Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-05-16 / 38. szám

2 Váci Hírlap jó időre nem mutathatunk fel semmi haladást, ha társadalmi utón erősen össze nem fogunk. A romokat eltakarították a nemzet vezérei, a közélet szennyeitől megtisztítottak bennün­ket, elérkezett a munkaideje. De minthogy sok bűnét a mi mostani vezéreink, kormányzóink egyszerre helyre nem hozhatják, oldaluk mellé kell állnia az egész magyar társadalomnak. Csak igy lehet a nemzetet ihletre ébreszteni. Nem szabad a világot kételkedni hagyni a nemzet érzelmei, óhajtásai felől. A világnak tudomást kell szereznie, hogy ez a szabadság­szerető nép felszabadulni kiván az osztrák ipar nyomása alól és a társadalom összetartása út­ján erre képes is. Helyi és vidéki hirek. A budai vár. Bevonva már a lobogók, a tiarci lárma elpihent, megvannak im,’ a honatyák ^s meg van már a-parlament. Néhány nap múlva Bécs felől egy gyorsvonat robogva száll, oly rég járt erre! Szint’ csoda, hogy mégis csak idetalál. S oly hosszú kínos árvaság, oly hosszú néma csönd után életre pezsdül odaát a fényes várkastély Budán. És felvonul egy ragyogó, győzelmes, daliás csapat, hogy szinte reng az ősi vár' dübörgő lépteik alatt. Oh, milyen ragyogó e kép, mily csodaszép, elbűvölő ! régen letűnt, nagy és dicső napokra emlékeztető! Emlékek, álmok, tűnt idők, óh váljatok valóra mind, hogy a maayar, mint hajdanán, hazáján ur legyen megint! Fenő. * kára téve, űzze el onnan derűs mosolyával a gond szántotta ráncokat ... a leikéről a rá­rakódó salakot . . . Tanul, iparkodik, törekszik, küzd a férj, hogy az élet versenyében kikeresse azt, a mi kell az asszonyának és azért is ontja arca ve­rítékét, hogy felesleg is jusson, a mivel asszo­nya széppé tegye magát. . . Nincs magasztosabb földi dolog, mint a csa­ládi kör, ha a szeretet melege hatja át benne a sziveket és nincs szentebb lény a világon, mint a gyöngéd feleség, szerető anya . . . * És az uj kor asszonya mindezt nem akarja. Ne szeressék, ne becsüljék, de engedjék oda a férfival egy sorba . . . hadd küzdjön, hadd fáradjon, hadd viaskodjék ő is a hétfejű sár­kánynyal : az élettel . . . Már azt se bánja, ha leomlik puha hajkoro­nája, — azzal sem törődik, ha arcán baráz­dát szánt a munka verejtéke és fehér homlokát beárnyalja a gond felhője . . . Feltöri még gömbölyű karján a ruháját és izgató küzdelemre . vágyik ... ez hevíti a lel­két ... ez tölti be a szivét . . . És a férfi ?! . . . Az egyik szemével szomorúan pillant a hűlve maradó családi fészekre, a másikkal végigmust­rálja, értékeli a szenvedelmes versenytársat. Feszült a várakozás, izgató a szenvedélyes csend . . . És az egész világ elfojtott lélekkel várja, szo­rongva, félve — mi lesz ennek az új alaku­lásnak vége ?! . .. — Bocskai emléke Vácon. Az ország ün­nepli Bocskai István emlékezetét. A bécsi béke háromszázadik évfordulóját köszönti Magyar­­ország. Ujjongó májusi dalok, napsugárban kó­­válygó fecskék; a tavasz egész pompája köszönti Bocskai bár „kisebb méretű“ szobrát és a ter­mészet megújhodásának elragadó keretében egy ünneplő nemzet, a mely — csupa testvér — egységes összetartással találkozik a hős tisz­teletében és a szabadság szeretetében. A kard, melyet Bocskai forgatott, nem