Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-02-01 / 5. szám

2 Váci Hírlap nek módjuk terveik felderítésére. A rend­őrség létszámszaporiíásci elmaradhatatlan, ha a polgárság érdekeit akarjuk por­tálni és pedig úgy, hogy bizonyos he­lyeken éjjel, nappal őrszem álljon a város közönségének személyi és vagyon biztonságára. A mai közgyűlésen várjuk erre a vá­laszt s nem nyugszunk meg abban, hogy miként két év előtt a mérnöki állás szervezését tanulmányozásra a pénzügyi bizottságnak kiadják, úgy ezt a nagy fontosságú ügyet is ez a bizottság temesse el a feltámadásig. Dr. Steiner Márton. 1829-1903. Egy érdemes és minden tekintetben tiszteletre­méltó ember és polgártársunk zárta le örökre jóságos szemeit a múlt vasárnapon. Dr. Steiner Márton a nagy emberbarát és jeles orvos, városunk két generációjának „ked­ves Steiner bácsija“ költözött el közülünk fáj­dalmára nemcsak hozzátartozóinak, de igaz bánatára a város polgárságának, melynek testi baját csaknem félszázadon át nemes odaadás­sal, mélyen érző szívvel, tiszta lelkiismerettel és nagy orvosi tudással gondozta. Távol a közélet mozgalmaitól kizárólag hi­vatásának szentelte minden idejét. Szórakozást ö nem ismert legfeljebb ha szaklapjaival, vagy könyveivel foglalkozott. El is érte azt, a mi a földi életben csak keveseknek jut osztály­részül: embertársainak osztatlan szeretetét, tiszteletét és ragaszkodását. Dr. Steiner Márton még a régi, tipikus or­vosok közül való volt, kik testestől-lelkestől * IV. vés körötökbe. Az asztalkendőn lévő két távoli rokonom látott ugyan, de, ugylátszik, azok nem szóltak, hogy megszöktem. De hát ti hogyan kerültetek ide annyian? IV. Nagy lyuk : Azt ne kérdezd barátom, hugy mi hogyan jöttünk ide, mert holnap reggelig se tudnám elmondani mindegyikünk élettörténetét egyenkint. Hát tudod ez a mi lakásunk a Kúria vendéglőnek, Vác városa egyedüli vendéglőjének a díszterme. Húsz éve épitett.ék és azóta igy áll. Ebben a nagyte­remben van évente vagy 15—20 bál, színház, bűvész-mutatványok, pártértekezletek, banket­tek, sorozások, népgyűlések, kiállítások, föl­olvasások stb. stb. s valahányszor csak van itt valami, a falakon mindig szögeznek. Most táncrendek, majd diszitések, hirdetések, szin- lapok, fogasok kellenek s mi igy egyre sza­porodunk. Éljük is világunkat. Húszason lévő lyuk : — Hái aztán nem fél­tek, hogy egyszer csak a nyakatokra lépnek? IV. Nagy lyuk: Óh ne félts te bennünket lelkem! Nem olyan rossz indulatúak a mi el ül járóink, illetve gazdáink, hogy azt megte­gyék. Amig a Kúria le nem fog dőlni egészen (a karzaton lévő nagyon nagy lyuk közbeszól: „A mi pedig csak napok kérdése“) addig nyu­godtan alhatunk. A két kulcslyuk (torkukszakadtukból kiabál­nak): — Csend legyen gyerekek! Vége a szűnórának. (Mind elcsendesedtek.) Csuka be­lep, a karzat alá áll bandájával s rázendít a soupé csárdásra: »Kilyukadt a selyemkend« közepe, közepe, közepe« stb. (Függöny !) fogják fel nemes hivatásukat is a kik a be­tegágyhoz nemcsak orvosi tudásukat, hanem melegen érző szivüket is magukkal viszik. Nemcsak orvosa volt a betegnek, hanem igaz barátja és vigasztalója. És ha egy teme­tésen megeredtek az emberek könnyei sohasem voltak őszintébbek azokénál, mint a kik Steiner bácsit utolsó útjára elkísérték. Az ő emléke egyhamar nem múlik el, mert emléket emelt magának azok szivében, a kik­kel ő életében annya szeretettel foglalkozott. Nem régóta betegeskedett. Uj év táján feküdt csak agyába, melyhez igaz tisztelettel mentek el nemcsak az ismerősök, jó barátok, de kol­légái is. Később öröm volt hallani, hogy Stei­ner bácsi átesett a krízisen s valószínűleg fel­gyógyul. A sors máskép akarta; vasárnap reggel csendesen örökre elszenderült. Utolsó perceiben könnyezve állták körül az ágyat fiai és orvosbarátai. Hétfőn délután ment végbe temetése a Bá­thory-utcai házából. Páratlan tisztelet nyilvá­nult meg az elhunyt iránt. Háromféle gyász- jelentés tudatta Steiner bácsi halálát, minde­nünnen hozták a gyászkoszorúkat, de az egy­szerű, puritán ember koporsójára nem tették azokat. A temetésen igazán valláskülömbség nélkül ott volt. a város közönsége, a buda- { pesti orvosi kör küldöttséggel képviselte ma­gát, a vidékről is igen számosán jelentek meg. Pollák Fülöp főrabbi megható beszédet mondott a koporsó fölött, mely után a gyász­kocsira emelték azt. A gyászmenet megindult a fő-utcára s a kik nem jöhettek temetésére, láthatták utolsó utján a nagy tiszteletet, szeretetet, melylyei Steiner bácsi iránt osztatlanul viseltetett min­denki. A temetőben, a rideg sir szélén meg­hatva mondotta el dr. Köri Péter a kollégák nevében gyászbeszédét, mely könnyeket csalt a szemekbe. A gyászbeszéd után eloszlott a gyászolók serege azzal a