Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-04-12 / 15. szám

Váci Hírlap

3

ispán támogassa ezt a vasutat, mely Vácra, a környékre s a fővárosra egyaránt áldásos lesz. Beniczhy főispán válaszában kijelentette, hogy minden mozgalommal, mely a kultúra előrehaladásán s a jólét megteremtésén fárad, rokonszenvezik s kétségtelen, hogy a vasutak mindezeket szolgálják. Ő is mellette volna a vasút mellett, ha teljesen reális számadásokat tüntetne fel. A tervezésből kiszedett néhány adatot s ezzel iparkodott igazolni, hogy a számítás nem reális, mire a jelenlevők és a főispán közt hosszabb vita indult meg. A vármegyének GO ezer forintból áll még a vicinális alapja s ha reális számítással jön a vállalat a megye elé, úgy az ő, mint a vármegye támogatása aligha maradhat el. Gajáry Géza ezután megköszönte a főispán felvilágosításait s egyben azt is, hogy jóindulata megnyilatkozott akkor, midőn legalább már annyit biztosított e vállalkozás részére, hogy adandó alkalommal számíthat a 120 ezer koronára. A küldöttség ezután Beniczky Lajos alispánt kereste fel, ki a közigazgatási bizottságban volt. Az alispán kis vártatva megjelent s dr. Frey- sinyer Lajos kérő s üdvözlő szavaira nyílt őszinteséggel válaszolt, hogy ő már rég óhajtotta ennek a vasútvonalnak kiépítését s hogy már a múltban nem létesülhetett, nem ő rajta múlt. Természetes, hogy ma is legmelegebben rokonszenvez e mozgalommal, csak jól meg kell gondolni, hogy vájjon elbirja-e a vármegyei alap azt, melylyel megakarják terhelni.

— De Vác még soha semmit sem kapott a megyétől! — szólt közbe Révész Béla.

Az anyagi áldozatok — folytatta az alispán — kimerítették az alapot s ha majd felszabadul egyik, másik vicinálisba fektetett pénz, úgy ő lesz az első, ki kívánni fogja, hogy ezt az építendő vasutat a legmesszebb menő szubvencionálásban részesítse a vármegye. Az alispánt lelkesen megéljenezte a küldöttség, mely a délutáni vonattal tért haza.

— Visszamagyarositott gyermekek. Iíornicsek István örökbe fogadta felesége gyermekeit, kik Szűcs névre hallgattak.

együtt leesett egy szikláról s összezúzta magát. A szikla alatt találtak meg. Senki sem tudja megérteni, hogy merészkedett oda lóhá valóságos isteni kisértés még a legjobb lovasnak is.

Siettem a kaszárnyába, átöltöztem és mentem a temetésre. Mikor a temetésről visszajöttem, tüstént hivatott az ezredes. Csak most láttam, mennyire meg van törve. Mikor beléptem, helylyel kínált meg s csak annyit szólt :

— Magánügyben kérem. A feleségem mielőtt kilovagolt — e szót szomorúan hangsúlyozta — egy csomagot adott át. Mi van benne nem tudom, hiszen le van pecsételve, de hozzám intézett levelében arra kért, hogy önnek adjam át, mert a mi ebben meg van Írva, ahhoz csak Önnek van joga. Miért, nem tudom. íme a csomag, én tiszteletben tartom egy halott titkát. Előttem titok marad örökre.

— Előttem is ezredes úr, feleltem. Nem értem az egész dolgot, erre esküszöm, de én sem akarom kutatni a halott titkát. E szavakkal a kandallóba dobtam a csomagot. Némán álltunk a tűz előtt, a mint emésztette a papir- csomót. Egy lap felpördült a zsarátnok közül s rajta egy pillanatig el lehetett olvasni e szót: Naplóm. Azután semmivé lett minden.

Némán fogtunk kezet az ezredessel. Künn épen olyan bús idő volt, mint most; az ablakon úgy peregtek alá a vizcsöppek, mintha könnyek lennének.

Nemeskéri Kiss József.

