Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-05-31 / 22. szám
Váci Hírlap 3 a mi az ifjúság buzgalmát, lelkesedését mutatja. A pályatételek ezek voltak: Valldstani : Vallás befolyása a művészetek fejlődésére. •— jEsztétikai: Az Alföld Petőfi költészetében. — Történelmi: A megyeiség fejlődése. — Terme- szettani: A vonatok jelentősége a művelődésre. — Műfordítás: Horácius episztoláiból versben. — A pályázatok dijait a gyakorló- iskola sajátjából fedezte, Aszódi Sándor máv. tisztviselő is adományával hozzájárult. — Ezenkívül kiosztották Lencsó Ferenc fegyintézet orvos évenkint adni szokott két tizkoro- nás aranyát. Az egyiket Bárdos Rezső, a gyakorlóiskola buzgó főjegyzője és legszorgalmasabban működő tagja, a másikat Vida Vilmos VI. osztályú tanuló kapta szavalásáért. Egy névtelen tiz koronás aranyát Schöpflin Oszkár I. b) osztály növendéke kapta szavalásáért. A lelkes, szép ünnepélyt az igazgató szeretetteljes szavai, melyet az ifjúsághoz és a jelenlevőkhöz intézett, fejezte be. — Tavaszi mulatság;. Nyárinak is beillik már, a váci első ált. ipartársulat junius 14 én az Erzsébetliget s este folytatólag a lövőházban az Ipartársulat pénztára javára rendezendő Tavaszi mulatság Belépő-dij: sze- mélyenkint egy korona, gyermekek díjtalanul. A felülfizetéseket köszönettel fogadjak és hirlapi- lag nyugtázzák. Kezdete délután három órakor. — Közgyűlés a városházán. A nyári közgyűlést jövő vasárnap délután tartja meg képviselőtestületünk. A tárgysorozatot most állítják össze. — Esküvő. Jövő hó 7 én köt házasságot JBlauner Viktor a helybeli izr. templomban Reiszmann Blanka kisasszonynyal, Reiszmann Ignác tekintélyes borkereskedő kedves leányával. — Negyvenezer koronás munka iparosainknak. Az építő ipar városunkban ismét szépen fellendült. Alig van nagyobb utca, hol nem épül egy egy ház s a város is számos munkát ad az iparosoknak. Most újabb nagy munkára van kilátás. Az igazságügyminiszter elrendelte a helybeli járásbíróság tatarozását s az uj járásbirósági fogház építését s ennek teljesítésére árlejtést hirdet a törvényszék elnöke. A hirdetményt lapunk más helyén közöljük figyelmébe ajánlva iparosainknak, hogy az árlejtés június 23-án lesz. sokat a város területéről kitiltja, a két Althán szerzeteseket telepit és templomokat epit, Mi- gazzi egészen újjá alakítja a várost, mely mai alakjat és legtöbb középületét ő neki köszöni. 1838-ban az árvíz pusztította el a város alsó részét, 1846-ban Magyarországon épült első vasút utasai láttak lángtengerben tabáni részét. 1849. január 5-én Görgey itt bocsájtotta ki híres kiáltványát, melyben kijelentette, hogy a felső dunai hadtest ragaszkodik esküjéhez, a királyhoz és az alkotmányhoz s a parancsot csak a hadügyminiszterből fogad el. Ugyanez év április 15 ikén Földváry és Damjanich nagy diadalt aratnak a császári hadakon, az osztrák sereget vezérlő Götz tábornok maga is holtan marad a csatatéren. Julius 17-ikén Görgey vívta itt emlékezetes csatáját az orosz ellen. Paskievics herceg elrendelte a város fölgyujtását, de Zichy Hyppolit gróf kanonok közbenjárása folytán visszavonta azt. A szabadságharc óta nem vett erőt a városon semmi nagyobb izgalom, bár épen ez utolsó félszázad sokféle békés átalakítása változtatta meg a város haladásának irányát. Tragor Ignác dr. — A Bogdányi