Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-05-09 / 36. szám

2 Váci Hírlap ezután a zenekar és egy Népdalegyveleget a főgimnáziumi énekkar hatásos előadásában. Erre az est legrmghatóbb száma következett. Ábrányi Emil egyik pompás melodrámáját ad­ták elő Kozma János VIII. és Andreánszky István br. III. o. tanulók. A költemény, mely­nek cime: „Mi a haza?“ magába véve is egyike a legszebb költői alkotásoknak. Fokoz­ták a hatást a diszmagyarban, kardosán, daru­­tollas kalpagban megjelenő daliás ifjúnak, Koz­mának szinte férfias bensőséggel elzengett indulatkitörései s a melléje kuporodó, kis gyermeknek, Andreánszkynak, ki szintén régies magyaros jelmezben volt, ártatlan naivsággal elrebegett kérdezősködései. Midőn a háttérben az elrejtett énekkar egy-egy száma (hol a Szózat, hol a Himnusz, hol meg egy-egy népdal akkordja) megcsendült s a zongora, melyen Zeller Frigyes Vili. o. t. játszott diszkrétül, belezendült a szavalatokba, a meghatottságtól szem alig maradt szárazon. Hosszas bensőség­gel teljes, általános taps és éljenzés jutalmazta a lelkes szereplőket. Záradékul a Turistain­dulót zenditette rá a zenekar a főgimnázium férfi énekkara kíséretével méltó, hatásos zára­dékául a fényesen sikerült, feledhetetlenül kedves estnek. Utána a mindkét nembeli ifjúság alig titkolt fájdalmára szétoszlás következett, pedig sokan szívesen maradtak volna egy-két táncot ropni. No de talán jövőre azt is elérhetik. Az ünnepség anyagi tekintetben is fényesen sikerült. Mint halljuk, előzetesen két úri hölgy Fodor Imréné és Krakker Kálmánná buz­­gólkodtak minden dicséretre méltóan a jegyek elárusitásával s az ő lelkességük is egyik ténye­zője volt a közel hétszáz koronányi bevétel­nek a nemes cél javára. Afőgimnázium vezetősége ez ünnep rendezésével és Lukács József fő­­gimn. tanár az ő fáradhatatlan buzgólkodásá­­val városunk minden rendű és rangú polgá­rának igaz elismerésére és hálájára méltán tart­hatnak számot. A hangverseny céljaira felülfizettek: Gzettler Antal, Galcsek György, Ivánka Pál, Ivánka Pálné, Újhelyi István 10—10 K, Báró And­reánszky István, Báró Andreánszky Gábor, Forgó Kálmán dr, Kolereczky Ferenc, Pauer Imre dr, Scheffer András, Vadas József dr, 7—7 K, Crouy grófné, Hörl Péter dr, Kanszky nővérek, Rostetter Keresztélyné 6—6 K, Berg­mann Mihály, Meiszner Rudolf, Vághelyi Gusz­táv, 5—5 K, Alberty Ferenc, Gróf Berchtold Miklósné, Bűben László dr, Freysinger Lajos dr, Jäger Gyula, Özv. Pannuska Jakabné, Schwanfelder József, Szarnék Manó, Tragor Károly, Virter Lajos dr, 4 -4 K, Arányi Béla, Docskál Béláné, Gindrich József, Haidfeld Lajosné, Korpás János, Melczer József, Pécs Sándorné, özv. Szováti Lajosné, Szántay János, Zádor János dr. 3—3 K, Balás Gyula, György Mihály, Hochmayer József, Juhi Béláné, Käm­merer József, Kemény Bertalan, Lónyay Flóra, M. T. E., Natonek Dezső, Perémy Imre dr, Rappensberger Andor 2—2 K, Bállá Mihályné, Boroviczény Nándor dr, Csuka János, Fleisch­mann Ede, Hanusz Zoltán, N. N., Nagy Ármin dr, Olaj Gyula, R. R., Végmann Lipót, Zacskó Aladár 1—1 K-át. A felülfizetésekből összesen 232 korona folyt be. A jótékonycélra közel ötszáz korona jutott. — Báró Marschall Gyula — dandárpa­rancsnok. A váci hatodik honvédhuszárezred parancsnoka, báró Marschall Gyula nemso­kára eltávozik városunkból és Pécsett a gya­logdandár vezetését veszi át. Állásától már hivatalosan felmentést nyert, de a sorozás be­­fejeztéig valószínűleg Vácon marad. Ki lesz az utóda, eddig még nem tudni. Egyik hir szerint Thomka Elek az érsekujvári