múzeumi tárgy a magyar nemzet ereklyeházában, hanem élő fegyver még egyre zajló nemzeti küzdelmünk­ben az osztrák ármány és elbizakodottság ellen. Ez az a kard, mely háromszáz esztendő óta egy percig se pihent hüvelyében, hanem egyre villogot a szabadság szent harcában, mint hagyományos védőpallosa a magyar független­ségnek. Ez az a kard, a mely sohse támadt, hanem mindig csak az önvedelem szent har­cát vívta a nemzet ellenségei ellenségei el­len. — Bocskai István emlékezetét a váci re­formátus egyház is megfogja ülni. Vasárnap, e hó 20 án a kisváci református templomban ünnepi istentisztelet lesz délelőtt tiz érakor s Fábián János lelkész beszédét Bocskai emlé­kezetének fogja seentelni. — A sportegyesület zászlószentelöje. A sportegyesület egy küldöttségekerestefeldr.Gö/í­­dör Sándor egyesületi einök vezetése alatt va­­sárnap/nán/faPál főszolgabíró nejétés arra kérte, hogyá főgimnáziumnakajándékozandózászlónak zászlóanyai tisztét fogadja el. Ivánkáné a kérés­nek sziveden engedett s azt el is fogadta. Mint értesülünk a zászlószentelést pünkösd vasár­napján, junius 3-án tartják meg, délután sport­­ünnepet' rendeznek, este pedig nagyszabású táncmulatság lesz, melyre az előkészületeket már megtette az egyesület vezetősége. — Hogyan kell fizetni a hátralékos adó­kat? A pénzügyminisztérium már megállapí­totta az ex-lex előtti adóhátralékok, valamint a költségvetésen kívüli állapott alatt felgyü­lemlett adótartozások egyöntető behajtásának módozatait, mely minden tekintetben könnyű feltételeteket szab a három évi adóterhet vi­selő közönség részére. Az adók behajtásának eljárását a pénzügyi kormány a következők­ben szabta meg : Az 1904. évi adótartozások, minthogy ebben az évben ex-lex nem volt, feltétlenül egy összegben fizetendők be, a me­lyek behajtására a pénzügyigazgatóságok 30 nap alatt esedékes fizetési meghagyásokat fog­nak kibocsájtani. Az 1905. és 1906 évi adók tekintetében azonban már jelentékeny részlet­­fizetési kedvezményt engedélyez a pénzügyi kormány, ezt azonban csak azok vehetik igénybe, a kik 1904. évi adójukat teljes összegben be­fizették. Az adó behajtásnál a kedvezmények megadására a pénzügyigazgatóságok hatalmaz­­tatnak fel, melyek a városi tanács meghall­gatása után döntenek a kedvezmények ügyé­ben. Az adóhátéalékok behajtását a pénzügyi hatóságok természetesen csak az indem nitás megszavazása után kezdhetik meg. — Hengermalom megmentése. Szombaton délután dr. Zádor János polgármester több oldalról megnyilvánult felkérésre Szűkebb körű értekezletet hivott össze, melyen hengermal­munk megmentésének módozatain tanácskoz­tak. Elhatározták, hogy a váci hengermalomért a pesti hengermalomnak 190 ezer korona vé­telárat ígérnek s mindaddig, mig a vételár ■dolgában a pesti malom nem határoz, újabb lépéseket nem tesznek. Egy bizottságot i^ ala­kítottak, melynek tagjai gr. Serényi János, Nagy Sándor, dr. Tragor Ignác, Gindrich József és dr. Zádor János s a mely bizottság­nak lesz kötelessége egy nagy értekezletet egybe­hívni, a melyen véglegesen megvitatják, hogy mily módon biztosíthatják a hengermalmunk további fennállását úgy, hogy azt biztos ke­zekben is lássa a város és vidék érdekelt kö­zönsége. — A marhahús ára ismét