eset. Múlt év nyarán városunkban is sokat beszéltek erről a tragédiáról, melynek Wippelhauser György duna- bogdányi bányafelügyelő, kit Vácon is jól ismernek, egyik hőse. Wippelhausernek legkedvesebb barátja volt Lauchs István káplán, a ki azonban visszaéli barátja bizalmával és elcsábította feleségét. Mikor már az egész község tudott a dologról, jutott a férj tudomására az, hogy családi éléte fel van dúlva. Az asz- szonyhoz intézett levelek kezeibe kerültek, de akkor már Lauchs Tétényben volt. A férj elment kérdőre vonni boldogsága megölőjét s revorverrel le akarta lőni, de ez az ember, ki a tanúk vallomása szerint 60 méterről a nyulat nem hibázza el, most fél méter távolságról izgatottságában majd a plébánost lőtte le s a csábitónak kisuj át sebesitette meg. Az esküdtszék, melyben négy váci esküdt volt, zárt ülésben tárgyalta az ügyet pénteken és oly tények kerültek napvilágra, mely teljesen Wippelhauser oldalára állította az esküdteket, kik őt egyhangúlag felmentették s az ügyész is igazat adott neki, mert az esküdtek éljenzése közt jelentette ki, hogy megnyugszik a felmentő Ítéletben. — Budapesti huszárok Vácon. Pénteken megszaporodott a huszárok száma városunk falai közt. A magyar királyi központi lovasiskola tisztei és legénysége vonult keresztül Vácon. Egv alezredes vezette őket s utolsó állomásuk Diósjenő volt. Huszonegy főtiszt, 79 főnyi legénység tizenhat huszár önkéntessel vett részt az átvonulásban. A tisztek magánházaknál voltak elhelyezve s másnap, szombaton lóháton indultak Budapest felé. — Adományok a múzeumnak. Mat- zenauer Oszkár p. szertartó egy Simor-érmet Máté József tanító és Schönberger Manó több régi pénzt és bankót adományozott a múzeumnak. 3Iészáros Ferenc egy régi réz- krajcáiost, 2 drb jetont és egy 100 frtos Kossuth-bankó utánzatot ajándékozott a múzeumnak. — Dr. Vadas tanfolyamon. Dr. Vadas József városi orvos a jövő hónap folyamán tizennégy napon keresztül részt vesz a Budapesten rendezendő szünidei orvosi tanfolyamon, melyen az orvosi legújabb vívmányokat mutatják be. — Tolvajok. Hribái Ferencné udvarából napokban egy kerékpárt 90 korona értékben elloptak. — Tóth Mihálynétól zárva állott szekrényből egy gyereklány kilenc koronát vitt el. — Áthelyezés. Tellmann Gyulát, a helybeli huszárezred kezelő századosát a székes- fehérvári ezredhez helyezték át. Tellmann e héten foglalja el uj helyét. — Esküvő. Rosenfeld Lujza kisasszonynak jövő hó 10-én esküszik örök hűséget Áron Izor Kisújszállásról. — Egy rókáról két bőrt. Egy, két szót a Váci Hírlap 21. számának „Egy rókáról két bőrt“ című vezércikkéhez. Szerző uram! Bakos uram! szólok az úrhoz ! Maga előtt ott feküdt a Szterényi József nagyszabású műve, a kötelező baleset elleni biztosításról — el is olvasta. Én ezt nem tettem és pedig először azért nem, mert mint afféle munkás embernek, erre pénzem nincsen, másodszor pedig azért nem, mert erre, egész nap munkában lévén, nem érek rá. Előttem csak a Váci Hírlap említett számának kölcsönkért példánya fekszik, ebből olvasom a maga cikkét. Azt írja, bogy a betegsegélyző azért nem jó, mert a járuluiékok 1/3-át a munkaadó fizeti, noha ő ezért semmi ellenszolgáltatást nem kap. Nem bánom, legyen igaza. Ez nem jó. Folytatva megint azt mondja, a kötelező baleset biztosítás tervezetében a biztosítási dijak fizetésének terhe helytelenül nehezedik a munkaadó vállaira, — a jog és igazság szerint — mert magából az beszél, ennek a tehernek azt kellene nyomnia, a ki biztosításnak előnyeit élvezi, vagyis a munkást. A jogról, meg igazságról én nem beszélek, mert ehhez, mint munkás nem értek, meg erről nem is merek beszélni. Mégis különösnek találom azt, hogy az az én bajom legyen egyedül, ha én a maga kovácsműhelyében, a maga vasát kalapálva, a balszemem szikrával kiütöttem. Ha fizetem a biztosítást, kapok valamit, ha nem, nem kapok semmit se magától, se mástól. Pedig a maga vasát kalapáltam, még se adna semmit. Lehet, hogy maga ezt igy gondolja, én azonban okos uraktól hallottam, hogy a bíróságoknak az a véleménye, hogy a munkást ért balesetért első sorban a munkaadó a felelős, — talán van ebben valami igaz, akarom mondani: okosság — már pedig ha a magas bírósági urak ezt a jelenben igy gondolják, talán az is célszerű, ha ezt a már meglevő súlyos felelőséget a munkaadók egy kisebbel, a csekély baleset biztosítási díjjal pótolják. De tulajdonképen én nem erről akartam beszélni, engedelmet kérek érte, ehhez tulajdonképen nem is értek, másról akarok én Bakos urammal szólni, nevezetesen arról, hogy Bakos uram olyan nagy szociálista, a társadalmi rend helytelen szervezetéről, az urak henyeségéről, improduktivitásáról, a munkáról, mint a létjogosultság egyedüli alapjáról, a proletárizmusról, a renyhe tőkéről és más, nem tudom mikről, olyan nagy hangon dis- kurál egyébb alkalmakkor. És mégis most, mikor arról van szó, hogy a maga kasztját, a kis iparos kasztot, a társadalom legmostohábban dotált osztályával szemben, a máról holnapra tengődő munkás osztálylyal szemben egy nagyon méltányos és nagyon pici teherrel megterheljék, akkor elkezd sírni. Bakos uram, maga úgy látszik csak felfelé szociálista, akkor, mikor az urat, a tőkét kell szidni, de akkor, mikor arról van szó, hogy a munkásnak adjunk valamit, akkor maga egyszerre burzsoá. Nem jól van ez igy Bakos úr, ebbő) én arra következtetek, hogy ha maga gyáros volna, a kis iparost nyomná, szóval maga csak addig szociálista, mig a maga érdekei nem csorbulnak. Hát ne szociálistáskod- junk igy tovább, Bakos úr! mert ez nem szo- ciálizmus, ez rideg érdekhajhászás, ebből azt látom, hogy maga is csak olyan apostol, „kinek maga felé hajlik a keze“. Egy munkás. — Szép sikerű vizsga. Pataki János bölcsé-izettanhallgató, városunk ismert muzikális fiatalja szerdán vizsgázott kitüntetéssel a budapesti kir. orsz. zeneakadémián. Az ifjú művészről talán fölösleges is volna nagyobb dicséreteket zengeni, elég jellemző szaktudására a zeneakadémia igazgatójának Patakihoz intézett szavai: „Ha mar egyszer valaki a zeneakadémián vizsgára jelentkezik, elvárom, hogy az sokat tudjon, de annyit mint ön tud, nem mertem még senkitől sem várni.“ — Értesités. Tisztelettel tudatom a n. é. közönséggel, hogy f. évi június hó 7-ére kitűzött tanonc-munka kiállítás közbe jött akadály miatt nem a „Curiaíl vendéglő nagytermében, hanem a „Katii. Legényegyletu helyiségében lesz bemutatva. Vác, 1903. május 30. Az Igazgatóság. — Szakvizsga. Baros Isván tanárjelölt f. hó 29-én pénteken szakvizsgázott jó eredménynyel a budapesti Tudomány egyetemen levő tanárképző bizottság előtt a latin nyelvből és történelemből. Gratulálunk.
