Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-04-05 / 14. szám
Váci Hírlap lennünk életmódunkban, minden szavunkban, minden gondolatunkban. Kerüljük, az idegenszerűséget, ne majmoljuk a külföldet. Akkor föllendül iparunk, kereskedelmünk, mindjobban terjedni fog zengzetes szép nyelvünk, erősödik fajunk, nemzetünk »nagy lesz és hatalmas a magyar.« Részemről ez az utolsó szó ez ügyben. Ne azt keressük, a mi szétválaszt bennünket, hanem azt, a mi egyesit. Hiszen oly kevesen vagyunk és sajnos mégis annyi táborban, magyar a magyar ellen fordul. Igazmondótól pedig azt kérem, hogy ne üssön le buzogánynyal oda, a hol nincs ellenség és ne vonja máskor oly meggondolatlanul* könnyelműen kétségbe mások vallásosságát. Dr. Preszly Elemér. Helyi és vidéki kirek. Adakozzunk Danijanics szobrára. Bőszei biró a múlt héten egy szakértői szemle alkalmával 4 korona szakértői dijat állapított meg Löwinger Sándor szakértőnek. éLöwinger ezen összeget nekünk adta, hogy tetszés szerint humanos célra fordítsuk. Azt hiszszükj hogy az adakozó intencióinak akkor felelünk meg legjobban, ha az összeget Damjanics Jánosnak, a magyar szabadsagharc örök dicsőségű tábornokának felállítandó szoboralap javára küldjük el és ezen ötletből kifolyólag magunk is gyűjtést kezdünk Damjanics szobrára. Hisz Damjanics glóriás alakja eszményképe minden magyarnak, dicső csatái a hősies bátorság csodái, vértanusága fájdalommal, keserű haraggal tölti be mindenkor a honfi keblét. És különösen nekünk váciaknak kell kegyelettel gondolnunk Damjanicsra, hisz a váci diadalnak ő a hérosza, az ő rettenthetetlen vitézi bátorsága szentelte meg városunk rónáit. A kegyelet megkívánja, hogy Damjanics j szobra minél előbb felál 1 ittassék és hirdesse büszkén, örök időkig a magyar nemzet kegyeletét. Küldjük el valamennyien filléreinket a Szolnokon felállítandó Damjanics szoborra. A Gyűjtésre a Váci Hírlap szívesen vállalkozik s hasábjain az adakozókát hétről-hétre kimutatja. Eddig a következők adakoztak : Löwinger Sándor ........................................4 K Dr. Morlin Zsiga ........................................2 „ Dr. Preszly Elemér .........................................1 „ Lukats János...................................................1 „ N. N ....................................................... . 1 „ Nagy István ....................................... . 1 Knoblauch Rudolf.........................................1 ,, — Gróf Má j látli püspök Vácon. Múlt héten püspöki konferencia volt Budapesten. Ezt az alkalmat felhasználta gr. Máj- j látli Gusztáv erdélyi püspök s kirándult szerdán Vácra megyés püspökünk látogatására. A főúri vendég résztvett a délutáni misszión is s az esti vonattal távozott városunkból. — A kaszinó közgyűlése. Múlt vasárnap folyt le 48 tag jelenlétében a kaszinó évi közgyűlése, melyen Uelc Ferenc kir. já- | rásbiró elnökölt. A szokásos beszámolót dr. I Freysinger Lajos igazgató tartotta, ki számadatokkal mutatta be, hogy a kaszinó, bár tagjainak száma az ifjúság belépésével megnőve- í kedett, az .egyszerű mindennapi életre van j utalva s nagyobb kezdeményezésekbe nem j mehet bele, sem beruházásokba költségek Inján. Gajáry Géza a közgyűlés nevében is üdvözölte az igazgatót a királyi kitüntetés alkalmából, azután a számadások előterjesztése következett, mire választás jött. Ez egy kis élénkséget is hozott. Az ifjúság dr. Göndör Sándort es dr. Preszly Elemért akarta a két megüresedett választmányi tagsági helyre beválasztani, mig a komoly öregek dr. Lenesé Ferenc és Balás Imre mellett foglaltak állást. Az eredmény az lett, hogy mindkét listából dr. Lenesé Ferenc és dr. Preszly Elemér lettek uj választmányi tagok, a régiek is megmaradtak. — Jubileumi emlékkönyv és érem. A váci siket-néma intézet igazgatósága a jubileum emlékkönyvéből egy díszpéldányt és egy ezü't emlékérmet megküldött a cs és 'kir. levéltárnak is. A király — a mint egy-egy leirat jelzi — ez emléktárgyakat elfogadta és érte az igazgatóságnak köszönetét fejezte ki. — A váci kát. kör tegnap este rendezte nagy közönség előtt második böjti felolvasó estéjét a következő műsorral: 1. ÍIos- sianna Stradellatól. Énekelte ifj. Prielle Kor- néla. 2. Jeruzsalemi nagyhét az első századokban Irta Friedrich Sándor, 3. A gyöngyvirág. 'Violától. Szavalta Mlrnkó Margit. 