drágább lett Vácon ! Tegnap reggel meglepetésre ébredtek városunk gazdasszonyai. A meglepetést a mé­szárosok csinálták, a kik a tegnapi naptól kezdve 64 krajcár helyett 68 krajcárért mérik a levesnek való húst. A négy krajcáros áreme­lés indokolását nem tudjuk, de azt igen, hogy nem akadt senki a városban a mészárosokon kívül, a ki a marhahús drágításának örült volna. — A mulatság is drágább lett. A rendőrség tudatja, hogy ezentúl az éjjeli záróra engedé­lyek hét koronáról, nyolcra emeltetlek fel. Ennek az az cka. mert a nemrég itt járt pénzügyigazgatósági titkár kijelentette, hogy a záróra engedélyekre nem egy, hanem két koronás bélyeg jár.. A ki mulatni akar jó lesz annak tudomásul venni, de egyúttal azt is, hogy meg­­leletezik akkor is, mikor szórakozni akar, ha nem nyolc koronát küld a rendőrségre. No de, mondják sokan, egy |ó mulatság koro­nákat ér! — A muszáj-alispán és a haladó járás­­biró. Szentendréről jelentik lapunknak, hogy ott most nagy az öröm. Polónyi igazságügy­miniszter felfüggesztette állásától Vidovits já­­rásbirót, ki egűke volt a letűnt gyalázatos korszak legekszponáltabb alakjainak. A haladó párt érdekében agitált, hivatalába hónapokig nem járt be s állandóan Kristóffy ajtajában lábatlankodott, mert, mint annak idején meg­írtuk, nagyon szeretett volna szabolcsmegyei főispán lenni, bár ottani előkelő rokonsága fenyegetőleg foglalt ellene állást. Megalakította ugyan a haladópártot, öregbítette az alkot­mányellenes kormány előtt érdemeit, még sem lett megyefőnök, mert az uj korszaknak Vido­­vicsokra nincs szüksége. Polonyi igazságügy­miniszter pedig figyelmes lett viselt dolgaira és felfüggesztve állásától, ellene fegyelmi vizs­gálatot rendelt el, a mi nemcsak hogy rész­vétet nem, de örömet keltett Szentendrén, hol Vidovits gyűlölt alakká vált legutóbbi viselke­dése miatt. — Az elcsendesült muszáj-alispánról, Csapó Lorántról is tudnak a járásban. Hiva­talában ugyanis 4—5 év óta rendszeresen le­nyalták a hivatalos aktákról a bélyegeket s a vizsgálat eddig több mint 600 korona bélyeg­hiányt állapított meg. A vizsgálat befejezése után az anyagi felelősséget Csapó ellen ki fogják mondani. — Kobrák vize sem jó! A vízvezeték ügyében még mindig csak az előmunkálatoknál tartunk, abból az egyszerű, de szomorú okból, mert a város környékén sehol sem tudnak egészségre tökéletesen ártalmatlan vizforrásra akadni, ahol a vízvezeték telepét készíthetnék meg. Ismeretes, hogy a Büki mellett levő forrásokra kimondotta a vizsgálat, hogy azok fertőzöttek s ivásra nem alkalmasak. Mélyebbre fúrtak tehát, de mélyebben, körülbelül 16—18 méternyire sem jelentkezett a jó viz, a melynek pedig előtörését Varga József szakmérnök je­lezte. A fúrásokat tehát a Bukinál beszüntet­ték s mert ugyanakkor a Kobrak-cipőgyárnál hatalmas vízmennyiségre bukkantak kútfúrás alkalmával, arra gondoltak, hogy ezt a vizet elemeztetik s ha az tökéletesen megfelel, a gyár környékén építtetik fel Vác város vízmüvét. Ámde az országos m. kir. kémiai intézet most érkezett véleménye ezt1 az embrióban levő tervet is megdöntötte. Az intézet ugyanis meg­vizsgálta a Kobrák vizét, melyben 68 sulyrész szilárd maradékot talált (100,000 sulyrészre) és

Next

/
Oldalképek
Tartalom