Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-04-12 / 15. szám
Váci Hírlap legtöbb dohányos embernek hiányos az Ízlelő képessége. Mindezek az elváltozások a fogakon és a szájhártyáján ama mérges anyagok behatásának a következményei, melyek a dohányfüstben jelen vannak. Ezek az elváltozások azonban még igen csekélyek azokhoz az elváltozásokhoz képest, a miket a dohányfüst mérges alkatrészei a gyomorban létrehozni szoktak. Az eddig uralkodott nézet, hogy a dohányfüst méges alkatrészei a tüdő utján bejutnak a véráramba s igy fejtik ki mérgező hatásukat, még mivel sincsen bebizonyítva. Az azonban minden kétségen fölül áll, hogy a dohány szilárd, folyékony és gáznemű alkatrészei, melyek a dohányos ember gyomrába kerülnek, ott mege- mésztetnek s igy belejutnak a véráramba. A dohányfüst a gyomor hártyájára izgatólag hat s a ki sokat dohányzik, alig kerülheti el, hogy itt ott le ne nyeljen egy jó adag füstöt. Innen van az, hogy az erős dohányosok majdnem kivétel nélkül makacs gyomorhurutban szenvednek. — Hölgyek öröme. Ezrekre menő elismerő levél bizonyítja, hogy a legjobo szer a szépség ápolására az általam készített hires dr. Lehman-féle arckenőcs. Egy tégely ára 1 korona, hozzávaló szappan 80 fillér. Pouder 1 doboz 1 korona. Csak nevem és arcképemmel ellátott tégelyt kérjünk és fogadjunk el! Kérem egy próbarendelményt tenni. Gyarmati Emil városi gyógyszertára a Szent Hárosag- hoz Baján. Viszonteladók nagy kedvezményben részesülnek. 18 — 20. — Angliának hires pázsit-területei valóban igen szépek; ámde azok sem szebbek, mint Budapest sétatereinek pázsitrészletei és a Margitsziget diszgyepterületei. Ugyan ki ne gyönyörködött volna már ezekben? Egy év hiányzik csupán és akkor har- mincz éve lesz, hogy ezen remek pázsitokhoz a fűmagot Mauthner Ödön cs. és kir. udvari megkereskedése Budapesten szállítja. Méltán lett oly nagy hire már e fűmagnak, hogy nemcsak a monarchia minden nagyobb parkja részére szállítja az említett czég ezt a fűmagot, hanem Német-, Franczia- és Oroszországból is érkeznek tömegesen megrendelések. Most, midőn a pázsitfűmag vetésének ideje elérkezett, jó tanácsot velünk adni, midőn azoknak, kik hasonló gyönyörű, üde zöld pázsitot akarnak létesíteni, azt tanácsoljuk, hogy szerezzék be Mauthnertől vagy a „Sétatéri" vagy a „Margitszigeti“ fűmagkeveréket. — A győzelmes német. A homoki oldalról jött be vásáros napon egy atyafi varosunkba s a jó bortól annyira elázott, hogy belekötött valamelyik nógrádi németbe, a ki alaposan helybe hagyta őt. Alig tudott bevánszorogni a városházára, a hol orvosi látleletet vettek fel vele s kérdezték, hogy ki verte meg. A maga bölcsességében kiböffentette : — Megvert kérem engem az egész osztrákmagyar monarchia. Mert német volt, a ki áldója van, csak azt sajnálom ! És ment szomorúan a kórházba nyomni néhány napra az ágyat. — Megfojtott tyúkok. Goldmann Salamonnál volt néhány napig alkalmazásban Balta Imre dejtári paraszt, a ki ezt az időt arra használta fel, hogy körülnézett, mit lehet lopni. Négy tyúk egy kakassal szaladgált az udvaron, ezeket szemelte ki s mikor elbo- csátóját megkapta, egyúttal vitte a tyúkokat is. De, úgy látszik, az altatok erősen zúgolódtak az erőszakoskodás ellen, hát mindegyiket gyorsan megfojtotta s vitte árulni. De fiát minek is van rendőrség a világon, dalolja most keservesen Balia a börtönben. Mert hát úgy esett, hogy a