Az igazságügyminiszter jóvá hagyta az örök- befogadást, de kikötötte, hogy a három Szűcs gyerek ezentúl csupán a Hornicsek nevet használhassa. Ez eléggé furcsa, ha jogilag meg is állhat. Most az örökbe fodadó apa tehetné meg az örökbefogadott gyermekeknek, hogy neve megmagyarositásával magyar nevet ad családjának.

— Vásárunk. Évek óta nem volt oly nagy vásárja Vácnak, a múlt vasárnapi virágvásár, melyet tudvalevőleg majd hogy nem betiltottak. Az állatvásár különösen nagy volt s tudunk eseteket,hogy harmadik, negyedik kézből lehetett venni egy-egy tehenet, vagy lovat. A forgalom nagy volt réven, vámon át s állatvásárunk nagyságát mi sem igazolja jobban, hogy Csehországból 23 marhakereskedő jött le és különösen'a fehértarkakat vásárolták jó pénzen. A vásárt állategészségügyi szempontból Hufnagel Ernő törvényhatósági állatorvos négy kirendelt állatorvossal ellenőrizte s beteg állatot nem talált. Azt hisz- szük, hogy a régi nagy vásárok újra fel fognak éledni városunkban, mely tisztes keresetei is biztosit népének. Különösen ha vasút mellett készül el az állatvásártér s a miniszteri rendelet alapján rendezik az állatvásárteret, mit a polgármester már a jövő vásárra kilátásba helyezett.

A nagy vásár mellett természetesen nagy volt a tolvajkrónika. A főváros közelében vagyunk, ezt már ki nem kerülhetjük, krónikus baj az, hogy a zsebtolvajok és csalók mind nagyobb számban szállnak ki országos vásárunkra: Misler Kornél fazekasmestertől egy szép má-zos cserépfazekat lopott Botos Katalin cigányasszony. Hasonló sorsra jutott Gutt- mann Salamon egy pénztárca révén, melyben tizenhárom korona ezüst pénz volt. A szerencsétlen számú összeg véletlenül nem az ő tulajdona volt, de Tomcsányi Károlyé, a kitől Danczinger Simonnal együtt csáklyázták el a pénztárcát. Danczingert eltoloncolták, Guttmannt pedig, a ki ismert zsebmetsző, a bíróság gondjaira bízták. Asszony zsebtolvaj is működött. Lakatos Györgyné, a ki Lőwin- ger Samunét választotta ki oly szerencsétlenül, hogy potom két koronáért jutott oda, a hova Baumgarten Józsefet huszonkét koronák juttatták. A koronák Kovács Ferenc zsebéből jT.^Bak hozzá, vele együtt pedig a rendőrséghez, innét meg a járásbírósághoz. Voltak szerényebb igényű tolvajok is közetkezetesen a gyöngébb nemből Bánát Zsuzsannát négy méter szép virágos karton, Balkai Juliannát meg egy pár csinosan kiállított lakkcipő csábította a lopás bűnére, melyért már is a bíróságnál várják büntetésüket.

— Kimaradt vasutbejárás. Megírtuk, hogy a vác—drégelypalánki vasút vác—verőcei részének közigazgatási bejárását e hó 3-ára tűzték ki. A bejárás azonban ismeretlen okból elmaradt, azonban a verőce—drégelypalánki közigazgatási bejárást már rég megtartották. Többen fordultak hozzánk azzal a kérdéssel, hogy mi az oka annak, hogy ezt a vasút vonalat, bár teljesen finanszírozva van, még sem építik. A vállalat vezetői ezt azzal indokolják, hogy a felső vonalrészen megkezdték már a munkát, de nem haladhatnak előre, mert a vicinális vonalról szóló törvényjavaslat még nincs a képviselőház, előtt annál kevésbbé megszavazva, igy tehát egy ideig még erre az építésre is várni kell.

— Magyarosan. Beállít a napokban egyik helybeli ügyvédi irodába három nyakig sáros, piszkos csizmáju szadai parasztember. Az egyiknek, a legöregebbnek és legszurto- sabbnak a kezében iratok vannak. Nagyot köszönnek, egészségére kívánják az éjszakai nyugodalmat az egész irodának és odaállnak szörnyű fontoskodó képpel az ügyvéd úr elé.

— No mi jót hoztak öreg? kezdi a párbeszédet az ügyvéd.

— Hát elhoztuk ezt az iráskákat.

— Nos és mit akarnak?

— Hát elgyüttünk telekkönyvet pfleónyi ! Az ügyvéd elmosolyogja magát és átveszi az iratokat, melyekből csakugyan kitűnik, hogy tényleg telekkönyvet pucolni jöttek a sza- daiak, mert már kifizették tartozásaikat s le kellett, hogy Írja az iroda a telekkönyvbe bejegyzett terheket. Megtörtént.

— A melegházi kertgazdaság. A belga konzorcium által a város földein felállítandó melegházi kertgazdaság iránt általános érdeklődés mutatkozik nemcsak városunkban, de a vidéken is. Szakemberek a laikusokkal egyetemben kíváncsian várják, mit képes ez a társaság produkálni azzal a hatalmas tőkével, melyet vállalatába befektet. A társaság elfogadta a város képviselőtestülete által szabott feltételeket annak kitételével, hogyha megszűnik, az ingyen kapott tiz hold föld nem megy vissza a város tulajdonába, hanem a vállalat tartozik ötezer koronán (melyért a másik tiz holdat kapta) azt megváltani, Mint már irtuk, a társaság részvénytőkéje együtt van s az építkezéseket, kezdetben mintegy húsz melegházat, aratás után, augusztus végével fogják megkezdeni.

— Esztergom villamos telepe. Azért érdekel minket közeli Esztergom villamos világítása, mert városunkkal egy időben ő is a Ganzzal és a Hazaival kezdte meg a tárgyalásokat. Most egyik esztergomi laptársunk írja, hogy a világítási bizottság legutóbb felkérte a Ganz-gyárat s a Hazait, hogy egy 8000 lámpára berendezett telepre végérvényes ajánlatot tegyenek. Az ajánlatok beérkeztek s ezek sz~ rint a hazai 431.198 kor. átalányért, Gar pedig 371.465 koronáért, vállalja el a f megépítését. A két ajánlat közti küF 58223 korona. A Hazai 50 évre évi 218 amortizációt kér, Ganznál ez az összeg korona. A Hazai 6000 korona haszonré

dést igér. (Párkány bizonytalan, teh? számítják) Ganz pedig 3 év után 30° után pedig az elért haszon 50°/0-át. L hogy Esztergomban a Hazai drágább, n.,ó mi nálunk a Ganz cég nyújtott be a Hazainál drágább ajánlatot. Megemlítjük még azt is, hogy miután Esztergom tárgyalt a két céggel, most felmerült hirtelen, hogy nem lenne-e jobb ott egy gázgyár m gépítese a villany töijes elejtésével. Wimmer polgármester újra döntés elé viszi az ügyet a képviselőtestületbe, mely az uj hangulatból következtetve a gáz mellett fog dönteni.

— Kinevezés. Schläger Árpád püspöki udvari káplánt a püspök tiszteletbeli szentszéki ülnökké nevezte ki.

— Valóság az önzetlenségről. Lapunk múlt heti számában Braun Mátyás városi földbérlő ügyével foglalkoztunk s elitéltük, hogy a bérlő horribilis árért hajlandó átadni azt a földterületet, melyet 200 koronáért bir a várostól. Természetesen Braun most mentegeti magát s egy hozzánk intézett ho. levélben a következőket mondja : A polgár- mester csak privátim kérdezte meg tőle, hogy mily összegű kártalanítás mellett állana el a várostól bérbe vett földtől, mire ő kijelentette, hogy a földet ugaroltatta, múlt évben 320 kocsi trágyát hordatott ki, a mi 1800 K. értéknek felel meg, ez idén lesz legalább 300 csomó gabonája (az ő becslése szerint) a mi szintén 1800 koronát ér. A munkáltatást és a