Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-05-09 / 36. szám
2 Váci Hírlap ezután a zenekar és egy Népdalegyveleget a főgimnáziumi énekkar hatásos előadásában. Erre az est legrmghatóbb száma következett. Ábrányi Emil egyik pompás melodrámáját adták elő Kozma János VIII. és Andreánszky István br. III. o. tanulók. A költemény, melynek cime: „Mi a haza?“ magába véve is egyike a legszebb költői alkotásoknak. Fokozták a hatást a diszmagyarban, kardosán, darutollas kalpagban megjelenő daliás ifjúnak, Kozmának szinte férfias bensőséggel elzengett indulatkitörései s a melléje kuporodó, kis gyermeknek, Andreánszkynak, ki szintén régies magyaros jelmezben volt, ártatlan naivsággal elrebegett kérdezősködései. Midőn a háttérben az elrejtett énekkar egy-egy száma (hol a Szózat, hol a Himnusz, hol meg egy-egy népdal akkordja) megcsendült s a zongora, melyen Zeller Frigyes Vili. o. t. játszott diszkrétül, belezendült a szavalatokba, a meghatottságtól szem alig maradt szárazon. Hosszas bensőséggel teljes, általános taps és éljenzés jutalmazta a lelkes szereplőket. Záradékul a Turistaindulót zenditette rá a zenekar a főgimnázium férfi énekkara kíséretével méltó, hatásos záradékául a fényesen sikerült, feledhetetlenül kedves estnek. Utána a mindkét nembeli ifjúság alig titkolt fájdalmára szétoszlás következett, pedig sokan szívesen maradtak volna egy-két táncot ropni. No de talán jövőre azt is elérhetik. Az ünnepség anyagi tekintetben is fényesen sikerült. Mint halljuk, előzetesen két úri hölgy Fodor Imréné és Krakker Kálmánná buzgólkodtak minden dicséretre méltóan a jegyek elárusitásával s az ő lelkességük is egyik tényezője volt a közel hétszáz koronányi bevételnek a nemes cél javára. Afőgimnázium vezetősége ez ünnep rendezésével és Lukács József főgimn. tanár az ő fáradhatatlan buzgólkodásával városunk minden rendű és rangú polgárának igaz elismerésére és hálájára méltán tarthatnak számot. A hangverseny céljaira felülfizettek: Gzettler Antal, Galcsek György, Ivánka Pál, Ivánka Pálné, Újhelyi István 10—10 K, Báró Andreánszky István, Báró Andreánszky Gábor, Forgó Kálmán dr, Kolereczky Ferenc, Pauer Imre dr, Scheffer András, Vadas József dr, 7—7 K, Crouy grófné, Hörl Péter dr, Kanszky nővérek, Rostetter Keresztélyné 6—6 K, Bergmann Mihály, Meiszner Rudolf, Vághelyi Gusztáv, 5—5 K, Alberty Ferenc, Gróf Berchtold Miklósné, Bűben László dr, Freysinger Lajos dr, Jäger Gyula, Özv. Pannuska Jakabné, Schwanfelder József, Szarnék Manó, Tragor Károly, Virter Lajos dr, 4 -4 K, Arányi Béla, Docskál Béláné, Gindrich József, Haidfeld Lajosné, Korpás János, Melczer József, Pécs Sándorné, özv. Szováti Lajosné, Szántay János, Zádor János dr. 3—3 K, Balás Gyula, György Mihály, Hochmayer József, Juhi Béláné, Kämmerer József, Kemény Bertalan, Lónyay Flóra, M. T. E., Natonek Dezső, Perémy Imre dr, Rappensberger Andor 2—2 K, Bállá Mihályné, Boroviczény Nándor dr, Csuka János, Fleischmann Ede, Hanusz Zoltán, N. N., Nagy Ármin dr, Olaj Gyula, R. R., Végmann Lipót, Zacskó Aladár 1—1 K-át. A felülfizetésekből összesen 232 korona folyt be. A jótékonycélra közel ötszáz korona jutott. — Báró Marschall Gyula — dandárparancsnok. A váci hatodik honvédhuszárezred parancsnoka, báró Marschall Gyula nemsokára eltávozik városunkból és Pécsett a gyalogdandár vezetését veszi át. Állásától már hivatalosan felmentést nyert, de a sorozás befejeztéig valószínűleg Vácon marad. Ki lesz az utóda, eddig még nem tudni. Egyik hir szerint Thomka