rendőrök, mielőtt a lopott tyúkokat Bállá áruba bocsátha'ta volna, letartóztatták ót s átadták a bíróságnak. — Egy gazdaság pusztulása. Múlt szombaton Váchartyán mellett levő Sóstó nevű gazdaságon, mely Goszthony Miklós tulajdona, nagy tűzvész pusztított. Leégett a nagy istálló, melyben majdnem a teljes állatállomány elpusztult. A tűz, mint halljuk, úgy keletkezett, hogy egyik gulyás, midőn behajtotta a teheneket az istállóba, egyik tehenére nagyot ütött botjával, de a lámpást is leütötte, mely rögtön tüzet fogott a szalmában. A gulyások elvesztették fejüket a tűz láttára s mindegyik inkább a saját ruháját iparkodott menteni, mint inkább a teheneket az égő istállóból kihajtani. A tűz rohamosan terjedt s pár perc alatt az egész istálló lángban állott a bennlevő fajtehenekkel. A tűzben, iszonyú kínok közt számos tehén megellett s ott pusztult el kis bor- nyujával. Elpusztult ötvenhárom tehén és egy ló és nagy mennyiségű takarmány. Az istálló és az állatállomány biztosítva volt s igy a tu- lajdonos kára, mely 12 ezer koronára tehető, valószínűleg meg fog térülni. — Az ipartestületi békéltető bizottsági tagok választása az 1S84. t.-c. 141. § a értelmében folyó hó 19-én délelőtt 10 órakor az ipartestület helyiségében fog megejtetni, mire az összes, ez idő szerint ipartestületnél bejelentett segédek ezennel meghivatnak. Iparhatósági biztos. — Ismeretlen tolvajok. Susiczky Ignácot e hó 8 án ismeretlen tolvajok lopták meg. Elvitték ezüst zsebóráját és a pénztárcáját, melyben 20 koronás bankjegy és néhány fillér aprópénz volt. A rendőrség keresi a tolvajokat. — A Váci hengermalom részvénytársaság lisztárai 100 kgrmként. Buzaőrlemény: Asztali dara A B szám 26 K 80 fill. — Asztali dara G szám 26 K 20 fill. — Királyliszt 0 sz. 25 K 80 fill. — Lángliszt 1. sz. 25 K 20 fill. — Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 24 K 40 fill. — Zsemlyeliszt 3. sz. 23 K 80 fill. — Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 23 K 20 fill. — Közepkenyérliszt 5. sz. 22 K 60 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 21 K 60 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 20 K 60 fill. 77*. sz. 19 K — fill — Takarmányliszt 8. sz. 12 K 20 fill. — Korpa finom F sz. 9 K — fill. — Korpa goromba G sz. 9 K 20 fill. — Ocsú 9 K 50 fill. — Rozsőrlemény : 0. sz. 22 K 40 fill. — I. sz. 21 K — fill. — II. sz. 19 K :0 fill. - II. B. sz. 18 K 20 fill. — III. sz. 16 K 40 fill. — Rkorpa 9 K — fill. Tavasz lesz. (Stilgyakoriátok a szerkesztőségből.) Ha a kalendárium april 6-át mutatja, nem kell különösebb prófétai ihlet, hogy az ember rámondhassa: tavasz lesz . . . Elolvadt a hó, azaz, hogy alig volt minek olvadnia, hosszabbak a napok, melegebb az időjárás. Hóvirág és ibolya már régen-régen bibujt. a földből és a tavaszi versek is özönével érkeznek a redakcióba. A jelek csalhatatlanok. A múltkor egy über- cigeres urat is láttam . . . igaz, hogy majd megfagyott szegény, de mégis: szimbóluma egy jobb időnek, melyért — mint a nagy költő mondja — buzgó imádság epedez százezrek ajakán. A szerkesztőségben is érzik a tavasz. A hangulatkeltő kandalló hideg, mert a munkatársakban eléggé lobog a belső tűz . . . Dolgoznak lázásan s én sorba megyek és lelopom mindenik dolgozatát: Tavasz lesz. ... A Hó elolvadt a Hegyeken, a jégkérget, ezt a hatalmas zsarnokot lerázta magáról a föld. Tavasz lesz . . . A hegyekről üde, szabad levegő fu.