Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-05-02 / 34. szám
Huszadik évfolyam. 34. szám. Vác, 1906. május 2. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Bottlik János győzelme. Vác, ápr. 30. Diadalmasan lobogtatta meg a váci függetlenségi és 48-as Kossuth-párt ismételten zászlaját: Bottlik Jánost óriási többséggel kerületünk országgyűlési képviselőjévé választották s a polgárság ezernél jóval több szavazatával megmutatta, hogy megnyugszik a váci és vidéki függetlenségi párt jelölésében, a melyét az egyesült ellenzéki pártok minden erkölcsi támogatásban is részesítettek. Bottlik János tegnaptól kezdve újra képviselőnk s mi megbízunk benne, hogy azt a zászlót, melyet a kerület és a város polgársága tisztán nyújtott át neki, mandátuma lejártával ugyanabban a tisztaságban kapjuk vissza hogy az újra diadalmaskodjék. Ezzel a választással megmutatta a választókerület, hogy a képviselőház feloszlatását nem ismeri el törvényesnek és ugyanazt a képviselőjét, kit egy év előtt tisztelt meg a mandátummal, küldte vissza a parlamentben, hogy a magyar érdekek, magyar vágyak törhetetlen és hajlithatatlan harcosa legyen Vác és a kerület függetlenségi választóinak akaratából és nevében. De nem zárhatjuk le a hétfői napot a nélkül, hogy tanulságokat, örvendetest és szomorút egyaránt, le ne vonjunk a választási küzdelemből. Első, mit konstatálnunk kell az, hogy a mi kerületünk rossz hire csak — volt. A második, hogy az elismerésnek legszebb zászlóját kell meghajtanunk a város és a kerület hangadó, intelligens vezető körei előtt, mert nem akadt közülök egyetlen-egy sem, ki a pártfegyelmet magára kötelezőnek el ne ismerte volna és a nagy célok érdekében, melyek nem egy képviselőválasztás keretében férnek el, hanem országosak és a magyarság egyetemességeé, a sokszor hangoztatott összetartást megteremtették és támogatták ezzel azt a nagy küzdelmet, melyet a volt szabadelvűpárt elsöpréseután immár együtt, egybeforrva az egész nemzet viv meg legszentebb érzelmeiért, jogos érdekeiért. A tanulságok és igazságok folytatása, hogy a mi kerületünkben egy szervezetlen, de valóságos maffia dolgozik még, a mely személyt nem tekint, sem elvet, csupán a saját önző érdekét. És munkájában a lelketlenség az egyetlen vezetője, melytől nem tudja, de nem is akarja megvédeni még azt sem, a ki mellé álszenteskedő, hazug arccal áll, hogy néhány száz forintjától megrabolja azt, ki bizalommal és őket meghitt bizalmasainak fogadja. Ha társadalmunk elég erős lenne, nemcsak megvetni, de megbélyegezni kellene a maffia tagjait, hogy az eljövendő időkben rájuk ismerjen mindenki s mindenki, kinek érdeke, kerülje léptüket. A tanulságok közé tartozik zsidó polgártársaink túlérzékenysége is. Tény, hogy Hartmann i Emilt Aszódon négy-öt zsidó vallású szavazó léptette fel minden megállapodás ellenére, csupán, hogy néhány száz forintot Hartmanntól keressen. A mi társadalmunk még nem oly erős, hogyha látja egy-két zsidóvallásúnak ellenszenves mozgalomban való szereplését, ne támadna főleg az alacsonyabb műveltségűek közt egy kis antiszemitizmus, melylyel nem egyeseket, de egész munkás fajt akarnak sérteni. Ámde az is igaz, hogy egy fecske nem csinál nyarat, sokkal hatalmasabbak sem tudták feléleszteni az antiszemitizmust, nincs tehát tartani valója a váci zsidó vallású polgárságnak az ily áramlat felülkerekedésétől. Megnyugtatásul kijelenthetjük Bottlik János képviselőnk nevében, hogy ő a sérelmes kortesversről s az elkövetett antiszemita izű izgatásokról nem tudott s ha tudott volna, beleegyezését nem adja. A város érdeke, hogy a felekezeti béke fenn-, tartassék s e felett nem a lármázok állanak őrt, hanem a komoly, vezető elemek, kik az emberben a tisztességes, munkás törekvőt és nem a vallást nézik. Legnagyobb tanulság Hartmann Emil nyugalmazott ezredesé. A Váci Hírlap megírta, hogy nincs mit keresnie e kerületben, hol elkésett, mert a megállapodások létesültek a jelölt személyére nézve és azt respektálja mindenki a váci és vidéki függetlenségi pártban. Ilyen s ehhez hasonló kijelentéseket nyert a város és a polgárság vezetőinél, a pártférfiaknál, sőt br. Prónay Dezsőnél. Az őszinteség nyilatkozott meg előtte és ő az álnokságra hallgatott. Megfizetett érte. Előre látható volt, hogy az ő. vállalkozása.alul marad Hoffmann Ottó múlt évi vállalkozásán s ma, midőn az egyesült ellenzék oly hatalmas, lelkekben gyökerező erkölcsi tőkével rendelkezik, az ő szereplése nemcsak hogy nem volt