Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-04-19 / 16. szám

Váci Hírlap További fontos akczio a magyar nyelv minél hathatósabb terjesztése hazánk nemzetiségei között. Elvégre a magyar állam megkívánhatja, megkövetelheti min­den egyes polgárától, hogy az állam nyel­vét értse és beszélje. Nem akarjuk mi senkinek a nemzetiségét elrabolni, de azt mindenkitől megkívánhatjuk, hogy magya­rul megtanuljon. És e tekintetben a sta­tisztika nagyon szomorú adatokkal szol­gál. Dacára annak, hogy a magyar nyelv tanítása minden iskolában kötelező 1868- óta, 1900 ban a legutolsó népszámlálás­kor 9 millió nem magyar ajkú találtatott, a ki nem tudott magyarul. A nem ma­gyar anyanyelvűeknek csak 16 • 9 °/0 a beszéli a magyar nyelvet és ezek is leg- többnyire azon vidékeken találhatók, a hol a magyarság túlsúlyban van. A sta­tisztika adatai bizonyítják, hogy ezen a téren még nagyon sok a tennivaló, hogy az egész ország Hajdú vármegyét — a hol etekinletben ideális és minden ma­gyar szivét megörvendeztető viszonyok uralkodnak — megközelíthesse, elérhésse, a hol ugyanis a lakosság 99-9% a beszél magyarul. A statisztika adatai igazolják, hogy a nemzetiségi iskolákban ellenséges érzelmekkel viseltetnek s nevelnek elle­nünk, mert egyébként az irás-olvasás terjedésével parallel kellene haladni a magyar nyelv ismeretének is. Igaz ugyan, hogy a legtöbb analfabetikus a nemzeti­ségek, oláhok, tótok között van, mig a magyar faj a legműveltebb az egész or­szágban. A magyar kultúra fensőbbségével, ere­jével kell megnyernünk nemzetiségeinket. Meg kell velük értetnünk, hogy ez a haza egyenlő anyai szeretettel fogadja keblére a haza bármely nyelvű gyermekét, hogy a magyar nyelv tanulása és tudása csak ember. Mi azonban ez a tisztelet ama mér­hetetlen hódolathoz képest, melylyel kedvelt fáik iránt az ősök viseltettek ! Alig indul meg a népvándorlás romboló tömege, alig lépi át az ó világ küszöbét: re­csegő robajjal dőlnek halomra a régi szép vi­lág ideális emlékei. A győzedelmeskedőnek nem elég, hogy fegyver élére hányja az ellent, de feldúlja a házat, ledönti a tűzhelyt is s hogy a leigázottnak necsak az országát, hanem még a hitét is elvegye: felperzseli, kirabolja tem­plomait s mindent tönkretevő erejével feltöri a berkek és a ligetek csendjét, összezúzza az oltárt és bálványisteneket; mellettük hullanak el a nép legjobbjai s velük pusztul a sok év­század viharát átélt imádott szent fa. A hatalmas Cézár kivágatja a leigázott gal­lok szent fáját s megtépi a druidák tölgyko- szoruját. II. József császár ledönti azt a hatal­mas tölgyet, a mely alatt fergeteges éjjel a csehek nagy Ziskája született. Az angol iga alól szabadulni kívánó Boston lázongó indián­jain szent fájuk kivágatásával gyógyithatlan sebet üt, a kegyetlen „Gage“, a pogány ger­mánok apostola, szent Bonifác, hittérítői buz­galmában ledönti a hires faludi nagy tölgyet 3 lehárnoztatja a geismári imádott tölgyfát. Ekként esnek áldozatul az élő „piramisok“ az ő hasznukra, javukra van, mert az egységes magyar állam keretében, a ma­gyar állam eszme tiszteletben tartása mel­lett szabadon érvényesítheti bármely nyelvű polgár tehetségét, nyitva áll szá­mukra minden állás, minden hivatal, mig a magyar állameszme ellen kifejtett har­cuk, kifelé forduló politikájuk meddő, sivár életre kárhoztatja őket és érezniük kell az erős, hatalmas egységes magyar állam erejét. A nemzetiségi eszme megoldása az ország lelkészt és tanítói kezébe van letéve. Egy igaz magyar pap, egy sovi­niszta tanító évtizedekre kiható üdvös eredménynyel működhetik közre magyar hazája javára. Hisz ők nevelik a gyer­mekeket, a kiknek romlatlan tiszta lei­kébe el tör hihetetlen ül, örök időkre be­csepegtethetik magyar hazájuk szeretetét, a magyar nyelv tudását. A nevelés taní­tás adja meg a gyermek karakterét egész életére. A kisdedovodától egész az egye­temig magyar hazájának szeretetet tanulja az ifjú: Főleg vegyesajkú vidékeken meg­fizethetetlen a magyar iskola, az iskola magyar szelleme. A magyarosításnak ál­talában a központból kell kiindulni, a perifériákat egyelőre nem bánthatjuk. Hisz Pestmegye magyarsága még csak 82%, a szomszéd Nógrádé 70%, Honté 59%, Esztergomé 79% ezen megyékben van tág tere