4. Salve Regina Saartól. Énekelte ifj. Prielle Kornélia. — Vásár akadályokkal. Mai országos vásárunkat kis inja, hogy megtarthatják, A hét közepén merült fel olyan akadály, melyet a legszorgosabb utánjárás után tudott a polgármester elháritáni. Szerdán érkezett Be- niczky alispán hivatalos leirata, hogy a vásárra, minthogy a váci járásban Kisnémedin és környékén a száj es körömfájás lépett fel, a hasított körmű állatok felhajtását eltiltja. A polgármester másnap, csütörtökön rögtön Budapestre sietett s felkereste az alispánt, de hiába való volt minden kérelem, rábeszélés, az alispán nem engedett. Ekkor a polgármester az alispán határozatát ott helyben, rögtön megfeleb- bezte a földmivelésügyi miniszterhez s egyenesen Lestyánszky miniszteri tanácsoshoz, fordult a vásár engedélyezése iránt. Itt újabb akadaly merült fel s a vásár betiltásának újabb okát adták, azt tudniillik, hogy állatvásár térü nk nincs ellátva korlátokkal, miként azt a miniszter rendelete követeli. A polgár- mester ígéretet tett, hogy ezt a vásár után rögtön elkészítetik s a miniszter megváltoztatta az alispán határozatát, de az úgy, mint vásáron, a vámoknál központból kirendelt állatorvosok fogják megvizsgálni a hasított körmű állatokat s csak a vizsgálat után engedik be a vásárba. Ez volt az utolso vásárunk, melyet igy engedélyeztek. Kénytelen tehát a város az állatvásárteret a miniszteri rendelet alapján rendeztetni, korlátokkal beván ezek is mézes heteiket élték. A német nem bírta el a szive boldogságát, abban hagyta az éneket és megcsókolta asszonyát. Aztán átkiabált : — Gute Nacht! Schöne Nacht! Glückliche Nacht! Emezek nem válaszoltak. Mozdulatlanul ültek egymás mellett s mintha óvatosan ügyeltek volna, hogy szemeik ne találkozzanak. Hosszas hallgatás után végre megszólalt a férfi: — Mást akart maga mondani, Laci. Csak mondja ki bátran. A férfi hirtelen megfordult és megragadta Lili kezét, azt a jéghideg apró, nedves kezet. — Ugy-e Lili, maga szerelmes valakibe? Lili intett a fejével. — Igen, — mondta egyszerűen. Csáktornyay belekábult ebbe a rövid szócskába. Mohón, öntudatlanul kérdezte: — Mióta ? — Három éve. — Gyűlöl ? Lili! Az ötnapos asszony nem felelt. — Látja, Lili, itt lent, a mély viz fenekén jobb lenne feküdni, folytatta a férj. Hangja remegett, az asszony érezte, hogy a másik könnyezik. — Ne búsuljon, Laci, hiszen mi . . . nem tehetünk róla. — De igen. Én tehetek róla. Gyáva voltam. Ismét nem felelt az asszony. — Igen, gyáva voltam, folytatta a férfi. Azért engedelmeskedtem nagybátyámnak, mert azzal fenyegetett, hogy kitagad. És én utálom a szegénységet. — Hát igy jobb ? — fakadt ki keserűen az asszony ilyen szomorú lesz. — Kibe? — Török Sándorba. — Az aljegyzőbe? — Abba. —• Gsókolóztak? — Igen. — Tudja-e, hogy bűn, utálatos bűn az, a mit most mondott ? Keserves zokogás volt az válasz. — Lili, Lili, dünynyögte a férfi. Aztán valami szilaj bosszúvágytól elragadtatva, odahajolt a siró nő arcához és lázasan susogta : — Én is szerelmes vagyok. Én is. Margitnak hívják. Maga nem ismeri őt. Pesten lakik. Szegény leány, tanítónő, azért nem vehettem el. Azóta talán már meghasadt a szive . . . Elakadt. Aztán folytatta: A nők könnyen vigasztalódnak. Van neki más, rám sem gondol már. Én én itt gyötröm magamat miatta. Nem érdemes, bizonyosan nem érdemes. És mélységes hallgatásba merültek aztán mind a ketten. A gondolások erőteljesen csapkodták a vizet s mikor elunták az egyhangú munkát, halk hangon kezdtek dudolgatni valami fülbemászó operaáriát. Csáktornyay fölemelte fejét s nézte a mellette ülő asszonyt. A hold egészen megvilágította sápadt, keskeny, érdekes arcát, melyen meglátszott a könnyek nyoma. Egy érzés nem maradt benne, ahogy a feleségét szemlélte. Ó a barna, telt, vidám, folyton kacagó nőket szerette s ez szőke, sápad és elmélázó volt. Érezte, hogy soha nem fogja tudni szeretni ezt az asszonyt. És lelke végigkalandozott a a határtalan térségeken, melyek a jövőt rejtik. Pénze van és lesz is. Kapott az asszonynyal is s a nagybátyjától is. Nagyurasan fog élni. Fogatot tart, el fog járni a lóversenyekre és klubokba, a premierekre és mindenhova, a hol jól lehet mulatni. Nem fogja unni magát, szórakozni fog. És ahogy rajzolgatta maga elé a jövőt, föltűnt előtte a megcsalt, az elhagyatott kedves arca, Margité. Margit! Hátha találkozni fog vele? Hátha az a leány még szereti őt . . .