veszedelmes, de mint függetlenségi polgáré a függetlenség párttal szemben bántó is. Ma, mikor a választási szenvedelmek elültek, harag is gyűlölség nélkül mondhatja mindenki, 'hogy Hartmann a rövidlátásának áldozata s aligha fog vágyakozni még egyszer a függetlenségi párt erős falanxának áttörésére. Búkását megérdemelte, de meg is fizette. Vasárnap a választásban. Vasárnapon két programbeszédet hirdettek: egyiket tartotta Farkas István szocialista, ki a fővárosban megjelenő cipész-újságot szerkeszti pártja megbízásából, a másikat Hartmann Emil, a beugrasztott jelölt ígérte, de nem tartotta. Farkas beszédét, mely tizenegy órakor volt a Konstantin-téren s eltartott a déli fcafángszóig, vagy 5—600 ember haUgraíía. Elfogulatlan hallgatónak lehetetlen eltagadni azt, hogy a szocialisták szónoka szép, igazságokkal telt beszédet mondott. Hogy beszédében volt néhol túlzás, ki veheti rossz néven, hisz a szociálist:: ima nem akarnak többet, mint elveiket ,lire? mí, ennek ellenében pedig képviselőjelölt akárhány akad az országban, a ki fűt, fái igér a mandátumért, a mit esetleg meg is kap, mert a mai rendszerben nem bűn a programbeszédeknek minden szavát kész igazságnak hirdetni, de meg nem tartani. Délután két órára Ígérkezett Vácra Hartmann Emil nyugalmazott ezredes, ki egész napon át állítólag automobilon száguldta a kerületet. Már délelőtt tudták róla a városban, hogy sem levél, sem pénz nem érkezett tőle, hogy mikor jön programbeszédet tartani. Azt mondották rá, hogy nem a levél a fontos, hanem, hogy az Ígért 30 ezer forintból (állítólag ennyi pénze volt egy mandátumra) egy krajcár sem érkezett. Baráthy József, a Kissörház bérlője ki is tette a pártirodája szűrét, mert nem fizették meg a kortesek a naponta kikötött 20 korona bért. Egész délután várták a Konstantin-téren Hartmannt, hogy hires programbeszédét megfogja tartani, melyből egy Ízelítőt lapunk múlt száma adott beszámolván az ő aszódi szerepléséről. Később hire jött, hogy Csővárra kellett gépkocsiznia (Csővár másnap teljes számban leszavazott — Bottlikra) hát majd öt órakor jön Vácra. Nem jött. A közönség eloszlott. Este a Bottlik-párt irodájában megjelentek a galgamácsaiak küldöttei. Pénzt hoztak. Hatszáz koronát tettek le, a melyet Hartmann hagyott a községben, hogy ezzel fizessék ki a szavazókat, kik melléje csatlakoznak. A mácsaiak azzal a kijelentéssel jöttek, hogy nekik nem kell a Hartmann-pénz, Bottlikra szavaznak. Később több riasztó hir érkezett egyik, másik községből, hogy azokat megfelezte Hartmann. Az ilyen hírek elkerülhetetlenek választások idején s ha ötven percentet leütünk a hírekből, még akkor is túlzottak, legyen akármelyik .pártról js S74ó. A mi városujjk polgársága,, mely. . mindvégig megnyugodott a kerület függetlenségi pártjának a koalíció által megerősített jelölésében, nyugodtan ment aludni, mert biztos volt Bottlik János győzelmében. A Bottlikpártirodából a választó kerület sok községébe sürgöny ment, hogy a szavazók bejövetelét ne erőltessék, a győzelem biztos. Persze ezek a sürgönyök már elég későn érkeztek a községekbe s ismerni kell a magyar parasztot, a mely azt mondja, hogy nem is rendbe menta választás, ha ő nem választott, hát a községek választóinak túlnyomó nagy része minden áron be is jött „szavalni“. A bevonulás. Hétköznapiasan ébredt a város. Reggel nyolc óráig más nem történt, mint az, hogy Ivánka főszolgabíró Földváry és Melczer szolgabirótársaival kikocsizott a Haraszti pusztára, hogy a bevonuló választók rendjéről intézkedjék, a 38 as magyar bakák hatvan embere Fritz százados vezetéseivel bevonultak a városháza udvarara és a városháza görbe zászló-árbocára felhúzták a nemzeti színű zászlói, a mely most a váci kerületben az utolsó, régi rend szerint, való választást hirdette. A vidék földes urai lassankint szállinkóztak be a városba, a város- f" házán dr. Freysinyer Lajos kir. tanácsos, választási elnök gyűjtötte össze a nagy gondossággal a választáshoz kiküldött alelnököket, jegyzőket és aztán osztotta szét a kék karszallagokat a Hart.mann-párti, a piros karszallagokat a Bottlik-párti bizalmi férfiak, a fehér karszallagokat a hivatalos eljárást teljesítő elnökök, jegyzők, városházi tisztviselők között. Nyolc óra jóval elmúlt, mikor az első választókat hozó kocsi az alsóvárosi vámnál megjelent. A derék szadaiak vezették a menetet. Tulipános nagy fehér zászló lobogott az első kocsin, rajta Bottlik János nevével. Ez a derék, VAK BOTTYÁN MÚZ-tJM