Elek az érsekujvári osztály alezredese, a másik híradás azonban azt mondja, hogy a közöshadseregből helyeznek át egy alezredest a váci huszárezred élére. — Veres Pálné szobra. Vasárnap délben hullott le a lepel Budapesten az Erzsébet-téren Veres Pálné, Beniczky Hermin fehér márványszobráról. Az ünnepet voltakép a Nőképző- Egyesület a legszűkebb körben rendezte és mégis százával álfa körül a tömeg a lepellel borított szobrot a meleg déli napban. A leleplezésre megjelent hölgytársaság többnyire az egyesület tagjaiból és volt növendékeiből került ki: három nemzedék adott egymásnak találkozót az iskola nagynevű alapitója emlékének szánt napon. Id. Lovassy Ferencné, a szobor-bizottság elnöke szólt először, magasztalván Veres Pálné puritán erkölcsét, fenkölt jellemét és nemes gondolkodását. Beszéde alatt hullotta le a lepel a szoborról. Bárczy István tanácsos vette át a város gondjára bízott emléket. Majd Grúz Albertné tette le néhány lelkes szó kíséretében a szobor-bizottság nagy babérkoszorúját a szoborra. A szobor, Kiss Györgynek sikerült alkotása, fővárosunknak nemcsak első női szobra, de első márvány szobra. A szoborbizottság félve az idő viszontagságától, csak hosszú küzdelem után, Strobl Alajos mester ajánlatára foglalt állást a márványszobor mellett és pedig főleg azért, mert a meleg márvány jobban kifejezésre juttatja a női gyengédséget s keltemet, mint a rideg érc. A szobor ülő helyzetben ábrázolja Veres Pálnét, fenséges nyugalom s összhang árad ki belőle s ez által jelképezte legjobban a művész a nagyasszony lelki világát. A gondolkodó fő, kézben a könyv találóan jellemzi Veres Pálnénak a szellemi kincsek iránti nagy előszeretetét. A magyar ruha csipkézetében, a zsinóros prémes mentében, a selyem szoknya finom hajtásaiban kifejezésre jut nemzeti jellegünk és a női ékesség. A magyar nagyasszony emlékszobrának leleplezésén Rudnay Józsefné s gyermekei, mint Veres Pálné leánya s unokái jelenvoltak. — A Karolina-iskola felavatása. A grófpüspök fejedelmi adományából felépült a Gasparik-utca sarkán a modern iskola, melynek felszentelése vasárnap ment végbe az iskolaszék, a tanférfiak, szülők és iskolásgyermekek jelenlétében. Előzetesen az iskolás leánykák zöld füzérekkel feldíszítették az iskola homlokzatát s kitűzték rá az ünnep jeléül a nemzeti lobogót. Dr. Virter Lajos nagyprépost a papság kíséretében jelent meg az iskolánál, hol már ekkor nagy érdeklődő közönség volt jelen. A nagyprépost minden egyes termet beszentelt s azután kíséretével az iskola udvarára ment, hol Baksay Károly apátkanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő mondott nagy beszédet a nevelésügyről s hódolattal köszönte meg a főpásztor ajándékát. Az ünnepség végén az utcán helyet foglaló gyermekek ajkáról felcsendült a himnusz, melyet velük énekelt a közönség is. Délben dr. Virter Lajos nagyprépost ebédet adott a felavatás alkalmából. Az uj iskolát a szeptemberben kezdődő tanévben, nem mint tervezve volt a fiú, — hanem a leánynövendékek foglalják el s a mai leányiskolába fognak átköltözni a középvárosi rozzant fiúiskolából az elemisták. Az öreg fiúiskolát, mely a város tulajdona, lebontják s valószínűleg a ma már szűk papnevelőintézethez csatolják. — Egy képviselő ünneplése. Bottlik János képviselőnk öccsét, Istvánt tudvalevőleg a mezőkeresztesi kerület egyhangúlag képviselőjévé választotta. Az uj függetlenségi képviselő, ki a váciak rokonszenvét is megszerezte a múlt választáson, kedves ünneplésben részesült megválasztatása alkalmából. Egyik borsodi újság igy írja le Bottlik ünneplését: Szép ünnepély színhelye volt Tibold-Daróc község a hétfőn lezajlott képviselőválasztás után. A kerület képviselőjét Bottlik Istvánt a falu határánál 50 tagból álló díszes lovasbandérium fogadta. Az impozáns menet tarackok durrogása és a nép határtalan lelkes üdvrivalgása közben érkezett meg a képviselő négyes fogatán az ev. ref. templom előtt felállít ott diadalkapu elé, hol nagy közönség várta és a nők virágzáporral fogadták. A diadalkapu előtt Pandula József jegyző és Farkas Pál ref. tanító lendületes, szép szavakban tolmácsolták szeretetüket és afölötti örömüket, hogy a község szülöttét a mezőkeresztesi választókerület közönsége nagy lelkesedés mellett egyhangúlag képviselőjének választotta meg. Bottlik István képviselő a lelkes és szívélyes fogadtatást meghatott szavakban köszönte meg. Az ünnepély befejezése után a temetőbe vonultak és a néhai Bottlik Lajos sírját koszorúzták meg a daróci hölgyek. — Szegény Csávolszky! Nagyon sok ellensége lehet még most is az elhunyt Csávolszky püspöknek. Halálának egy éves fordulója van most és már tökéletesen elfelejtették. Mintha nem is élt volna, mintha nem is dolgozott volna egész életén tiz ember helyett is. Bármerre nézünk is, mindenütt meglátjuk tanügyben, vagy városi dolgokban az ő keze nyomát és bármerre nézünk, sehol munkát jelentő nevének nem látjuk feljegyzését. Csinált ligetet, más nevéről nevezték el, úgy szólván semmiből teremtette a menhelyet, nem is gondoltak itt nevének megörökitéséről. Megalkotta az egyházmegyei tanítói kar büszkeségét s még élt, legalább még Csávolszky-fiúknak hívták a tápintézet apró uniformisos diákjait. És dolgozott, munkált mások helyett is nem egyszer és ma egy évre rá, hogy halóporai eltűntek, egy munkás élet el is lett felejtve. A feledésre most ütötték rá a pecsétet: hivatalos uj elnevezést nyert a tápintézet. Szent József fiúnevelő nevet kapta, a munka embere pedig kapott jegyzőkönyvi alparéntálást. Mit akartok még, óh naiv emberek, kik azt hiszitek, hogy a munka jutalmát bizton elnyerni? Szerencse, hogy van a városunkban szegénykonyha, a melyet az általa alapított vöröskeresztegylet váci fiókja tart fenn. Szerencse, hogy volt a vöröskeresztnek száz koronája és a szegénykonyhának megfestette Csávolszky József arcképét. így legalább mégis ha az éhes emberek télviz idején elmennek meleg ételért, látják a néma arcképet, hálásan gondolnak rá, a ki egész életét a köznek szentelte. Meg akad ugyan néhány álmodozó, ki hiszi, hogy nem a jegyzőkönyv helye az ő emléke megörökítésének s szeretné Csávolszky munkás életének elismerését látni. De hát ezekkel a ferde gondolkozásúakkal törődni nem kell. A ki meghalt, elfeledjük. Szegény Csávolszky ! — Brutális vevő. E hó 4-én délután nagy skandalum volt az irgalmasok gyógytára mellett levő Rosenberg féle kereskedésben. Nagy Sándor dejtári ember ment oda be, hogy zabot vásároljon. Özv, Rosenberg Jakabné hozzákezdett a zab kiméréséhez, de Nagy Sándor ezt maga akarta végezni, mi ellen az üzlettulajdonosnő tiltakozott. A dejtári gazda vérmes ember lehet, mert megkapta az öreg aszszonyt, földhöz ütötte s a bolt padlózatán húzta végig s azután az üzletből kivezető lépcsőkön át az utcára dobta. A brutalitás eredménye az lett, hogy a szerencsétlen öreg nő eltörte karját és testének több helyén súlyos zúzódásokat szenvedett. Rosenbergné feljelentést tett Nagy ellen, kit a bíróság elé fognak állítani.