tudattal, hogy a frissen dom­boruló sírra méltán felírhatják : Itt nyugszik egy tökéletes ember porhüvelye, ki életében betölté tisztét s a kinek soha ellensége nem volt. Papválasztás az ev. egyházban. Vác, jan. 25. Múlt évi november 30-án a váci evangéli­kus egyház elaggott lelkésze 'Tornyos Pál, e város lakói. közül sokaknak szeretve tisztelt „Pali bácsija“ 50 évi áldásos papi működés után állásáról lemondott. Mikor Vácra jött, a vallásukhoz igazán ragaszkodó hívek buzgó- ságán kívül jóformán alig talált egyebet, de ez is elegendő volt arra, hogy itt töltött 50 évi buzgó munkásság folytán felépült a temp­lom s letörlesztették a régi anyagi terheket, s midőn most visszavonult, olyan helyzetben hagyta az egyházat, hogy az bátran remélheti további fejlődését és gyarapodását. A hű lelkipásztort hála és tisztelet veszi körül nyu­galmának napjaiban is. Lemondása után az egyház elhatározta, hogy ezt az állást a már három év óta itt működő helyettes lelkészszel meghívás utján betölti. Ez okból a hívek f. hó 25-én Bachat Dániel budapesti főesperes és Ursziny Arnold fel ügyelő elnöklete mellett, — a siketnéma inté­zeti igazgató szívességének igénybe vételével, — az intézet uj tornatermében jöttek össze választó közgyűlésre. A főesperes szívhez szóló szép imával megkezdvén a gyűlést, ma­gas szárnyalásu beszédben örömét fejezte ki, hogy valahányszor Vácra jön, mindig Újabb tanujelét veszi a hívek vallásos buzgóságának és összetartásának ; intette is őket további buzgó munkásságra, hithüségre egymás közt és a többi felekezetekkel való egyetértésre es békés életre. Felolvastatván ezután a váci és rádi választók névjegyzéke s nem lévén ez ellen senkinek kifogása, az véglegesen meg­állapítottnak mondatott ki, mire a főesperes kijelentette, hogy a bányakerületi püspök beleegyezését adta ahhoz, hogy a váci ev. lelkészi állás meghívás ulján tölthető be, de ehhez szükséges a jelenlevők kétharmadának szavazata. A közgyűlés erre Sommer I. Gyula h. lelkészt egyhangúlag, közfelkiáltással meg­választotta a váci ev. egyház rendes lelké­szévé. Ennek értelmében a választási elnökség az uj lelkészt törvényesen megválasztottnak jelentette ki s kitöltvén és felolvasván a már előre megállapított meghívó levelet, azt a meg­választott s a gyűlésbe hivott lelkésznek át- . adta, kihez úgy a főesperes, valamint elnök­társa üdvözlő és buzdító szavakat intéztek. A megválasztott uj lelkész küzdve a meg­hatottsággal, köszönetét fejezte ki a kitüntető bizalomért, mely neki ösztönzésül fog szol­gálni a további munkásságra. Mikor három év előtt, alig hagyva el az iskolát, ide került, nem merte remélni, hogy itt képes lesz a reá varó feladatoknak megfelelni. Ifjú lelkesedést, szerető szivet egyháza hívei iránt hozott ma­gával s ezek visszhangra találtak a nemes gyülekezet tagjainál, a kik hibáit, fogyatékos­ságait elnézték, jó szándékát felkarolták s csupán ennek köszönheti Isten kegyelme után leginkább, hogy ma azon boldog érzés tölti el szivét, hogy a gyülekezet szeretetét meg­nyerte, Érzi a nagy felelősséget, mely meg­választatásával reá háramlóit, de abban bízik, hogy, kik edd'g segítségére voltak, ezután sem fogják elhagyni, erre kéri Isten áldását is. A gyűlés végeztével Ursziny Arnold egyházi felügyelő vendégszerető házánál a főesperes tiszteletére Bachát Dániel, Ivánka Pál, Sommer Gyula, Zádor János, Kalló Antal, Dercsényi Dezső, Szeles József, Borbély Sándor, Melczer Gyula, Swanfelder József, Wallner Gottfried, Kubitczky György, Dr. Krnó Péter, Dr. Krnó Iván, Góts Viktor és Szuchovszky Zsig- mond hivatalosak voltak ebédre. Több pohár­köszöntő hangzott el ez alkalommal úgy az uj lelkész, mint a főesperesre és a háziasszonyra, két egyházi felügyelőre, a váci két evang. egyház és lelkésze közötti egyetértésre, Ku­bitczky Györgyre, ki felajánlotta, hogy a mai nap hatása- alatt született eszme, t. i. a temp­lom fűtésének tervezett megvalósulása esetére a szükséges fűtőanyagot megadja. Délután öt órakor Bachát Dániel főesperes visszautazott Budapestre. Helyi és vidéki hirek. Farsangi naptár. Február 1 én nőegyleti-bál. „ 4-én IV. Kasinó-estély. „ 7-én ipartársulat-bálja. „ 11 én V. Kasinó-estély. „ 14-én Izr. leány egylet hangversenye. „ 15-én Lemezgyáriak mulatsága. „ 18-án VI. Kasinó-estély. „ 21-én Dalárda mulatsága. „ 22-én Legényegylet mulatsága.-- A püspök gyásza. Részvéttel emlé­kezünk meg arról a súlyos csapásról, mely megyés püspökünket érte. Nővére, Schaffgotsch grófné 43 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. A grófné szeretettel időzött min­dig bátyja mellett s püspökünk is igazi sze­retettel viseltetett irányában. Többször volt a váci püspöki palotában, de a környezetén

Next

/
Oldalképek
Tartalom