a magyarosi tágnak. A mint magyar a központ, az ország közepe, a mozgalom minderősebb, hatalmasabb lesz, teljesülni fog minden igaz magyar álma, vágya a nyelvében tiszta magyar Hun­gária. Dr. Freszly Elemér. a népvándorlás dúló hadjáratainak, ujabbkori hódítók meggondolatlanságának és a keresz­tény hittérítők vak buzgalmának, kik az ily tisztelt fák kiirtásával akarák a „hitujoncot“ a régi vallás babonáitól elvonni s akarják a nép emlékezetéből a lázadó nevét kitörölni. Pótol- hatlan volt az ily emlékfa ledőlte, mert a mű­vész keze mindig újra ki birta faragni a bál­ványt, de nem birta többé semmi földi hata­lom életre kelteni a ledöntött szent fát. így történt, hogy a letűnt századok tisztele- tes öreg fáiból még hírmondó is csak elvétve találkozik. Sok fát dönt ki az ég vihara, sokat sújt le a villám, mind valamennyit csak az emberi önzés irthatja ki. De még sem! Ily viszontagság és küzdelem között elvétve bár, de mégis akadnak kivéte­lek : századok sőt évezredek kedvence, melye­ket korunk egy-egy világra szóló eseményének emléke tartott fenn, oly esemény, melynél a helyi érdek a hatalommal, megelégedéssel ta­lálkozhatott s oly emlék, melynek felf ünte or­szág, világ meglepetését vívta ki. Csodálatot kelt Gortez Ferdinand ciprusa : a mexikói hóditó kisded csapatával az oxei benszülöttek ezen imádott szent ciprusa alatt ütött tábort. Egy ujabbkori utazó Írja, hogy Helyi és vidéki hírek. Tavaszi lira. Szépen süt a napsugár, a városháza szobaiban, a bürókban mégis futnék, pedig a sok fáért kár. Ugyan minek fütnek még? tán remélik, hogy az uj rend a fene egyszerűsítés — valahogy mégis megég. 2 Mosolyogó szép asszonyok és tavaszi toalettek, zengő rimű lágy poémák ismét időszerűk lettek. A pelyhüdt vér felmelegszik a szép asszonyok látásán, az esték szép csillagosak . . . kisért itt ott már a Sátán! . . Tavasz van, sugaras tavasz, mitől bimbó, virág terem; kifakad a szív virág is, s ez a legszebb : a szerelem . . — A püspök bérmaúton. Múlt szá­munkban megírtuk, hogy gr. Csáki/ Károly megyés püspökünk hosszabbidőre Kecskemétre megy, hogy az ottani főtemplomot, melyet százezer koronával restauráltak, fölszentelje és bérmáljon. A kecskeméti hívek nagy ünnep­ségekkel szándékoznak fogadni az egyházmegye fejét, ki más városokba és községekbe is el fog látogatni. Kedden, e hó 28 án érkezik Kecs­kemétre, 29-én Izsákon, május elsején Kerek­egyházán, 4-én Lajosmizsén, túrén Nagykörö­sön, 11-én Kocséron, 13-án Alpáron, 14-én Ujkécskén, 15-én Tószegen és Tiszavárkonyban, 16-án Jászkar a jenön, 17. és 18-án Szolnokon, 19-én Tiszaföldváron, 20 án Cibakházán, 21. és 22-én Abonyban, 23-án Törteién s végül 24-én Cégié db er célén fog bérmálni. A püspök kíséretében lesznek Jung János f. püspök, Balás Lajos oldalkanonok, Gossmann Ferenc titkár és Schläger Árpád p. iktató. Az aula ügyeit, mig a püspök bérmaúton lesz, Matze- nauer Oszkár püspöki szertáros fogja végezni. hogy az 57 és fél láb átmérőjű és száz láb magas fa a 6000 évet meghaladta s igy e cso­dált élő emlék jóval túlszárnyalja az egyiptomi piramisok korát. Büszkén állja az élet viharát Libanon 12 cédrusa, pedig születésük időszá­mításunk határain túl megy. Hálával elmélkedik a görög Xerxes hires frigiai boglárfáiról: üde lombsátoruk alatt vesztegelt három napig a rettegett vezér s ez­zel Leonidás 300 vitézének a thermopilei hegy­szoros megszállására időt adott. Dicsekvéssel mutatja a konstantinápolyi mohamedán a ba- jukdezei hét „testvért“; azt mondja, hogy a platánok terebélyes lombjai alatt ütötte fel táborát Buillon Gottfried palesztinai útja ide­jén. Hannoverban a hildesheimi dóm kriptája oldalánál 800 éve virul kegyes Lajos rózsafája. Népünk is szent fájának tekinti a Rima­forrás ezredévet meghaladó liársát, azt tartva felőle, hogy honfoglaló őseink alatta pihenték ki fáradalmukat. Dunántúl „Isten ostora“ töl­gyéről regél a göcsei palóc s azt mondja, hogy azért engedte a sors ezer évig élni a fát, mi­vel egyszer az alatta szunnyadozó világhódító Attila életét megmentette. Jóltevő fájának az elszenderitő enyhe árnyékért 500 évet kíván és még 500-at, hogy törzsével felfogta a reá kilőtt orgyilkos nyilat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom