Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-04-12 / 15. szám

Váci Hírlap 3 ispán támogassa ezt a vasutat, mely Vácra, a környékre s a fővárosra egyaránt áldásos lesz. Beniczhy főispán válaszában kijelentette, hogy minden mozgalommal, mely a kultúra előre­haladásán s a jólét megteremtésén fárad, ro­konszenvezik s kétségtelen, hogy a vasutak mindezeket szolgálják. Ő is mellette volna a vasút mellett, ha teljesen reális számadásokat tüntetne fel. A tervezésből kiszedett néhány adatot s ezzel iparkodott igazolni, hogy a szá­mítás nem reális, mire a jelenlevők és a fő­ispán közt hosszabb vita indult meg. A vár­megyének GO ezer forintból áll még a viciná­lis alapja s ha reális számítással jön a válla­lat a megye elé, úgy az ő, mint a vármegye támogatása aligha maradhat el. Gajáry Géza ezután megköszönte a főispán felvilágosításait s egyben azt is, hogy jóindulata megnyilatko­zott akkor, midőn legalább már annyit bizto­sított e vállalkozás részére, hogy adandó alka­lommal számíthat a 120 ezer koronára. A küldöttség ezután Beniczky Lajos alispánt ke­reste fel, ki a közigazgatási bizottságban volt. Az alispán kis vártatva megjelent s dr. Frey- sinyer Lajos kérő s üdvözlő szavaira nyílt őszinteséggel válaszolt, hogy ő már rég óhaj­totta ennek a vasútvonalnak kiépítését s hogy már a múltban nem létesülhetett, nem ő rajta múlt. Természetes, hogy ma is legmelegebben rokonszenvez e mozgalommal, csak jól meg kell gondolni, hogy vájjon elbirja-e a várme­gyei alap azt, melylyel megakarják terhelni. — De Vác még soha semmit sem kapott a megyétől! — szólt közbe Révész Béla. Az anyagi áldozatok — folytatta az alispán — kimerítették az alapot s ha majd felszaba­dul egyik, másik vicinálisba fektetett pénz, úgy ő lesz az első, ki kívánni fogja, hogy ezt az építendő vasutat a legmesszebb menő szub­vencionálásban részesítse a vármegye. Az al­ispánt lelkesen megéljenezte a küldöttség, mely a délutáni vonattal tért haza. — Visszamagyarositott gyerme­kek. Iíornicsek István örökbe fogadta fele­sége gyermekeit, kik Szűcs névre hallgattak. együtt leesett egy szikláról s összezúzta magát. A szikla alatt találtak meg. Senki sem tudja megérteni, hogy merészkedett oda lóhá valóságos isteni kisértés még a legjobb lovas­nak is. Siettem a kaszárnyába, átöltöztem és men­tem a temetésre. Mikor a temetésről vissza­jöttem, tüstént hivatott az ezredes. Csak most láttam, mennyire meg van törve. Mikor belép­tem, helylyel kínált meg s csak annyit szólt : — Magánügyben kérem. A feleségem mielőtt kilovagolt — e szót szomorúan hangsúlyozta — egy csomagot adott át. Mi van benne nem tudom, hiszen le van pecsételve, de hozzám intézett levelében arra kért, hogy önnek ad­jam át, mert a mi ebben meg van Írva, ahhoz csak Önnek van joga. Miért, nem tudom. íme a csomag, én tiszteletben tartom egy halott titkát. Előttem titok marad örökre. — Előttem is ezredes úr, feleltem. Nem értem az egész dolgot, erre esküszöm, de én sem aka­rom kutatni a halott titkát. E szavakkal a kandallóba dobtam a csomagot. Némán áll­tunk a tűz előtt, a mint emésztette a papir- csomót. Egy lap felpördült a zsarátnok közül s rajta egy pillanatig el lehetett olvasni e szót: Naplóm. Azután semmivé lett minden. Némán fogtunk kezet az ezredessel. Künn épen olyan bús idő volt, mint most; az ab­lakon úgy peregtek alá a vizcsöppek, mintha könnyek lennének. Nemeskéri