- valma száll le közénk és megdobogtatja kebleinket, sziveinket. . . Erőt, önérzést, bátorságot és szabadságvágyat keltenek a földszagu szellők, a melyek egykoron kikeltették a magyar szivekből a szabadság virágát. így ir a vezércikkíró. Itt van abbanhagyva hangulatos dolga, mert nem tudja folytatni szegény. A hónapok eleje meghatottsággal tölti el keblét és bizonyára sóhajt: miért nincs egy hónapnak legalább három — elseje. A szomszédja a mi házi és udvari költőnk, a ki a legtöbb tollszárat teszi tönkre a redakcióbán. De van is foganatja. A rímek csak úgy pattognak tolla alól : A szerelem. Télen át szobába zárva, Egyre jobb idölcre várva, Volt a kis madár, Am a tél már elmúlt régen, Tavaszi felhő az égen, Zsendül a határ. Éppen igy voltál elzárva Szegény szivembe, te árva Fájó szerelem ; Oh, de jött az édes óra, Ajkam nyitott való szóra : Adél / . . . szeretem ! . . . Szegény fiú, még nem üli meg egész biztosan a Pegazust. Különben a paripája elszokott a magas repüléstől a hosszú télen ; szomorúan, elszontyolodva vág neki a poézis rögös és síkos mezejének. Hanem a tárcanovellisla, az más .... az biztos kezű gyerek . . . Hosszú hajába markol és csak úgy ontja a tehetetlen papirosra a rettenetes frázisokat. íme: Ébredő szerelem. Az erdőt járták . . . Kart karba fonva mennek édes bizalommal az úton. A talaj nedves, puha és a földből édes, mámoritó szagok szállnak a lelkűkbe . . . Hogy csillognak a szemeik . . . Összemosolyognak és boldogan szorítják egymás kezét . . . Nincs tovább, pedig kár, mert ilyen dolgokat úgy szeretek. Azért kinevetem érte a novellistánkat, aki mindig igaz dolgokat ir, rendesen a maga históriáját, szegény . . . Gyerünk tovább, mit ir a riporter? Mivel töltik ki az újság hírrovatát. Botrány! Még ez is hangulatot firkál: — Ibolya a szerkesztőségben. Lapunk egy kedves olvasónője egy kis csokor ibolyát küldött be nekünk, mint első és korai hírnökét a tavasznak . . . Flogy hazudik a kópé, hogy csinálja a légből kapott koho'mányokat — és ez neki nem elég. Meg azt is ki meri Írni a lapban, he bárkinek szívesen megmutatja, a ki elf? a szerkesztőségbe. Persze; mert mindé’“ szerkesztő a felelős: A krónikairó becsületes fiú ; ódát z übercigerjéhez. Hozzá. Jer, édes, a kebelemre, Borulj reszkető szivemre; jRabságodból im kiveszlek, Látod, édes, igy szeretlek . . . A rabság alatt természetesen a zálogház értendő. Legjobb dolga a szerkesztői üzenetek írójának van, a ki gyönyörködhetik a tavasz f?ty- íyúhajtósaiban, az idétlen poáiák keserves műveiben. Nagy kéjjel mutat egyet, egyet e csodabogarakból és üzen mellé maró gúnynya! egy- egy megjegyzést: — Muzsafi Melyben. Költeménye tényleg megérdemli a nyomdafestéket. Közöljük is. Tavaszkor. Itt a tavasz, itt van újra, S vígan süt a napsugár, Eljön újból a pacsirta És még számos más madár. A mező is zöldül szépen A fák lombot hajtanak. Egy árnyékos szép kis völgyben Folydogál egy kis patak. Édes, egyetlen szerelmem A szivem is újra éled. Kivetettem a kártyákon : Boldog leszek még tevéled . . . Ott, egy árnyékos sarokban, a hová semmikor sem esik a napnak fénye, egy komor ur körmöl, másol hangulatosan : 3127/1903. sz. Árverési hirdetmény. Az váci Mr. járásbíróság, mint tlkvi Hatóság közhírré teszi, Hogy az . . . Szóval az egész redakciót elfogta a tavasz láza és megérzik a hideg, fűtetlen szobában is, hogy — tavasz van . . . Pukk.