osztály alezredese, a másik híradás azonban azt mondja, hogy a közöshadseregből helyeznek át egy alezredest a váci huszárezred élére. — Veres Pálné szobra. Vasárnap délben hullott le a lepel Budapesten az Erzsébet-té­­ren Veres Pálné, Beniczky Hermin fehér már­ványszobráról. Az ünnepet voltakép a Nőképző- Egyesület a legszűkebb körben rendezte és mégis százával álfa körül a tömeg a lepellel borított szobrot a meleg déli napban. A lelep­lezésre megjelent hölgytársaság többnyire az egyesület tagjaiból és volt növendékeiből ke­rült ki: három nemzedék adott egymásnak találkozót az iskola nagynevű alapitója emlé­kének szánt napon. Id. Lovassy Ferencné, a szobor-bizottság elnöke szólt először, magasz­talván Veres Pálné puritán erkölcsét, fenkölt jellemét és nemes gondolkodását. Beszéde alatt hullotta le a lepel a szoborról. Bárczy István tanácsos vette át a város gondjára bízott em­léket. Majd Grúz Albertné tette le néhány lel­kes szó kíséretében a szobor-bizottság nagy babérkoszorúját a szoborra. A szobor, Kiss Györgynek sikerült alkotása, fővárosunknak nemcsak első női szobra, de első márvány szobra. A szoborbizottság félve az idő viszon­tagságától, csak hosszú küzdelem után, Strobl Alajos mester ajánlatára foglalt állást a már­ványszobor mellett és pedig főleg azért, mert a meleg márvány jobban kifejezésre juttatja a női gyengédséget s keltemet, mint a rideg érc. A szobor ülő helyzetben ábrázolja Veres Pál­­nét, fenséges nyugalom s összhang árad ki be­lőle s ez által jelképezte legjobban a művész a nagyasszony lelki világát. A gondolkodó fő, kézben a könyv találóan jellemzi Veres Pál­­nénak a szellemi kincsek iránti nagy előszere­tetét. A magyar ruha csipkézetében, a zsinóros prémes mentében, a selyem szoknya finom hajtásaiban kifejezésre jut nemzeti jellegünk és a női ékesség. A magyar nagyasszony emlék­szobrának leleplezésén Rudnay Józsefné s gyer­mekei, mint Veres Pálné leánya s unokái jelen­voltak. — A Karolina-iskola felavatása. A gróf­püspök fejedelmi adományából felépült a Gas­­parik-utca sarkán a modern iskola, melynek felszentelése vasárnap ment végbe az iskola­szék, a tanférfiak, szülők és iskolásgyermekek jelenlétében. Előzetesen az iskolás leánykák zöld füzérekkel feldíszítették az iskola hom­lokzatát s kitűzték rá az ünnep jeléül a nem­zeti lobogót. Dr. Virter Lajos nagyprépost a papság kíséretében jelent meg az iskolánál, hol már ekkor nagy érdeklődő közönség volt jelen. A nagyprépost minden egyes termet beszentelt s azután kíséretével az iskola ud­varára ment, hol Baksay Károly apátkanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő mondott nagy be­szédet a nevelésügyről s hódolattal köszönte meg a főpásztor ajándékát. Az ünnepség vé­gén az utcán helyet foglaló gyermekek ajkáról felcsendült a himnusz, melyet velük énekelt a közönség is. Délben dr. Virter Lajos nagypré­post ebédet adott a felavatás alkalmából. Az uj iskolát a szeptemberben kezdődő tanévben, nem mint tervezve volt a fiú, — hanem a leánynövendékek foglalják el s a mai leány­iskolába fognak átköltözni a középvárosi roz­zant fiúiskolából az elemisták. Az öreg fiúis­kolát, mely a város tulajdona, lebontják s valószínűleg a ma már szűk papnevelőintézet­hez csatolják. — Egy képviselő ünneplése. Bottlik János képviselőnk öccsét, Istvánt tudvalevőleg a mező­keresztesi kerület egyhangúlag képviselőjévé választotta. Az uj függetlenségi képviselő, ki a váciak rokonszenvét is megszerezte a múlt vá­lasztáson, kedves ünneplésben részesült meg­választatása alkalmából. Egyik