Kiss József. Az igazságügyminiszter jóvá hagyta az örök- befogadást, de kikötötte, hogy a három Szűcs gyerek ezentúl csupán a Hornicsek nevet használhassa. Ez eléggé furcsa, ha jogilag meg is állhat. Most az örökbe fodadó apa tehetné meg az örökbefogadott gyermekek­nek, hogy neve megmagyarositásával magyar nevet ad családjának. — Vásárunk. Évek óta nem volt oly nagy vásárja Vácnak, a múlt vasárnapi vi­rágvásár, melyet tudvalevőleg majd hogy nem betiltottak. Az állatvásár különösen nagy volt s tudunk eseteket,hogy harmadik, negyedik kéz­ből lehetett venni egy-egy tehenet, vagy lo­vat. A forgalom nagy volt réven, vámon át s állatvásárunk nagyságát mi sem igazolja jobban, hogy Csehországból 23 marhakeres­kedő jött le és különösen'a fehértarkakat vá­sárolták jó pénzen. A vásárt állategészségügyi szempontból Hufnagel Ernő törvényhatósági állatorvos négy kirendelt állatorvossal ellen­őrizte s beteg állatot nem talált. Azt hisz- szük, hogy a régi nagy vásárok újra fel fog­nak éledni városunkban, mely tisztes kere­setei is biztosit népének. Különösen ha vasút mellett készül el az állatvásártér s a minisz­teri rendelet alapján rendezik az állatvásár­teret, mit a polgármester már a jövő vásárra kilátásba helyezett. A nagy vásár mellett természetesen nagy volt a tolvajkrónika. A főváros közelében va­gyunk, ezt már ki nem kerülhetjük, krónikus baj az, hogy a zsebtolvajok és csalók mind nagyobb számban szállnak ki országos vásá­runkra: Misler Kornél fazekasmestertől egy szép má-zos cserépfazekat lopott Botos Kata­lin cigányasszony. Hasonló sorsra jutott Gutt- mann Salamon egy pénztárca révén, mely­ben tizenhárom korona ezüst pénz volt. A szerencsétlen számú összeg véletlenül nem az ő tulajdona volt, de Tomcsányi Károlyé, a kitől Danczinger Simonnal együtt csáklyázták el a pénztárcát. Danczingert eltoloncolták, Guttmannt pedig, a ki ismert zsebmetsző, a bíróság gondjaira bízták. Asszony zsebtolvaj is működött. Lakatos Györgyné, a ki Lőwin- ger Samunét választotta ki oly szerencsétlenül, hogy potom két koronáért jutott oda, a hova Baumgarten Józsefet huszonkét koronák jut­tatták. A koronák Kovács Ferenc zsebéből jT.^Bak hozzá, vele együtt pedig a rendőr­séghez, innét meg a járásbírósághoz. Voltak szerényebb igényű tolvajok is közetkezetesen a gyöngébb nemből Bánát Zsuzsannát négy méter szép virágos karton, Balkai Juliannát meg egy pár csinosan kiállított lakkcipő csá­bította a lopás bűnére, melyért már is a bí­róságnál várják büntetésüket. — Kimaradt vasutbejárás. Megírtuk, hogy a vác—drégelypalánki vasút vác—verőcei részének közigazgatási bejárását e hó 3-ára tűzték ki. A bejárás azonban ismeretlen okból elmaradt, azonban a verőce—drégelypalánki közigazgatási bejárást már rég megtartották. Többen fordultak hozzánk azzal a kérdéssel, hogy mi az oka annak, hogy ezt a vasút vo­nalat, bár teljesen finanszírozva van, még sem építik. A vállalat vezetői ezt azzal indokolják, hogy a felső vonalrészen megkezdték már a munkát, de nem haladhatnak előre, mert a vicinális vonalról szóló törvényjavaslat még nincs a képviselőház, előtt annál kevésbbé megszavazva, igy tehát egy ideig még erre az építésre is várni kell. — Magyarosan. Beállít a napokban egyik helybeli ügyvédi irodába három nyakig sáros, piszkos csizmáju szadai parasztember. Az egyiknek, a legöregebbnek és legszurto- sabbnak a kezében iratok vannak. Nagyot kö­szönnek, egészségére kívánják az éjszakai nyu­godalmat az egész irodának és odaállnak szörnyű fontoskodó képpel az ügyvéd úr elé. — No mi jót hoztak öreg? kezdi a párbe­szédet az ügyvéd. — Hát elhoztuk ezt az iráskákat. — Nos és mit akarnak? — Hát elgyüttünk telekkönyvet pfleónyi ! Az ügyvéd elmosolyogja magát és átveszi az iratokat, melyekből csakugyan kitűnik, hogy tényleg telekkönyvet pucolni jöttek a sza- daiak, mert már kifizették tartozásaikat s le kellett, hogy Írja az iroda a telekkönyvbe be­jegyzett terheket. Megtörtént. — A melegházi kertgazdaság. A belga konzorcium által a város földein fel­állítandó melegházi kertgazdaság iránt álta­lános érdeklődés mutatkozik nemcsak váro­sunkban, de a vidéken is. Szakemberek a lai­kusokkal egyetemben kíváncsian várják, mit képes ez a társaság produkálni azzal a ha­talmas tőkével, melyet vállalatába befektet. A társaság elfogadta a város képviselőtestü­lete által szabott feltételeket annak kitételé­vel, hogyha megszűnik, az ingyen kapott tiz hold föld nem megy vissza a város tulajdo­nába, hanem a vállalat tartozik ötezer koro­nán (melyért a másik tiz holdat kapta) azt megváltani, Mint már irtuk, a társaság rész­vénytőkéje együtt van s az építkezéseket, kez­detben mintegy húsz melegházat, aratás után, augusztus végével fogják megkezdeni. — Esztergom villamos telepe. Azért érdekel minket közeli Esztergom villamos vi­lágítása, mert városunkkal egy időben ő is a Ganzzal és a Hazaival kezdte meg a tárgya­lásokat. Most egyik esztergomi laptársunk írja, hogy a világítási bizottság legutóbb felkérte a Ganz-gyárat s a Hazait, hogy egy 8000 lám­pára berendezett telepre végérvényes ajánlatot tegyenek. Az ajánlatok beérkeztek s ezek sz~ rint a hazai 431.198 kor. átalányért, Gar pedig 371.465 koronáért, vállalja el a f megépítését. A két ajánlat közti küF 58223 korona. A Hazai 50 évre évi 218 amortizációt kér, Ganznál ez az összeg korona. A Hazai 6000 korona haszonré dést igér. (Párkány bizonytalan, teh? számítják) Ganz pedig 3 év után 30° után pedig az elért haszon 50°/0-át. L hogy Esztergomban a Hazai drágább, n.,ó mi nálunk a Ganz cég nyújtott be a Hazainál drágább ajánlatot. Megemlítjük még azt is, hogy miután Esztergom tárgyalt a két céggel, most felmerült hirtelen, hogy nem lenne-e jobb ott egy gázgyár m gépítese a villany töijes elejtésével. Wimmer polgármester újra döntés elé viszi az ügyet a képviselőtestületbe, mely az uj hangulatból következtetve a gáz mellett fog dönteni. — Kinevezés. Schläger Árpád püspöki udvari káplánt a püspök tiszteletbeli szent­széki ülnökké nevezte ki. — Valóság az önzetlenségről. La­punk múlt heti számában Braun Mátyás vá­rosi földbérlő ügyével foglalkoztunk s elitéltük, hogy a bérlő horribilis árért hajlandó átadni azt a földterületet, melyet 200 koronáért bir a várostól. Természetesen Braun most mente­geti magát s egy hozzánk intézett ho. levélben a következőket mondja : A polgár- mester csak privátim kérdezte meg tőle, hogy mily összegű kártalanítás mellett állana el a várostól bérbe vett földtől, mire ő kijelentette, hogy a földet ugaroltatta, múlt évben 320 kocsi trágyát hordatott ki, a mi 1800 K. ér­téknek felel meg, ez idén lesz legalább 300 csomó gabonája (az ő becslése szerint) a mi szintén 1800 koronát ér. A munkáltatást és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom