kell lenni! /Ellesett párbeszéd.1 Az utcán találkozik két úr. Első úr: Szervusz, amice ! Második úr: Szervusz, öregem! Hát te is már ide vetődöl? doriások pedig háromszor annyira, vagyis egyszáznyolcvanezerre rúgnak. Még szomorúbbá válik a statisztika, ha figye-' lembe vesszük, hogy a kivándorlók között volt1 5142 egyén, a kinek anyanyelve magyar. Tehát hatvanezer magyar ember vándorol évente Amerikába, vagyis a népesség egész apadása jóformán a magyarság rovására, az elmaradó szaporulat a többi nemzetiség rovására esik. | Harminc év alatt a Canard Line államiszubvencióval ilyenformád az egész magyarságot] elszállítja Amerikába. Vagyis ha ilyen arányban j folyik a kivándorlás, úgy 37 év múlva Magyar- 1 országot valahol az uj világban találhatjuk fel. Hát bizony úgy van, hogy a magyar állam emberkereskedő és fejenként tiz koronáért áruba bocsát egy-egy magyar embert. Ez azután a dicső pénzügyi politika, melyet nem is lehet rabszolgakereskedésnek nevezni. Cunardék tiltakoznának is ez ellen az elnevezés ellen, melyet a barbár magyaroktól ugyan nem sajnálnának, de a maguk részéről, mint művelt angolok nem kérnek belőle ; ők becsületes kereskedők, a kik nyereséges szerződéseket kötnek és ezek értelmében szállítanak fát, cukrot, konzervet, vagy emberhúst. Rusiness is business! Üzlet, üstét és a péti? nekik,nern bűzös; csak, annak a pénznek van bűze, melyet a magyar állam saját népének irtásáért kap. Az azonba: igaz, hogy a költözködés jogát nem lehet eltörölni; de meg lehet nehezíteni az útlevelek kiállítását, őrizni lehet a határokat, hogy az emberek útlevél nélkül ne szökjenek, közmunkákkal és parcellázásokkal le lehet kötni az embereket és úgy a német, mint az angol kivándorlási ügynököket, még ha magyar cégük is volna, el, illetőleg ki lehet tiltani az országból. A nemzeti kormány szívlelje meg ezeket a tényeket és vessen véget a szerződéses emberhusszállitásnak. Dr. Csáky János halála. Egyszer, hetekkel ezelőtt halálhírét költötték, nem volt igaz, csütörtökön a fehérek templomában megkondult a lélekharang s Vácon nagyon sokaknak részvétteljes szive fordult a bánatos özvegy felé. —• Mindenki ismerte városunk falain túl is dr. Csákii János főorvost. Szeretetreméltó modora számtalan család meghitt orvosává tették, kedves, pajtáskodó viselete nagyon sokak benső barátságát nyerte meg. Most, mikor kihűlt teste már a temető rideg rögei alatt pihennek, láthatjuk, hogy szerették, tisztelték és becsülték őt. Tizennyolc év előtt került Vácra, mint a váci irgalmasrendház főorvosa. Egerben született s mint gimnazista öltözött be az irgalmasokhoz, kiknek pozsonyi anyaházába került. Temesvárt elvégezve hátralevő gimnáziumi tanulmányait, az egyetemre került s Rudapesten orvosi diplomát szerzett. Mint alorvos került Pápára, később Egerbej majd pedig a szakolcai ház főnöke és főorvosa lett. Innen jött 1888-ban Vácra. Nálunk a mint megismerték, szeretettel fogadták s a vidék számos úri házainak orvosa Első úr : Mért ne ? Nekem is van tulipánom, de meg ha nem volna is. Második úr: No né, csakugyan tulipánt tűztél a gomlyukadba! Ki hitte volna, hog/ még te is ráfanyalodol, (hangosan) te ... te haladópárti ! Első űr: Pszt! Ne kiabálj! Második úr: (még hangosabban.) Hát talán nem voltál haladópárti ? Első úr: Jó, jó, azért nem kell agy kiabálnod. Második úr: Csodálatos. Négy héttel ezelőtt, mikor a minisztériumban találkoztunk, folyton azt mondtad, hogy: hangosabban, hangosabban. Első úr: Az akkor volt! Most azonban félek, hogy túlságosan megerőlteted a hangszálaidat s ha valami bajod esnék, még engem okolnál érte. Második úr: Mennyi gyöngédség! Ennyi figyelmet nem reméltem volna egy ha ... ha ... haladópártitól. Első úr : Mondtam már, hogy nem vagyok izé . . . haladópárti. Én kormánypárti voltam, vagyok és leszek. Második úr: Ah, tehát az időszerint koalíciós ! Első úr: Ha úgy tetszik, hát igen. Második úr: Remélem, hatvanhetes. Első úr: Ugyan kérlek! Hát van még hatvanhetes? Ma minden igaz hazafi negyvennyolcas. Második úr: Mint tételt állítod fel ezt, vagy pedig valamelyes vonatkozásban mondod ? Első úr: Mint olyan tételt állitom fel, a mely vonatkozásban áll szerény magammal. Második úr: Ah, vagy úgy! Első úr: Remélem, te is igy gondolkozol? Második úr: Sokkal régebben, mint uraságod. Első úr: Mert elvégre is ezeréves alkotmányos jogaink . . . (hangosan) a nemzet akarata . . . (kiabálva) ez a szent föld . . . itt élned, halnod keli . . . hazádnak rendületlenül . . . Második úr : Csak lasabban ! Első úr : ,Nem ! Nem ! Nem hallgathatom el! És nekekem hatvanhétről ne beszélj! Második úr: De ki beszélt? •Első úr: Most már elég! Torkig vagyok a mérséklettel! Függetlenséget akarok, önálló vámterületet, nemzeti hadsereget, magyar udvartartást, magyar vezényleti nyelvet. Második úr : De kérlek ! Első úr: Semmi kerlek, te ne kérj tőlem semmit. Nagyon sajnállak, ha nem vagy az én nézetemen, de ki kell jelentenem, hogy a hazafiság, az igazi, mély őszinte hazafiság nem ismer megalkuvást. Vagy, vagy! (E pillanatban két másik úr: A. és B. halad el mellettük.) A. úr (az első úrra mutatva, B. úrhoz.) Nézd csak milyen tűzzel beszél. Ez aztán a jó hazafi. B. úr (A. úrhoz.) A másik azonban, úgy látszik, pecsovics.