borsodi újság igy írja le Bottlik ünneplését: Szép ünnepély színhelye volt Tibold-Daróc község a hétfőn lezajlott képviselőválasztás után. A kerület kép­viselőjét Bottlik Istvánt a falu határánál 50 tagból álló díszes lovasbandérium fogadta. Az impozáns menet tarackok durrogása és a nép határtalan lelkes üdvrivalgása közben érkezett meg a képviselő négyes fogatán az ev. ref. templom előtt felállít ott diadalkapu elé, hol nagy közönség várta és a nők virágzáporral fogadták. A diadalkapu előtt Pandula József jegyző és Farkas Pál ref. tanító lendületes, szép szavakban tolmácsolták szeretetüket és afölötti örömüket, hogy a község szülöttét a mezőke­resztesi választókerület közönsége nagy lelke­sedés mellett egyhangúlag képviselőjének válasz­totta meg. Bottlik István képviselő a lelkes és szívélyes fogadtatást meghatott szavakban kö­szönte meg. Az ünnepély befejezése után a te­metőbe vonultak és a néhai Bottlik Lajos sír­ját koszorúzták meg a daróci hölgyek. — Szegény Csávolszky! Nagyon sok ellen­sége lehet még most is az elhunyt Csávolszky püspöknek. Halálának egy éves fordulója van most és már tökéletesen elfelejtették. Mintha nem is élt volna, mintha nem is dolgozott volna egész életén tiz ember helyett is. Bár­merre nézünk is, mindenütt meglátjuk tanügy­ben, vagy városi dolgokban az ő keze nyomát és bármerre nézünk, sehol munkát jelentő nevének nem látjuk feljegyzését. Csinált lige­tet, más nevéről nevezték el, úgy szólván sem­miből teremtette a menhelyet, nem is gondol­tak itt nevének megörökitéséről. Megalkotta az egyházmegyei tanítói kar büszkeségét s még élt, legalább még Csávolszky-fiúknak hívták a tápintézet apró uniformisos diákjait. És dolgo­zott, munkált mások helyett is nem egyszer és ma egy évre rá, hogy halóporai eltűntek, egy munkás élet el is lett felejtve. A feledésre most ütötték rá a pecsétet: hivatalos uj el­nevezést nyert a tápintézet. Szent József fiú­nevelő nevet kapta, a munka embere pedig kapott jegyzőkönyvi alparéntálást. Mit akartok még, óh naiv emberek, kik azt hiszitek, hogy a munka jutalmát bizton elnyerni? Szerencse, hogy van a városunkban szegénykonyha, a melyet az általa alapított vöröskeresztegylet váci fiókja tart fenn. Szerencse, hogy volt a vöröskeresztnek száz koronája és a szegény­konyhának megfestette Csávolszky József arc­képét. így legalább mégis ha az éhes emberek télviz idején elmennek meleg ételért, látják a néma arcképet, hálásan gondolnak rá, a ki egész életét a köznek szentelte. Meg akad ugyan néhány álmodozó, ki hiszi, hogy nem a jegyző­könyv helye az ő emléke megörökítésének s szeretné Csávolszky munkás életének elisme­rését látni. De hát ezekkel a ferde gondol­­kozásúakkal törődni nem kell. A ki meghalt, elfeledjük. Szegény Csávolszky ! — Brutális vevő. E hó 4-én délután nagy skandalum volt az irgalmasok gyógytára mel­lett levő Rosenberg féle kereskedésben. Nagy Sándor dejtári ember ment oda be, hogy za­bot vásároljon. Özv, Rosenberg Jakabné hoz­zákezdett a zab kiméréséhez, de Nagy Sándor ezt maga akarta végezni, mi ellen az üzlet­tulajdonosnő tiltakozott. A dejtári gazda vér­mes ember lehet, mert megkapta az öreg asz­­szonyt, földhöz ütötte s a bolt padlózatán húzta végig s azután az üzletből kivezető lép­csőkön át az utcára dobta. A brutalitás ered­ménye az lett, hogy a szerencsétlen öreg nő eltörte karját és testének több helyén súlyos zúzódásokat szenvedett. Rosenbergné feljelentést tett Nagy ellen, kit a bíróság elé fognak állítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom