Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-05-06 / 35. szám
Huszadik évfolyam. 35. szám. Vác, 1906. május 6. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség. és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Hengermalmunk válsága. Vác, május 5. A nagy politika, mely a választásokkal heteken át izgatta a kedélyeket, immár vidékről az országházába költözik. A figyelem feszült továbbra is, de nem oly izgalmas s látván az ország sorsának intézői sorában azokat a nagyokat, kiket a magyar nemzet erre mindig hivatottaknak hitt, a munkás nyugalom korszakát reméljük. Mig jó kezekben látjuk az ország ügyeit, foglalkozzunk a mi égető kérdéseinkkel, első sorban a mi városunk hirtelen felbukkant, nagy anyagi kérdésével, a váci hengermalom válságával. Magyarország világhírű ipara a malomipar. A főváros hatalmas ily vállalatain kívül közel száz vidéki malom működik az országban részvénytársasági alapon s teremt a magyar lisztnek piacot nemcsak itthon, de messze külföldön. Eme nagy vállalatok közt a mi hengermalmunk, mely anyagilag egyik legjelentősebb gazdasági tényezője a mi városunknak, most válságba jutott. Tizenhárom év óta a pesti hengermalom vezette a váci télepet s most ez a nagy ipartelep is válságos körülmények közé került, miért is a váci vállalatába fektetett tőkéríT 'SZfrkiég’c 'lé..'.TV,' d -rf-i hi»*>ow>r»T''vlmnivkat el akarja adni, vagy ha ez nem sikerül, úgy üzemét végleg beszünteti. Több cikkben fogjuk ismertetni ezt a nagy vállalatot, melynek további fennállását óhajtjuk s szeretnék meggyőzni az olvasót, városunk és vidékének lakosságát a hengermalomnak arról a nagy fontosságáról, melyet mezó'gazdasági életünkben betölt. Tisztán ez a hatalmas szempont vezérli toliunkat, midőn mindenkinek figyelmét, ki törődik s törődni tud e város eléggé mostoha gazdasági érdekeivel, akarjuk felhívni a hengermalom válságáia s mig nem hallgatunk el egy hibát sem, mely gátolta ennek a nagy ipartelepnek kifejlesztését, minden sorunk oda irányul, hogy azt első sorban a városnak s a váci és vidéki gazdatársadalomnak iparkodjunk szavunkkal megmenteni. A váci hengermalom részvénytársaságot Piufsich Lajos, dr. Freysinger Lajos, Gajáry Géza, Tarcsay Pál, Révész Béla, Rudnyánszky László, Eibenschitz Lajos, Dach Adolf és Löwy Sándor alapították 1890-ben, midőn megvették a mai telepen álló kis gőzmalmot és fürdőt a Wrana és fiai pancsovai cégtől. A száz métermázsát őrlő malmot berendezték s 100,000 forint alaptőkével a régi gőzgéppel és kazánnal megkezdték az üzemet. Minthogy azonban az utóbbiak nem voltak megfelelők,, a forgó tőke sem volt elegendő, a részvénytőkét 250,000 forintra emelték s az üzemet újból felvették. Közbejött Piufsich öngyilkossága, mely a vállalat hitelét alapjában rendítette meg, mikor aztán segítségére sietett a pesti hengermalom, mely a váci hengermalom üzemét átvéve a vállalatot reális alapra helyezendő, a részvénytőkét annak egynegyedére szállította le. A malmot azóta szakszerű és pontos vezetés mehett, nagyobb lesztette, lisztjeit megkédveltétté, biztos "vevőket szerzett és úgy műszakilag, mint. kereskedelmileg is olyan fokra emelte, hogy az ma 24 óránként 500—550 métermázsa örlőképesség mellett mintaszerűnek mondható. Hogy többet ne mondjunk, tavaly a koptató berendezést a legtökéletesebb és legmodernebb hántoló gépekkel szerelte fel és a porkamrák helyett porfogó szűrőket alkalmazott, a vizkérdést pedig — ez nem rég történt, tehát ismeretes — nagy befektetésekkel alaposan oldotta meg. Az alaptőke kicsisége és a forgó tőke teljes hiánya folytán, valamint az üzletbe befektetett és az állandóan raktáron tartott nagy készletek óriási összegű hitelt követeltek és az ezáltal származott nagy kamatteher, valamint a pesti malom által szerződés szerint felszámított jutalék — évente körülbelül 40,000 K-val több, mint a mit más malom az eladásért fizet ! — voltak okai, hogy malmunk csak kis hasznot hajtott, vagy mint tavaly is, veszteséget mutatott ki. De most mutassuk ki számadatokkal illusztrálva, mily hasznot hajtott a vállalat fennállása alatt a városnak és a mit fizetett foglalkoztatott tisztviselőinek, munkásainak. A tizenhárom év alatt. fizetett év őrölt városi adói kövezetvámot munkabért 1892. 83403 180 — 3200 10 62177 10 1893. 102797 173 70 4100 03 66385 22 1894 137411 170 10 5501-76 77751 78 1>95. 148«38 158-20 6000-32 82177-55 1896. 153000 199 04 6252-80 82794 02 1897. 129700 256-41 4755 16 80798-42 1898. 72850 318-80 3167-50 65788-81 1899. 87100 279-57 3835-98 65979 80 1900. 103800 402 27 4522 16 68015 21 1901. 129000-421 41 5810-64 76214-01 1902. J.02835 761-34 4199 56 (5704^-2$O fi -a 1901. 150025 540-36 3.5330 25 74314-66 1905. 142526 252--5400 15 73902 53 ossz. 1671963 q 4784-67 K 66711-33 K 1016907 93 K Vagyis a városnak közel százezer koronát juttatott adó és vám cimén, egymilliónál többet fizetett ki munkabér cimén. Ha most még hozzáveszszük, hogy a malom által alkalmazott nyolc tisztviselő, 70 állandó munkás, időszerűen alkalmazott fuvarosok, zsákolok, Hogyha . . . Hogyha rózsa lennék, érted virágzanám, szemedből a köny is harmatként szállna rám. Sok szép virág között ott foglalnék helyet, hol legtöbbet ragyog ibolyakék szemed. Aztán, ha letörnél egy bájos reggelen, dicső sors várna rám : meghalni kebleden. Bánffy Gyula. Pianisszimó. Suttog a szellő, száll el a felhő. Messzire eljár . . . Mormol a vizár méla zenéje. Szunnyad az erdő. Távoli kürtszó hangzik. Utolsó bánatos ének . . . Fenn van az éjnek csillaga, holdja. Nyugszik az éclió. Béke honol már s csend. Nyugalorh vár édes ölére. Munka a bére . . . Szálljon az Úrhoz hála s a zsoltár. P. J. A divat. Május elseje ! Ki hihette volna ezelőtt néhány héttel, hogy mily repeső jó kedvvel futja végig toliunk a papirost, hogy szép olvasóinknak szép ruháról, kalapról Írjunk. Utolsó divatle- i velem alkalmával mindig az a sötét gondolat nyomta szivemet: érdemes egy rab nemzet rab leányainak azzal törődni, hogy mibe öltözködjenek, tán azért, hogy jobban tessenek az olyan férfiaknak, a kik szivesen tűrik a rabságot ? De most! de most! Elő mindennel, a mi szép, kedves és tulipános jó kedvünkhöz illő. Hisz csupán ezért az egyért, hogy Apponyi. Kossuth, Andrássy honának leányai vagyunk, érdemes azon iparkodunk, hogy mi legyünk a legszebbek és a legelsők széles e világon. Legszebbek, — de noha nekünk, mint divattudósitóknak, kötelességünk mindenről hirt adni, a mi divatos, legyen az francia, angol, vagy más eredetű, azért azt gondolnám, hogy bátran merném tanácsolni, hogy kivált a mi a nyári divatot illeti, egyetlen egy garast sem kellene szép hazánk határain kiereszteni. Itthon is gyártanak pikét, kretont, batisztot; itthon is fonnak szalmakalapot; itthon is vernek és varrnak csipkét, szőnek könnyű selymet, gyártanak cipőt, harisnyát, napernyőt és sehol sem himeznek szebben, mint nálunk. Egy kis utánjárással megszerezhetünk mindent idehaza. Csak szorítsuk kissé kényelemszerető kereskedőinket. Nem árt se nekünk, se nekik a napjában milliószor elhangzó követelés: „Hazai gyártmányt kérek!“ Senki se restelje kérdezni, hogy a mit vesz, magyar-e? s még egyet ajánlanék. Hihehetetlen, de sokfelől hallom, hogy akadnak kereskedők, a kik igyekeznek vevőiket a hazai gyártmányokról le- és a külföldire rábeszélni. Az ilyen eljárásra, ha igen enyhén akarok szólni, csak azt mondhatom, hogy „Bocsáss meg nekik Uram, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek!“ De már annyira nem megyek felebarátom bűneinek elnézésében, hogy vegyek is valamit az ilyen urak üzletében. Szó nélkül kifordulok onnan azzal a fogadással, hogy VAK BOTTYÁN MÚZOIM
